Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-21 / 42. szám

2. oldal. LOSONCI UJSAO 1909. október 21.

Ausztriába exportálnunk, mig a fuvarkülönbözet Budapesttel szemben 30—35 koronát nem haladnak túl. Az uj feltételek alapján a fuvarkülönbözet 70—80 koronára fog rúgni s igy lehetetlen lesz majd az erdélyi fának további exportálása.

Szénkivitelünk jövője még szomorúbb képet mutat, mert a határszéltől Wienig terjedő távolságoknál az eddigi fuvardijat több mint kétszeresére emelték. így pld. a wieni viszonylatban 15 f.-ről 54 f.-re emelték fel a fuvardijtételt és ezzel lehetetlenné teszik az eddig körülbelül 3 millió q.-ra tehető szénexportunkat, ami 1500—2000 munkásnak veszi el kenyerét, mig mi kb. 13‘/2 millió q. szenet és porszenet hozunk be Ausztriából és ezzel 7—8000 osztrák munkást istápolunk. Szemünk előtt áll tehát azon óriási kár, amely az osztrák tarifa merényletből termelésünket érheti s keressük már most a védekezés és a megtorlás eszközeit.

Be kell vallanunk, hogy puskaporunk egy részét már elpufogtattuk azzal, hogy jövő tarifáinkat közre adtuk, mielőtt az osztrák tarifákat ismertük volna. Az is bizonyos, hogy kezünk a kiegyezéssel 1917-ig sok tekintetben meg van kötve. Mindazonáltal nem állunk fegyverzetlenül az osztrák támadással szemben.

Teljesen magamévá teszem Gerő Károly máv. főellenőrnek a vasúti és hajózási klub közgazdasági szakbizottságában 1908. évi december hó 11-én tartott felolvasásában kifejtett azon véleményét, hogy az osztrák támadásokkal szemben leghatásosabb fegyverünk lesz a mai köteléki rendszer felmondása.

Ennek felmondásával egyúttal be kel! szüntetni mindazon megállapodásokat is, melyekben forgalmunk irányítását lekötöttük és be kell szüntetni mindazon referenciákat, amelyeket eddig osztrák áruknak adtunk, így például a dombran-debreceni viszonylatban a 170 korona díjtételből 27 koronát elengedünk; a budapesti viszonylatban a az engedmény 29 korona, a gázgyártásra rendelt szén még további 6 k, engedményt kap 10 tonnánként.

Helyesen mutat rá Gerő Károly jelzett felolvasásában arra, hogy az Ausztriával a kiegyezés idejére lekötött közös áruosztályozásra és díjszabáson kívül képezhetünk egy autonom díjszabást országhatártólországhatárig, amelyett teljesen a magyar speciális viszonyok szerint képezhetünk ki, különös figyelemmel lévén azon csomó pontra, amelyekkel kikerülhetjük a bécsi díjszabást. Ha azután felszabadulunk a közösség nyűge alól, úgy természetesen az áruszabályozást is, csakis hazai érdekeinknek megfelelőleg kell megállapítanunk. Tisztában áll előttünk, hogy hazai termelésünk megvédését a magyar viszonyoknak megfelelő tarifa-politikát csakis önálló gazdasági berendezéssel érhetünk el.

Ezen alapra lépett vasúti politikánk, amidőn 1891-ben megváltottuk az akkori oszták-magyar államvasutak országunkban fekvő részét.

Ezen alapon haladt tovább Kossuth Ferenc, midőn az uj kiegyezésben fenntartotta a tarifaképzésben az ország szabad rendelkezési jogát.

Ezen az utón most már megállani vagy visszatérni nem lehet. Az osztrákok oly harci tarifákat léptettek életbe, amelyek fölérnek egy önálló vámterülettel. Az osztrák támadás egyaránt éri és sújtja Magyarország minden lakosát. így rombolják le az osztrákok azon falakat, amelyek eddig különböző nemzetiségüeket, különböző politikai állásunkat elkülönítettek. Álljon tehát az az egész nemzet az önálló gazdasági berendezés alapjára. És a nagy cél kivívásában ne legyünk kishitüek. Az hogy a dynasztia idegenkedik a magyar érdekeket Ausztriával szemben megvédeni, nem lehet ok a meghátrálásra. Elég példát láttunk magunk előtt, ahol a fejedelem akarata meghajolt a nép állhatatos és erős követelése előtt. Talán elégséges e tekintetben a polgári házasság kivivására, de még inkább Lueger esetére reá mutatni. Luegert polgármesteri állásában csak háromszori megvájasztása után erősítette meg a császár. És ugyanezen Lueger most a dynastia teljhatalmú kegyence.

