Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-22 / 16. szám
11 II !|® 11 BjJ 11 II I M I ® tnn itók^ és^^örjegyVök jfii flÍ TO l|||t I 18 ||jfÍ ^8 Si BS fii mi ^ szőla^Lok'^'fntézendlk.^ A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. »V. ÉVFOLYAM. 16. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.________LOSONC, 1909. ÁPRILIS 22. Az aknamunka. Az európai szláv törekvések plasztikusan domborodtak ki a múlt év folyamán a csehek fővárosában megtartott nagy szláv kongresszuson, ahol a magyarországi pánszlávizmus egy a turócszentmártoni központból küldött szerény memorandum alakjában volt képviselve és a hol elpanaszolják, hogy ez a kultúrára képtelen ázsiai faj a haladni törekvő leikeiknek mindenkor keréktörője volt, éppen azért azon törekvésüknek adnak kifejezést, hogy velünk minden közösséget megszakítva cseh kultúrához közeledjenek, mert a tervezett nagy szláv egyesülés az egységes szláv kultúrában leli alapját, ez az első eszköz, mely a közös célúkhoz vezethet. Természetesen itt ráismerünk az alattomos cseh kézre, melynek öntudatos politikájáról a cseh és az amerikai tót sajtó nyújt leplezetlen és élénk felvilágosítást, mely sajtó nyílt merészséggel a magyarországi tótság elcsehesitéséről beszél, a lázbeteg cseh fantázia a felsőmagyarországi tótság meghódítását vette tervbe, ami neki annál is inkább könnyű feladatnak mutatkozik, mert a magyarországi pánszlávok korifensai, Hodzsa és a többi hazafiatlan társa önző érdekből készek ezen törekvéseket szolgálni — cseh bankok égisze alatt. El lehet képzelni a rombolás hatását, mit a túlhajtott szláv sajtó a tót ajkú felvidéki népben okozott, mert az egyszerű nép lelke olyan talaj, melyben az ámítás és félrevezető agitáció a konkolyt szépen fejleszti, az a tót sajtó szellemében nevelkedik, érez és most el lehet gondolnunk, hogy az igy félrevezetett tömegnek mily fogalmai lehetnek törvényeinkről, törvényes intézményeinkről, törekvéseinkről és mindenről, ami a tót sajtónak állandó céltáblájául szolgál, melynek világítása és színezése mellett lát mindent. Eddig ezekkel a tényekkel szemben Nógrádvármegyében is közömbösek voltunk, nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottunk nekik, a helyzetet inkább bizarnak tartottuk, az egyes aggodalmas figyelmeztetések fölött napirendre térünk s inkább túlhajtott rémképeknek tartottuk mindaddig, mig a folyton növekedő agitáció az illetékes tényezők figyelmét is felkelteni nem érdemesítette. Hiszen csak vizsgálódjunk egy kicsit vidékünk eseményein, keressük azoknak forrásait s rögtön észrevesszük, hogy itt titokban aknamunka folyik, kezdetben csak észrevétlenül, később már nyíltabban, — s ma az egyes községek beléletében már idegen befolyás nyomaira akadunk. Láttuk ezt a nagylibercsei evang. egyházban s nem tudjuk, — mert talán nem törődünk vele, — hogy mi lesz nemsokára a dabari ág. ev. egyházban is. A titkosan működő tényezők már azt is elrendezték, hogy mely pánszláv orvosokkal töltessenek be a gácsi járásban üresedésben álló körorvosi állások, gondoskodni kívántak arról, hogy a megtámadott vidéken ott álljanak az őrszemek, melyek képviseljék a pánszláv törekvéseket. Nem is gondoljuk, hogy mily veszedelem rejlik éppen a papi és orvosi állások hazafiatlan viselőiben, akik a néphez legközelebb állanak és vele állandóan szoros érintkezésben és összeköttetésben vannak. Végre azonban megmozdulunk, a szúnyogok nagyon kezdenek alkalmatlankodni. A mai tűrhetetlen mozgolódásuk felkeltették érdeklődésünket a szláv spekulációk iránt. Jóllehet az ámitók a hazaárulás vádját élőszóval és sajtóban cáfolgatják, jóhiszeműségünkkel többé visszaélni nem fognak, kieszelt cáfolataiknak hitelt nem adunk, mert amit tiltakozásaikban rágalmaknak és kísérteties rémlátomásoknak mondottak, azokat a cselekedeteik, a tapasztalt tények kérlelhetetlenül tiszta valóságoknak igazolnak. Minden kétséget kizárólag megyőződtünk arról, hogy vannak vidékünkön oly ellenséges elemek, melyek társadalmi testünkön fekélyek, közéletünket ellentörekvéseikkel folyton zavarják és kitartó makacs erőszakkal megrontásunkra törnek. Kiderült, hogy ezen elemek között az állandó összeköttetés biztosítására szerves kapcsolat létezik s ezen háló összekötő szállai egy nagy központba futnak össze, mely tényező irányítja a titkos harcot. Ennnek hatalma, ereje egy rögeszmében, a fajrokonság alapjára fektetett egyesítésben fekszik, melyet felülről egy nagyhatalom, alólról pedig a tevékeny agitátorok hazudozásai támogatnak. Most már láthatjuk, hogy