Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-09 / 36. szám
IV. ÉVFOLYAM. 36. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1909. SZEPTEMBER 9. r A zdNBk Jb A A n A A AA A A R| A Mm Bil af A A A HH |B A^A Losond, Kisbér-utca 21 ~^:i\ fiviiuni II lUlP bcje*» I IIVIWI I I! | \ ■ |_ öus uyyisiii uuuiiu^ A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Viszonválasz. Irta: Dr. Gergely Ödön. A textil kérdésről Írott cikkem nem maradt válasz nélkül. Ennek igen örültem, mert magamnak is célom volt, hogy a kérdés nyilvános discussio tárgyává legyen. Dr. Oppenheimer Ferenc barátom és collegám válasza azonban engem viszonválaszra késztet. Nem mintha rósz néven venném tőle, hogy velem nem a legszerencsésebb formában és nem keztyűs kézzel polemizált. De mert szinte úgy állított a nyilvánosság elé, mintha én egyrészt a kérdést nem teljesen ismerném, másrészt meg mintha a közvéleményt félre akartam volna vezetni hibás számadatokkal. Lehet és megengedem, hogy ebben nem is szándékosság nyilvánul. De a Dr. Oppenheimer barátom cikke határozottan tendenciózus színezettel bir. Ciickére eddig távollétem miatt nem válaszoltam. De talán az ügyre — melynek szolgálatába szegődtem — előnyösebb lesz, ha azt már nem a nyári nap hevében, hanem az ősz hűs levegőjében tárgyaljuk meg. Szememre hányja a válasz, hogy a kérdést egyoldalúan világítottam meg, s csupán a segély megadása melletti érveket hoztam fel. Ez igaz. De nem is volt más a célom. Én nem is tudnék ellene érveket felhozni. Eleget hoz fel ellene t. barátom. De kérdem tőle, hogy ha ő nem egyoldalúan kívánja az ügyet megvilágítani, úgy miért nem hozott ő fel egy pár érvet, amely a segély megadása mellett szól ? A válasz felsorolja mind az öt pontból álló kérelmet, melyet a textil gyár a városhoz intézett. Ez igen szép, de fölösleges munka. Én egyszerűen és világosan kívántam a kérdésről beszélni, s azért complicatiók kikerülése és a könnyebb megértés végett elhagytam azt a 4 pontot, amely nem képezi vita tárgyát. És ezért csupán az 5. pontról beszéltem, erről is nem a maga eredeti szövegezésében, hanem úgy, amint azt a a bizottságok elfogadhatónak tartották, vagyis 15000 koronában, és a mint azt a textil r. t. is — amint valószínűnek tartom — el is fogadná. Ezt a 15000 korona segélyt vontam én a discussio körébe. S ezt igenis üzleti szempontból kívántam tárgyalni. Mert nem áll az, hogy a kérdésnek nincsen üzleti oldala, mint azt t. barátom állítja. Hát talán politikai vagy sociologiai oldala van ? Másként, mint üzleti szempontból, ezt a kérdést nem szabad felfogni. Vagy jó üzletet csinál vele a város, akkor meg kell csinálni, vagy rósz üzletet, akkor nem szabad megkötni. De mindenesetre meg kell vizsgálni az üzleti mérleget, s nem szabad a kérelmet ab ovo elutasítani csak azért, mert 15000 korona kiadásról van szó. Ez nagyon szűk látókörű politikára vallana. Kifejtettem cikkemben, s ezért nem bocsátkozom itt ismétlésekbe, hogy a textil r. t. a kért segélyt nem anyagi segélyként, hanem inkább erkölcsi támogatásképen kérte. Hogy nincsen rászorulva erre a nevetségesen kis összegre. Ennek az erkölcsi segélynek rugóit is ismertettem. Nagyon sajnálom, hogy azt Dr. Oppenheimer barátom nem tudta, vagy nem akarta megérteni, és bolondnak minősiti a textil r.