Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-09 / 15. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: | POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I »w««: II Negyedévre 2'50 kor. Egy petitsor tere 10 fill. : A LOSONCZI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI Egyes szám ára 20 fill, j Rg 48.Ag HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. d III. évfolyam. 15. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 április 9. Fészkelődés. Aki a törvényszéki tárgyalások rovatát figyelemmel kiséri, úgy tapasztalja, hogy a nemzetiségi izgatások száma szemmelláthatólag szaporodik. Esztendőkre szóló fogházbüntetéseket szabnak ki a bíróságok és mégis egyre több és több „mártír“ akad, aki minden módot és eszközt megragad arra, hogy nyilvánítsa, miszerint a fennálló államrenddel és a magyarság mostani hegemóniájával megelégedve nincsen. Mi lehet e jelenség magyarázata? A kormány a nemzetiségekkel nem bánik szigorúbban, mint azt az előző kormányok tették és az uj népoktatási törvény sem elegendők arra, hogy e fészkelődéseket megmagyarázza. Érdekes szimptoma, hogy ugyanakkor, amikor az ország határain belül a nemzetiségi izgatás terjedőben van, hogy ugyanakkor a külföldről is egyre hevesebb és vehemensebb támadást intéznek a magyarság ellen. Björnsornak csak most, késő vénségére jutott eszébe, hogy a tótság apostolává szegődjék, a csehek is épen most akarnak szobrot állítani a csernovai áldozatok emlékére. Nem kell valami különös éleslátás hozzá, ha mindezen jelenségek közös okát és magyarázatát meg akarjuk találni. Tisza és az őt követő darabontsöpredék hatalma megtörött. A nemzet őket elkergette és aki nem akart távozni, azt a felháborodás förgetege söpörte el. Bécs kénytelen-kelletlen beletörődött a nem óhajtott és nem várt változásba. Elfogadta azt a kormányt, amelyet a nemzet követelt, — de fanyalogva tette. Bécs nem nyugodhatik bele, hogy olyan kormánya legyen a nemzetnek, mely nem kapható minden gazságra. És ha látszólag bele is nyugszik, tcsak komédia ez, mert ez alkalommal módját fogja ejteni, hogy a kellemetlen tehertől szabaduljon. De a múltak lidérceit , sem hagyja nyugodni, pihenni a vágy. Érdekük közös Bécs érdekével, — mindkettűnek az az óhajtása, hogy a nemzet szivéhez leikéhez idegen kormány üljön megint a nemzet nyakán. Csak természetes, hogy a közös érdek, a közös^ cél egy útra tereli a nemzet ellenségeit. És melyik ut lehetne eredményesebb, mint az, hogy a kormány köreit megzavarva, helyzetét megnehezítve, minél előbbi bukásra kényszerítsék. így most már könnyen érthetjük a nemzetiségi mozgolódásokat is. Azok az apostolok odafenn a Kárpátok között vagy Erdélyben ép oly kevéssé prédikálnak ingyen és önzetlenül, mint akár a sörényes norvég oroszlán. Nem mondjuk épen, hogy pénzért teszik, amit tesznek, de hiszen van a hatalomnak elég módja és alkalma, hogy a neki tetsző és megfelelő szolgálatokat jutalmazza. Björsonnak talán elegendő a gyors népszerűség, melyre ily körökben tett szert apostoloskodása révén, akik őt eddig irodalmi alkotásai révén nem ösmerték, az elzárt hazai agitátorok és családjuk pedig alighanem jobban él most martiri nevéből, mint ahogy eddig élhetett silány krumliföldjén. De ha meg is értjük, ha látjuk is a nemzetiségi fészkelődések rugóit, még sem vagyunk hajlandóak azokat ezután is szó nélkül tűrni. Bécscsel szemben látszatra tehetetlenek vagyunk, — noha neki is megmutattuk, hogy a magyarság akarata még mindig nyom annyit a latba, mint a harisnyában csoszogó, coppfos kamarilla kisértete. De annál hatalmasabbak vagyunk a másik piszkáló csoport, a darabontsöpredékkel szemben. Hiába tolják fel fejüket szemérmetlenül. Kristóffyék hiába sóhajtanak a hatalom után, a nemzet undorral fordul el tőlük és annyiszor el fogja taposni fejüket, ahányszor azt felemelik. Ne higyjék ezek az alakok, hogy az a gyűlölet, mely őket elsöpörte, szünőben van. Ne várják azt a hajnalt, mely ismét nekik