Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-10 / 23. szám

* ^

At A A ARA B A A A AHA ARA

s“'i íiPniiPi ii iviP

8E.:E»S I 11% 18 — 9 1 II | \ B L ■&»"

Kőisége.,"^yesB letek, ■ ■ ■ ^lá B f B

fl i ä Í l|«| Ä

Bj HB I K 5?*«»

■ 111 I 1 ll 1 11 llllll HI I I szó,a,ásoTMtézendök'

évi előfizetési dij 5 kor. ■ I II É I I 111 II £1 Él 111 «fl B 3 Hirdetések jutányos áron

—- Wm Bfl ÍR. MM BB M B fii BBj üs B ÜL Mii BB_B ■BL JW HK B BJ| vétetnek fel a kiadőhivni-^yes HB HHhB BHHnB HR Bm| v9B wEmuB ^Hflv ■HA BH BAj

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

IV. ÉV FOLYAM^ 23^ SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN._________LOSONC, 1909. JUNIUS 10.

Nem engedünk!

A bécsi sajtó ezen a héten többrendbeli szenzációs leleplezéssel szolgált. A függetlenségi párt kész programjának elejtésére, kész minden vitás kérdést egyelőre kikapcsolni, kész uj paktumot kötni, csakhogy kormányképességét biztosíthassa — mondották a bécsi híradások. A komoly képpel feltalált leleplezések a magyar sajtóban is visszhangra találtak és hasonló komolysággal tárgyaltattak. Igazán nem tudja az ember, nevessen-e, vagy boszankodjék ezeken a sületlenségeken. Ezekkel a nyilvánvaló hazudozásokkal szemben a legerélyesebb cáfolatok sem segítenek. A bécsi sajtó nem veszi tudomásul egész egyszerűen a cáfolatokat, nem zavartatja magát még akkor sem, amikor az országos függetlenségi párt vezére egyenesen őrültségeknek bélyegzi híreit, hanem halad tovább rendíthetetlenül a maga utján: a függetlenségi párt diszkreditálásának utján. Olyan taktikai fegyverekkel dolgozik már, amelyek tisztaságához sok szó férhet és olyan eszközökkel akarja minden áron lehetetlenné tenni a függetlenségieket, amelyek igazán megdöbbentik az embert. Itt van egy hatalmas bécsi sajtóorgánum, amelynek minden szava különös súllyal esik a mérlegbe, amely mindig a legkitűnőbb információkkal szokott rendelkezni: most a legel képesztőbb lelkiismeretlenséggel és galádsággal játssza a jól informált szerepét és hajmeresztő butaságokat kürtői ki a függetlenségi pártról, nem úgy, hogy ne tudná, hogy ezek valótlanságok, hanem hazudik tudatosan, mert tekintélyére és a közönségnek az ő komolyságába vetett hírére támaszkodva elszánt kalandor-tempóval neki támad a függetlenségi pártnak és leakarja törni minden 'poklokon keresztül a negyvennyolcasokat.

Szomorú dolog, hogy a magyar sajtó egy része elég rosszhiszemű volt, hogy ezeket a híradásokat, mint megbizhatóakat fogadta és minden pozitív cáfolattal szemben is a bécsi lapoknak fújta a kíséretet. Egy vigasztaló momentum mégis van a dologban: ha bécsi lapok és a hatvanhetes orgánumok ily kétségbeesett kísérletekre vetemednek, ez azt bizonyítja, hogy nagyon rosszul áll már a szénájuk. Amig csak kicsinyléssel, elnéző mosollyal, gúnyosan emlegették a »bankcsoportot«, addig nagyon biztosak voltak a maguk dolgában, a függetlenségi párt minden majoritása mellett is nagyon szilárdaknak gondolták magukat a nyeregben. De most, hogy a gyanúsítás, a rágalom, a ferdítés, a hazugság mérgezett hegyű nyilait lövöldözik a pártra : bizonyos, hogy megvannak riadva, a magabiztonságuk elhagyta őket, már nem bizakodnak úgy a jövőben és tartanak — joggal tartanak attól, hogy a hatvan hetes pártoknak nálunk már befellegzett. A függetlenségi pártnak nyert ügye kell, hogy legyen : ennek a jele ez az ideges kapkodás, fejvesztett taktikázás odaát.

