Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-15 / 15. szám

ÍV. ÉVFOLYAM. 15. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1909. ÁPRILIS 15.ELŐFIZETÉSI ÁRAK^ Bfc ^ ® ^ g |® JjB SZERK ESZTÖ^ ÉG :

E^ész évre 10 kor. — fii. ^B ^B B

j ||jÍj» ra||j |R| Itt ||m 1 o'one ^ Kiü^Vy^té^ *

Negyedévre 2 o 50 ^B ^B BBj mffim in Bj! jl||| AH llfP$§IÍt l|ttÍ ittflfi hirdetések, mínden-MM] JlfiB B

lllB Mii Bh9 »31® |jljk IfBí HR IwÍW9«K fnjj* iBI nemű pénzkü'.demé-Községek, egyesületek, H wgja Hfl B9 SQpSffj Bj ■*&*. «B síp Jgp« |H| 8B. Wsi SßJij HS nyék és a lap szétkültovábbá nógrádtuegyei M& jSpjJ 9B HK HjH wp$£ «JUra flä® H |a§j s||j Ha B® áÉ&k BfP ffiW ffift HB désére vonatkozó feltanítók és körjegyzők ^H| )jfsSfi «Sjw! H| Kfc H Htt Bfflí Mj laMB Bfi RS HR MM sKMbwBS^ ||jb Bi szólalások intézendők.

egyesülete tagjai részére 'mgj fjjaw |HB Bp H KHj |8K M ||gp jf|j|; Bjg ffi Kg Hg H J ______

évi e " ‘ '* • • cli* ’ 1 °'' H H H Jfp| js|| ■ B fim llllfl B MiH |B j|ÍIf nS® BS M jBgt jBt IhM' Btt ||i IBB Hirdetések jutányos áron

B

B lm JSife HL^HR BB Wtiw wLBl *38 iéfW Jftij lg HRLjflB HgRl MK vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. ttHraSf vBETOHp BBlflP HE üfe «MgRy Bf ^By|jraM W^tÚ^W-W "ffijBgjB- talban.

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Nemzeti irányú munkálkodás.

(1.) Kezdetben vala a sötétség. Az elmék sötétsége. És a tudománytalan, hazug összevisszaság. A fogalmak és eszmék óriási khaosza. Hazafias színnel bevont üressége.

Tenger borított el mindent. Óriási frázis tenger. A súlytalan jelszavak, a komolytalan állítások végnélküli óceánja.

Mígnem elkövetkezett a »teremtés«. Mikor az uj igazság napja fölragyogott s elűzte ezt az őskori vak sötétséget, mikor az uj teremtés koronái, a »szabad gondolkozók« tönkresilányitották az elmék lény ügözöttségét, lecsapolták a nemzeti érzések elposványosult tengerét, hogy bevessék eddig terméketlen fenekét a haladás ezerszeres gyümölcsöt hozó magjaival. S az a nehány balga, ki kísérletet tett, hogy az emberi gondolatot megállítsa diadalutjában, pocsékkázuzva, agyonraverve maradt a küzdőtéren.

S győzött az igazság.

Körülbelül igy képzelik a mai modern idők »elfogultságtól ment« harcosai, jövőbe néző próf&ái a nemzeti- eszme bukását s a világpolgárság korának eljövetelét. Sőt a merészebbek már-már látják is, amint elveik terjedését s győzelmét ilyen meseszeréi s esetleg igy bibliai köntösbe öltöztetett formában élvezik a késői unokák gyermekkorukban.

És vájjon nincs-e alapja reménykedésüknek? Az elmúlt évtizedek tapasztalatai nem támogatják-e ábrándjaikat? Nemzetünk társadalmának egyes szomorú jelenségei nem az bizonyitják-e, hogy mindjobban terjedve az internacionalizmus tanítása

szú módjára pusztítja magyarságunk évezredes, viharokkal dacolt fáját?