Mi nem riadunk tehát vissza a gazdasági harctól, amelyre az osztrák szertelenség kényszerit bennünket. A harci tarifákkal szemben, ha kell a retorzió fegyvereit szegezzük. Az osztrák érdekeket könnyen szivén találjuk, ha az importjukat támadjuk meg.

Csak textilárukban behoztunk Ausztriából 1908-ban 1.109,979 métermázsát

556.209,641 K értékben, összes behozatacsókját keserű könnyekkel. És elvégre ez nincs is borsosán megfizetve.

Irma: Mondjad, mama, a papa melyik fajta férfiakhoz tartozott ?

A mama: (büszkén) Az elsőhöz. És biztosinak, nem ő volt az a bizonyos ezredik, aki hü marad. Rájöttem én is, miként te és úgy fogadtam ezt a felfedezésemet, mint a hogy te fogod fogadni az urad csapodárságát, ha reám hallgatsz. Ez a Stucika, gyermekem, nem fontos, nem maradandó dolog Róbert életében. Egy minden gonlatnélküli, letépett mezei virág, amellyel darabig járszunk, aztán eldobjuk. Ha okos vagy, férjednek egy kis jelenetet csinálsz — ő egy kis lelkifurdalást fog érezni és ha vége lesz a házi zivatarnak, többre fogod őt becsülni, mint annakelőtte. Győztesnek fogod magad érezni. És végül, egész biztosan, még valami szép ajándékot is kapsz férjedtől

Irma: Nem kell az ajándéka. Nem engedem magam megvásárolni.

A mama: Irmuskám, ne makacskodj. Hiszen már kisirtad magad, kiveszekedted magad vélem, anyáddal is. Tapasztalódtál is, értésedre adtam, hogy egy nőnek milyen különös életet kell leélni férje oldalán. Aztán meg egy ajándék elfogadása nem azt jelenti, hogy megvásároltak. Erre van szebb kifejezés is.

(A mama kihozza ékszerdobozát és kinyitja azt).

A mama: Így, kiválaszthatsz magadnak belőle valamit. Itt van egy valódi török ékszer. Akarod ? Ezt a papa ajándékozta nekem, amikor egy szén fimentális nevelőnőt szeretett. Német leány volt az

istenadta és három napig tartott az egész ügy. Egy évvel később ezt a gyönyörű, rubintkövü fülbevalót kaptam a papától. Nagyszerű tüze van, mi ? Egy spanyol táncosnő van a háttérben. Ezt a koralgarniturát utána hat hónappal kaptam. Akkor viszonya volt a papának egy telefonos kisasszonnyal. Nézd ezt a szép smaragdgyürüt. Arra az ir grófnéra nagyon büszke volt a papa. Ezzel a hódításával dicsekedett legjobban.

Irma: És ez a brillians bros, mama, hisz ezért minden barátnőd irigyelt ?

A mama: Egy különösen szerencsés esetnek köszönhetem ezt az ékszert. Egy nappal előbb érkeztem haza Karlsbadból, mint gondoltam. A papa nem volt előkészülve jövetelemre, egy csöppet sem volt elkészülve . . . Tudod, édesem ez, eredményezte ezt az ajándékot . . .

Irma szakértelemmel birálgatta a szép ékszereket. Arcán gyerekes öröm látszott. Úgy nézett ki, mint egy kislány, akinek módjában van a babus skatulyában kénye-kedve szerint válogatni. Végre meglát egy gyönyörű, valódi fekete gyöngyláncot és felkiált:

— Istenkém, minő remek ékszer! Hiszen ezt még sohasem láttam nálad ! Ajándékozd nekem ezt az ékszert, mamuskám.

A mama ijedten kapja ki leánya kezéből a fekete gyöngyöt és gyorsan becsukja egy kazettába. Nagyot sóhajt, majd igy szól :

— Nem, édes Irmuskám, ezt az egyet nem adhatom . . . Különben is . . . ez az egy ékszer nem a papától való

lünk pedig 33.654,607 q. 1339.353,747 K értékben volt.

Magyarország fogyasztó képességét legjobban illusztrálja az, hogy 8 éven belül az Ausztriából hozott áruk közel 45 százalékkal, értékük közel 50 százalékkal, növekedtek.

