Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-13 / 19. szám

fti ÉMk Ék

ft A ftft ft ft ft ft ftBk ft áÉ^.

n n H H& V» ft B ■■1

ft ft ftftft ft Mm

Egész évre HM Mi Mi MB SM BE Hf EB Hi M

t M6 93 H H ^M ■ ■

^M ■ ■ (K .US ■ h BH M H H H ■ B B B ^B

..' | I Ilii IBS 1*1 11 IIV B I V

e«.,í.TM io kor. m. K MM m H B BRÜ * m BE H BE B KIADÓHIVATAL,

Negyedévre^ kor. 50 fi., B ft ft Wk ft ft |H 8 ft | | | 1 (ft Ifl

Községek, egyesületek, Bj ft ^B tjcM ft ft S

ift ft Ä ft ft ft M

i ft a ^8 8

8 ft ^ft "yck'éslfiap szétkiiV

iséms LUUUllUI UUUflU ss;

szátn ára f

t

f ftft ft ft f

tf

t ft f

t

P ft ft f

tf

t

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

IV. ÉVFOLYAM. 19. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1909. MÁJUS 13.

Ujszláv mozgalom.

(K) Nil admirari ... , ha a pánszlávokról van szó. Ne csodálkozunk hát azon sem, ha Prágából véresen, komolyan kiröppen a parancs: >Magyarország ellensége a szlávoknak, elnyomója a tótoknak : tehát megsemmisítendő.« Azok a prágai urak komolyak, rémesen komolyak. Meg is teszik, — egyelőre legalább térképen. Magyarország elnyomja a tótokat, egyesíteni kell tehát hatalmának, uralmának letörésére a monarchia összes szláv népeit. Ezt a törekvést szolgálja a neo- vagy ujszláv mozgalom, melynek főtűzhelye, mint jelenleg minden pánszlavisztikus törekvésnek, Prága s zászlóvivői a csehek.

Ha ismerjük a pánszláv propagandát minden oldaláról, ethikai megvilágításban is, ez a rettenetes fenyegetés meg nem lephet. Hisz ezek a jó urak oly esztelenül vakmerőek, oly pimaszul szemtelenek, hogy — ha legünnepélyesebb komolysággal szólanak is — öblös kinyilatkoztatásaik csak mosolyra deríthetnek. Legföljebb boszankodunk őrült hazudozásaikon. Hogy csak egy példát említsünk. Mindjárt a magyarországi pánszláv mozgalom első éveiben, 1848-ban Stúr és Húrban 500 {mondd: ötszáz!) ifjúval, nagyrészben cseh és morva kalandor és néhány problematikus existenciájú tóttal, kik mindent e vállalkozástól reméltek, Felsőmagyarország meghódítására indult; s hogy a hatás nagyobb legyen, Turócszentmártonban egy pálinkás hordó tetejéről kinyilatkoztatták a tót nemzet (?) függetlenségét. Különben eléggé ismerhetjük ezt a pánszláv szemtelenséget Bazovszky révén. Agitációjuknak hangja, modora ilyen végletekig szemtelen, vakmerő, a hazudozás a való elferdítésének fertőjében táplálkozó.

