Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-18 / 7. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK^ M M ^ SZERKESZTŐSÉG^

Negyedévre I kor.* 50 H I I ^Sk H H E18b| R ■ | i I |iB[ R MrdttSek^ílndlnríc$Í* H Í5SB S^^ i^ow aj|% p2w| $$* jpfljS ^§S& |i|l H nemű pénzkü denié-Községek, egyesülete!:, ^R ■■ Töáift HB jJjtB 8ü^ 8§8 flO|. IMh umA }$gj j. HR! OS Jr85| n ^R nyék és a lap szétkültovábbá nógráclmegyei A 8s«$j BW %{$& Rj*;j tjfeT fejflQ fliffl T$$f Kg® fljjg IflM EB i$3j& «R BB elésére vonatkozó feltanítók és körjegyzők ^R OH ÍÖR ,Ms* fii JfiÉgl *ö||j0 R® fffi 8|jj {§?§ Kp RR Rttjf Rja HO ^B szólalások intézendők.

egyesülete tagjai részére HH j^s' jfögj j&íffl n| lllsi W'%Í& JHj tj$g rfl SM fflü 9|| RR Sapa RR KR ___

rvi előfizet«, díj 0 kor. H J jfl i 8 || i

l ill I

l

i

i g| fij RTM ■ ■ Hirdetések jutányos áron

I gyes ^^RJHRj ^BRfl^R «Mflw BKh i»fll H^Éw gfl j^M fiR; BUhH tálban.

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

IV. ÉVFOLYAM. 7. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1909. FEBRUÁR 18.

A mezőgazdasági hitel.

A koalíció kormányra jutásával a kisemberek sorsának javítása is napirendre került. Ennek a reformakciónak természetszerű következményeképp nap-nap után halljuk a parlamentben és közéletben, hogy az évtizedeken át mostoha sorsban részesült magyar gazdaközönség megélhetésének, földbirtokviszonyainak és hitelének javításával is sürgősen foglalkozni kell. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternek a parcellázásról és telepítésről szóló törvényjavaslata, amely legközelebb a Ház asztalára kerül, orvosolni kívánja azokat a visszaéléseket, amelyek a kisember földhözjuttatásának címén földuzsorával tulajdonkép a magánérdekeket szolgálják. E parcellázási és telepítési javaslat igen helyesen csak olyan helyen kívánja a magánbirtokok felparcellázását megengedni, ahol arra tényleg szükség van és csak olyan mértékű parcellázást engedélyez, amely a parcellabirtokok vásárlóinak gazdasági fennmaradását is biztosítja.

A következő lépés, amely egy egészséges magyar földbirtok-politika terén feltétlenül megteendő lesz, a mezőgazda egészségtelen hitelviszonyainak rendezéséből kell, hogy álljon. E reform égető voltát hangsúlyozza egy most megjelenő munka, amelyet Beck Lajos orsz. képviselő irt Magyar birtokpolitika« cimen. A szerző, aki már a tavalyi költségvetési vita folyamán ráterelte a parlament és a kormány figyelmét a mezőgazdasági hitel kérdésére, munkájában szakszerűen foglalkozik a kérdéssel és megállapítván a magyar földbirtok eladósodásának mérvét, konstatálja, hogy elérkeztünk abba a stádiumba, amidőn habozás nélkül hozzá kell látni a mezőgazdasági hitel rendezéséhez.

A statisztika sok mindenre tanít. Bebizonyítja, hogy a magyar föld fele nem a gazdáé többé, hanem a hitelezőé; megmutatja, hogy e nyomasztó adósságnak több mint kétharmada a földbirtokosokra nézve egészségtelen kölcsönökben fekszik. Ebből a két adatból világosan kitűnik, hogy a földhitelügy reformjának mire kell törekednie Magyarországon: a gazda terhes, drága és bizonytalan kölcsöneinek zálogleveles, fel nem mondható, amortizációs, olcsóbb kölcsönökké való átalakítására.

