Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-21 / 42. szám
IV. évfolyam. 42. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1909 október 21. b am oak m b b i a b bb a jspbi I noiuini II ip inn? mmsB I Ilii 11 111 11 III Ili Hll sáS iä s'ä ■ uoiiiiiji uuunu Egyes szám ára 20 fii. SH) 9 W WwglF ^ talban-A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tarifaharc Ausztria ellen. Irta Lázár Pál orszgy. képviselő Ausztria államosított vasúthálózatával erős fegyverekre tett szert a magyar kivitel megbénítására. Közzé tett tarifa reformja azt bizonyítja, hogy fegyverekkel a legkíméletlenebb módon akar élni. E tarifák 1910. év január 1-én lépnek életbe. Sürgős feladatunk, hogy az osztrák támadással szemben megvédjük gazdasági érdekeinket. E támadásra régen készül Ausztria és harcias szándékát soha nem is leplezte. Ennek bizonyítására legyen szabad az államosításra vonatkozó törvényjavaslatok indokolásából a következőket kiemelnem: «Az államosítás folytán az osztrák államvasutaknak módjukban lesz fokozottabb mértékban vonalaikra terelni a monarchia forgalmát, a kivitelt előmozdítani, a behozatalt pedig szabályozni. Módjukban lesz továbbá az államvasutaknak, hogy a forgalmat a hosszabb osztrák vonalakra tereitessék, viszont egyes viszonylatokban gazdasági okokból a más útvonalak szállítási jogosultságát is kimondhatják. Ezen indokolás nyilt bevallása annak, hogy Ausztria illojális harcra készült ellenünk. Illojális az osztrák tarifareform elsősorban azért, mert mig a magyar államvasutak tervezett tarifa emelése az eddigi tarifáknak csak 7—10 százalékára rúg, addig az osztrákok egész 50 százalékig fogják a szállítási dijakat felemelni és e prohibitíó jellegű fuvardíjakkal némely magyar árut az osztrák piacról teljesen leszorítani, mig azok hatását az osztrák árukra külön díjkedvezményekkel fogják paralizálni. Illojális továbbá az osztrák tarifákban érvényesülő mesterséges vonalmeghosszabbitás is. Az osztrák tarifákban e vonalmeghosszabbitások kétféle eredetűek. Az egyik az úgynevezett virtuális hossz, amelynek számítása akkor jogosult, ha sok költséget igénylő műszaki létesitvények, — a forgalom nehéz lebonyolítása, vagy a korlátolt teljesítő képesség ezt indokolttá teszik. Nemzetközi szokás jog, hogy a befektetések, az üzemköltségek és a teljesítmény arányában számítják többre a megfelelő vonalhosszt. Ily alapon állapították meg például hogy a Vöszlaubruck-Kammer-i vonalrész másfélszeres hosszra számítható. Ily példák továbbá a simmeringi vasút, a Brenner vasút Kufstein—Alá vonala. Ily alapon lesz beszámítva a Baja—bátaszéki hid 18 kilometer helyett 40-re. Ugyanezen alapon számíthatnánk virtuális hosszakat a pozsonyi alagutnál a fiumei - kammera —oravicai vonalrészre és igy tovább. Az ezen alapon számított osztrák vonalmeghosszabbitásokat jogosultnak kell elfogadnunk, de ellenkezik a nemzetközi szokásjoggal, ha nem az említett mathenaatikai alapon tesznek a virtuális hosszak megállapítva. Teljesen ellenkezik pedig a nemzetközi szokásjoggal az osztrákok azon önkényes vonalmeghosszabbitása, amidőn a különböző útirányok közül a leghosszabbat veszik alapul, holott minden más európai államban a két végállomás között mindig a legkisebb kilométerszám szerintit veszik vonalhossz gyanánt és a tarifát a legolcsóbb útirány egységárai szerint számítják. Az osztrák tarifa-tervezetben több ily önkényes mesterkélt vonalhossz van felvéve, amelyek egyes relációkban egész 50 kilométerrel hosszabbítják meg kiviteli utunkat. Végül illojális az osztrák tarifa azon tendenciája, amelylyel bennünket az eddigi forgalom részesedéstől el akar ütni. Midőn a magyar államot reá kényszeritették arra, hogy az óriási befektetéseket igénylő katonai célokat szolgáló vidrányi—beszkidi és kőrösmezei vonalakat kiépítsük, ellenszolgáltatás gyanánt a külföldi forgalomban való részesedés lett részünkre kilátásba helyezve. Azon körülmény pedig, hogy most á gács—wieni és az őst—nordwest relációkat a helyi díjszabásba vették fel, arra enged következtetni, hogy részesedésünktől el akarnak bennünket ütni és e forgalmat teljesen magukhoz akarják ragadni. A vázolt támadás annál súlyosabban sújtja kivitelünket, mert Magyarország főleg tömegárukat exportál Ausztriába, melyek árát nagyon is befolyásolja a szállítási dij. Ami fakivitelünket illeti, úgy a felvidéki fára vonatkozólag eddig sem voltak kedvező köteléki vagyis közvetlen díjszabások, mert azok csak 5—6 koronával