Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-10 / 23. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. junius 10. jogunkat érvényesíteni, akkor meg azzal jönnek, inkább beszéljünk a katonai kérdésekről, hagyjuk most a bankot. Akárcsak Bodóné, Ausztria mindig másról beszél, mint amit tőle kérünk. Hát elég volt a sok Bodónéskodásból. A bor árát akarjuk most: az önálló bankot akarjuk. Ha harc kell, legyen harc! Bátran szembenézünk vele. De nem engedjük magunkat továbbra is kiszipolyoztatni, nem akarjuk már tovább tűrni ezeket a békókat, amelyek gazdaságilag lefojtottak, megbénítottak bennünket. A magyar nemzet legvitálisabb életérdekeiről van itt szó, nem üres jelszavakról. És ebben a kérdésben nem ismerünk megalkuvást, gyáva meghunyászkodást! (KJ Nyaraljunk ? (F. É) Mikor a hőmérőben a higany egyre magasabb és magasabbra emelkedik, mikor a homlokunk ültőhelyünkben is gyöngyözik, szóval, amikor itt van a nyár, azonnal aktuálissá válik az a kérdés, vájjon nyaraljunk-e, hol és miből. Mert bizonyos, hogy a városi embernek úgy az egészségére, mint az idegeire, melyek a folytonos munka közepette teljesen elernyedtek, nagyon üdvös dolog a nyaralás és senki ellene kifogást nem emelhet. De . . . ! S ez a kis szócska a bökkenő ! A városi emberek legnagyobb része — sajnos — nincs abban a helyzetben, hogy az egészségét s épségét oly módon ápolhassa, mint az kívánatos lenne s így a kánikuia beállta mindezekre oly súlyos gondokkal nehezedik, hogy annak elviselése még tűrhetetlenebbé teszik a hőséget. Szegények vagyunk! Valjuk be őszintén. Hiába is tagadnék, ránk cáfolnak tetteink. A szörnyű titkolódzás, a külvilágnak való élés nem tünteti szegénységünk rossz illatú nyomait. Kiütközik az lépten-nyomon s csak még feltűnőbb az éles ellentét, mely vagyoni viszonyaink s életmódunk között tátong. Nyaralni pedig kell! Ezzel úgy társadalmi állásunknak, valamint a bankoknak tartozunk. Legalább így tartja a most divatos polgári morál, mely semmivel sem tudja álláspontját indokolni. Az évtizedes uzus még nem elegendő ok arra, hogy azt, ami kárunkra van, tovább is folytassuk, hogy romlásunkat még jobban siettessük. Egy polgári háztartásban a nyaralás költségei nagy rubrikát tesznek ki. Azt előteremteni a szegény családfőnek óriási gondot okoz. S mégis előteremti. Az bizonyos, hogy a mig a költségeket a kellemes nyaraláshoz megszerzi, addigra elkoptatott talpú cipőjén kívül, minden önérzetét, emberi méltóságát is le kell vetkőztetnie a sok kuncsorgás, rimánkodás, könyörgés okából, melyek szükségesek, hogy a kőkemény szivű igazgatóit egy kis irgalomra bírják. Mert nyaralni muszáj! Ennél az egy pontnál nincs kegyelem. Oh, oh! Mit szólnának a jó barátnők, ha megtudnák, hogy X vagy Y-ék nem mentek sehová, hogy otthon töltötték a nyarat! Ez megbocsáthatatlan vétek lenne, oly szörnyű társadalmi vétek, hogy utána talán már nem is lehetne őket a jó társaságba fogadni. S ezt mi valamennyien jól tudjuk s innen van az, hogy ha valaki bátor szóval mutat arra a rút kelevényre, melyek a kötelező gavallérság következtében támadnak társadalmunk testén, akkor az illetőt vagy lehnrrogják, erkölcsileg megkövezik, vagy magukban igazat adnak neki, de továbbra is ugyanúgy cselekesznek, mint annak előtte. S az adósságok tengere továbbra is nő, feltartóztathatlanul. A társadalmi kényszer hatalmas ereje megőrli a legerősebb akaratot, a legkitartóbb makacs elhatározást. A szegény családapák továbbra is nyögnek a nyaralási költségek előteremtésének gondja alatt és segíteni magukon nem tudnak. A kánikula izzó forrósága nem sajtol ki oly sok verejtéket, mint a mennyit a nyaralási gondok. Vájjon nem lehetne-e ligát alkotni a nyaralás ellen, mint ahogy szövetkeznek egyéb humánus intézmények megvalósítására. Hát képzelhetünk humánusabb dolgot, mint a szegény izzadó családapák verejtékének csökkentését?! Vájjon melyik emberbaráti intézményünk — melyekért százezreket áldozunk — fejt ki nagyobb jótékonyságot, mint egy oly liga, mely a családapák nyári gondjait megszünteti ? Fel tehát ! Alakítsunk szövetséget, mely batározatilag