Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-27 / 21. szám
7 Éfc ^B^ BB^ ^ÉíBfc B Ék JOB B B Ék Ék É|B JÉfl^^ B| VB ym g» B B i»« M B B Bt Mgr la 1 BrB Efit“.ívre 2 Ki:'!!: ■ |||l||l||l| I I ■■■■■■ Ä«* íü: | II iL I I Ml I I 11 I H 1 usoITkS^;,. Negyedévre kor. 50 fii. B BB % I 1 |B 1 B I I B B 11 |b SSdtSek^mÄ Községek, egyesületek, M 1 I ^ fj 1 R BHl l^i P 1 A B ^ B BH II SJScVa^lS továbbá nógrádit!egyei HK B {BK RH H ■M H§afii Mg (■ Mj H H| BB Mf Mg MR [lésére vonatkozó feltanítók és körjegyzők ^H ffl| Wf; ^H SS «jag! Hfi jH gg* M3 B B H BE HUB B ^H szólalások intézendők. s“Ä - |_ IIIIUIIIII U ii II ft U egyes szám HH HM BHB B B VhR^H A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. jy^ ÉVF°LYAM. 21. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.____ LOSONCJ909. MÁJUS 27. Egyedüli kibontakozás. Irta: Dr. P. Ábrahám Dezső, országgyűlési képviselő. Minél tovább húzódik a válság, annál bizonyosabbá lesz, hogy a függetlenségi párt nélkül, vagy éppen ennek akarata ellenére a helyzet megoldására gondolni sem lehet. A függetlenségi párt pedig ezúttal nem akar és nem akarhat egyebet, mint progratnmja jelenleg megvalósítható részleteinek keresztülvitelét. Kétségen felül áll, hogy e részletek között első helyen áll az önálló bank kérdése. A nemzet és királya között évekkel előbb felmerült ellentétek kiinduló pontját a katonai kérdések képezték. Nem mi idéztük fel, bár a nemzeti vágyak megvalósítását soha szem elől nem tévesztettük, nem mi hoztuk szőnyegre a már Széli Kálmán alatt tervbe vett létszámemelést, nem mi vittük kenyértörésre a dolgot, nem a mi jószántunkból támadt fel a nemzeti ellenállás s nem a mi akaratunkból hangzott el a chlopy-i soha. Az ország függetlenségét és gazdasági jólétét elsősorban szivén viselő függetlenségi párt megfordította küzdelmeinek sorozatát. Taktikát változtatott, hogy céljait hamarabb és biztosabban elérhesse. A katonai kérdéseket egyelőre függőben hagyta. Megakarta építeni az alapját a közjogilag független Magyarországnak, ez az alap pedig csak a gazdasági megerősödésben nyilvánulhat meg. Első lépést tehát pénzügyi függetlenségünk megteremtésében látja a párt. Teljes reménynyel és joggal mehetett a legszélsőbb harcba az önálló magyar nemzeti bankért. Jogosította erre a királyi ígéret és kötelezte a nemzet iránti kötelesség. Előttünk azonban már semmi sem csodálatos. Midőn azt hittük, hogy az osztrákokkal kötött gazdasági szerződésben hozott áldozatokkal ez irányban szabad kezet biztosítottunk magunknak, most újból harcolnunk kell legkétségtelenebb jogainkért. Az osztrák perfidia most sem tudta magát megtagadni. A korona felséges viselője saját személyében nem kívánt akadályokat gördíteni, de szerette volna s egyelőre ma is szeretné, ha az osztrákokkal egyetértőén tudtuk volna e most már politikai kérdéssé vált gazdasági kérdést megoldani. A nagyhatalmi hóbort, mely a szerencsétlen szerb bonyodalommal a németek jóvoltából Ausztria fejébe kergette a vért, különösen azonban már évszázadokon keresztül megnyilvánult kapzsiság és szipolyozási vágy útjában állott a becsületes és méltányos megoldásnak. Erre most már nekünk ultimátummal kell felelnünk. Meg kell mutatnunk, hogy a monarchia hatalmi súlypontja csakis az egységes Magyarországban található fel. Meg kell értetnünk az összmonarchia régen lidércfénynyé vált eszméjében kéjelgő