Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-13 / 19. szám

2. oldal. _________________________LOSONCI ÚJSÁG_______________________________________1909. május 13.

tulajdonképeni törekvések leplezésére, szebb színben való feltüntetésére.

A csehek azt a megváltó szerepet, melyre a szlávság életében magukat hivatva érzik, nagyon lelkiismeretesen kezdik betölteni. A hangulatot alakítja sajtójuk: a legképtelenebb hazugságokkal teleirt lapjaik, röpirataik s egyéb izgató nyomtatványaik. Céljuk érdekében felhasználják a gazdasági tényezőket is. Ilyen a cseh tőkének birtokpolitikája Felsőmagyarországon. Ilyen a cseh ipar és kereskedelem betolakodása ugyanide. De ugyancsak ilyen a tótoknak bankpolitikája cseh inscenirozással és támogatással. Mindez prograinmjában van az ujszláv vagy osztrákszláv mozgalomnak, de ugyancsak ezt a törekvést fejezi ki a pánszlávizmus fogalma is.

Prágában, ahol azok a jó urak a pánszlávizmustól szerintük egészen eltérő ujszláv politikát folytatnak, működik jelenleg egy sajátságos bizottság, mely agicációt fejt ki egy Oroszországban rendezendő nagyszláv kongreszus és kiállítás ügyében. E bizottság — igy Írja a Pester Lloyd említett cikke — száz meg száz ügynökkel rendelkezik, kik beutazzák a monarchia összes szlávlakta területeit, hogy a népet ezeken való részvételre bírják. Ezek az ügynökök azonban magukkal hordoznak ládaszámra lázitó s izgató nyomtatványokat is, melyek Prágában keltek s a szláv népeket a nagyszláv eszmében való egyesülésre serkentik Magyarország ellen, mely ellensége a szlávoknak s igy megsemmisítendő. Küldetésüknek tulajdonképeni célja ez.

Prága felől ilyen nyavalyával, bacilusokkal telitett szelek süvítenek végig a Felvidéken. S mivel tervszerű óvintézkedésekről nem beszélhetünk, akad e kór megmetélyezhető talajra is. Annál inkább, mert gomba módra jelentkezik itt is ott is eltévelyedett lelkű bitang, ki »idealizmusból s fajszeretetből« hajlamosítja a hiszékeny tótok lelkét e kór befogadására. Ezért az atyai gondoskodásért, melyre őket pusztán az ideális fajszeretet, testvéri érzés ösztökéli, busásan megjutalmazzák a megejtett áldozatok. A pánszláv agitátoroskodás a legfényesebb jövedellemmel járó foglalkozás, különösen ha mellékkeresetképen hozzájárul az ügyvédség a parcellázgatás, bankdirektorság stb. Náluk a fajszeretet nem erény, hanem pénz!

Pártügyek.

A losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártjának előkészítő bizottsága e hó 7-én tartotta meg ülését Kujnis Gyula ügyvezető elnök vezetése mellett. Az előkészítő bizottságnak ezen ülését nevezetessé teszi az a körülmény, hogy azon megjelent kerületünknek közszeretetben álló országgyűlési képviselője, Beniczky Árpád is. Képviselőnk, a ki közügyeinket és társadalmi életünket állandóan érdeklődéssel kiséri s minden alkalmat megragad arra nézve, hogy körünkben megjelenve, személyesen merítsen tájékozódást kerületének viszonyairól, most a tisztán pártügyekkel foglalkozó gyűlésre is eljött közénk, hogy ő, mint a parlamentnek évtizedek óta tagja s a függetlenségi eszméknek régi, kipróbált és soha megalkuvást nem ismerő, tántoríthatatlan harcosa a mai összebogozott politikai viszonyok labyrinthusában kezünkbe adja az úilelő Adriadne fonalat- Felszólalásából a komoly, előrelátó politikust s a megfontoló, érettséget tanúsító férfiút tanúltuk megismerni képviselőnkben. Elmondotta, hogy kötelességérzetéből kifolyólag régen érezte már szükségét annak, hogy választói előtt, a parlamentben szőnyegen lévő ügyekről nyilatkozzék. Az eddigi kialakúlatlan politikai viszonyok a ónban nemcsak, hogy nem voltak alkalmasak erre, hanem az esetleges politikai nyilatkozatok egyenesen ártalmára lehettek volna a kormánynak, illetve a függetlenségi és 48-as pártnak a nemzeti érdekekéit folytatott küzdelmére nézve.

A koalíció felbomlását nem tartj i veszteségnek az országra, mert ezentúl az uralmon lévő függetlenségi és 48-as párt, mely eddig a koalíció

folytán le volt kötve, teljes hatalmával érvényesülhet a nagy nemzeti követelmények megvalósításáért folyó küzdelemben. Az általános választói jogról szóló törvény mielőbbi megalkotásához és az önálló Nemzeti Bank felállításához feltétlenül ragaszkodik.

