Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-22 / 29. szám

r

A ^ftft ftftt jftfek ft ft ftftft ft ft ft ft áBft ft ftift .

IK |^^B VW BB Bb

Egész évre 8 kor. fijlí AjSS Ml äg» Wf, 9£| jffi HE B H IB ■ H ■ |B ^B ^B ■ B hová a lap szellemi

Bf B B B Ee B If SB ■ SB SH MH |B B ^B ^B ^B ^B

Negyedévre 9K ■■ Ml JEti fl| SB ■9k MH WÉ HE |fl| MB flB nB ^H

Egész eVv'rf,o1o;. I, | | ft W

k ft 1 U ft ft 1 1 1 W M

M

Negyedévre^ ko, 50 fii. B BB B | | 1HB | B 1 1 ft Bk Hl Mrdet^sekf' mindern’

Községek egyesületek, H fft R m 1TW ft ffi sB ft A ft ft ft im. Hg - R RR I nyek'és a^p siétMiltovábbá nógradmegyei B Bi B ft H« B üt Hl M) ftf |B ft Iffi BB A H Bk B B K B B

e‘Äle,eeS.a^Ä. ■ 8 I i l I 1 11 I I I 1 II II 1 ft« ft ft iní&e„d6U.

:~::i: LUIIUIIUI UUUHU

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

IV. ÉVFOLYAM. 29. SZÁM.________MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1909. JULIUS 22.

A politikai helyzet.

Irta: Mérey Lajos orsz. képviselő.

Midőn a volt kormány április 26-án lemondását a képviselőházban bejelentette, a lemondás indokául azon áthidalhatatlan véleményeltérést jelölte meg, amely a kormány tagjai között a bankkérdésben felmerült. Azóta az ország egész közvéleményét ezen kérdés foglalkoztatja és mondhatjuk, hogy lázban tartja, amihez jelentékeny fokozó hatással járul hozzá, hogy maga a felséges uralkodó sem tudta a kérdést sem egyik, sem másik irányban dűlőre vinni.

Köztudomásúvá lett, hogy a függetlenségi és negyvennyolcas pártnak vezére, Kossuth Ferenc, midőn a királynál nem mint miniszter, hanem mint pártjának vezére és elnöke volt kihallgatáson, előadta mindazon súlyos és megdönthetetlen érveket, amelyek a nemzetnek az önálló magyar jegybankhoz való jogát nemcsak törvény által biztositottan kétségtelenné, hanem elkerülhetetlenül szükségessé is teszik és bizonyítják. Kossuth Ferenc az ő érveivel közhiedelem szerint — és ezt feltenni minden igaz hazafinak könnyű — arról iparkodott őfelségét meggyőzni, hogy az önálló banknak tényleges felállítása Magyarországra nézve egyáltalán semmiféle veszéllyel nem jár és hogy azon aggodalmak, melyeket őfelsége Kossuth Ferenc előtt felemlített, alaposan nem indokolhatók és könnyen megdönthetők.

Sajnos, őfelségének aggodalmait Kossuth Ferenc el nem oszlatta, de annyit mégis elért az ő hatalmas érvelésével, hogy őfelsége e fontos kérdést további meggondolás tárgyává tenni ígérte.

Azután hetek és hetek múltak el és

őfelsége még mindig nem határozott, hanem a magyar közvélemény egy szép napon azon meglepetésben részesült, hogy a király homo regiust küldött Kossuth Ferenchez. Igaz ugyan, hogy Lukács Lászlónak küldetése nem sikerült, de aki tárgyilagosan gondolkozik e kérdés felett, annak meg kell döbbenie, nemcsak azért, hogy homo regiusra volt-e egyáltalán kellő ok és szükség, hanem azért is, mert Lukács úr olyan kijelentéseket tett, mintha az ő küldetése még most is csak szünetel és nem nyert volna befejezést. Hogy az ő küldetésére kellő ok és szükség nem volt, azt mutatja a kormánynak újra való kinevezése. Mert hiszen ezen kinevezés fényesen bizonyítja, hogy őfelsége Magyarország kormányát ugyanazon férfiakra bízta, akik azt 1906. április 8-ika óta vezették, tehát ugyanazon férfiakban bizalma van még most is. Ha tehát a királynak vannak miniszterei, akikben még mindig bízik, nagyon nehéz megtalálni annak az okadatoltságát, hogy ezen miniszterek mellőzésével egy harmadik személy utján keresse a válság megoldását, holott ugyanazon férfiakkal közvetlenül érintkezve, bizonyára könnyebben lett volna a cél elérhető.

Mindezek folytán ma már az a politikai helyzet, hogy van egy uj kormányunk, amely csak átmeneti jellegű, ami annyit jelent, hogy magának a minisztériumnak tagjai között az önálló bank kérdésében megegyezés még mindig nem jött létre és miután ők előre kijelentik, hogy őszkor ismét lemondanak, eszerint nincs is kilátás arra, hogy őszig közöttük a megegyezés létre jöjjön. A kormánynak őszi lemondása után vájjon mi következhetik tehát?

Ha ez a kormány a bankkérdésben meg nem egyezik, kétségtelen, hogy a kormánynak tagjai közül az egyik vagy a másik rész a jövő minisztériumban helyet nem foglalhat és igy önmagától következik, hogy ismét csak őfelségének fog kelleni dönteni, vájjon az önálló bank kérdésében a függetlenségi és negyvennyolcas pártnak vagy a hatvanhetes pártoknak ad megbízást.

