Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-04 / 44. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. november 4. Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület tegnap tartotta november havi rendes közgyűlését Wagner Sándor polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés főbb tárgyát képezte a polgármesternek a múlt évről szóló jelentésének tárgyalása, továbbá a tugári fürdő megett tervezett kocsiút céljaira szükséges területekre vonatkozó egyezségek jóváhagyása. Bővebben a jövő számunkban fogunk a közgyűlésen letárgyalt ügyekről beszámolni. — Szociálisták és az önálló jegybank. Mig a keresztény szociálisok felkinálkoznak a magyarellenes testvéreinknek, Luegeréknek, hogy segítségükre lehessenek abban a küzdelmes harcban, mely most a nemzeti érdekekért folyik országunban, de azt minden törekvéssel Luegerék, a bécsi keresztény szóciálisok ellensúlyozni igyekeznek Úgy most a 48-as szociáldemokrata párt, melynek vezére Mezőfi Vilmos országgyűlési képviselő elhatározta, hogy tiz vármegyében és pedig a következőkben : Binar, Csanád, Békés, Jásznagykunszolnok, Szatmár, Tolna, Zala, Vas, Hajdú és Csongrád megyékben nyilvános, nagy népgyüléseket tart az önálló magyar jegybank érdekében. Ezeken a népgyüléseken a párt szónokai fel fogják világosítani a népet az önálló jegybank gazdasági értékéről s határozati javaslatot fognak hozni, hogy a 48-as szociáldemokrata párt az önálló jegybank érdekében kész lesz bármilyen harcba is belemenni, ha az általános, egyenlő és titkos választói jogot, mint ilyen megvalósítandó reform javaslatot a függetlenségi párt elejteni nem fogja, Társadalmi forrongások. A haladó kor fokozódó szükségleteivel szemben a létküzdelemben eddig rendelkezésre állott eszközök elégteleneknek bizonyultak. Szerencsére, hogy nemcsak az életfeltételek, de maga az emberi nem is folytonos evolúcióban van és mindig uj fegyvereket nyer a létért való küzdelemben. A fejlődő tökélesedés nyomai már is erősen mutatkoznak, különösen a nyugoti nemzeteknél, amelyek mint legrégibb európai kulturnépek a legkedvezőbb körülmények között éltek és melyeknek fejlődése következéskép a legelőrehaladottabb stádiumban van. Ezek körében már mutatkozik a legújabb szükségletek felismerésére és kielégítésére egy újabb érzék — a társadalmi érzék. A magyar faj még nem érte el ezt a fejlődési fokot és szihte tanácstalanul áll a XX. század elején a legkülönfélébb velleitásoknak eddig soha nem tapasztalt szörnyű káoszában, melyben az istentagadás a fanatizmussul, a mindenható állam az államnélküliséggel, a legkorlátlanabb individualizmus az anarchia, a vasmarku szocializmussal, egoizmus az altruizmussal vívja szörnyű harcát. Szinte félő, hogy ez a féktelen forgatag, mely mindent veszéllyel fenyeget, tényleg elsöpri azokat azokat az államokat, me'yek nem látják az ellentétes erők eredőjének irányát, mely a kibontakozás felé vezet. A kérdések tömkelegéiben, ahol az okok komlexumánál fogva az ész hatalma megtörik, mintegy beidegzi az ember a hatásokat és ellenhatásokat és csak ezek irányítása után mehet. A társadalomnak még azon rétegeiben is, melyek vezérszerep vivésére volnának hivatva és tényleg visznek is, a legtöbbekben hiányzik a társadalmi öntudat, vagyis nincs meg bennük az a fizikai állapot, mely megismerteti az emberrel nemcsak azt, hogy ő minden más embertől különálló „én,' hanem azt is, hogy azokkal együtt egy összefüggő organiukus egészet, egy élő individiumot képez, melynek magában véve ő csak elenyésző, csekély része. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a társadalmi öntudatnak a kifejlődésére csak várni kell és hogy az, ha itt van az ideje, úgy is kifejlődik. Az evolucionális fejlődés mindig a viszonyok hatása alatt keletkezik, tehát utólagos, alkalmazkodó jellegű; de kifejleszthető preventive is, ha előidézzük az okokat, amelyeknek eredménye. Annyi bizonyos, hogy a szükségletek felismerése nélkül a társadalom nem ismerheti fel azon feladatait sem, melyeket maga elé tűzni és megvalósítani, vagy melyekért küzdeni hivatva van. Ezen szükségleteknek és feladatoknak felnem ismerése az oka nagyrészt annak is, hogy a parlamentarizmus annyira lejárta magát. De oka másrészt annak is, hogy nálunk hiányzik a közérzületnek és közvéleménynek hatalmasabb kifejlődése. Nincs meg a közérdeknek az a világos felfogása, mely megtanítaná az embereket, hogy a közjó előmozdítása a legjutalmazóbb befektetés. Ezen felfogásnak beleoltása az állampolgárokba a legjobb szer a torzsalkodások és politikai gyülölség ellen, ez maga képes az annyit hangoztatott korrupció ellen síkra szállani. És társadalmi érzékünk hiányáhak még egy végső oka van : hogy a társada'om semmi elismeréssel sem adózik azoknak, akik ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkoznak. Aminek okát legalább részben abban kell keresni, hogy igen sokan ezek közül, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak — sajnos — szembehelyezkednek a nemzeti eszmével. Az izr. leányegyesület matinéja október 31-én folyt le nagyszámú közönség érdeklődése mellett az izr. Szentegylet Kisbég-utcai helyiségében. A műsor szereplői általában mind jól megállották helyeiket s a matiné szép sikere méltóan jutalmazta a szereplők és a rendezőség igyekezetét. Mindjárt az elején ki kell emelnünk a szellemességével tündöklő konferenciére-t: Lusztig Margitot, aki állandóan derültségben tartotta a publikumot. Ötletes, eleven, temparamentumos előadása, finom Ízlése és fesztelen föllépése: ezek voltak sikerének előmozdítói s Így méltán rászolgált a tapsra, melyben a közönség részesítette. A programm első pontja Szegő Edéné és Läufer Margit négykezes zongorajátéka volt. Wéber nyitányát játszották biztos kezekkel, állandóan lekötve a hallgatóság figyelmét. Ezután Klein Juliska monológja következett „Ó nem vagyok féltékeny“ címmel, közvetlenséggel és nemes egyszerűséggel előadva. A műsor harmadik pontja Fleischmann Ilonka zongora- és Vida Béla hegedűjátéka volt. Dancla két koncertdarabját adták elő. A finom és diskrét előadást igénylő darab összjátékához semmi kifogás sem férhet. Vida sok biztató qualitást nyújtott játékában, Fleichmann Ilonkának pedig alkalma nyílt bőséges temperamentumát ragyogtatni. A teljes egyöntetűséggel előadott zeneszám után Kis Ilonka és Hoffmann Elza által előadott Farkas Pál: „A nővérek“ cimü dialógja következett szeretreméltó közvetlenséggel, rokonszenvvel és természetességgel. Humoros szerepüket nagyon helyesen fogták fel s előadásukban nem egy figyelemre méltó momentum akadt, amit a hallgatóság lelkes tapssal honorált. Á gondosan összeállított műsorból a legfölényesebben és pedig művészi fölénnyel az utolsó pont: Sacher Gyula hegedűjátéka emelkedett ki. Verdi örökszép zenéjü Troubadour-jának egy ábrándját játszotta. Tökéletes illúziót keltett s méltán kiérdemelte a közönség tapsait előkelő színvonalon álló művészi, rutinos játékával. Feltétlen elismerés illeti méltó partnerét Vajda Leát. kinek diskréten finom zongorakisérete otthonos könnyedségü, biztos játéka csak fokozta az osztatlan tetszést és rokonszenvet. Játékukból gondos tanulmány érződött s a teljesen egyöntetű, precíz összjátékot kell dicsérnünk. — Általában a matiné összes szereplői kifogástalanul oldották meg feladatukat, dicséret és elismerés illeti mindannyiukat. A pompás műsor összeállítása dr. Schneller Pálné elnöknő és dr. Kuffler Pál egyesüleii titkár ízléses rendezését dicséri. Dehogy még jobban kiemeljük Lusztig Margit conferenciére szellemes ötletektől sziporkázó csevegését, egész terjedelmében ide iktatjuk azt, példaadásul a mindenkori női conferenciéreknek. Az ügyes csevegés a következő : Örömtől sugárzó arccal — látni ? — köszöntőm a t. közönséget. Vígan, — bár nem egészen alaptalan aggodalmaim valóra válhatnak s matinénak végén, csendes mellé kerültek, égyütt ittak, együtt ettek. Később már Mara árulta a szalonnákat, ő szedte a pénzt érte és meg is tartotta. Majd halászni sem járt többé. Minek, mikor úgy is megél. Fratricsovics