Végül Kujnis Gyula ügyvezető elnök együttes indítványára képviselőnk egy határozati javaslatot nyújtott be. Ezen határozati javaslat mig egyrészt a losonci választókerület többségének az önálló Nemzeti Bank felállítása mellett való határozott állásfoglalását foglalja magában, másrészt a midőn a párt nagynevű vezérét, Kossúth Ferenczet erről értesíteni javasolja, egyúttal iránta érzett bizalmának s hűségének kifejezésére is szolgál.

A bizottság egyhangú lelkesedéssel fogadta el az indítványozók javaslatát s utasította az elnökséget, hogy ezen határozati javaslat a párt nagynevű vezérével távirati utón közöltessék.

A távirati szövege, mely a gyűlést követő napon a fővárosi lapok mindegyikében megjelent, a következő:

Nagyméltóságú Kossuth Ferenc úrnak, az országos függetlenségi és 48-as párt elnökének

Budapest.

A losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártjának választmánya f. hó hetedikén tartott ülésén Beniczky Árpád országgűlési képviselő és Kujnis Gyula ügyvezető elnök együttes inditványára egyhangú lelkesedéssel határozattá emelte, hogy az önálló nemzeti jegybank 1911-ben leendő felállításához ragaszkodik, azt követeli és annak érdekében az országgyűlés képviselőházához feliratot intéz és erről az országos függetlenségi és 48-as párt nagynevű vezérét és elnökét, Kossúth Ferenczet értesiű; egyben iránta érzett tántorithatlan hűségének és bizalmának ad kifejezést s neki a nagy nemzeti küzdelemhez erőt és egészséget kíván. Kujnis Gyula elnök, Scherer Lajos jegyző.

Beniczky Árpád képviselőnk nagyértékű nyilatkozatai után az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg a pártnak egy kiváló s buzgó elhúnyt tagjáról, Borbás Gézáról. Majd felolvasta dr. Sacher Aladárnak a párt titkári, végrehajtó bizottsági s felelős szerkesztői állásairól való lemondó levelét.

Scherer Lajos pártjegyző felolvasta a lapbizottság jelentését, mely jóváhagyólag tudomásúl vétetett.

Azután az elnökjelölő 5-ös bizottság jelentése olvastatott fel. Képviselőnk, a ki szintén jelölve lett, arra való tekintettel, hogy ő már úgyis régóta örökös tiszteletbeli elnöke a pártnak, kérte, miként az ő jelölését mellőzze a bizottság. Miután képv.selőnk többszöri kérés ellenére is megmaradt ezen álláspontja mellett, Scherer Lajos azon indítványt terjesztette elő, hogy ne tegyék ki a pártot a több jelölt felállításával beállható disharmóniának, hanem állapodjanak meg egyértelműen egy jelölt személyében. Elnökül ajánlja Kujnis Gyulát, a mostani ügyvezető elnököt, a ki leginkább van hivatva a párt ügveit vezetni. A losonci választókerület függetlenségi pártjának érdékében Kujnis Gyula tett mindig legtöbbet, az ő eredményes munkásságának köszönhető, hogy a párt arra a magaslatra jutott, a hol most áll. Eddig is ő vezette a párt ügyeit s a vezetésre való rátermettségével bebizonyította, hogy ezidő szerint a párt vezetésére nálla hivatottabb, rátermettebb férfiú nincsen.

Ilyen értelemben szólalt fel Sacher Gusztáv is, mire a bizottság határozatot hozott Kujnis Gyula egyedüli elnökül való jelölése mellett.

Több kisebb ügy elintézése után az ülés Beniczky Árpád képviselő s Kujnis Gyula elnök éltetésével bezárúlt.

Egyéniség.

Irta: Hensch Béla.

Korunk társadalmi tüneményeinek elfogulatlan bírálatánál nevezetes mozzanatok ragadják meg az ember figyelmét. Tekintve a kultúra vívmányait, a technika fejlettségét és az avval kapcsolatban kialakult uj világnézeteket, továbbá az emberi szellemnek szabad szárnyalását — csodálatosak az emberi társadalomban felmerülő ellentétek A fény és boldogság káprázatos fantomjai mögött háttérben a szegénység és nyomor kisértetei. Emitt sürgés-forgás, küzdelem a létért, komoly céltudatosság — amott semittevés, lustaság és céltalan barangolás a földi vándorélet utjain. .... Politikai szabadság — gazdasági függés; szép és magasztos ideálok, a szivnemesség nyilvánulásával ellentétlen köznapiasság, aljas érzelmek, rút gondolatok; a nagytudás és gondolatszabadság ellentéte a sötétség és babona.

Ily egyenlőtlen megosztást szellemi és anyagi téren találunk más történeti korszakban is, de mainapság, mikor a tudományok vívmányaitól egy szebb jövő derengését vártuk — igen feltűnők a nagy ellentétek.

