Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-16 / 16. szám
A házszábalyrevizió. Irta: Szász József orsz. képviselő. A múlt héten véget ért a képviselőházban a házszabályreviziós vita. Sokat Írtak, még többet beszéltek heteken keresztül e kérdésről Mennyi igazsággal: azt akarom kimutatni. Az ország közönsége általában nyugodtan fogadta a revíziót. Belátta szükséges voltát. A függetlenségi érzelmű közönség egy kis része azonban nyugtalanságot árult el. Tiszteletre méltó a nyugtalankodás forrásaa hazafiui aggodalom. A közönség más része, jobbára olyanok, akik sohase tartoztak a függetlenségi zászló alá, több helyen hangosan elégedetlenkedik s a nemzet törvényhozása jogainak elkobzását harsogja világgá. Itt már nem a hazafiui aggodalom az elégedetlenség forrása, hanem más, a függetlenségi és 48-as pártéval ellenkező politikai és egyéni érdekek. A nyugtalankodókat meg kell nyugtatni, aggályaikat el kell oszlatni. Kötelessége mindegyikünknek. Komoly érvek nehéz súlya alatt el is múlnak ezeknek tiszteletre méltó aggodalmaik. Meg kell próbálni felvilágosítani az elégedetlenkedőket is. Ha van szemük a látásra, ha van fülük a hallásra, ha van józan fejük, becsületes szivek: ám lássák, hallják, ismerjék el, érezzék át, hogy bizony nincsen semmi komoly okuk a harangok félreverésére. Az eredeti házszabályreviziós indítvánnyal szemben nekem is voltak komoly aggodalmaim. Kifogásainkat megvitattuk, módositásokat eszközöltünk. Vezéreink a komoly indokok elől el nem zárkóznak, s mi se erőlködtünk ott, ahol meggyőztek arról, hogy nincsen igazunk. Nem komoly férfiú az, akit érvekkel nem lehet meggyőzni. Arra még éppen nem méltó, hogy részese legyen az ország sorsa intézésének. Régóta érzi minden parlamenti férfiú a házszabályrevizió szükségletét. Egy olyan házszabályrevízióért, amely amellett, hogy a parlamenti szólásszabadsagot nem sérti, biztosítja egyúttal munkaképességét is, de még sem adja fel a házszabályokba lefektetett alkotmánybiztositékokat s nem zárja ki, hogy egy esetleges nemzetellenes kormányzat rombolásainak gát legyen emelhető. Ebben a képviselőház minden hazafias pártja egyetért. És pedig nem csak mostan. Egyetértett e kérdésben régebben, már 1904-ben is, amikor e miniszterelnök a házszabályreviziót, aki ezt azonban, mert ki nem elégítette, visszautasította. gesztenye szinü haja lágy csigákban omlott az egyik oldalon vállára, a másik oldalon pedig. . . Uramfia! ugyan ez a haj rőt vörös színben világolt, s a ragyogó nap sugárzásában vad cinóber fénnyel égett. Ilyen haj csak egy van a világon ! Megdörzsöltem a szememet: valóban ő az, felemás hajú előkelő ur az én barátom, aki tegnap még rongyos volt mint én s velem együtt éhezett. Álmélkodva bámultam rá. Íme most föláll! íme most beszélni kezd: — Uraim és hölgyeim! Saját tapasztalatomból szabad legyen ajánlanom a „Non plus ultra1' hajfestő szert. Kapható: Rue Baltignolles Nro 50. Kapható bármilyen színben. Nagy tégely ára 10 frank. Kis tégely ára 6 frank. Tökéletesen ártalmatlan! A tömeg éljenzett, nevetett, tapsolt. Ő pedig leült és komolyan tovább szürcsölte a málnaszörpöt. Mellé furakodtam. — Ah te vagy! — mondotta örömteljes meglepetéssel. Nehány perc múlva egy kis korcsmában ültünk, ahol az ő felemás haja és az én mértéktelen evésem nem keltett a szükségesnél nagyobb feltűnést. Most fejezte be a históriát: — Először meglepett — mondá — az ajánlata. Azután megtetszett és felcsaptam. Megkötöttük a szerződést. Kapok naponta húsz frankot, ruhát és lakást. Hát nem bolond lettem volna, ha el nem fogadom ? így élt az én barátom, haja egyik felét mindennap más és más színűre festve, mintegy hét hónapig. A hetedik hónapban egy képe nagy sikert aratott a Szalonban. Ettől kezdve a „Non plus ultra“ céggel megszakított minden összeköttetést, szédületes gyorsan emelkedett pályáján fölfelé, ma Franciahon egyik legelőkelőbb festője. De mi lett volna belőle, ha a feje csak talentumot rejt magában s nem termel a rőtszinű hajzatban egy csengő aranynyal kamatozó domíniumot ? Ami ezután történt, minenki előtt ismeretes. Elkövetkezett az erőszak, 1904. november 18.