fog hasadni. A magyar nemzet gyűlölettel és megvetéssel fordul el azoktól, kikben leghitvá-TÁRCA. Az álláspont. (Dialog.) Irta: Zöldi Márton. Személyek: Elza, medika, Vilma, felsőbb leány, nővérek. Vilma: Ez a drágaság hallatlan! Maholnap a kacsa drágább lesz, mint a strucmadár. Elza: Nem ösmerem a strucmádár árfolyamát, a kacsa ára nem érdekel. Vilma: Nem érdekel? Elza: Csöppet sem. A kacsahús közönséges tápanyag. Vilma: Közönséges? Te, úgy látszik, nem vagy kacsailag jól tájékozva. A kacsahús elsőrangú tápszer, mely nem annyira a miveit, mint a gazdag családok asztalán . . . Elza: Elsőrangú? Arról szó sem lehet, marhahúsban, a tojásban, a tejben sokkal több a tápanyag. De hát mi közöd neked az élelmiszerek drágaságához. Vilma: Mi közöm? Látszik, hogy medika vagy ; látszik, hogy ember téged csak akkor kezd érdekelni, ha beteg, ha köhög, ha az orrán jó, vagy rosszindulatú daganata van. Pedig az emberiség egészséges része is megérdemli, hogv foglalkozzunk vele. Elza: (gúnyosan) Ah, te foglalkozol az emberiséggel? Ez egészen uj dolog. Vilma: Ellenkezőleg, ez nagyon régi dolog. A fiatal leányok mindig foglalkoztak az emberiséggel. Természetesen némi előszeretettel az emberiségnek bajuszt viselő részével. Elza: Jó, de mi köze mindennek az élelmiszerek drágulásához? Vilma: Mi köze? Te kétségbeejtően naiv vagy. Te Röntgen-sugarakkal dolgozol és nem látod a dolgok felszínét sem. Hát nem érted, nem érzed, hogy az emberiség sorsa elválaszthatatlanul függ össze az élelmiszerek drágulásával ? Hogy mikor egy kofa hat koronát kér egy hízott kacsáért, akkor az embernek van oka felsikoltani, elájulni és hamut hinteni a fejére. Elza: Mindenekelőtt figyelmeztetlek, hogy az ájult ember nem képes hamut hinteni a fejére. Ez ellenkezik az ájulás kórisméjével. Másodszor pedig nem értem a te kacsa-elméletedet. Vilma: No hát kifejtem mindjárt. Akármilyen elvontan, tudományosan, medikásan gondolkozol is, azt nem vonhatod kétségbe, hogy minden leány férjhez akar menni. Ez a vágy vele születik, mint a szeme, orra, füle. Elza: Jó, tegyük fel. Vilma: Nos, azt is tudni fogod a tudományos leírásokból, hogy a férjhezmenetelhez sok minden szükséges. Elza : Főleg a férj! Vilma: Igen az is. De nem éppen ez a döntő fontosságú tényező. Elza: Ezt nem értem. Vilma: Pedig nagyon egyszerű, Olyan férfi ugyanis, aki a nősülés gondolatával meg tud barátkozni, aránylag elég sűrűn jelentkezik a természetben, de fájdalom, olyan férfi, aki nemcsak akar, de meg is tud nősülni, aránylag ritka. Elza: Hogy érted ezt? Vilma! Úgy, ahogy van, ahogy a jelenségeket látom, ahogy azok reám hatnak. Elza: Kérlek, beszélj konkrétebb alakban. Vilma: Jó. Tehát vegyük például az én esetemet. Négy udvarlóm van. Ösmered őket. Elég tisztességes emberek s mint mondani szokás, jó családból valók. De a négy között csak egy van, aki komolyan merészel a házasságra gondolni. Elza: Hát elég neked egy! Vilma: Egyelőre mindenesetre elég. De itt a bökkenő, mint Hamlet mondja. Attól kell tartanom, hogy ezt az egyet is vissza fogja riasztani az élelmiszerek drágulssa. Elza: Megint az élelmiszerek ? Vilma: Megint és mindig. Ezen alapszik minden, a remény, a boldogság, a szenvedély Az élelmiszer, vagy mint ti orvosok mondjátok a tápanyag teremti és bontja a házasságot. Ha férfiú érzi, hogy nem tud a feleségének elegendő kosztpénzt adni, akkor mentegetődzve, csukló hangon és megtört szívvel félreáll. Ezt a jelenséget a természet mindennap produkálja. Ez az a szabály, amely alól nincs kivétel. Nekem tehál van okom remegni, kétségbeesni, hogy az élelmiszerek drágulása lesz az a szirt, amelyen reményeim hajója megfeneklik és alámerül. Elza: Ugyan kérlek . . . Vilma: Ez igy van édesem. Oh nekem nincsenek illúzióim, én reálisan fogom fel az életet. Elza: Úgy van. Az álláspontod hibás s ennélfogva. Vilma: És mért hibás az álláspontom? Elza: Mert ekzisztenciádat egy idegen férfiú keresetképességére alapítod. Vilma: De hát mit tegyek?