Nem beszélhetünk a tudomány csődjéről, mert ez halad a maga utján; hanem azt bátran állíthatjuk, hogy az egyes tudományágak nagyon kiterjeszkedvén, a tömeg számára úgyszólván megközelithetetlenek — igy aztán szembe kerül a tudósok és nyárspolgárok tábora. E tünetek különösen Németországban észlelhetők, hol a sok összekuporodott szobatudós frappáns kontrasztja a rézorrú és tekintélyes testi terjedelmű filiszternek, kinek egyedüli földi erénye tekintélyes sörmennyiségnek naponkénti bekebelezése.

Eltekintve ezen társadalmi fonákságoktól, vegyünk tekintetbe egy körülményt, mely a társadalmi irányzatokkal áll összefüggésben és a mely szintén két nagy szélsőséget állít szembe egymással : a szocializmust és az individualizmust, az egyéniség kultuszát.

Az előbbiről már sok szó esvén, elég megemlítenünk azt, hogy az osztályuralom ellen küzdenek ugyan, de a finálé mégis csak az, hogy a proletárok osztályát akarják győzelemre juttatni, mely példátlan erőszakkal gázolna végig mindenkin, akinél csak valami ellenkező felfogást észlelnének és nem tűrne önállóságot, hanem mindenkinek valóságos vaskalodába kellene illeszkednie.

Az egyéniség modern korunkban igen hangzatos jelszó és éppen homlokegyenest ellenkezik a másik irányzattal. Voltak ugyanis kiváló gondolkodók, kik társadalmi állapotainkba sehogysem tudtak beilleszkedni, az összes szokásoknak hadat izentek, az egész emberi élet színpadát a csőcselék piacának minősítették, hol az ember csak elparlagiasodik és hol csak zugszinészek és kötéltáncosok a főhősök.

Ezek arra tanították az embereket, hogy semmit jobban ne ápoljanak a saját énjöknél, ne higyjenek se erkölcsben, se vallásban, se egyéb szép, de hamis szóban, melyek az emberi önzést palástolják. Növeljék nagyra a saját egyéniségöket és legyen mindenki a saiát lelkének a művésze, gázoljon végig mindenen, a mi egyénisége fejlődését gátolja. — Ez az aristokratikus forradalom a hirdetése a butaság és Ízléstelenség demokráciája ellen.

Legkiválóbb képviselőjük, Nietzsche, az emberiséget két fajra osztja: az előkelők és a nyájemberek fajára. Az első a kiváló gondolkodók, az akarat és cselekvés, továbbá az alkotás embereinek csoportja — az u. n. úri morál (Herrenmoral), az ész, erő, hatalom, bátorság, keményszívűség képviselői. A másik fajhoz tartozik a

i.étköznapias emberek nagy tömege, az előítéletek rabjai, a rabszolga-morál (Sklavenmoral) képviselői.

Ezek a makrapipás és rámáscsizmás nyárspolgárok, kiket magasabb világproblémák nem foglalkoztatnak, kiknek egész rendeltetésök tulajdonkép csak az élettani szükségletek kielégítésén és az adó pontos befizetésén alapszik és ha természetrajzilag osztályozni akarnók őket, kétségkívül a kétéltüekhez tartoznak, mert szárazon és vizen igen jól érzik magukat és elég vastagbőrüek, hatalmas tenyerekkel és talpakkal ellátva, melyek igen jó védőeszközök a sors viszontagságai ellen.

A felsőbbrendű emberek csoportja megvetéssel néz'rájok és alapzatnak tekinti őket, melyen az ő világnézetöknek és sajátságos erkölcsi felfogásuknak az épülete nyugszik.

A geniek száma azonban felette csekély és az egyéniség kultuszának túltengése, mely valósággal körülbástyázza a mi énünket és felbontja a társadalmi kötelékeket, összetéveszti a természeti és társadalmi életnek feltételeit.

Mert az ember saját erejére utalva, semmire sem képes és minden tekintetben részese a társadalom hatalmának és gyöngeségének. Egyébiránt ez a képzelt elkülönített állapot fel nem fogható, mert az ember kell, hogy úgy rendezze be életét, hogy egyéni önzése kielégítésére megkapja a jogos részét, de tegye meg az engedményt a többiek önzésének is. Nem hangoztatom azt az elcsépelt szólamot; Legjobb az arany középút — mert igy csak nyárspolgárokat nevelünk, kik mindennel megvannak elégedve, mégha a rabszolgaság jármát is teszik a nyakukra.

Teremtő és alkotó emberekre van szükségünk, kik önállóan gondolkoznak és nem rabjai százados balfelfogásoknak, de ne bontsák fel az embeitársaikkal való közösséget, hanem boldogítsák őket.

Az összes társadalmi intézmények megvetése először a környezettel, aztán az önmagával való meghasonlást vonják maguk után.

E ; volt Nietzschének a tragikus sorsa, kinek szelleme rakétaszerű csillogással fényesen világított, de csakhamar egy hangos daemoni ka