Ebből az igazságból indul ki Beck Lajos is, amikor a jelzáloghitel terén elsősorban a magyar fölbirtok becsértékének első ötven százalékát terhelő jelzálogadósságnak ilyen zálogleveles kölcsönné való átalakítását sürgeti, megállapítván, hogy a konverzió lehetőségj azon fordul meg: tudunk-e olyan mértékben és olyan menynyiségü záloglevelet elhelyezni, mint amily értékű közönséges jelzálog-kölcsön terheli a magyar földbirtokot becsértékének első feléig ?

A Magyar birtokpolitika e szerzője rámutat arra, hogy statisztikánk fogyatékossága folytán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy számszerűleg kimutathassuk e teher nagyságát. Sok ez talán már csak azért sem lehet, mert az utolsó 15 évben felkerekedett hitelintézeti versenyünk e kölcsönök nagyrészét úgy is záloglevelessé konvertálta. Minél kevesebb lesz a konvertálandó teher, annál könnyebb fedezetekre fog találni azon pénzértékekben, melyeknek záloglevelekben való elhelyezésével a magyar föld legalább fele értékéig megszabadulhatna drága és egészségtelen adósságaitól. Az a sok százmillióra rugó érték, amelynek záloglevelekben való elhelyezését Beck Lajos e célból ajánlja: az árvapénzek 150 milliót kitevő áliadékában, a postatakarékpénztárnak 68 milliót meghaladó betétek nagyrészében, az 50 millió készpénzbeli bírói letétekben, a köz- és magánalapítványok nagy vagyonának egy részében és végül főkép a bel- és külföldi életbiztosító társaságoknak egy negyed milliárdot minden esetben kitevő dijtartalékaiban volna feltalálható. Együttvéve egy milliárdnál is nagyobb alap, amelyet biztonsága legcsekélyebb kockáztatása nélkül a magyar nemzeti állam egyik alappillérének: a magyar gazdaközönségnek megmentésére fel lehetne használni.

Ennek megállapítása után a szerző a jelzáloghitel reformjának második nehezebb kérdésére tér át, arra, mi történjék azon másod- és harmadhelyű betáblázott kölcsönökkel, amelyek drágaságuknál és bizonytalanságuknál fogva a legjobban veszélyez-22

TÁRCA.

Keletiek Nyugaton.

(Úti levelek Gyökössy Endréhöz.)

A Rajnán Nibelungkori ködök ültek, az ólmoson fölcsillanó ős folyam fenekén ott rejtezik mélyen a Nibleungok véres és átkos kincse. Buvároló nagy szivek elmék le-leszállnak a mesék folyójának fenekére és föl-föl hoznak belőle egyegy gazdag marokkal, még sem fogy az el soha, sőt nőttön nő. Attilának Tiszában rejtező koporsójából így hozott föl egy marok kincset Arany. Hát a Balatonnak a fenekén csak meddő iszap van? Vájjon miért nincs még a Balatonnak költészete, Mészölyön kivűl több művészete. A Dunábúl alig hogy egy-két hasonlatot merít Tisza-költője Petőfi. Csak Tisza a királyi folyónk, a Duna az valahogy csak olyan császári.

A Rajnán gőzös gőzöst ér, a partokon bájos villák szinte kezetfogva állanak sorfalat, mint császári bevonuláson válogatott rendőrök csoportjai. Sűrű gyárak kéményeibűl fürtösen buján omlik elő a földmélységek fekete virága, a kőszénfüst. A hegyek alján végig a hires rajnai borok most érő tőkéi állnak susogó sorfalakat, mint fiatal szüzek tábora : most még csak kemény bogyókban ébredeznek, édesednek a szédítő mámorok, kiknek ez őszön lesz szüretelésük, részegítő nászuk. Mennyi tűz és mennyi mámor szunnyadozhat a földben, hogy a kőszénbányák torkai folyton rabolják, a venyigék folyton lopják, mégsem fogy el sohasem.

