Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-15 / 28. szám
2. oldal.___________________________LOSONCI ÚJSÁG_______________________________1909. julius 15. elavult meseként hangzik már napjainkban, hogy nagyanyáink cselédei szinte a családhoz tartoztak és ennek örömeiben és bajában részesedtek. Viszont az ő sorsuk menetéről is tudomása is volt az uraságnak s a gyermekek nagy szeretettel csügtek rajtuk ... És ma ? Ma örülünk, ha egy csak némileg megbízható leány 6 hónapot tölt házunkban, egy nehány évet meg csak nagy ritkán lehet elérni. És azt tapasztalátból a legtöbben tudják, hogy még ebben az esetben sem szitának cselédjeink valami nagyon kenyéradójukhoz, sőt inkább ellenséges indulattal viseltetnek irántuk. Hisz könnyen megmagyarázható a dolog nyitja. A proletárizmus oly nagy mérveket ölt, a haragot és gyűlöletet a vagyonos osztály ellen folyton szítják és kenyéradójukban csak ellenséget szimatolnak. Ezáltal természetes, hogy nem jöhet létre az a békés visszony, mely egyedül volna hivatva a visszás állapot megváltoztatására. Tény, hogy igen sok kiselejtezni való alak szegődik el cselédnek, tény, hogy ma már köztük gonosztevő is akad, de a legtöbbje mégis szegény, sorüldözött teremtménye az Úristennek, kiknek lelke sem zárkózik el jobb érzés elől és kik örülnének, ha jó bánásmód mellett ismét melegebb otthonra tehetnének szert. Most természetesen egy kis türelemre is van szükség, melyet hibáikkal szemben ki kell fejteni, de mint a pusztai oroszlánt is meglehet szelídíteni kellő bánásmóddal, úgy szeretettel, türelemmel és kitartással, nem kevésbbé azonban megfelelő jóságos szigorral a cselédekből ismét a családhoz tartozó tagokat nevelhetünk. Ehhez azonban a hatóság hozzájárulása is szükséges, mert a cselédkönyvek kiadását, különösen másodízben, meg kellene neheziteni. A múlt napokban egy leány, ki egyszerű házimunka elvégzését durván megtagadta, úrnőjének azt felelte: „ha betetszik Írni a könyvembe, kitépem a lapot!“ Ez a leány meggondolás nélkül el is tépné, vagy égetné egész munkakönyvét, ha neki nem tetsző észrevételt ima bele asszonya. Hatóságunk pedig arra az egyszerű kijelentésére, hogy „elvesztette“, másik könyvet adna neki. Ha a leány tudná, hogy második könyvre egyáltalában szert nem tehet, úgy vigyázna az elsőre, nehogy reá nézve káros legyen és gyakori beírásokkal annak lapjai megteljenek, jobban iparkodna helyét megállani, kezdene a családdal érezni és ezáltal a kölcsönös ellenséges állapot önként egy szebb, emberileg nemesebb viszonynak engedné át a terhet. Rome. Hogy lehet meggazdagodni. Egy uj intézmény ismertetése. Irta: Weltner Béla. Ha valaki a takarékosság útjára lép, ez az út biztosan elvezeti a gazdaság birodalmába. Ha az út eleinte fáradalmas is és többé-kevésbbé nélkülözésekkel jár, azért az ne riasszon vissza senkit sem attól, hogy leküzdve az akadályokat, mindig csak előre nézzen mindaddig, a mig el nem érte a gazdagság országát. Es vájjon mikor jutunk el oda? Tévedés azt hinni, hogy csak akkor, amikor már pénzt és egyéb javakat halomra raktunk. A gazdagság már sokkal előbb kezdődik ott és akkor, amikor parancsolni tudunk akaratunknak és öntudatosan megszabjuk igényeink határát: szóval akkor, amikor győzött felettünk és uralkodik rajtunk a takarékosság hajlama. Ekkor már gazdag az ember, mert igényeit a minimumra szorítja, keresetének és jövedelmének forrásait mind a gazdaságos előrelátás keretébe vonja be, ami' őt mind nagyobb és több takarékosságra ösztönzi, de egyszersmind nagyobb munkásságra is serkenti. Innen kezdve sorsának hajója megfordult és önkéntelenül is a jobb viszonyok partja felé evez. Nem kell gazdagnak születni, hogy gazdaggá legyünk. Óvakodjunk a felesleges kiadásoktól és látni fogjuk, hogy a gazdagság nem az az elérhetetlen magaslat, amelyre talán csak születni lehet. A 48-iki törvények lerombolták az utolsó válaszfalakat, amelyek hazánkban ember és ember között fennállottak. Mindenkinek módjában áll erejéhez és tehetségéhez képest annyit szereznie, hogy meggazdagodhassék. Állami intézményeink egész vonalán a demokratikus felfogás érvényesül. A pór