egy nagy kiterjedésű összeesküvéssel állunk szemben, melynek szállai vármegyénk északi részét is törekszenek behálózni. Ezen provinciális akciónak az ágense nálunk lakik, aki csatlósaival a nagy eszmék szolgálatában gácsi és losonci járások tót ajkú lakosságnak a félrevezetésén fáradozik és eddig elég zavartalanul is űzhette játékait, mert a talajt már odáig egyengette, hogy elérkezettnek látta az időt arra, hogy az előre megállapított haditerv szerint ebben a megcsontosodott nyegyvennyolcas városban, a magyarság védbástyáján tót bankot alapítson, miáltal a vidék anyagi lekötöttségét célozta, hogy folytatandó aknamunkáját még erősebb alapra fektethesse. TÁRCA. A tisztességes asszony. Montecarlói történet. — Tavasz volt. A természet ezernyi szinpompája ragyogott le mindenről. A montecarlói park ezernyi ezer gyönyörű, buján tenyésző virágaival kaleidoszkopszerü képet nyújtott. Benne voltunk a saison kellős közepén. A térzene harmonikus hangjainál az egész világ válogatott közönsége hullámzott fel és alá s különböző nyelven történő vidám csevegés bábeli zűrzavarként hatott a hallgatóra. A kaszinóban élénk hangulat uralkodott. A játékosok óriási tömege ott szorongott a zöld asztalok körül s leste tágranyítutt pupillákkal a szerencse eljövetelét. A roullet sebesen pergő karikája ide-oda vetette a beléje dobott gömböcökét s az asztal körül ülő s álló közönség oly siri csöndben leste megállását, mintha az üdvöséget hozó árkangyal eljövetele érkezett volna meg. Szokott helyen ültem s az előttem fekvő nyomtatott kartonokon jegyeztem a lojge és noir váltakozását. Játékom váltakozó szerencsével folyt. Ma különösen jó napom volt. A sistema, melyet követtem, hihetetlen pontossággal vágott be s én szokásom ellenére, nagy tétekkel kisértem meg a szerencsémet s az időpont kedvezni látszott. Nagy csomó bankjegy hevert előttem. Hirtelen ruha susogás, a finom selyem öltönyök intim zizegése keltette fel figyelmemet. A mellettem megüresedett játszó helyre egy feltűnő szépségű s amellett kiszámított egyszerű eleganciával öltözött hölgy ült le. Klasszikus szépségű profilját nem sok időm volt bámulhatni, mikor szokatlanul merész játékmodora teljesen eltérített megfigyelésemből s szinte leszögezte egész figyelmemet. Montecarlóban nem szokatlan, hogy nők óriási összegeket veszítsenek. Egyes angol és amerikai milliárdosok nő tagjai ugyancsak szép summákkal tömik meg a bank hatalmas trezorjait. De ez a hidegvér s ez a merészség, mely a mellettem ülő hölgyet jellemezte, még engemet is, ki évek óta vagyok a kaszinó látogatója és megfigyelője, kihozott sodromból. Csakis ezer frankot tett egy tétre. Mindig egy és ugyanazon számra. Megfigyelhettem jól: a kilencesre. Harminchatszoros pénzt kapott volna, ha csak egyetlen egyszer is a kilencesen állott volna meg roullett gömböcskéje. De egyszer sem jött ki a kilences. Már harmincadszor tette ezer frankját a gyönyörű nő a roullet kilences számjára, de az következetes maradt s harmincadszor sem jött ki. Harmincezer frankot vesztett el a szép ismeretlen harminc perc leforgása alatt. S én mellette, sisteinámat hiven követve garmadába gyűjtöttem a pénzt. Szinte restellettem Fortuna asszony kegyetlen kitartását, melylyel a szép asszonyt üldözte s magamban szinte fohászkodtam, vajha a kilences szám kijönne már. Mind hasztalan, fohászom süket fülekre talált. Most hirtelen szünet állott be. A kreupier monoton hangon mondotta: — Messieurs et Madammes ! Fait veire jeu ! A szép asszony idegesen keresgélt retiküljében, mely úgy látszott, hogy kifogyhatatlan az ezer frankosokban, de hasztalan, nem talált benne többet. E percben én villámgyorsan, hogy senki észre nem vehette, egy ezer frankost csúsztattam a szép ismeretlen keze alá. Minden gondolkozás nélkül a kilences számra tette. — Rouge! Deuze! Pair! — hangzott a kreupier jelentése. Az én ezer frankosomat is elvitte a szép asszony szerencsétlensége. Újabb ezres, újabb veszteség. Már a negyedik ezresemet seperte be a kreupier kérlelhetetlen lapátja s én hidegen, szenvtelenül csúsztattam az ötödik 'ezerfrankost a szép asszony keze alá. E percben, aki eddig szemügyre se vett, felém fordult a szép asszony tekintete. Uram ! Köszönöm gavalléros lovagiasságát, de tovább nem vehetem igénybe szívességét. Nem fogadhatom el kölcsönét, s gyöngéd erőszakkal tolta felém a bankjegyet. E percben bátorság szállta meg keblemet s halkan, hogy senki nem hallhatta súgtam feléje: Akkor fogadja egy látogatásáért szállásomon: Mintha kígyó csípte volna meg szomszéd-