Gyönyörű várromok meredeznek elő minden fordulónál, mint ünnepélyes páncélzörejes balladák, közben egy-egy műballada: tavaly tavalyelőtt épített műromok, melyhez most szerkesztik a bédekkert és a mondát; — közelükben egy-két-kilenc kupié is elvegyül: gasthausok,

kilátó erkélyekkel, stb. Távcsövemmel egy vendégnek épen a képeslapjára látok, amint ép irja: »Kedves nőm! e remek helyrűl küldöm ezen sorokat és Rád gondolok. Hű Wilhelmed.«

Koblenznél megdöbbentő szépségű a hódító Vilmos szobra. Egy kőpáncélos gát, mint egy hódító germán ököl, belevág a Rajna medrébe majd középig, annak fokán feszül csikordúló ércpatáival az óriási lovasszobor, melynél nagyszerűbb helyzetű emlékre nem emlékszem. Hogy néz végig ez a germán hadisten az ő Rajnáján! Föllendűlt kardja hegyén szinte dörögve lobban ki az Odin villáma.

Ehrenbreitstein és Stolzenstein fekete sziklafalaiból sötét kürtszók hasadoznak elő, a Loreleyszikla csúcsán ezüstszínű hárfahang zsondül felénk. Bingennel átellenben az óriási Germániaszoborban a bánhidai turólemlékünk ötletének az eredetijét pillantom meg. Jobbomon egy udvarias német elmagyarázza, hogy leleplezéskor az anarkisták föl akarták robbantani, de egyik az utolsó pillanatban megtért a rend útjára és följelentette a dolgot a policájnak. Baloldalomon is egy nőnemű germán van, ki azonban udvariassága kifejezésében merőben csak mosolyokra szorítkozik. Megállapítom, hogy a francia nő szebbet mosolyog ugyan, de a germán nő nagyobbat tud mosolyogni.

Egy állomáson két gyereket pakolnak mellénk. A fiú szemében megfékezett verébfészekszedési hajlamok csillognak, nénikéje szeméből Marlitt-regények előderengése hajnallik. >Aber Minna, oft schreiben!« eresztik őket útnak gondos fölpakolóik. A vonat elindul, a fiúcskának fejébe száll az önállón-utazás dicsősége, kevésbé szabályszerű magaviseletét tanúsít, kis nénje tortákkal eteti és köti le benne a harciasság démonát s mellé Stammbuchba méltó parainézisekkel bágyasztja kedvetlenné.

Frankfurtban csak pár percre szálltunk ki,

hogy megegyünk egy sültet lóhalálában (e ló tisztes agg korban halhatott meg.) így Frankfurtnál való tapasztalataimat igen röviden előadhatom : Frankfurt a. M. fekszik az északi szélesség és keleti hosszúság igen tekintélyes számú fokai alatt, a pályaház és a vendéglő közötti nők öregek és ruták, a frankfurti kutyáknak pedig túlságosan gyakran van farkuk, miértis az itt járó magyaroktól letapostatnak. Hát ilyen az a Frankfurt.

Nürnberg, augusztus 15.

Mesélték nekem, hogy itt hajdan kószáltak már magyarok, akkor a Nürnbergiek a Sebalduskirche rézkrisztusát feketére subickolták, hogy a magyarok vagy más istentisztelő népek haza ne találják kívánni. De ezen kívül is hatottak a magyarok a nürnbergiek művészetére. Itt élte le immár tőrűlmetszett német életét a magyar tőrül metszett Ajtósi-Dürer Albert s a nagyszerű Germán Nemzeti Múzeumban kettő híján száz műve van a magyar Kupeczkynek; itt élt Regiomontanus is, a pozsonyi egyetem tanára s szőröstűl-bőröstűl idevaló Hans Sachs, aki a költészet mellett magyar művészetet: csizmadiaságot űzött.

Dürer ecsetje és Sans Sachs tolla (nő meg az árja) oly meghatóan marasztalta ide a késői középkort, hogy fogta magát s itt ragadt a spondeusos , léptű 300,000 bajorok városának Közepében. Árnyas szűk utcák, kikönyökíő favázos emeletekkel, istenes homlokzat-festmények, padlás- és még padlásabb szobák, hegyes tetők, tornyok, virágos erkélyek, lovagkori szendeségű leányok, — szinte buzogni kezd bennünk az ököljog kívánása. A várban már rozsdás páncélt is érzünk magunkon, magunk körűi sötét bigottságot, gyanút és fanatizmust. A várkút 110 méter mély, belebámúltam, és mondhatom, igen sötétnek találtam benne a középkort. A vár köré félénken lapúlnak meg a jámbor német házikók,