Nézzük már most, mit csinálnak e nagyszláv álmodozók Prágában. A »Pester Lloyd« 1909 ápr. 21-iki száma foglalkozik a prágai »Politik« egyes cikkeivel, melyek érdekes adatokat szolgáltatnak a prágai pánszláv mozgalom megvilágításához. Egész természetesnek kell találnunk, hogy a nevezett cseh lap igyekszik a pánszláv mozgalmat teljesen ártatlan s legkevésbbé sem az állam ellen irányulónak feltüntetni. Pánszlávizmusról, a nagyszláv hatalomról csak egymás közt beszélnek. Ha azonban a világot megtéveszteni kell a pánszláv vagy nagyszláv mozgalmat illetőleg, neoszlavizmusnak s bizonyos körülmények között osztrákszlávnak nevezik mozgalmukat ezek a taktikai légtornászok. Egy kis taktikai csalafintaság csak üdvös, hasznos lehet a mozgalom érdekében, eléggé bizonyítja ezt a losonci vörös taláros pánszláv. Ezt az újszláv mozgalmat a »Politik« iparkodik olyan színben feltüntetni, mint amelynek a a pánszlávizmushoz semmi köze. Szerinte: a pánszlávizmus csak a magyarok által kigondolt mumus, mert a magyarok félnek a szlávoktól s épen ezért szükségük van a pánszlávizmus fogalmára, hogy a tótokat ennek őrve alatt elnyomhassák. Az ujszláv politikának célja — a »Politik« (most már a kifejezőbb «Union« a cime) szerint — a monarchia összes szláv népeit egyesíteni a magyarok uralmának megdöntésére.

Tehát az állítólag arankamentes ujszláv mozgalomnak a pánszlávizmushoz semmi köze. így akarja azt elhitetni a Politik. Igaz, egyelőre elejti a végcélt s csak a monarchia szláv népeinek egyesítését célozza, s ezt sem a nagyszláv hóbort érdekében, hanem csak Magyarország ellen. És jó adag naivsággal s gazdag fantáziával el is hihetnők,

hogy mindez még csak lépés sem a nagyszláv hatalom kiépítéséhez. A Pester Lloyd különben erre nézve megjegyzi, hogy az állítólagos osztrákszláv programm nem más, mint az egész világra tervezett pánszláv programm, csakhogy épen nem tartja fel a végcélt, hanem ott marad félbe, ahol a hazaárulási szempontok mutatkoznának. Meg kell még jegyeznünk, hogy ép az ujszláv, helyesebben osztrákszláv mozgalom prágai apostolai állítottak össze egy messzebre célzó pánszláv programmot a pánszlávizmus legfőbb oszlopaival Volodomirow, Maklakow, Bobrinsky stb.-vel. De azért az ő mozgalmuknak semmi köze a pánszlávizmushoz!

Az ujszláv mozgalom tehát ugyanaz, mint amelyet közönségesen a pánszlávizmus nevével jelölünk. Van azonban ennek az ujszláv mozgalomnak egy másik programmja is, mely egyenesen Magyarország ellen irányul: ez az úgynevezett austroszlavizmus. A monarchia mindkét államának összes szláv népeit egyesíteni akarja a Magyarország elleni küzdelemben, mely összeesküvésnek Prága lesz a főhelye s zászlóvivői a csehek. A Lajtántúl persze e mozgalom, merthogy Magyarország ellen irányul, «gutgesinnt» s talán titokban támogatott is. Ezt kell következtetnünk a bécsi keresztényszocialisták magatartásából, melyet a Reichsrat szláv képviselőinek uniójával szemben tanúsítanak. Magyarország ellen azonban nemcsak az elnyomott szláv népek érdekében akarja e mozgalom a monarchia szláv népeit egyesíteni, hanem a dynastia s a monarchia érdekében is, melyet a magyarsággal szemben meg kell oltalmaznia. Hogy miért e féltő gondoskodás, arra megfelelhetünk igen kurtán: taktikai szempontból, mert ez is egy igen alkalmas momentum a

TÁRCA.

Két befejezetlen história.

Irta: Evimdnus.

lr.

(Vége.)

“ Nem! Nem akarom! Ne olvassa további

— kiáltott Vilmuska durcásan. így nem jól van megírva ez az Aladdin meséje! Csinálja máskép!

— És ki akarta tépni Endre kezéből a kéziratot.

Endre, a nyurga, kopott filozopter zsebrevágta a papirost.

— Mit tudja maga Vilmuska, mi a költői igazság! Olyant kell írni, ami mindenkor megtörténhetik, talán más név alatt, s más díszletekkel

De ne történjék 1 Változtassa meg! — És toppantott.