Ha Ausztria szertelenségében oly vak, hogy saját érdeke ellenére legjobb kolóniája kizsarolására, tönkre tételére tör, úgy a nemzet önfentartási ösztöne meg fogja találni a fegyvereket az ádáz támadás víszszaverésére.

A harcot Ausztria a tarifa terén kezdte meg, itt kell kormányunknak a veszedelmei és a visszaverést első sorban szerveznie

— Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület e hó 19-én tartotta meg rendes havi közgyűlését. Jóllehet a tárgysorozat letárgyalásához a névszerinti szavazásoknál több képviselőtestületi tagnak a jelenléte lett volna szükséges: a városatyák alig 10—12-en méltóztattak elfáradni. Az ilyen városi közgyűlés valóságos karikafurája egy r. t. város ügykezelésének. Az előterjesztett javaslathoz soha senki sem szól hozzá. És ha az előadó bármiféle előterjesztést is tenne, ha csak valamelyik városatyának eminens érdekeit nem sérti, felszólalás, megvitatás a gyűléseken dehogy is történik. Ha azonban olyan ügy kerül szőnyegre, hogy pl. egy építendő középület hol emeltessék, akkor a városalyák sietnek a közgyűlésre s körömszakadtáig harcolnak, hogy a kérdéses középület az ő tőszomszédságukban emeltessék. (Lásd a járásbíróság építési ügyét.) Szóval minden inkább, mint a közügyek iránti érdeklődés az, ami a városatyák egyrészét a közgyűlésekre viszi. Ez azonban nem akar szemrehányás lenni; ez csupán egy megfigyelésnek bátrabb formában, de az igazságnak megfelelő kinyilatkoztatása. És hogyha a városatyák egyik-másikának a közgyűléseknek délelőtti ideje nem konveniálna: hát akkor azért városatya a városatya, hogy tegyen indítványt a közgyűlésnek a délutáni órákban való megtartására. Jellemző még a dologban az is, hogy a városi közgyűléseknek legszorgalmasabb látogatói éppen az iparos osztályból kerülnek ki. Tehát hogyha a legjobban elfoglalt és legkevesebb idővel rendelkező iparos-városatyáink el tudnak fáradni a közgyűlésekre s tudnak érdeklődéssel viseltetni a város közügyei iránt : joggal várhatja el a polgárság a többnyire otthonmaradó városatyáktól, akiket képviseletével megbízott, hogy havonként egyszer egy órát szenteljenek ennek a szegény város ügyeinek is.

— Költségvetési előirányzat A város 1910. évi költségvetését a számvevőség már elkészítette. A megejtett bizottsági tárgyalás alkalmával a szükséglet és fedezet a következő megállapítást nyert:

1. Szükséglet..................... 496698 k. 58 f.

2. Fedezet.......................... 400957 k. 94 f.

Pótadóval fedezendő hiány 95740 k. 65 f. A 169538 kor. 75 fillér adóalapot véve a pótadó 57°/0-ban irányoztatott elő. Ezek szerint a pótadó a múlt évihez viszonyítva 2°/0 apadást mutat. Ezen örvendetes jelenség — a városi számvevőség jelentése szerint — a városi bevételek fokozatos emelkedésének tudható be. Ha pedig a törvényhozás által a már megszavazott két millió koronát a rendezett tanácsú városok között szétosztják, reményünk lehet mintegy 15—20000 korona államsegélyre s igy az 57*/0-ban megállapított pótadó kulcs 5—6°/0-kal még csökkenni fog.

— Törvényhatósági élet Szokatlan nagy érdeklődéssel folyt le e hó 16-án a vármegye őszi rendes közgyűlése. Napirend előtt Török Zoltán szólalt fel s meleghangú beszédben biztosította a lemondó Prónay Mihály főispánt a vármegye őszinte ragaszkodásáról. A napirendnek legfontosabb tárgyát a Nemzeti Intézet ismeretes kérelme képezte. A közgyűlés dr. Fáy Albert főjegyző alapos indokolása után hozzájárult a kulturalap létesítésére irányuló 1%-os pótadó felemeléséhez. Hajduvármegyének a papi javak szekularizációja tárgyában intézett átiratát, mint a felekezeti béke megbontására alkalmas időszerűtlen javaslatot nem vették tárgyalás alá s a közgyűlés napirendre tért felette. A losonci harmadik gyógyszertár felállítását a közgyűlés nagy szavazattöbbséggel elvetette. Egyebekben a közgyűlés többi tárgya szabályszerűen letárgyaltatott.