Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-15 / 28. szám
■flfc 00^ j K é ^0^^ 0 0 0 0 0 0 0? 010 0b 0|^0 ■ n m p 010 0 ■ hk ■ 0 ■ ■ H n n n Egész s Bjf; SB Sm w& F® BR MSB H JB| BB IS rag ^B BB Hfl WB ^B ^B a lap Félévre S| W§ Sg§ ‘Jg£ Ml SS WPI B B| MB SB HB HB Hl IB ^^B Wetö minden K IH1111 Hl I VI II | mm ■ | 8 kö“-tézendöni. H ■ ■ m 0 0 0RB 0 0 0 H 0 — 0 KIADÓHIVATAL: Negyedévre^ Lor. 50 fii. ■ || « 1 1 B l i fl M | ■ 0 II |fl Községek, egyesületek. j^E ^B B 0 BE IbM |R H 0 H Ä j0 KB 8s| B ^0 'aTan szét kid továbbá nógrádinegyci ^B 01 ^B flft Sggi HK Bb Bl VM IBI SH B Hg B ^B BB B» SB H B ilescre vonalLo-.ó tel. eSt^Se ■ llSIIIlillB 1 BI Bl 1 MlB fl ev. elot.zetes, oi, Le, 'M M É j fj « B Ü ■ M II M M M. 0 0|| 8 I Ä IÄ£ 20 Hm» W|B BMB WMF pl B ww B B0 BB HHM B H HhbB A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. IV. ÉVFOLYAM. 28. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN._________LOSONC, 1909. JULIUS 15. Fegyverszünet. A válság megoldása őszre halasztatott. A hadviselő felek fegyverszünetet kötöttek. A kormány újra kineveztetvén az őszig a kormányzás teendőinek ellátásával újra megbizatott. A helyzet ekként történt váratlan megváltozását különböző szempontokból különféleképpen Ítélik meg. Egy bizonyos, hogy a hatvanheteseket még nem tették ad akta s hogy még mindig reménykednek, sőt most már jobban reménykednek azon, hogy őszig a függetlenségi párt egysége is felbomlik s a romokon újra meg lehet teremteni a hatvanhetesek uralmát, vagy legalább is egy uj, de mindenesetre a gyámkodása alá helyezett koalíciót. Nekünk azonban más a véleményünk. Az őszig a függetlenségi pártnak álláspontja jobban megerősödik s a körülmények kényszerítő hatása folytán úgyszólván önmagától is érvényesülni fog a párt akarata, mivel a függetlenségi párt ekkor, mint alkotmányos többség, közvetlenül a jövő évi költségvetés megszavazása előtt a válság megoldására irányuló feltételeit nagyobb nyomatékkai érvényesítheti. A függetlenségi párt a válság megoldásának őszig való elhalasztása ellen nem támasztott akadályokat, miután reá nézve nem életkérdés a válságnak azonnal való megoldása, sőt annyira konciliáns volt, hogy az ország jól felfogott érdekében hajlandó az eddigi kormányt őszig támogatni. Azonban ez a fegyverszünet nem jelentheti azt, hogy a függetlenségi párt tovább is hajlandó a hatvanhetesekkel egy lobogó alatt haladni s a hatvanhetesek működését saját többségi votumával szankcionálni. Ez az állapot csak fegyverszünet, amelynek elteltével a pártok utai elválnak s mindegyik halad tovább a maga utján. A függetlenségi pártnak kötelezettségei vannak az országgal szemben és ezen kötelezettségek közül a legfőbb az, hogy most már önmaga iparkodjék prograinmját megvalósítani, miután a koalíció három éves működése alatt azt tapasztaltuk, hogy a függetlenségi párt nem egy Ízben sietett segítségére a vele koalícióban levő pártoknak, mig ezek, ahol csak szerét tehették, szárnyát szegni iparkodtak a függetlenségi törekvéseknek. Láttuk azt az abnormis helyzetet, hogy pl. olyan vármegyékben is, ahol egyetlen alkotmánypárti követ sincsen, a főispán alkotmánypárti. De viszont nem találunk egyet sem. Láttuk a függetlenségi pártnak az önálló bankért folytatott harcát is, hogy mint hagyták magára a többi pártok. Sem a fegyverbarátságnak, sem az ország többségének nem volt annyi ereje, hogy ezeket a hatvanheteseket legalább félre vonulásra bírták volna s hagyták volna a függetlenségi pártot államjogi követeléseivel egyedül, sőt inkább ezek voltak az önálló banknak legelkeseredettebb ellenségei. A válság, ha másra nem, arra mindenesetre jó volt, hogy megismerhettük, ki a mi barátunk, kire számíthatunk. Ezeknek a napoknak keserű tapasztalatait jól vésse emlékezetébe a függetlenségi párt, mert nincs messze a leszámolás ideje. A fegyverszünet határideje nem is oly hosszú. A függetlenségi pártnak készülni kell arra, hogy egyedül fogja az ország kormányzását átvenni. Bizonyos, hogy ellenségei ennek a napnak minden óráját felfogják használni ennek a nagy pártnak megbontására, résen legyen tehát mindenki s ne engedjék megbontani a párt egységét. Mert bizony, ha most is ingadoztak volna, akkor a válság másként, de mindenesetre nélkülök lett volna megoldva. Nem kívánni, de most már követelni kell, hogy a kormányzás a függetlenségi pártnak adassék át. Ez az alkotmányosság rendje. Hányszor hánytorgatták a régi liberális kormányzás alatt a többségi elvet? És