-a, amikor a bukott szabadelvű párt Percei Dezső zsebkendő intésére erőszakkal akarta tönkre tenni alkotmányunk egyik hathatós biztosítékát. Mi ezzel szemben a mai helyzet ? Nehány szóval megvilágítom. A koalíció vezérei tudvalevőleg vállalkoztak az alkotmányosság helyreállítására, s átmeneti kormányzásra. Útjuk göröngyös a vezéreknek. A nemzet ellenségei akadály után torlaszt helyeznek elébük. A nemzeti érzés irtózatos harcokat vív a haza megszaporodott ellenségeivel, akárcsak Laokon és fiai az óriási kígyókkal. Gondoljunk csak a horvátok s a nemzetiségiek viselkedésére. A nemzet ellenségei az ország határain belül is, az országhatárain kívül is megszaporodtak. Mindenfelől tájékozó dühvei, ádáz gyülölséggel támadnak reánk. Az ország határain belül és kívül fizetett trombiták harsogják ellenük a riadót. Horváth testvéreink hónapokon keresztül akadályozták a magyar törvényhozást munkájában. Most meg a nemzetiségek akadályoznak. Csontos kezeik ökölbe szorulnak s úgy döngetik ezeréves államiságunk bástyáit szégyenünre, gyalázatunkra, a magyar képviselőházban. Becsmérlik magyar fajunkat, történeti múltúnkat és jövendőnket, gúny tárgyává teszik nemzeti érzéseinket s lehetetlenné képviselőházi tanácskozásainkat. Ez a tervük a jövőben is. Türhető-e tovább az ilyen szégyenteljes állapot? Nem szükséges-e megváltoztatni azokat az intézkedéseket, amelyeket a haza ellenségei ellenünk igy felhasználhatnak ? Ki az a botor, aki ennek szükségességét tagadni merné ? Revízióra tehát szükség van. Kérdés csak az: megfelel-e ennek a célnek a revíziós indítvány? Nem lő-e túl a célon s nem dobja-e oda a házszabályokba helyezett alkotmány-biztosítékokat ? Az eredeti indítvány bizony nem volt valami szerencsés alkotás. Indítványai azonban korrigáltatták úgy, hogy most már a célnak megfelelő. Aggodalomra pedig semmi ok nincs. Ez a revidiált házszabály ugyanis csak ideiglenes. És csak bizonyos ügyekre vonatkozik. A költségvetésre, az uj választói törvényre, de nem vonatkozik a katonai ügyekre, ami kétségtelenül megnyugtató. A végleges házszabályreviziót pedig még ez a parlament készíti el s feloszlatás előtt: nyugtalankodásra, aggodalmaskodásra nincs tehát semmi féle komolyok. A függetlenségi és 48-as párt jól ismeri hazafias kötelességét s azokat teljesíteni is fogja legjobb meggyőződése szerint. Arról az útról azonban, mely a nemzet önállósága felé vezet, le nem tér sohasem, se az ez útra megépített erődöket hütlenül el nem hagyja, hanem inkább megerősíti, harcképessebbé teszi azokat. Ezt követeli múltja és jövendője is. Restau ratió. Losoncz város képviselőtestülete f. hó 11-én tartotta meg tisztújító közgyűlését a következő tárgysorozat mellett. 1. Megnyitás es 4 bizalmi férfi kijelölése, kik egyúttal a jegyzőkönyv hitelesítésére is kiküldetnek. 2. Kijelölő választmány megalakítása. 3. Szavazatszedő küldöttség kinevezése. 4. A megüresedett tiszti állások választás utjáni betöltése. A választások eredménye nagyobbrészt megelégedést keltett a közönségben, csak Illés Károlynak, városunk mintegy 30 éven keresztül működő puritan és lelkes 48-as lelkületű tanácsosának kimaradása okozott különösen párthiveink között élénk sajnálkozás. Illés Károly kimaradása minden estre nagy veszteség úgy a pártra, mint a város közönségére, s bár méltán kelthetné az elkedvtelenedést benne városunk és a párt ügyei iránt, mégis azon biztos tudatban vagyunk, hogy puritán gondolkodása felülfogja őt emelni a tisztújító szék által méltatlanul ért mellőzésén, s hosszú éveinek tapasztalatával s bölcs tanácsaival csak úgy segítségére fog sietni a közügynek, mint tette azt azelőtt. S midőn tiszteletünk és elismerésünk zászlaját szeretettel hajtjuk meg tisztes személye előtt, újólag szabadjon kifejezésre juttatnunk azon reményünket, hogy a mellőzés benne elkedvtelenedést nem fog szülni, s hogy figyelemmel fogja kisérni pártjának és városának ügyeit. A tisztujitás lefolyását a következőkben vázoljuk: Nagy Mihály alispán 10 órakor megnyitván az ülést, javaslatára az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére dr. Valihora János, Hodlik Imre, Bartholomaidesz Gyula és Sacher Adolf küldettek ki. Ezután Wagner