Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-12 / 32. szám
^ r ELŐFIZETÉSI ÁRAK j/fäßßäk ÉÉ, É| ^88^ W B fi fi fi| AP^A SZERKESZTÖSEG : HELYBEN: ■ 'W$ Ml Mi K B WjB H ■ H U wU M HMI M Losonc, Kisbég-utca 21 KIS: I I III II IBI III || III 1 II * SI\IIMI I II IXaL'ísí: Kozségek, egyesületek, B BB Ki HE jB ■■■ B BM SS« . IB B| fM ■■ B B nyék a nógrádmegyei B| f^B ^B SK£ MM B Hl (KB ^B ^B H Bej B ■■ ■■ ^B ^M ^B H ^M tanítók és körjegyzők ^B «p» Kgq BB B «R Sga SS 81 3P1 Wsé B |H |B 9B ^B^B B szólalnsok intézemlők. «ä- I iiiiiiiiiii ni inn bi a.—“-Z-*.... — — ^^^B wgijBm UM ¥.m mm ^fiJB mm műk ISm mm a B^^fi ^^BV wNipr y ■ ^m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. JV^ÉVFOLYAM. 32. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, J939. AUGUSZTUS 12. „A Textil kérdés.“ Válasz. Irta: Dr. Oppenheimer Ferenc. A »Losonci Újság« folyó évi julius hó 29-iki számában Dr. Gergely Ödön fenti cim alatt egy cikket közölt, melyben a »Nemzeti« textilipar r. t. (a losonc-apátfalusi posztógyár) városi segélyét tárgyalja. A cikk, mint írója mondja, azért Íródott, hogy a város közönségét e kérdésben tájékoztassa. Ez a szándék igen helyes; de a mód, mellyel Dr. Gergely e szándékát keresztül viszi, helytelen. Helytelen pedig azért, mert adatai nem felelnek meg a valóságnak ; s másrészt, mert csak a segély megadása melletti érveket hozza fel ; az ellene szólókat pedig elhallgatja. Szóval Dr. Gergely egyoldalúan állítja elénk a kérdést. Ez ellen emelek én szót. Meg fogja engedni a város közönsége, hogy én is ismertessem e kérdést a maga legteljesebb valóságában, hiteles adatok alapján. Az Apátfalván székelő »Nemzeti« textilipar r. t. elhatározta, hogy gyártelepét tetemesen megnagyobbítja. Ezért kap az államtól óriási szubvenciót s évtizedekre terjedő adómentességet. A gyár az építkezést már meg is kezdte három évre való beosztással. S most előállott azzal a kéréssel, hogy Losonc város a következőket adja meg: 1. 15 év tartamára felmentést minden községi adó alól, illetőleg azon idő tartamára s mértékben, amelyre az államtól az állami adók tekintetében mentességet fognak nyerni. 2. Ugyanazon idő tartamára teljes mentességet minden kövezed út, vagy általában minden néven nevezendő illeték és hozzájárulás alól. 3. A létesítendő iparvágányukhoz szükséges területet a város ingyen engedje át. 4. A patakra vonatkozó part- és halászati jogot. 5. Munkásházak céljaira 20 kát. holdat kitevő területet, vagy e helyett 30000 kor. készpénz segítséget. Dr. Gergely szerint a gyár pusztán csak 15000 koronát kért. A fentiekből látható, hogy ez nem áll, mert bizony sokkal többet kért a gyár. Az ügyet előkészítő bizottság az első 4 pontban felsorolt kérelmet egészben teljesíthetőnek találta ; pénzbeli segítségül megszavazni javasolt 15000 koronát, mely tizenöt év alatt lenne fizetendő. Kifejezte azonban azon óhajt, hogy ezzel szemben a gyár minden lehetőt kövessen el az irányban, hogy Losonc-apátfalva Losonchoz csatoltassék. A tanács a 15000 korona segítséget nem szavazta meg. A közgyűlés pedig Török Zoltán Öméltósága indítványára levette a kérdést a napirendről azzal, hogy az ügyet előkészítő bizottság igyekezzen