most, hogy az idő fordult, micsoda jogon merészelnek a hatvanhetesek a többségben levő függetlenségi párt útjába állni ? Ép akkor volna mit szemére vetni a függetlenségi pártnak, ha a kormányzásban továbbra is részt engedne oly pártoknak, kik szemérmetlenül követelik a függetlenségi párttól saját bécsi politikájuk támogatását, s ugyanakor ők maguk mindent elkövetnek, hogy a függetlenségi törekvéseknek nyakát szegjék. Többé nem alkuszunk. A fegyverszünetet használja fel jól a függetlenségi párt saját álláspontjának megerősítésére. Ki kell az őröket minden pozícióra állítani, hogy mint tömör hadtest dokumentálja a benne levő eleven erőt. S higyjék el, hogy a válság nem fog nélküle megoldatni, de egyedül és kizárólag az ő közreműködése mellett, amelyet mellőzni egyik alkotmányos, tényezőnek sem lehet. A mi cselédkérdésünk. Budapesten ankéteznek. Megbeszélés tárgyává teszik a cselédkérdést, mely napjainkban oly nagy szerepet játszik, hogy a család nyugalma, békessége is szoros kapcsolatban van e kérdés célszerű megoldásával. Mert melyik asszony képes egyforma vig kedélyét megőrizni és azt legszűkebb környezetére is átvinni, ha egész napját a nálunk már napirendben levő cselédmizériák elkeserítik ? Régi TÁRCA. Kőkereszt. Mikor először gyűlnék bűnre S szivem először égne össze : Akkor jön el a halál hozzám, Hogy szépen, lágyan elfödözze. Hűvös keblére ölel akkor, Megcsókol s eljegyez magának. Lelkembe béke, örök béke S szent elmúlásnak álma árad Milyen jó is lesz kővé váltan Az élet országútján állni, Lecsukott szemmel, kőkeresztként Örök megváltást várni, várni. Milyen jó is lesz, majd ha mások Továbbloholnak messze, messze, Csupán én állok kőszoborként, A túlvilágnak eljegyezve. Milyen jó is lesz, majd ha mások Gázolnak térdig bűnben, vérben, Csupán én állok kőkeresztként, Kihűlt szívvel, tisztán, fehéren Darvas János. Fejezetek a szerelem élettanából. (Részlet egy készülő könyvből.) Irta: Kürthy György. I. . Nagy mestereim szavát használom, amikor igy szólok: élj a percnek. Élj a jelennek (mindenesetre sokszor: hogy a jövőnek élhess!) és enged: hadd fogjam meg azt — ha egyedül vagyunk. Ha sokan vannak körülöttünk: öleld át az ujjaiddal az enyéimet úgy, hogy a tenyereink érintkezzenek; gyöngéden csak, egy kicsinyt sem erősen. De meglátod : miként megy át a hallgató nagy fluidum — rólam rád és terólad énreám. Miként fog keringeni az érzés, lüktető vérhullám alakjában, mint hogyha egy test volnánk, pedig csak a kezünk fogja egymást, pedig csak két lélek olvadt egybe . . . Csöndnek kell lenni kettőnk ajkán; nyugodtságnak és harmóniának. Ilyenkor támad a szerelem, egymásnak sympatikus lelkek között. Ne vonjad el a derekadat a karomból, amely hiszed-e, gyöngéden karol át. Ne húzzad el az arcodat forró arcomtól. És csókolj, mert a csók nagy jóság, a legjobb tán minden jó között. A tiszta, nagyonnagy érzésektől kergetett, reszkető, de biztos, önkénytelen, de kölcsönös csók. De miért kell mindezt elmondanom? Félsz-e tőlem vagy félted önmagadat? Bizalmad nincsen hozzám,, avagy magadban nem bizol? . . . Pedig, haj, egy nagy és közös erő hajt majd bennünket össze, meglásd és ekkor nem fog használni kicsinyes, reszketős félelem, sem álszemérem. A karod szorítani fog hozzád, amikor elkábult eszed azt hiszi, hogy eltaszit. Az ajkad félig ki fog nyílni, majd összeolvad az én ajkammal, amikor igy susog: ne, ne! II. Ami jó, az nem lehet rossz. Légy az igazi állásponton és vessed el a hiú és álbölcselkedő tanokat, Szeress, ha szerelmes vagy. És csókolj, ha szeretsz. Gondolod tán, hogy nem is vagyok az első. Vagy az utolsó. Gondolod, hogy teelőtted más is volt. Vagy lesz utánad. Tehát ne gondold. És ne gondolj semmit. Mert gondolkozni, amikor érezünk, mindig haszontalan, fölösleges, sót bántó és rossz. A gondolat az érzés mellett olyan, mint nap mellett a hold. Ne gondolkozzál. Mert ha te az enyém vagy és én a tiéd, egészen, akkor te az egyedüli vagy és én is az vagyok. Az egyedüli pedig kizár minden mást. Hunyd le a szemeidet (gyönyörűek a szemeid) és reszkess, de ne a félelemtől, hanem saját, benső gyönyörűséged folytán. Mert nem szabad egyéb érzésnek lenni, csupán annak az egynek. De annak aztán — nagynak és erősnek. És minek és mitől félni, amikor örülni kell, nagy, diadalmas dicsőséggel, ujjongani, nevetni! Van szerelem még és a szerelem mi bennünk van. Ezt kellene kiáltani lelkedben. Ne vond el boho fejedet, hogy a mellemre hajtsam. Hallgasad ott a szivem verését, vájjon