Sándor polgármester emelkedett szólásra, s megköszönve a képviselőtestület eddig irányában és tisztviselőtársai irányában tanúsított bizalmát, miután a mandátumuk letelt, a város pecsétjét átadja az elnöklő alispánnak, kérve őt, hogy a tisztujitást elrendelje. A választás alá eső tisztviselők erre elhagyták a helyiséget, mire az elnök dr. Schneller Pál városi képviselőt h. tiszti ügyésszé nevezte ki, s az esküt tőle nyomban kivette. Majd javaslatára megalakittatott, illetve általa kineveztett a kijelölő választmány, melynek tagjai lettek: Beniczky Kálmán, Heks József, Török Zoltán és Niernsee József. A szavazatszedő küldöttség tagjaiul megválasztattak Csonka Zsigmond elnöklete mellett Kimer József, Sörös Béla és Kohn József. Bizalmi férfiakul a jegyzőkönyvi hitelesítők küldettek ki. A kijelölő választmány jelenti, hogy a tisztviselői állások betöltésére előirt pályázati hirdetmény kellő módon lett közzétéve, s annak eredménye szerint a polgármesteri állásra egyedül Wagner Sándor kir. tanácsos pályázott. A közgyűlés viharos éljenzéssel veszi ezt tudomásul és egyhangúlag újabb 6 évre polgármesterének választja meg. A választás eredményét küldöttség adta polgármesterünk tudomására, ki újólag megjelenvén, a lelkes ovációktól sűrűn megszakított rövid beszéddel mondott köszönetét a nyilvánított bizalomért. Tanácsosokká egyhangúlag megválasztattak: Szabó Pál, — ki a h. polgármesterséggel is felruháztatott, dr. Plichta Soma, Kovács terencz, Kujnis Gyula, Bulyi János, Havas Gyula, Wohl R. Adolf, Kirchner Dániel, Gyó'ry Endre és Gellén Endre. Szavazás folytán mint legtöbb szavazatot nyertek, megválasztott tanácsosokul még Schneller Károly és Rittinger Pál enunciáltattak. A választás a további tisztviselői állások betöltésénél egyhangú volt, s ügyész dr. Keszler Ligát, mérnök Basch Miksa, számvevő Krúdy Pál, pénztárnok Bohunka Gyula, alkapitány Ambrózy Béla, ellenőr Nagy József, községi bíró Draskóczy József, árvaszéki ülnök Draskóczy Zsigmond és dr. Honti Rezső, közgyám Aranyosi Sándor, végrehajtó Schleiher József, számgyakornok Kuzma Andor és rendőrgyakurnok Badinyi György lett. A megválasztattak az elnöklő alispán felhívására letették a törvényben előirt esküt, mire a város pecsétje átadatott a polgármesternek, ki azt átvéve, általános figyelem között a következő beszédet mondotta: Nagyságos Alispán Ur! Mélyen tisztelt Képviselőtestület! Méltóztassanak megengedni, hogy ez ünnepélyes pillanatban nehány egyszerű, keresetlen szóval mondhassak hálás köszönetét azért a megtisztelő bizalomért, amellyel úgy engem, mint újonnan választott tisztviselő társaimat kitüntetni kegyeskedtek. Különösen kiváló megtiszteltetésnek veszem én magamra nézve a mai választást, mert bizalmával immár harmadizben ajándékoz meg a város igen tisztelt közönsége. E nemes városnál eltöltött 26 évi közszolgálatomból 12 év óta vagyok szerencsés a polgármesteri székből vezetni és irányítani szeretett városunk közügyéit. Tizenkét esztendő tisztelt Uraim egy ilyen felelősségteljes, egy ilyen kényes és a közbirálat minden képzelhető fajtájának állandóan kitett állásban embert őrlő elég hosszú idő; mert felfogásom szerint nem csupán egyszerű, kényelmes és bürokratikus hivatás a polgármesteré, hol a törvények azonos formái között kell leörölni a garatra felöntött ügyeket, hanem ki van szolgáltatva a jóformán óráról-órára változó, szüntelenül nyüzsgő és előre rohanó közélet sodrának, amelyben nem betűt, nem Írott maiasztot és paragrafusokból szerkesztett határozatokat, hanem — és elég gyakran a legellentétesebb formában — lüktető életet, előrehaladást, a gyarapodás akadályainak leküzdését, alkotásokat, közkényelmet, intézményeket kíván a közönség és amelyhez nemcsak odaadó ügybuzgalom és teljes ügyszeretet, de nagy tapintat és végtelen türelem is szükséges. Korántsem célom ezzel a polgármesteri állás ezérnyi nehézségeit feltüntetni, sőt ellenkezőleg azon körülményre óhajtok reá mutatni, hogy mekkora hálával és köszönettel tartozom a mélyen tisztelt képviselő testületnek azért, hogy sokszor nagyon nehéz és kényes helyzetemben segítségemre lenni és szeretett városunk előhaladása