más módon megoldani a kérdést. Ez történt eddig ez ügyben. * Dr. Gergely csupán üzleti szempontból kívánja a kérdést vizsgálni. Ezen vizsgálódása után azt hozza ki, hogy ha a város a gyárnak évente — 15 évig — 1000 koronát fizet, úgy azzal szemben a gyár 15 évig évente 6000 koronát s 15 év után évente 15000 koronát fizet. Hát ez a legtökéletesebben ki van zárva. Ki van zárva pedig azért, mert olyan bolond nincs a világon, aki 1000 koronát kér csak azért, hogy helyette 6000-et s végeredményében 15000 koronáért 100000-ket fizessen. Legkevésbé hihető el a »Nemzeti« r.-társaságról, amely 8000000 korona tőkével rendelkezik s amely társaság ilyen rengeteg tőke mellett oly finoman ki tudta számítani, hogy még csak 30000 koronára van szüksége; nem hihető, hogy ez a társaság még rá fizessen a segélyre. Ehhez bővebb okoskodás nem is kell. A legérdekesebb azonban az, s itt ismételten rá kell mutatnom Dr. Gergely adatai helytelenségeire, hogy az apátfalusi posztógyár mindössze 200—300 kor. adót fizet. Dr. Gergely szerint 12000 koronát; hogy honnan veszi, nem tudom ; de hogy én az adófőkönyvből irtain ki a fenti összeget, az bizonyos. Nos, tehát az a pótadó, amit Losonc kapna, mindössze 100—150 koronára zsugorodna össze; 15 év alatt 1000 — 1500 korona, s nem 90000 korona, mint Dr. Gergely kiszámította. Helytelen Dr. Gergely számítása a 15 éven túl várható jövedelemre nézve is. Szerinte a kibővített gyár naponta 100 m. 500 kor. értékű posztót fog gyártani. Ez egy évben átlag 7500000 kor. Ennek tiszta haszna 10°/o-kal számítva, 750000 kor., mely után 15000 kor. adó fog fizettetni. Ebből esik Losoncra 30000 korona ; s ezután a pótadó 15000 kor. Ezen számítás számtani lehetetlenség. Ugyanis, ha egy nap gyártanak 500 kor. értékű posztót, az egy évben 180000 kor. s nem 7500000 korona, mert 500x360 = 180000 kor. Ennek tiszta TÁRCA. Sejtelem. Sárga levelek haldokolnak És búsan hullnak, hullnak egyre, Sápadt pillangók hervadoznak És lehullnak a levelekre És búsan hullnak, hullnak egyre. Szivükben szomorún kitárul Virágja lágy sejtelmes búnak, Megérezik, hogy egyek ők, haj’ És búsan egyre hullnak, hullnak És búsan egyre hullnak, hullnak . . . Kotnlós Aladár. Finale. (Tengerparti fürdő. Napnyugta. A felkelő hold hatalma, vérvörös korongja lassú méltósággal emelkedik a láthatár felé. A nap ép e percben merült alá a hullámos, fodros tenger vizébe. A strandon csend. A fürdőzők már elhagyták régen a partot s most valamennyien ott sétálnak a zene körül. Messziről a zenekar néhány akkordját hozza enyhe tengeri szellő. Egy teremtett lélek sem látható A parti kosaras székek elhagyatottan, búsan merednek egymásra. Nincs egy bársonypuhaságú termet, mely édes terhével meggyönyörködtetné. E percben egy gyönyörű termet bukkan fel a babérfák között. Fehér, röpködő fel hőkbe buikolt ifjú leány, azt hinné az ember, valami földre szállott istennő. Félénken körültekint, mintha félne attól, hogy észreveszik. Majd hirtelen az egyik kosárszékbe ül. Szőke hajkoszorúzta fejét bánatosan kezébe hajtja s vár. Valakire vár. Az idő múlik. A hold sárgás tányérja a beálló szürkületben lassan-lassan ezüstté válik. A dagály öles hullámokat