— Csak ne olyan hangosan, mert a papája megtalálja hallani, hogy nem az öcscsét privátáztatom, hanem magának olvasom föl a novelláimat. Kikapna. Úgyis .... mával vége a hónapnak, a papája kifizet és ... . Palikának nincs többé szüksége privátára. Sajnos, igen jó bizonyítványt hozott haza.

— Oh, a szamár! De miért is tanította annyit ? —- Annyit ? Hiába igyekeztem összezavarni a latin tudományát, sajnos igen világosfejü a gyerek.

És ellenségesen néztek az apjával belépő

Palit rctm

Bizony nagysád —* folytatta Bokor filozopter ur “ nekem is küzdenem kell a mindennapiért. Szüleim rég nem élnek, rám támaszkodik az öcsém, a bátyám önkéntes, — ez a zsivány sok pénzt elkölt, — hát utána kell néznem valami uj priváténak.

— Tudok is már egyet, szólalt meg Berde ur, a Vilmuska papája. Thaler huszárhadnagy magyarul szeretne tanulni, ajánlottam is már Bokor urat, (órájára nézett), ha siet, még tán megtalálhatja a Centrálban.

Bokor vette a kalapját, elbúcsúzott a háziaktól, utoljára Vilmuskával fogott kezet. Vilmuska, hogy apja is hallja, szólt: Aztán soha sem jön többé hozzánk Bokor ur?

És óh! A papa nem hívta! .... Jól tudta, miért. Úgy vette észre, hogy az a nyurga filozopter igen sokat kezdett szamárkod ni a lánya körül. Mi nem kéne neki! Az a hadnagy pedig báró, elvenné a Vilmuskát, csak ép az hiányzik, hogy megtanuljon magyarul. Nos, ez a fickó majd privátét ad neki. Egy év alatt rendben lesz minden.

Mig ezeket elgondolta, a filozopter már az utcán tűnődött magában: Hm. Vilmuska, — ha nem is igazán szeret még, hisz még gyermek — de meghódíthatnám. Hm. De a lány — lány. Ez mély alapigazság. Csak el ne hódítsa valaki tőlem, egy év múlva végzem az egyetemet s akkor rendben lesz minden.

Thaler hadnagygyal megegyeztek, naponta egy órát ad neki.

Folytak a leckék. A hadnagy néha bizalmasan beszélgetett a diákkal. Tavasz felé már ilyen jól állott a — magyar nyelvben:

— Ismer maga Berde kisasszony ? Gyenerü. Ma is voltam hozzá. Mikor jól tudom magyar: kérek Vilmuska kezéért papájától.

Hm. Aztán van reménye?

— Haha! Katona! Uniform! Haha!

— Nó, ki tudja?

■— Már fogtam a kéz és ő hagyott a kéz. Ragyogta a szem. Ragyogott, oder ragyogta ?

— Ragyogott, az istenfádat ....

— Was ? Csak tudjam magyar : dann zicher. Na jetzt: viszontlátásra. A nyurga filozopter kibotorkált a ködös utcára. Lázban égett a vére.

— Micsoda gúny ! — fakadt ki — még én tanítsam udvarias frázisokra, cifra szólamokra, a nyelv művészetére s Írjam a szerelmes leveleit. . De mit tegyek? Ha én nem: megtanítja más. S élni csak kell, öcsém is rám támaszkodik, némileg a bátyám is ... . kell koszt, ruha, cipő.

És ismételgette sóhajtva a prózai refrént: Koszt, ruha, cipő ....

.... Haha és én tanítom meg ellenfelemet a büszke fegyver forgatására, mellyel a Vilmuska szivét elhódítja; a mestervágásokra, melyekkel engem fog levágni.

Hejh . . . . s még azt mondta az a lány, hogy nincs Aladdin históriájában realitás!

Barátom Aladdin, fenemód kacagnivaló fráter vagy előttem és igen keserves a te helyzeted.

Kacagott is egyet keservesen.