Nem is lehet ez máskép. Ha józan ésszel mérlegeljük a politikai eseményeket, lehetetlen más meggyőződésre jutnunk, minthogy a válság megoldásának egyetlen módja, ha elhárítják a mesterséges akadályokat a függetlenségi párt törekvései érvényesülésének utjából. Az egyik oldalon a káosz áll. Ha a függetlenségi követeléseket negligálják, a függetlenségi párt hatalmas

többséggel szemben mindenféle kabinetalakulás teljesen lehetetlen, jön az áldatlan kísérletezések kora, az abszolutizmus réme, az ország gazdasági lezüllése és jön az ellenállás, a nagyszerű, elszánt ellenállás, amelyben Bécs megint az egész országgal fogja magát szembetalálni, mert egy esetleges abszolutizmus ledöntve a pártkorlátokat az egész nemzetet oda fogja sorakoztatni a küzdők táborába. A másik oldalon ott van a békés fejlődés. Ha a függetlenségi párt kormányra jut és a gazdasági különválásra vonatkozó követeléseit érvényesítheti — ez az egész, amit most kíván — akkor az ország nyugodt, egyenletes fejlődése,- az állapotok biztos konszolidálása itt évtizedekre biztosítva lesz és az ország szabadon fejtheti ki gazdasági erőit, haladhat felfelé gazdasági boldogulásának utján.

Mondják, kérdik gyáva kishitűséggel : érdemes-e ennyit kockáztatni, érdemes-e a nemzetet esetleg alkotmányválságba, nehéz küzdelmekbe vinni egy olyan alárendelt kérdés miatt, mint a bankkérdés. Hát érdemes! A bankkérdés nem kicsiny, alárendelt kérdés. Nemzetünk egész anyagi boldogulása, gazdasági gyarapodása fordul meg rajta. És voltaképen nem is a bankkérdésről van itten szó. Arról van itt szó, hogy valahányszor valamely aspirációnk előtérbe került, valahányszor valamely követelésünk felszínre jutott, az osztrák perfidia mindig a legnagyobb egyértelműséggel foglalt ellene állást. Ha a katonai követeléseket hangoztattuk, akkor azt mondták nem lehet megbontani a hadsereg egységét, de adunk kárpótlást gazdasági téren. Ha most meg a gazdasági téren akarjuk törvényekben gyökeredző

TÁRCA.

A gazdag Péter.

Irta: Fényes Marcel.

A parasztnábobot, a község első gazdáját Púpos Péternek nevezték. Igazában azonban nem ő volt púpos, hanem az apja, akinek két púpja is volt: az egyik elől, a másik hátul. Mégis akadt olyan bátor asszony, aki feleségül ment hozzá, sőt két fiúval —■ egyenessel, mint a pipaszár — ajándékozta meg. A neve „púpos“ Péter volt, mert ez a jelző ráragadt az egész családra és talán a jövőben is a Jávor-ivadékok mind „púpos^-ak lesznek.

Jávor Péter nem volt púpos. De megérdemelte volna, hogy az legyen, mert a szivében volt a púpja. Egész életében sohasem adott egyetlen szegénynek se egy darab kenyeret, vagy egy korty vizet. Nem, soha! Valamikor egy szegény betévedt hozzá és siránkozó hangon alamizsnát kért:

— Két napja nincs betevő falatom !

Péter ezt merte válaszolni:

— Te boldog 1 Két napig tudsz élni evés nélkül! Látod, én két órával ezelőtt reggeliztem és gyomrom megint üres.