vet a part felé. A loccsanó habok csendes szimfóniája poétikus hangulatba ringatja a leányt) A leány: (lassan suttogja) Úgy látszik, nem fog eljönni! Istenem, ha tudná, mint vágyom e találkozásra. Az első és utolsó találkozóra. (Ijjedten összerezzen) Jaj valaki ! (E percben a nagyszálloda környékéről egy magas száll férfi alakja bontakozik ki. Fehér, tennisz öltöny, sötét, tengerész sapka, könnyű bot.) A leány: Ez Elemér! Megismerem a járásáról. Tehát mégis eljött. Jaj de dobog a szivem. Még megtalálja hallani. A fiú : (elegánsan szalutál) Kezeit csókolom Ilonka kisasszony ! Úgy látszik, hogy én késtem el ez egyszer. Ön volt a pontosabb. (Kiveszi óráját.) Különben is még két perc múlva telik le a találkánk ideje. A leány: (elpirul) Előbb jöttem, mert később nem távozhattam volna észrevétlenül s nem akartam kérését megtagadni. A fiú : Oh édes Ilonkám, ne mentegetődzön, hagyja meg azt az örömömet, hogy épen úgy mint én, Maga is türelmetlenül várta ezt a percet. Lássa én úgy érzem, hogy ez a mi gyönyörűen kezdődő idylünk a mai nappal véget ér. Mi itt összebarátkoztunk, együtt voltunk az egész nyáron mindenütt s az összes fürdőzők szinte el sem tudtak volna képzelni egymás nélkül. S én boldog voltam. Kimondhatatlanul boldog a Maga oldalán. A leány: (súgva) Én is. A fiú : (szorosan a leány mellett foglal helyet) Oh én azt hiszem, hogy ez a nyár felejthetetlen lesz előttem mindörökké. Én azt hiszem, hogy ez a két hónap, mely miként egy perc siklott tova a távolba, a boldogságnak, az örömnek soha, de soha vissza nem térő ideje lesz. A leány: De miért olyan szomorú. Hiszen a télen is együtt lehetünk. Hiszen nincsen vége a világnak. Lássa ez a maga szuggrálta hangulat annyira magával ragad engemet is, hogy én vallomást teszek Magának. Megvallom őszintén, hogy még soha fiatalember annyira szimpatikus nem volt előttem, mint Ön és soha senkivel oly szívesen nem voltam együtt, mint Magával. A fiu\ Köszönöm Ilonka. Ez mindenért kárpótol. A leány: S még valamit. Szeretném, ha ez a mi nyári barátságunk nem szűnnék meg a fürdőzéssel . . . (elpirulva) szeretném ... ha Maga ... ha télen is ... ha még sokáig velünk lehetne. ^Gyönyörű szemeibe könnyek lopódznak. Egészen elérzékenyülve.) Szeretném, ha még most nem menne el innen. A fiú: (kitörő lelkesedéssel elkapja a leány kezét és eszeveszetten csókolja) Hát mégis ! Hát nem csalódtam ! Ilonka maga szeret engem. Istenem, engedd, hogy e szent percben fejezhessem be értéktelen életemet, mert soha többé, soha ilyen boldog nem leszek többé. Ilonka, édesem, mindenem, akkor nékem se kell már türtőztetnem magam. Bevallom, elárulom, kimondom, hogy én Magát imádom. Hogy őrülten szeretem, hogy szivem minden dobbanása, lelkem minden gondolata a Magáé. Hogy Magáról álmodok, ha alszom s ábrándozom, ha ébren vagyok, s hogy csak akkor ér az életem valamit, ha azt Maga mellett tölthetem. A leány: (örömmel) Akkor hát itt marad? A fiú : (lehangoltan) Azt nem tehetem. Nem tehetem, ha férfiúi méltóságomat, ha önérzetemet nem akarom feláldozni. A múlt heti események lehetetlenné teszik, hogy én továbbra is a maguk társaságában időzzem. A leány: (ijedten) De hát miért, mi történt ?