A nem is oly régen oly egészséges gondolkozásu magyar munkás már nem a saját fejével gondolkozik. A szakszervezet végzi azt el helyette. Attól várja gazdasági helyzetének javítását, attól anyagi boldogulását. Vakon hisz vezetőinek s nem • veszi észre, mint törlik ki a haza fogalmát szivéből, hogy igy annál könnyebben használhassák fel nemzetellenes politikai céljaik elérésére.

És az irodalomban, a tudományos világban hogy gyarapodik táboruk! Elnevezik magukat szabadgondolkodóknak s a gondolat szabadságát vakmerő módon meggátolják, kisajátítják a tudományt maguknak, letörlik annak nemzeti jellegét, tagadásba veszik a legősibb igazságokat, a hazát, vallást elvetik maguktól s igy kormány nélkül maradva az erkölcsi és anyagi pusztulás felé viszik az emberiséget.^ De mikor ez manapság olyan tetszetős! És ami fő, olyan jövedelmező!

Hát a jövő évtizedek közép osztálya, az egyetemi és főiskolai ifjúság ? Az alma mater vigyázó szeretete, nemes irányú vezetése alig fog rajtuk. A szülői nevelést, a középiskolai tanítással magukba szívott ideális érzelmeket elfojtja bennük a filozófia újabb iránya, a tagadás és kételkedés tudománya. A materialisztikus tanokat, a bölcseleti jog egyes téves irányú eszméit, tetszetős, de hazug következtetéseit szükséges előtanulmányok nélkül kész igazságoknak veszik. Nem hatolnak a jelenségek mélyébe, a felületes léhaság mind általánosabbá válik. Lazulnak az erkölcsi kapcsolatok, társadalmunk nívója az idő haladásával nem hogy emelkednék, hanem siilyed.

Szükséges volt ezzel szemben egy erőteljes, komoly irányú visszahatás. Önző célok nélkül, a tudomány győzhetetlen hatalmával. Alapos készültséggel, de az esetleges kudarctól meg nem hátráló kitartással is. Rájuk kellett támadni e »felvilágosultakra«, de késedelem nélkül.

Az emberi észre appelálva rombolnak e »szabad gondolkozók«, az áltudomány nevében, — az emberi észre támaszkodva, az igazi tudomány segítségével kellet megindulnia az ellenmozgalomnak. A frázisok ellenébe érveket kellet szögezni. Az erkölcsi lazultságon, az érzékek uralmán csak az ész fegyvereivel lehet győzedelmeskedni.

Tömöríteni kellett az összes nemzeti alapon álló progresszív elemeket. Egyesülnie kellett a magyar intelligenciának. Hiszen kötelessége ez nemzete irányában. A frázisok uralmának véget vetni, akár tetszetős az, akár ellenszenves. Materialisztikus alapon állnak ama vétkes irányzat hívei, ezzel hódították meg táborukat, hát materialisztikus álláspontról, a köz- és egyéni érdek álláspontjáról kell megküzdeni velük. Saját fegyvereikkel veggyük föl a harcot ellenük az összesség érdekében. Nemcsak az egyén, nemcsak a nemzet, hanem az egész emberiség érdekében is. Hisz boldogulhat-e az egyén egyedül állva? De boldogulhat-e az összesség együtt tartó kapcsok nélkül ? A nemzeti keret, az állami intézmény nem választja szét az emberiséget, hanem összetartja. Szükségszerű eszköz az állami alakulás a kisebbség, az egyén megvédésére s egyúttal az összesség erősítésére. És a nemzeti érzés, a haza szeretete nem fényűzés, hanem kötelesség. Hisz érezhet-e együtt az az egésszel, a tőle távolabb állókkal, aki megtagadja a közösséget hozzátartozóival,

TÁRCA.

Alacsony kis házban

Alacsony kis házban özvegy asszony gyászol, Omló könnyét törli halavány arcáról. Egyetlenegy fiát gyilkos harcba vitték,

Azért eped éppen, nem jött róla hír még.

