Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-09 / 15. szám
nyabb ellenségeit látta és még unokáink is átkozni fogják azok emlékeit, kik hitehagyottan Bécs táborába szegődtek saját nemzetük, vérük, hazájuk ellen. Kereskedelmi és ipari alkalmazottak. Szokássá vált nálunk félni attól, amit nem látunk, ijesztgetni azzal, ami csak tájékozatlanoknak félelmes, gyanúsítani azt, aki gyanún felül áll. Miért? Mert oly sok rém lett láthatóvá, ami hihetetlen. S mert a folytonos gyanúsítás megőröl mindenkit; ha el nem tipor, legalább is elkedvetlenít, vagy kimerít. A szólásszabadság elkobzása, a létszám felemelés, a magyar bank elpaktálása most a kisértetek. Ez jön, az jön. Oda a nemzeti ellenállás. Eladták magukat a nemzet vezérei — már t. i. azzal, amit csinálni fognak. Mert hogy idáig mit csináltak, az mellékes. Sőt, amit jól akartak, az is rosszul sült el. Ez a Tamások véleménye. Én a közelmúltból az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosítását veszem toliamra azért, hogy a törvényt megismerjük, előnyeit megszeressük, következményeit enyhítsük. Megismerjük? Hát ez is kell? Hiszen 1907. április 9-én ki lett hirdetve. A kihirdetett törvényt pedig mindenkinek ismernie kell. Ugyan! Hát ismeri az ország az 1875. évi kereskedelmi törvényt? Bizony nem, mert akkor nem venne ócska cséplőgépet uj helyett, nem késnék el a rendelkezésre bocsátással s nem lenne koldusa száz és száz gazda a becsületes szerzés szándékának meg nem fontolt módjaival. Soha becsületesebb, emberszeretőbb szándék minisztert nem vezetett, mint ezen biztosítási törvény beterjesztésénél. 48 óta magyar törvényhozás gazdasági vonatkozásaiban fontosabb és áldásosabb törvényt nem alkotott. És mégis, hallom, kik annak áldásait vannak hivatva élvezni, kedvetlenséggel emlegetik. Még jó, ha nem elkeseredéssel. Mit akar a törvény? Hogy ne legyen az országnak oly kereskedője, iparosa, kereskedelmi vagy ipari alkalmazottja, akit betegség, vagy baleset anyagi veszedelembe dönt. Inas, vagy főnök, férfi vagy nő, családfő, vagy tag, bel- vagy külföldön dolgozzék is az a magyar, egyformán meg akarja menteni azoktól a gondoktól, melyek a napról-napra kereső ember munkakedvét csökkentik a betegség, vagy balesetnek puszta gondolatával; megélhetését nyomorba fullasztják azok bármelyikének bekövetkeztére. E célról a biztosítottnak legkisebb igénye van: betegség esetére táppénzre, mely keresetének legalább fele, amellett ingyen orvosi gyógykezelésre, gyógyszerekre, fürdőkre, gyógyvizekre, szükséges segédeszközökre (szemüveg, müláb); gyermekágy esetére a szükséges támogatásra és gyógykezelésre; egy háztartásban élő családtagjai részére a táppénzen kivül (melyet a nem beteg családfő szerez meg) ugyanezekre s elhalálozás esetén napi keresményének húszszorosát tevő temetkezési segélyre. Balesetben ugyanaz, mint előbb, ezenfelül munkaképtelenség beálltával évi munkakeresményének 600/0-a Azaz a napi 4 koronát kereső biztosított az orvosi segélyen és gyógyszereken felül kap napi 2 körönét, elszerencsétlenülés esetén évi 720 koronát. Ha ezt nézzük, szemben azzal, hogy eddig ez az alkalmazott, a gyárakban rendszerint biztosítottakon kivül, keresetét azonnal elvesztette s vagy nélkülözte az orvost és gyógyszert, vagy terhes adósságokba keveredett; lehetetlen be nem látni, hogy az ország három millión felüli iparosa, kereskedője, ipari kereskedelmi és gyári alkalmazottai sorsán a törvény nagymértékben van hivatva segíteni. A terhe az előnyöknek betegség esetére a napibér 2—4°/0> melynek fele a munkást, fele a munkaadót terheli; balesetért évi 3 korona. Megjegyzendő, hogy ötnél nem több munkással dolgozó, tehát kisiparos és kereskedők nem 2—4, hanem legfeljebb 2°/« költséggel terhelhetők. Ezeket a költségeket a saját javára, vagy saját terhe könnyítésére fizeti a kötelezett. Bárki beláthatja ennek rendkívüli közgazdasági előnyeit. A sok panasz, ami ellene mégis felmerül, a bejelentések elmulasztásából és csekély fizetési kötelezettség elhanyagolásából, a