voltak olcsóbbak, mint a kilométer szerinti díjtételek. A galíciai, bukovinai viszonylatban tervezett emelés mintegy 20 százalékra rúg. Az osztrák verseny tehát csak akkor lesz felvidéki fatermelésünkre veszélyes, ha az osztrák termelőket díjkedvezményben fogják részesíteni, a magyar kivételes köteléki díjszabást pedig nem újítják meg. Máskép áll a dolog az erdélyi érdekcsoportra. Nevezetesen esik- és háromszéki vonalakról csakis addig lehetséges fát Üres ágyak. Irta Peterdi Andor. Testvéreim, ti sápadt alakok, Nem láthatjátok soha a napot! Az élet nektek hosszú éjszaka, És nincsen üdve, fénye, sugara. S mire a hajnal lomhán felragyog, Üres, üres az ágyatok. Alig pihentek, máris talpra int, A gyár félelmetes kürtje odakint, És mentek sorra álmosan, tunyán A sötétségbe — a sötétség után. Más még párnáján álmokat dadog. Nektek üres már ágyatok. Nem látjátok a fenséges nyarat, Nem érzitek a napsugarakat, Ó, csak az őszt és azt is betegen, Keresztül a kis ablaküvegen. S mire az uj nyár ismét felragyog: Üres, üres az ágyatok Az ékszerdoboz. Irta Roda Roda. Késő délután van. A mama egy hintaszéken ül és epedő pillantással tekint egy kölcsönkönyvtárból való könyvre, amely az asztalon nyugszik. A könyv olvasását ugyanis félbe kellett szakítania, éppen akkor, amidőn a legizgalmasabb részlethez ért. Irma idegesen járja a szobát. A szemei zavarosak, ki vannak sírva. A mama: Kicsikém, te vagy az oka a sajnálatos esetnek. Nem szabad véletlenül leveleket találni a férj zsebében. Irma: Gondolod ? Ez a véleményed ? A mama: Csak mellékesen megjegyeztem. Irma : Más megjegyzésed nincs ? A mama: De igen, Ii muskám. Beszélni fogok veled és minden igyekezettel azon leszek, hogy meggyőzzelek. Légy okos és még csak ne is sejtesd Róberttel, hogy olvastad — annak a Stucikának levelét. Nem is képzeled, Róbert szemében milyen színben fogsz feltűnni, ha meg tudja, hogy birtokában vagy egy Udiszkrét dolgának. Irma: Micsoda ? . . . Hogy Róbertnek ne szóljak a dologról ? A fülébe fogom ordítani. Meg kell tudnia, hogy miért jöttem ide és miért fogok itt maradni — örökre. A mama: Ne izgasd magad, leányom. És nem fogsz itt maradni örökre. Úgy körülbelül egy egy hétig fogsz itthon maradni. Nem szeretem a családi botrányokat a saját házamban. És nem szeretem a jó barátnők pletykáit. Irma: Úgy látszik, te ezt az ügyet jelenték telennek tartod ? Nagyon csalódsz. Nem fogok egy olyan emberrel élni, akinek szeretője van. Nem eszem azt a kenyeret, amit nekem csak kötelességből ád és amit másnak szívesebben adna. Talán épen a Stucinak. Te nem ismered ezt az érzést, téged ilyesmi még nem ért, tehát Ítélni sem tudsz. Te nem tudod, mi az a megszégyenítés, mi az a megcsalatás. Te büszkén jársz-kelsz tiszta házadban és visszakergetsz ahhoz az emberhez, ahhoz a — szoknyavadászhoz. A mama: No, no, ne izgasd fel magad. Hiszen hányszor mondottad magad is, társaságban, meg idehaza, hogy nem félted az uradat. Irma: Az megint más. Az tréfa volt. Amikor azonban a valóságot látja az ember — ? Hát ez borzasztó! Azt hittem, hogy meghalok ! . . . A mama: Kár lett volna a fiatal életedért. És kár lett volna a boldogságodért is. Irma: A boldogságomért ?! A mama: Lásd Irmuskám, a nagyanyám idejében ez mind másként volt. Akkor az esküvő napján az anya leült leánya ágyára és elmondott neki bizonyos, eddig nem ismert dolgokat. Ma már ez nem szükséges, mert ma a leányok felvilágosultak. Nekünk azonban el kellene mondanunk tapasztalatainkat, hogy azután ne érjenek benneteket meglepetések. Irma: Talán te véded Róbertét? Talán te természetesnek találod, hogy engem megcsal ? A mama: A lehető legtermészetesebbnek. Irma: Igazán szégyelni való kijelentés. A mama: Leányom, te megfeledkezel magadról. Irma: Most nem mint leányod beszélek veled. Mint feleség állok szemközt egy másik asszonnyal. És te, a te asszonyi büszkeségedben, mint mindig szeretett feleség, mint soha meg nem csalt asszony, te lenézel engem. Nahát, ez igazán szégyelni való állapot ! A mama: Kétféle férfiak vannak. Az egyik fajta erős, szép és egészséges, szereti a feleségét és szerelnie forró és édes. Ezen férfiak közül ezer férfi közt talán egy marad hü feleségéhez. Éppen úgy, mint millió sorsjegy közül egy üti meg a főnyereményt A másik fajta hü marad: a májbetegek, a savanyuak, a temperamentum nélküliek, akik télen gyapjú fehérneműt hordanak. Az ő szerelmük saját feleséguanek is terhes. Gyermekem, az életben mindent meg kell fizetni. A férfi