Ha az ember őt hallgatta, úgy látszott, nincsen nagyobb szerencsétlenség, mint a gazdagság. Mennyi gond! Mily sok fejtörés! Oh, mennyire irigyelte a koldusnépet, amelynek egy fillér nincsen a zsebében, amelynek egyetlen fedél alatt sem jut hajlék! Mert ezeknek nincsen semmi dolguk az adóhivatallal, a vámokkal, a végrehajtóval és még sok ilyen kellemes alakokkal 1 Bizony az ég az ő vállaira rakta a legterhesebb keresztet és

arra Ítélte, hogy élete végéig hordozza — keservesebben, mint Krisztus urunk, amikor a Kálváriára ment. Áz ő Golgothája a szőlőhegyek, a nagy, bevetett, dús földdarabok a nagy udvarházzal, pincékkel, barmokkal, pajtákkal és még sok egyéb cók mokkái.

És micsoda veszendősége volt a múlt évben a szürettel 1

Összesereglett 40—50 midenféle munkás, csupa kenyérfogyasztó; éjjel-nappal dolgoztak, piszkosan, akiket az éjszakázás sárgára festett, de akik azért mégis vigy tudtak zabálni, mint a farkasok, ha nem is voltak éhesek. Micsoda megemészthetetlen dolgot kellett nekik főzni 1 Pokoli napok voltak. És végre ez a sok kenyérevő telegyüjtötte a zsebkendőjét ötkoronás pénzdarabokkal, megmosakodott, másik ruhát vett magára és ő, a legszegényebb, aki éjszakánként alig aludhatott két vagy három órát másfél hónap alatt: teljesen tönkre volt silányítva. De még itt se akadt vége a dolognak. Mert ez a nagy kincs csak nem maradhat a pincében, a hordóban? El kell adni. és amig eladásra kerül a sor, három-négyszer át kell töltögetni más edényekbe. Amikor ez megtörtént, várni kell, amig a bor ára felemelkedik. Nagy türelem kell ehhez, hogy az ember olyan sokáig várjon. Aztán méreggel és civódással teli napok következtek. Nem birt azzal a rablónépséggel, amelyik hamis mértéket használt, rossz koronásokkal fizetett: erőfeszitő figyelemmel kellett rájuk ügyelni. Hányszor kellett minden pénzdarabot néznie, forgatnia és az asztalon pengetnie, hogy a hangjáról is megösmerje a hamis pénzt. Arca verejtékével méreggel kereste és becsületesen megérdemelte ezt a pénzt. És két nap múlva hova

tűntek az ötkoronásokból összerakott kis oszlopok? A végrehajtó vagy valami más hivatalnok kezébe ....

Te nem ismered ezeket a keserveket! - — mondta Gereben Jóskának egy szegény ördögnek, aki e nagy gazdagság közepette lomposan, lesoványodva szolgálta, mint egy hű kutya.

— Adja nekem gazduram ide. Majd én mindent elintézek és nem lesz semmi vesződsége! — felelte a szolga.

—- Na, akkor szép ajándékot adnék neked 1 Éjjel-nappal átkoznál érte 1 Nem, nem adom ! Gondoljunk inkább az üzletünkre 1

Sok gondot okoztak néki a szántóföldek is.

— Óh, boldog ember! Te kenyéren és hagymán élsz, nemde ? De nekem leves, hal, pecsenye, főzelék, sajt, édesség, gyümölcs, kávé kell, hogy a lábaimon járni tudjak. Bár az enyém volna a te gyomrod, a te strucgyomrod, amely még a vasat is megemészti; te még a mi borunkból is iszol, pedig olyan mint az ecet és én nem tudok más bort inni, mint igazi tokajit.

Gereben néha válaszol is:

— Csak hozzá kell szokni mindenhez.

De közbevágott a nábob:

— Te állat! Kenyér és hagyma kell neked és adj hálát a Teremtőnek, hogy nem adott mást. De nézd például a bátyámat, akinek nincs semmije és mégis folyton a bárót adja! Az egész vagyonát eljátszotta, elpazarolta és azután beállt írnoknak .... És most boldog! De mert még rosszabb, mint amilyen te vagy, nem akar engem látni, gyűlöl, mert nem akartam úgy élni, mint ő.