Luegeristákkal, hogy a német szövetséges társak csak minket magyarokat becsült meg, midőn egységesnek tekintette az osztrák-magyar monarchiát s midőn e szövetség értékét méltányolva a legközelebbi európai bonyodalomban Ferenc Józsefnek segédkezet nyújtott. Ha Ausztriában nem tudják, vagy nem akarják meglátni, hogy a nagy német politika nem a züllött, nem a szétdarabolt, nem a nemzetiségeiben örökösen marakodó osztrák tartományok erejére, hanem az erős és kielégített Magyarországra számit, akkor nekünk kell egységes és megalkuvást nem tűrő magatartásunkkal bebizonyítani, hogy az Aesopus oroszlánbőrétől nem félünk, mert kihallatszik az orditás alóla. A zágrábi kirándulások, a trónörökös személyének olyan célzatos és hazugszinben odaállitása, mintha ő a magyar nemzeti politika ellen volna, utolsó ütő kártyái voltak tisztelt ellenfeleinknek; mert a világ hamar meg fog győződni, hogy hamis kártyásokkal állottunk szemben. Ha még eddig az úgynevezett békés megértés politikájának a csődje be nem igazolódott, most már mindenki láthatja, hogy egyedül a legerélyesebb magyar politika vezethet ki ez áldatlan állapotból. Ezt az irányt pedig csakis a függetlenségi párt valósíthatja meg. Minden egyéb pártalakulás, legyen az fúzió, vagy a jelenlegi pártok koalíciójának TÁRCA. Fehér mese. A «Losonci Újság« eredeti tárcája. Fehér dal csendül meg lelkemben, régen felejtett fehér melódia. Ott zengtem hajdan, az Atbara partján, pázsitos füzesben, csillagtáncoltató Ganges folyam ágyán, zöldelő oázon, Rhamses udvarában, pálma ernyőt tartó szolga alakjában. Fehér hóvirágok haldokló zenéje, trópusi napsütés táncoló sugára, ezüst Luna asszony kusza hajfonatja, örvénylő mélységek gyilkos indulatja, ébredező íjordok éledő fuvalma, szerelmes sirályok cikázó játéka, fehér hullámverés, alvó tenger fodra, levendula illat elfakult rokolya, kéklő messzeségben [csipkés hegyorom, leparancsolt sóhaj büszke ajkakon ... Ez az én dalom, régen tanultam, talán soha, elénekelem, úgy sem értitek! Fehér márvány ágyon fekete boltívek alatt, visszhangzó folyosók szögelő termében, ott alszom összetett kezekkel tizezer év óta, fölöttem zúg a Számum, s itt lent az örökmécs lángja meg se lobban. Hosszú arany hajam lenőtt a padmalyig, körülölelte kataphalkomat s nől-nől lassan, mint egy tündöklő zuhatag. Alszom hosszan, alszom csendesen. Körülöttem kristály amphorákban szikrázva csillan a gránát, a rubin, eltemetett menyasszony eltemetett hozománya. Alszom hosszan, alszom csendesen, s amit Isis vándorolni készt — várom lelkemet. Én Menesra leánya : Nitokris, ki születtem a Napdynasztia harmadik családjában, Ammon-Ra akaratából — a világ csodájára. Fehér lelket adott Isis, holdsugárból, madár dalából összeszőttet, s a tizenhatodik Nílus áradáskor, mit megéltem, adott egy parányi lantot, fehér lantot felajzott pókháló idegekkel. És én pengettem rajta csodás danákat, halálos vágytól vergődő szimfóniát, akkor jött Sirámon, a délceg, megcsókolt s fehér lelkem undorodva kelt vándordíjára, engemet meg lehoztak ide. Itt alszom én azóta, felettem zúg a Számum. A park pálma gruppjában háló-hintában ott ült a szőke Katty, a beteg Katty, Ashurst Morris Comerford-old Broad street-i dollárkirály élve elsiratott leánya. Fölötte ott ragyog a trópusi ég, lent a parton ott alszik a város Szuakin, a városon túl ott foszforeszkál a tenger, alszik