szépen tud keresni és pénzt is ad neki. Csak anynyit tart meg magának, amennyi pálinkára kell. És ha pénze nincs, van hitele. Egyedül Fratricsovics hitelképes az egész társaságban. Berkes, a halászcsapat feje és vezetője egy fiatal legénnyel töltötte be Mara helyét Valamikor urasági inas lehetett, mert borotválta a bajuszát, most megyei csavargó. Berkes ott foghatta a tó mellett elhúzódó országúton. Attól kezdve az is velük élt és épen úgy, mint a többiek. A söntésben ivott, az istállóban aludt. Ferkónak hívták az uj jövevényt és rövid idő alatt igen ügyes nadályhalásznak bizonyult. Mara pedig ezentúl neki választotta ki a legszebb szalonna és husdarabokat és a mikor szemek elkerülték, pénzt sem fogadott el értük. Egyszer aztán Mara azzal állt Fratricsovics elé, hogy ő bizony nem fog otthon henyélni, ismét elmegy halászni. Fratricsovics, aki semmit sem sejtett, nem bánta, beleegyezett, csak azt kötötte Mara lelkére, hogy korán jöjjön haza, elsőnek legyen otthon. Az első napokban Mara szépen betartotta az ígéretet, de később bizony igen gyakran utolsónak jött és akkor sem egyedül, hanem Ferkóval. Ferkó és Mara megértették egymást. Kint a tó partján, mikor a többiek már hazafelé tartottak, akkor Mara és Ferkó magukra maradtak és az alkonyat bibortüzében egymásra borulva csókolták egymást és szőtték, bogozták vad szerelmük szálait. Mara meg mindennap jobban megutálta Fratricsovicsot. A halászok, akik megneszelték ezt, csúfolni kezdték Fratricsovicsot: — Mara megcsal. Hiába vagy Fratricsovics generális. A Ferkó különb legény, mint te vagy. Fratricsovics, aki darabig tűrte ezt szó nélkül, most felugrott és rekedten ordította feléjük : — Nyomorultak ! Nem igaz! Éhen fogtok dögleni, tőlem nem kaptok több szalonnát . . . inkább a kutyáknak vetem ki az udvarra . . . A halászok között volt egy Sipi nevű sánta legény, az most oda sompolygott Fratricsovicshoz és attól való félelmében, hogy nem kap többé szalonnát, szóba elegyedett vele : — Hát azért nem kell mindjárt úgy haragudni. Hát akkor miért hazudnak a rongyosok. Pedig Isten uccse igazuk van és jobban tehné, ha nem törődne velük. Az a leány úgy is a bolondját járatja magával. — Honnan tudod, hogy megcsal ? — Tudom, meglestem őket. — Hol? Maga mindig részeg. Ha most nem iszik annyit, ma éjszaka az istállóban megcsípheti őket. Mara odasompolyog Ferkóhoz, mikor azt hiszi, hogy már mindenki alszik. Ma meglesem őket és ha igaz, a vasvillával agyonütöm azt a gyüttmentet. Agyonütöm. Mara belépett a söntésbe. Fratricsovics ezt észrevette és úgy tett, mintha teljesen részeg volna. Mara odaszólt neki: — Eredj már aludni, vén disznó. Fratricsovics besompolyog az istállóba és ledől fekhelyére s úgy tesz, mintha aludnék. Mara Fratricsovics mellé veti magát és nemsokára csend lesz az istállóban. Amikor már az általános hortyogás hallatszik, Mara felemeli fejét, ránéz Fratricsovicsra és hogy meggyőződött róla, hogy alszik, halkan, óvatosan odakúszik Ferkóhoz, aki közel van hozzája. Fratricsovics, amikor sejti, hogy Mara már ott van, hirtelen felugrik, a szalma alól kikapja a vasvillát és ordítva, mint egy vadállat, odarohan közzéjük: — Megöllek, te gyüttment, megöllek ! Ferkó a sötétben felugrik és ösztönszerüen rohan Fratricsovics felé, kicsavarja kezéből a vasvillát és egy hatalmas ütést mér Fratricsovics fejére. Fratricsovics futva menekül az udvarra, Ferkó utána iramodik. Mara is és amint egymást kergetik, az udvaron lévő nyitott kutnál megbotlik Fratricsovics lába és egy tompa morajjal belezuhan a kútba Mara pedig mint egy vadállat beleüvölt a kútba: ■ Fulladj meg, te vén csavargó ! Másnap az a hir terjedt el a faluban, hogy Fratricsovics, az öreg koldus beleölte magát a kútba He tétovázzék, ■■ — ha fáj a feje, hanem használjon azonnal Beretvás-pastillát, amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. « . Kapható min-Orvosok által ajánlva. Ara \.L\J, den gyógyszertárban. Készíti: BeretvásTamás gyógyszerész Kispesten. — 3 dobozzal ingyen postai szállítás.