Betéved a szomszéd szomorú leánya, Félénken kérdezget s felsóhajt utána; Szegény özvegy asszonyt vigasztalná váltig, De mindenik szava zokogássá válik.

Szegény özvegy asszony a fiát csak várja, Hisz' ő a reménye, erős szikla vára;

Bús mécse haldoklik, s ő virrasztva görnyed, Sóhajtva forgatja a zsolozsmás könyvet.

Óh, ha a királyok háborút csinálnak,

Mért nem kérdezik meg az édes anyákat ? Mert ha megkérdeznék, az lenne a vége: Örökké tartana a földön a béke!

Schwanz Ödön.

A» •• *\

JOVO. )

(Folytatás.)

Nem tudom miért nem verhet nálunk gyökeret valamely finomabb ipari foglalkozás, melyet nők is eltanulhatnának — mondjuk az órásmesterség? De mi ebben a tekintetben még mindig aristokraták vagyunk — és kicsinyek. Még a fiuknak is büntetés képpen és fenyegetés gyanánt emlegetjük a mesterséget — hát hogy tehetné ki valamelyik órásműhely fölébe a nevét egy úri leány?

Pedig ez tiszta, kellemes foglalkozás, a női kéz könnyedségének megfelel és nem is olyan nevetséges, azért mert mi szánalmasan mosolygunk rajta. Svájcban a legjobb családok nőtagjai foglalkoznak ezzel mellékkereset gyanánt, az óra szerkezetének alkotó részeit otthon készítik és munkájukban oly nagy ügyességre tesznek szert, hogy háztartási teendőiig végzése mellett is könnyen megszereznek havi 30—40 francot.

Vagy vegyük pl. a kertészkedést. Nem csupán a virág kertészetet, mert az inkább csak nagy városokban jövedelmező, — hanem a konyhakertek művelését és ezzel kapcsolatosan valamely más, kisvárosi háztartás keretében is sikerrel űzhető gazdasági foglalkozást, esetleg a baromfi tenyésztést.

*) Ezen nagyérdekü felolvasást március hó 28-án tartotta Vinkler Anna polg. leányiskolái igazgató az ág. ev. nőegylet ünnepélyén.

Ha meggondoljuk, hogy az idén 14, sőt 16 fillért is fizettek a tojás darabjáért, talán nem is olyan nagy képtelenség feltennünk, hogy középosztályunknak külön keresetforrásra utalt asszonyai is sikerrel kísérletezhetnének e téren.

Egy jó barátném, aki más hivatalos elfoglaltsága mellett csak amateurségből ugyan, de hasznot hajtóán foglalkozik a baromfi tenyésztéssel, háztartási naplójának adataiból kiszámította, hogy átlag 65 drb baromfi elesége egy éven át 108 korona tényleges kiadásoa került, de ennek fejében 1519 drb tojáshoz jutott, a minek értéke csak 6—7 fillérjével számítva is, 100 korona és igy a pecsenye gyanánt elfogyasztott 40 drb szárnyas tiszta hasznot jelentett.

Úgy a kertműveléssel, mint a baromfitenyésztéssel kapcsolatosan valamely háziipari foglalkozás is összeegyeztethető és külön jövedelmi forrást nyujhat, pl. a csetneki csipkehorgolása, vagy a csipkeverés, melyeknek még mindig elég keletje van, de természetesen csak azok részére, kik szakítanak azzal az ósdi előítélettel, hogy munkáért pénzt elfogadni szégyen, vagyis azok számára, kik önérzettel bevallottan értékesítik fáradozásunk eredményét.

Természetes, hogy a kertészethez bizonyos befektetésre szolgáló tőke szükséges, nem vagyok nagyon tájékozott, de amint hozzáértő egyénektől hallottam, 1000 koronával már lehet valamit kezdeni, holott pl. a tanítónői oklevél elnyeréséhez 1000 korona igazán megközelítőleg sem elég, — és mig a kert virul, terem, gya-