Nem szenved kétséget, hogy Magyarországnak egész nemzetgazdasági és politikai élete, őfelsége mindkét koronájának nagyhatalmi érdekei és az egész külpolitikai helyzet feltétlenül megkövetelik, hogy nálunk az alkotmányos élet jogfolytonossága meg ne szakadjon, ami annyit jelent, hogy egy uj erőszakos darabont vagy parlamenten kívüli kormány ne következzék, mert ez végzetes befolyással lehetne hosszú időkre az ország politikai és gazdasági életére. Ha azt látjuk, hogy Ausztriában a reichsrát az egyes pártok, sőt az egyes pártcsoportok torzsalkodásai miatt ismét munkaképtelenné lett, sőt egyes párton gyűlések sem hívhatók egybe, mert tanácskozásaik obstrukciók folytán meddők lehetnének, másfelől, ha azt látjuk, hogy a közös hadsereg szükségletei oly óriási mérvben emelkednek, melyeknek költségeit poltikailag és gazdaságilag viszályban és háborúban élő nemzetek elviselni képesek nem lehetnek, akkor könnyű belátni, hogy a békés megoldás egyenlő érdeke úgy a koronának, mint Magyarországnak.

Nagy szerepet játszanak e kérdésben a magyar országgyűlési pártok. Habár tagadhatatlan, hogy most a pártok közötti ellentétek — sajnos — már majdnem a személyi gyűlölködésig romlottak meg,

TÁRCA.

Vonat a mezőn.

Valahol bent a pusztán, túl a réten, Szántóföldek közt a füzes alatt; Kényesen, lassan, mint fekete ménló, Dohogva szágúld a vonat.

Amerre megy, a sárga szántóföldön, Hol forró fény táncol, madár dalol: Mindenre ráül szomorúan, tikkasztón A füst, a por.

Amerre megy, hol csak dalos szivekkel, Szereimmel volt a mező tele:

A vonat átfut, mint a város zordon, Sötét üzenete.

Amerre megy, bússejtelmű csend támad S paraszt kezekből hullnak a kaszák . . Amerre megy, szent sejtelmek dalolják A város, a gyárak, a munka dalát.

Amerre megy mintha fölcsillannának Új vágyak, új sejtelmek, új dalok Amerre megy, bús szél süvölt a sikon : Meghalt a nagy Pán, a nagy Pán halott

Kpmlós Aladár.

Kolerahumor.

(A 17 évvel ezelőtt Budapesten fellépett kolerajárvány idején városunk hatósága erélyes óvintézkedésekkel vette elejet a kolera behurcolásának. A „Siklós és Vidéke“ cimű lap 1892. október 36-iki számában találtuk ezen eset kissé gunyoros hangon való leírását.)

A losonci városi hatóság „határozatokkal“ öli a kolerát. A budapesti főkapitány módszere szerint, aki erővel akar kolerás lenni, azr ötven forint birsággal büntetik. Ilyen körülmények közt mindenkinek aki kolerában hal meg, csak akkor engedik el a bírságot ha kimutatja, hogy nem akarattal kapta meg a hasmenést.

Legtöbb kolerabetegje ez országban a losonci doktornak van, mert ő minden Budapestről érkezőt annak néz és lát. Olyan éles látása van (az Isten sokáig tartsa) ennek a losonci Pasteurnak, hogy a kommabaci tusokat még a sötétben is meglátja az ember orrán. A doktor ur sokat tart az orrnamentikára. (A vidéki városban vörös orr, jó egészséget jelent.)

A losonci vasúti állomás melletti fogadó, most a leglátogattabb carantainja az országnak. Olyan kis köztársaság (inkább kiközösített társaság) amelynek fő mandarinja a láthatatlan polgármester, kinek csak eunuchját és mesterlegényét lehet látni, dolgozván ők szállítási üzletben a váróterem egyik sarkában.

Amint Losoncon a perronra kiléptem rögtön „körülfogott“ egy városi káplár és mint gyanús utast egy harmadosztályú váróterembe kisért. Tanúm van rá, hogy én mentem elől.

„Ugye Pestről jön“ kérdezte tőlem.

„Persze, hogy onnan“ mondám.

A káplár ur végig nézett rajtam, mintha gondolta volna magában: Ugye nyomorult most a kezeim közé kerültél.

„Hogy hívják“ kérdezte, mialatt egy kis notiz könyvet vett elő a zsebéből.

Megmondtam a nevemet amit följegyzett. „Most csak várjon, mindjárt itt lesz a tekintetes ur, aki a többit majd elvégzi,“ mondá és egyet csavart a bajuszán.

Itt valami tévedés lehet gondoltam magamban.

Bizonyosan utána telegrafiroztak valami sikkasztónak Budapestről, hogy fogják el, s most helyette engem fogtak el. No ez szép dolog lesz, ha letartóztatnak !

Egy mogorva arcú, azt hiszem vöröses fejű úri ember lépett nemsokára elém, aki fürkésző szemeket vetve reám komoly hivatalos hangon, mintha már vallatni kezdene, kérdezé tőlem, hogy csakugyan Bpestről jöttem-e ?

„Igenis tekintetes úr“ — válaszold a rendőr.

Ez a főkapitány — gondoltam magamban.

„Tessék levetni a felsőkabatot“ mondja a főkapitány úr.

A körözöttet akarja megmotozni, hittem.

„De kérem itt tévedés van, mondám, nem én vagyok a körözött. Én sem nem sikkasztottam, még csak koszorút sem szándékozom a Hentzi szoborra tenni.“

A rendőr ezalatt már gombolta a rokkomat.

A vöröses fejű úr mit sem hederitve a szavaimra egy spriccer-félét tol az orrom elé (de