s kötelezőleg jelenti ki tagjaira nézve, hogy a nyaralást, minden a pazarlásával egyetemben egyszer és mindenkorra szüntessük be, s aki e szabályzat ellen vét, azt közösítsük ki a becsületes, de szegény polgári társadalomból. Mert nem azok a megvetésre méltók, akik szerény tehetségükhöz mérten szerényen és adósságmentesen élik le napjaikat, hanem igenis azok, kik viszonyaikon felül élnek s rossz példájukkal megmételyezik a körülöttük élőket s egyben egész társadalmunkat. Ha majd mindnyájan úgy élünk, ahogy azt anyagi viszonyaink engedélyezik, ha mindenki addig fog nyújtózkodni, ameddig a takarója ér, akkor azután megszűnik annak a szükségessége is, hogy ilyenkor, mikor már sok család felpakkolva útrakészen áll, menydörögjünk a nyaralás, de elsősorban annak hiábavaló költségei ellen. A Polgári Kör közgyűlése. Igen nagy érdeklődés mellett folyt le e hó 6-án a Polgári Kör rendkívüli közgyűlése. Ezen rendkívüli közgyűlés összehívására okot a Sipka Ede és Szkalos Kornél kizárását tartalmazó választmányi határozat megfelebbezése szolgáltatott. A koncilians és minden tekintetben demokrata alapon álló egyesület választmányának a kizárásra vonatkozó határozata városszerte általános megnyugvást és közmegelégedést keltett. Ez nyert beigazolást a közgyűlésen is, ahol nem csupán a választmány határozatát hagyták Hát érhet engem vád ezért ? Úgy dolgoztam, mint a hangya, minden sikerült és folyton jobban sikerül ; azt hiszem, ha vizet öntenék a lámpatartóba, az is úgy égne, mint a petróleum .... De azért nappal dolgozom, mint egy szolga és éjszaka a gazda vagyok: ezernyi dolgon töröm a fejem! Oh mennyire irigylem a te egészséges, jó álmodat a szalmazsákon! Mit ér az, hogy az ágyamban három finom, puha és ruganyos matrác van. A fejem mégis fő, ide-oda hánykolódom . . . Hajh! Ha úgy tudnék ásitani, aludni és hortyogni, mint te! Ki gondolna akkor a termésre, aratásra, az eladásra ? Látod, te nagy állat, nevetsz, mintha valami bolondságot mondanék. És én mégis megismétlem, hogy szívesen cserélnék veled. — Hát cseréljünk, gazduram. Naponta százszor is elátkoznád a leikentet. De hát végre is az ember nem visz magával mindent a másvilágra. Kinek dolgozik annyit? — Tudom is én? Ez az én keresztem és a sorsom, érted ? Van valami gyönyörűségem ebben a gazdálkodásban? Mert minden Isten ajándéka. A búzakalász olyan, mint a tojás, a pincében egyetlen üveg, hordó sem üres. És aztán, és aztán .... Ha te tudnád, hogy báró Pitula menynyivel tartozik nékem ! De azért a báró úr Nápolyban, Rómában, Turinban, Párisban sétálgat és a pénzt borra, asszonyra költi .... És aztán Péter, akit púposnak neveztek, megöregedett. Jól evett, még jobban ivott, rózsás arca volt, hízott, gömbölyödött a sok jajgatása és panasza ellenére: hogy a gazdagság a legnagyobb baj ezen a világon. Alamizsnát nem ad senkinek. Jótékonyságot nem ismer, még a bátyjának se jutott semmi. Pedig ennek nyolc fia volt, aki ma nem tudta, hogy mivel fogja őket holnap jóllakatni, mert bizony az Írnokokat nem a legjobban fizetik. De sok embernek adott munkát, pontosan megfizette őket az utolsó fillérig, amelynél sem többet, sem kevesebbet sohasem adott. Önző volt, de nyilt és becsületes a panaszaiban és állandó aforizmáiban : nincsen nagyobb baj, mint a gazdagság ! És ez kitűnt a legutolsó betegségénél. Amikor észrevette, hogy az utolsó órája közeleg, hivatta a bátyját. — Hallgass ide, Antal. Nagy szerencsétlenség vár reád, mert gazdag leszel, nagyon gazdag, legyen neked irgalmas az Ég. Gondolj a temetésemre. Elkerülhetetlen, hogy ne költs rá néhány ezer koronát. A pénz ott fekszik abban a szekrényben. A szegények pap, ének és zene nélkül mehetnek a másvilágra, de én gazdag vagyok és erre a bajra gondolnom kell még halálom órájában is. Tudod, rendelj szép koporsót, sötét diófából, bársonynyal bélelve. Éz nagyon sok pénzbe kerül, de mit tegyünk ? Ha te írnoknak maradnál és halnál meg, akkor meg kellene elégedned egy közönséges koporsóval, amit a község csináltat. Úgy mentél volna át a másvilágra, hogy nem okozott volna gondot semmi és egy filléredbe se