a természet a narancsvirágzás kábult illatában, csak a kis Katty szivében, abban a bolondos beteg szívben nincs béke, pedig hányszor megmondták az orvosok, hogy kímélnie kell magát az izgalmaktól. Lehozták őt ide, Szuakinba, a hol nappal aludni kell, mert a hőség elviselhetetlen, éjjel pedig hintázhat, sétálhat, s ha jól esik neki, még fürödhet is; csak semmi felhevülés. De hát lehet is egy bakfis lánynak valamit okosan megmagyarázni, egy 17 éves fejlődő leánynak, kinél a miszek nyurga termetét egy-két hajlékony lágy vonal már nyúlánkká tette, s kinek kék szemeiben a pajzánság mögött ott incselkedett valami olyan sejtelmes meleg fény, mely a legcinikusabb úrfit is gondolkozóba ejti. Igen, a Katty szép lány volt, ennivaló „szőke jelenség", a mint otthon a fiuk egymásközt nevezték, kár, tették hozzá sóhajtva, hogy beteg a szive. Óvták a Kattyt. De hát lehet-e óvni egy leányt, pláne ha unatkozik, már pedig Katty unatkozott ; szegényke, aki minden lepkét szívesen megkergette volna, aki minden csacsi stiklire született tehetség volt, s neki a mások sikerült ötletéhez, tréfájához csak tapsolni, kacagni volt szabad; mikor az intézetben a kathedra mellé csempészett csontvázra a rövidlátó missis veszekedni kezdett, a mikor a Willi tennislabdáját tüsszentő porral tömték tele s az egész Gém prüszkölt. S e szegény Kattyt hányszor találta sírva a hajnal; ha elgondolta, hogy másnak minden szabad, neki pedig semmi, szegény kis Kattynak fájt a szive. S most, mikor otthon javában pezsg az élet, repül a ródli, s a jégpályák ködjét csengve hasítja a kacagás, most a szezon delén neki félangolosra kell itt pirulni s megőszülni az unalomtól! Nem! Ez igy nem mehet tovább, neki is joga van az élethez, a jókedvhez ! S a kis Katty keresett szórakozást, sőt nem is keresett, csak úgy talált. Mint minden második angol fiút, azt is Willynek hívták, máskülönben pedig kadett a Viktória-huszároknál. Itt megint nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy Willy úr szolgálaton kívül dupla gallért hordott s mély „sliccű“ zakót, de hát ez a történet fejleményére, hála az angol lányok fejlettebb Ízlésének, nincs befolyással. Egy ízben Willy a vacsoránál — talán mert megfázott a gyakorlatnál, vagy talán mert a cigarettája erős volt — köhögni kezdett, másnap már az egész család útban volt, s csak mikor már ide érkeztek, jutott eszébe a ladynak, kit széles körben képzett, eszes asszonynak ismertek, hogy orvosnak is lehetett volna szólni. De mikor sokkal egyszerűbb volt az ezredesnek levelet írni, melyben — a mint az már szokás — a fiát rajongóan szerető mama írja, hogy Willy egészsége helyreállítására további intézkedésig 8 heti szabadság megadását véleményezi ; volt abban a levélben némi jóakaró figyelmeztetés, hogy ellenesetben Willy — nagy sajnálatára — kénytelen lenne rövidesen az édesapja nyomókapocs gyárában érvényesíteni tehetségét, amit annál is inkább megtehet, mert saját költségén szolgál, s ha jól emlékezem, volt még abban a levélben egy homályos passzus, mi halványan sejteni engedte azt a veszteséget, ami az émlitettem „elleneset“-ben az Angol hadsereget érné, szóval az ezredes habozás nélkül szabadságolta a fiút, (az ezredes habozásáról semmi megbízható adatom nincs), sőt hozzátette, hogy egyszerű levélben kérjen hosszabbítást — ha kell — ő szívesen megadja. E körülmény megértéséhez szűk-