-társaságot, mert 1000 koronáért 6000 koronával járulna Losonc közterheihez. De én már világosabban nem tudok beszélni. Szinte diadalmasan vágja szemembe a válasz, hogy az apátfalusi posztógyár mindössze 200—300 kor. adót fizet és nem 1200 koronát. Bocsánatot kérek, vigyázzunk. Nem állítottam én, hogy az apátfalusi gyár 12000 korona adót fizet most. Csak azt mondtam, hogy a következő 15 év alatt a textil r. t. mintegy 6000 korona pótadót fog fizetni Losonc pénztárába. De persze csak azon esetben, ha Apátfalva Losonchoz fog csatoltatni. Ezt a csatlakozást pedig elengedhetlen feltételként állítottam fel. Tehát nem arról van szó, hogy eddig menynyit fizetett a posztógyár pótadóként Apátfalva községnek, hanem, hogy a csatlakozás esetén mennyit fog fizetni pótadóként Losoncnak. Erre nézve pedig nem irányadó az, hogy eddig mit fizetett. És pedig 2 okból nem. Mert a posztógyár, mint magánvállalat eddig saját bevallása alapján 'annyit fizetett adóban, amennyit akart, most azonban, mint nyilvános számadásra kötelezett részvénytársaság annyit fog fizetni, amennyit arra a törvény szigora előír. Ezt az össze-TÁRCA. ó csak jönne ! Szomorú öröm, boldog szomorúság Önti el a lelkem, Mint harmatcsöppek a hervadó rózsát Ó csak jönne egy boldog, szent öröm, Mely szivemben oly pirosán lobogna, Mint izzó nap az elperzselt mezőn S bennem mindent tikkasztó tűzbe fojtna Vagy jönne — nem bánom — egy gyilkos bánat, S fájó gyűlöletek égnének benne, Mint villámok bősz, fekete viharban S átkoznék mindent keserűségembe’! S szomorú öröm, boldog szomorúság Önti el a lelkem, Mint harmatcsöppek a hervadó rózsát Komlós Aladár. Ilike búcsúja. Nem nyílnak a völgyben, A kerti virágok. Miért? Mind letaroltátok, Poltári legények, poltári leányok. Elhordtátok mind, mind Az én esküvőmre A mirtust fejemre, A mályvát szivemre. Az árvácskát, szegfűt Fátyolom sarkába A rózsát oda Nászi nyoszolyámba. Esküvő volt, s mégis, mégis Mintha, Menyasszonyi csokrom minden minden Szirma Feketébe nyillott volna! Nem hallok már vig dalt, Elhangzott a nóta, Fáradt a hegedű, s a cimbalom húrja, Nagyott sirt, s azóta Megszakadva hallgat, Ahogy rákezdették, Az én indulómra Ahogy ráborultál Anyám a ládámra, Ahogy kivittetek, Ahogy kitettetek, Oda az udvarra. Esküvő volt, s mégis, mégis Mintha A muzsika minden, minden Húrja Fájdalomtól majd megszakadt volna. Szép volt indulásom A szülői háztól. Bucsucsókkal mentem Apámtól, anyámtól, Bár én néma voltam, Ajkam nem nyílt szóra Szomorúság illik Mondják menyasszonyra. El is értünk szépen Templom kapujáig, Templom kapujának Fekete sarkáig. Esküvő volt, s mégis, mégis Mintha A szülői áldás minden, minden Hangja Szivettépő »jajj«-ban fulladozott volna. Nem látom a napot Ábrándos lovagom Költögetni nem jár Ábrándtelt hajnalon. Nincs, hogy ablakomon, Miért beosanva Csókra, csókot hintsen Szép arany hajamra S oda csalogatva, A tenger partjára, Gyógyító mosollyal Ringasson karjába.’ Esküvő volt, s mégis, mégis Mintha A napsugár minden, minden Csókja Egy sirhalom rögeire hullna. Hervadó mezőben Liliom hullása Harangokkal siró Vadgalamb bugása. Rózsák árnyékában Menyasszonyi álom, Tündérek szerelme Szép suhanó szárnyon, Játszva a tavasszal. Mondjátok el nékünk, Hogy ifjúság, élet: Lángolunk, s elégünk. Henríczy Béla