került volna a halálod. Elég, elég ... Én nemsokára megyek és nagyon bánt, hogy ilyen sok mindenfélét kell rád hagynom — a gazdagságot! De teljesítsd Isten akaratát, amint én tettem. Ott fenn majd számolok . . . És most menj papért helyben egyhangúlag, hanem ugyancsak egyhangúlag bizalmat is szavaztak a választmánynak. A közgyűlés ezen határozatát csak helyesléssel regisztrálhatjuk, mert a választmány kötelességében álló dolgot cselekedett akkor, amidőn a Polgári Kör méltóságát, az odanemvaló, turbulens elemek kizárásával megóvni igyekezett. A közgyűlés egyébként a következőképpen folyt le: Bulyi János elnök megnyitván a közgyűlést, röviden ismerteti annak tárgyát, mire Zorkóczy Ede titkár felolvassa a választmány határozatát s az az ellen Sipka Ede és Szkalos Kornél által beadott felebbezéseket. Dr. Gergely Ödön szólalt fel először. Helyesli a Bazovszky-ellenes bojkottot, azonban indítványozza, hogy a közgyűlés ezúttal ne határozzon, hanem a kizárt tagok meghallgatása után utasítsa uj határozat hozatalra a választmányt. (Zajos ellentmondások.) Dr. Hajós József.- Ellenzi dr. Gergely indítványát, mert a kizárás okai az egész város közönsége előtt ismeretesek. Dr. Sacher Aladár: Helyesli a dr. Gergely Ödön indítványát s ő is ilyen értelemben tesz prepozíciót. Schwab Gusztáv : Azt hiszi, hogy a választmányi határozatot csak 3—4 választmányi tag hozta meg, kéri a választmányi gyűlésen jelen volt tagok neveinek felolvasását. Zorkóczy Ede titkár eleget téve a Schwáb kérelmének, felolvassa a határozatot hozó választmányi tagok névsorát s kitűnik, hogy 21-en voltak jelen. Scherer Lajos : Bizalmatlankodást lát az előtte szólók szavaiban s az ellen tiltakozik. Kéri a felebbezés elutasítását s a választmány határozatának jóváhagyását. (Élénk helyeslések.) Wohl Rumi Adolf: Megnyugszik a választmány határozatában s azt a zavartalan egyesületi életre s az egyetértésre való tekintettel helyesnek s teljesen jogszerűnek találja. Török Zoltán : Kéri a közgyűlést, hogy mint minden más alkalommal, úgy ezúttal is a hazafisággal párosult egyetértéssel hozzanak határozatot ebben az ügyben is. (Helyeslés.) Gellén Endre: Sorra megdönti a határozat hozatal elhalasztása mellett felszólalók érveléseit. Itt nincs perrendszerű eljárásnak helye, mert ez nem bíróság, hanem égy jury, mely a köztudat és a lelkiismeret alapján ítél. Bizalmat kér a választmánnyal szemben. Ezen talpraesett s komoly érvekkel telt felszólalás után még egységesebbé vált a közgyűlés hangulata, mi kitűnt abból is, hogy az elnök többszöri felhívására a szavazás elrendelését senki sem látta indokoltnak s azt nem is kérte. így hát a választmány határozatát a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta, vagyis a Sipka Ede és Szkalos Kornél kizárását a közgyűlés is határozattá emelte. HÍREK. Élet utain. Előre csak vigasztalan A megszokott, utált utón. Hová, miért, minek, kihez, Azt nem tudom, azt nem tudom. Szakadt inakkal roskadón Hörögve kínt, zokogva jajt, Elül a ködös Semmi hív Mögöttem Élet úr ver-hajt. , . . Izé . . . , uram, hová megyünk Csiga-utam. miért futom ? Ő néma. Menni kell, muszáj : Csak ezt tudom, csak ezt tudom. Gallus. Kitüntetés. A múlt napokban megtartott szegedi országos virágkiállításon, amelyen nemcsupán a nagyobb magyar városok, hanem több külföldi világváros kertészei is résztvettek, az első dijat, a nagy állami aranyérmet és díszoklevelet Ulip István losonci műkertész nyerte legszebb és legmüvésziesebb virágkötésével. Kuglizómegnyitás. A losonci Polgári Kör kuglizójának e hó 6-án volt az ünnepélyes megnyitása. Ezen alkalommal versenydobálás is rendeztetett. Első dijat nyert Dombrovszky István és Horkai Lajos, második dijat Einetter József és Králik Soma, harmadik dijat Árosy Lajos és Filó Lajos, negyedik dijat Kovács J, és Éinetter József, ötödik dijat, Kovácsik János és Marosi Flórián. A verseny után társasvacsora volt. A magyarság diadala. Nemcsak szívben és lélekben, de nyelvben is magyarok óhajtanak lenni a kálnói, a nagyfalusi és ipolyberzencei ág. ev. egyház derék hívei. E hó 6-án Kohlener Barna