fia éppen úgy vállalhat hivatalt vagy űzhet kereskedelmet vagy folytathat ipart, mezőgazdaságot, mint más ember, éppen úgy meg is gazdagodhatik. Rendkívül sok a mi tennivalónk. Gazdasági hátramaradottságunkból csak úgy lábolhatunk ki, ha a nemzett minden tagja fokozott munkálkodást fejt ki, nehogy a világversenyben az utolsók közé kerüljünk. Országunk sokáig a kelet és a nyugat ütközőpontja volt. Népünk ereje a sokszázados önvédelmi harcban kimerült. Most nvugodtabb időket élünk. Es ha látjuk azt a versenyt, amelylyel a nemzetek egymás közt gyülekeznek, akkor a hazának minden fia tartsa szem előtt azt, hogy saját személyével nemcsak az egyént képviseli, hanem a köznek is tagia, aki munkálkodásával és takarékosságával nemcsak a saját, hanem a nemzet sorsát is előbbre viszi. Úgy az egyén boldogulása, mint a nemzeté csak attól függ. hogyan tudja javait összegyűjteni. A javak összegyűjtésének sok módja van. Államférfialnk gazdasági és szociális érzékét jellemzi és dicséri az a sok intézmény, melynek hivatása, hogy ebben az országban a legszegényebb embert is takarékosságra serkentse. Ezek között az intézmények között a legelső helyet a postatakarékpénztár foglalja el, mely a szegény embernek is módot nyújt arra, hogy megtakarított filléreit magának az államnak szavatossága mellett őriztesse és kamatoztassa. Kormányunk a postatakarékpénztár keretében ez év elején egy kiváló szociális érzékről tanúskodó intézményt léptetett életbe. Hogy a legszegényebb sorsban élő ember is részesévé váljék a nemzet gazdasági életének, alkalmat adott arra, hogy bárki állampapírt vásárolhasson, még pedig erejéhez mérten kisebb összegben is. A 4%-os magyaricoronajáradék eddig legolcsóbban 100 koronáért volt csak kapható. Szegény embernek sok pénz ez. De vájjon szabad-e honfitársaink millióit a nemzet gazdasági versenyéből kizárni ? Államférfiaink bölcsessége megtalálta a módot arra, hogy a legszegényebb ember is vehessen állampapírt a postatakarékpénztár útján, még pedig 25 koronás részjáradékokban. Ha a betétkönyvecske meghaladta ezt az Összeget, a fél kívánatéra postatakarékpénztár díjmentesen megszerzi. Ez az intézkedés nemcsak a szegény ember sorsán segít, nemcsak az ő takarékossági hajlamát van hivatva fejleszteni, hanem bölcs előrelátással azt fogja eredményezni, hogy állampapírjaink nagyrésze a belföldön helyeződik el. Bárha minél többen csatlakoznának a nép milliói közül a nemzet gazdasági felvirágoztatásának nagy táborkarához ! Á sátán és az aranyak. Ekévelyedett paptrkereskedü. A pánszláv bank részvényei. Amióta Losonc város társadalma Bazovszky Lajos ügyvéd ellen az általános bojkottot kimondotta, azóta Bazovszky Lajos és az ő elvetemült bűntársai Losoncon élőhalottak, akiktől minden jóérzésű ember undorodva fordul el. Ma már köztudomású, hogy Bazovszkyt nem valamely magasabb közgazdasági cél, vagy közérdek vezette, hogy bankot alapítson; ő nem másokon akar segíteni, hanem azért eszelte ő ki borzalmas ravaszsággal a bankalapítást, hogy az ő züllött vagyoni viszonyainak sülyedő hajóját kitatarozza, s hogy a népmentés jelszavával félrevezetett szegény nép keserves filléreit a saját feneketlen zsebeibe csúztathassa. A csalásért és sikkasztásért vád alatt álló bankigazgató úr impertinens viselkedése azonban még mindig meg nem szűnt. Sátán módjára, pokoli kárörömmel tör a tisztességes emberek romlására s a csengő arany hatalmával lelkeket iparkodik megvásárolni az ő gonaszságoktól, bűnöktől és bűntényektől izzóforró pokla számára. A kishitű, gyenge akaratú embert könnyen megtántoritja a sátán kisértő szava és az arany kellemes hangú csengése. A mindenkit mindenhol mindig becsapó Bazovszky most Kredens Béla losonci papirkereskedőt és könyvnyomdatulajdonost ejtette áldozanem igaz és őszinte-e az. Pihenj és álmodjál nyugodtan és édesen, amig én — az alkonyati langyos színekben — hajad illatát szívom be. Hogyha szeretsz, ne szégyeld, mert az a legoktalanabb dolog. Titkoljad a gyűlöletedet, vesd meg magad a harag miatt és fojtsad el bosszúvágyaidat. De ha szeretsz, azt felemelt homlokkal és tisztán mondjad ki, mindenkinek a szemébe ! III. Öltözködjél Ízlésed szerint a legszebben és igyekezzél mindig nagyon szépnek lenni. Hiszen azért vagytok ti: bájos nők Ne neheztelj bájos doctrix és ti sem egyéb trixek, szépnek lenni, az első és legszebb hivatástok. Mert szépségeddel hatsz legelsőbb, legjobban és legtöbbször. Légy szép, hogy meghódoljanak néked. Mert ugyan ismeri-e mindenki benső finomságaidat ? Vagy mely kiválasztott érzi csak hajad illatát is ? Onéki beszélhetsz szép dolgokat, szebbet ügy sem beszélsz, mint Petőfi, finomabban Mussetnél, szellemben Heine tesz túl rajtad, Goethe sokkal okosabb volt nálad ... de mi mindez nagy szépségedhez képest, a közvetlen, meleg együttléthez, bőröd fehérségéhez, szemeid fényéhez ! Mi mindez! És mi Chopin muzsikája. És mi Paganini játéka. Az egyik halott, azaz leirt betű. A másik régen elmúlt, visszahozhatatlan hullámzása a hangnak. Volt. A te szavaid, sokszor semmis beszéded bársonyos lágysága, véred lüktetése, illatod és ruhád suhogása azonban: van. Most és itt! IV. Akarjál mindig tetszeni. Tetszeni s egyedül neki! Vagy különben másnak is. A férfi az különös teremtménye a nagy természetnek. Azt kívánja, ami másnak is kívánatos. Ha másoknak tetszel, úgy bízvást számolhatsz azzal, hogy neki is megtartod tetszését. Mert, ha csak neki tetszel, hamar megunhat. (Téged soha sem unhatlak meg!) S hogyan tetszhetel nekünk! Ha mindig azt teszed, amit mi kívánunk? Ha szolgamód aláveted akaratodat a mi akaratunknak ? 1 Nem ! Engedj, de ne mindjárt. Ellenkezzél, ne folyton s ellenkezésed törjön meg szerelmedben. Küzdelem után kedvesebb a győzelem. Amit azonnal, kardcsapás nélkül hódíthat meg a férfi, az hamar unottá válik. Nem is telhetik nagy öröm benne. Kacérkodni lehet. De csak mértékkel. (Te azonban soha se kacérkodjál.) Féltékenységgel hatni kevés férfiúra lehet. A féltékenység haragot szül, a harag pedig megöli a szerelmet. Ne ingereld fel a te szerelmesedet sohasem. Az amúgy is túlhevitett érzelmeket, könnyen végzetessé válható cselekedetekre vihetjük. Ha azt találnád, hogy csókjai nem oly forrók, ölelései nem oly erősek, szive dobbanása nem oly heves, mint volt annak előtte, akkor igyekezzél más módon kedvében járni. Talán egy más fésülködési móddal, talán egy tetszetősebb ruhával vagy modorod változatosságával. Ha eddig nem mutattad forró szerelmedet, úgy most csordulj ki a hévtől. Ha nagyon is látszott rajtad a nagy szerelem, úgy titkold azt el kis időre, hogy azután, ha visszanyerted régi tetszését, ismét kitörhessen kebeledből. V. Ha a szerelem öröktől való, akkor lehet valakit örökké szeretni is. Csak két lélek találja meg igaz kiegészítő párját. Mert mindenkinek megvan az ő maga, felsőbb hatalmaktól kijelölt párja, csaknem mindenki talál reá életében. Aki rá talált, az vigyázzon reá. Hogy könnyelműség el ne ragadja tőle, hogy hibájából el ne veszítse. Aki elvesztette igazi párját, soha többé ez életben nem fog reá akadni. Boldogsága eltűnt, szeretni, igazán, ahogy a Természet azt óhajtja, nem fog többé. Hogyan vigyázzunk ? 1 Mindenki más és más módon törekedjék kedvesére ügyelni. Az egyéniség a mérvadó. Egyik megkívánja, hogy mindig vele foglalkozzanak, mást untat a folytonos kerülgetés. A megismerés a legjobb fegyver e célra. Akik szeretik egymást, igaz szerelemmel, azok ismerik is egymást. Megismerés nélkül nincsen való szerelem. Ha teád tekint egy eldugott sarokból, mosolyogjál vissza reá. Mutasd, hogy kellemes néked a reád emlékezés. Ha kezed véletlenül az Övéhez ér, simogasd meg lágyan azt. Ha ő ér kis kacsóidhoz s lágyan, egyenként végig simítja ujjaidat, úgy ne húzzad el kezed, hagyad, hogy öröme teijék benned, hogy élvezze a boldogságot, mi ebből reá fakad. Ha szeretsz s azt akarod, hogy szeressenek, úgy ne tekintsed mindig azt, hogy cselekedeteidet a világ miként bírálja meg. Elégedjél meg a te lelkiismereteddel s ha az jónak látja azt, mit cselekszel, ügy ne törődjél másokkal. Aki szeret, az nem gondolkodik, mert ha a szerelmesek mindenkor gondolkoztak volna, akkor sok gyönyörű szép história nem született volna meg. A szerelem vak, a szerelem süket, a szerelem tehát ne is okoskodjon.