hátralékok felgyülemléséből, az ezek folyton előálló zaklatásokból, vagy az igényjogosultság elvesztéséből ered. Ennek kikerülésére kell a törvényt megismerni, mert a nem ismerésből eredő hiány több kellemetlenséget okoz a benne megalapozott javak élvezeténél. A törvényt jól megismerve, az életben jól keresztülvive áldásthozó lesz a biztosítottakra s ezzel biztos alap a nemzet erősítésére. Ha — amint hisszük — sikerül ezt még az aggkori keresetképielenségre való biztosítással rövidesen kiegészíteni, akkor a törvényhozás az első alapot megadta arra, hogy a magyar iparos és kereskedőosztály alkalmazottainak gondtalan anyagi helyzetében a külföldi versennyel helyt állami képes legyen. HÍREK. Elza: Tedd amit én teszek. Alapíts magadnak önálló, független társadalmi pozíciót s akkor nem leszel ráutalva arra, hogy egy férfi tartson el. Ellenkezőleg, hogy úgy fordul a sorsod, esetleg te tarthatod el . . . Vilma: Hogy én tartsam el a férjet? Köszönöm, abból nem kérek. Ezt átengedem a feminista apostoloknak. Ohó, van eszembe! Hisz ez a legnagyobb őrültség, amit a nő elkövethet. Teringettét, anyáink sokkal okosabbak voltak. Azok azt mondották a férjnek: tessék kínlódni, bajlódni, tessék alkotni, szerezni, mi majd segítünk elkölteni. Punktum. Ez az egyetlen okos álláspont, mit a nő a társadalomban elfoglalhat. Elza: Pfuj, Vilma! Tudod-e, hová vezet ez az álláspont végső következményeiben ? Vilma! Nem tudom, de nem is vagyok kiváncsi rá. Elza: No hát én megmondom. Ez az álláspont a nőt a háremhölgy színvonalára sülyeszti le, olyan nőnek a színvonalára, akiben nincs etikai érték, értelmi tartalom, aki . . . Vilma: Megállj! . . . Háremhölgy . . . Lássuk csak ... Én nem is találom olyan borzasztónak. Elza: Mit mondasz? Vilma: Csak értsük meg egymást. Abba én sem tudnék beleegyezni, hogy egy férfi szivén osztozzam. Az kellemetlen, lealázó s hozzá nagyon komplikált. De érts meg. Ha teszem, egy szultán olyan háremet tartana, amelyben csak egyetlenegy háremhölgy van. s ha ez a szultán udvariasan felszólítana, hogy ezt az állást, mely esetleg nyugdíjjal vagy végkielégítéssel van összekötve, foglaljam el . . . Elza: Elfogadnád? Vilma: (vállát vonogatva) Az állást talán nem, de az álláspontot mindenesetre. Elza: Hallod, te borzasztó vagy! Vilma: Dehogy. Csak van álláspontom! Kérelem a t. előfizetőkhöz. A „Losonczi Újság“ a lll-ik évfolyam második negyedébe lépett. Igen tisztelt előfizetőink közül még többen vannak hátralékban az előfizetési díjjal. Tisztelettel kérjük úgy a vidéki, mint helybeli hátralékos előfizetőinket, hogy nyugtáikat kiváltani, illetve hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be. Ézen uj negyeddel előfizetést nyitunk. Előfizetési árak: Negyedévre.......................2 K 50 f. Félévre................................5 K — f. Egész évre.....................10 K — f. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A losonczi választókerület függetlenségi és 48-as pártja előkészítő-bizottságának ülése. A losonczi választókerület függetlenségi és 48-as pártjának előkészítő-bizottsága f. hó 2-án ülést tartott, melyen Madách Aladár pártelnök elnökölt. A tárgysorozat első pontját az önnálló nemzeti bank képezte, melyet elnök találó szavakkal világott meg minden oldalról s végül azon konklúzióra jutott, hogy az önnálló magyar nemzeti bank kérdése éppen oly mértékben politikai, mint gazdasági kérdés s azért igen kívánatosnak tartja, hogy a losonczi 48-as párt ezen ügyben állást foglaljon. Többek hozzászólása után Kujnis Gyula ügyvezető-alelnök azon javaslata fogadtatott el, mely szerint az önnálló magyar bank ügyének parlamenti tárgyalásakor tüntető népgyülés tartassák, amikor is oly értelmű és az országgyűléshez felterjesztendő határozati javaslat lesz hozandó, amely szerint kérvényeztessék a nemzeti önnálló és független bank mielőbbeiii felállítása. Egyszersmint elfogadtatott szólónak azon indítványa is, hogy az elnökség felhatalmaztatik arra, hogy annak idején ezen népgyülésre az előkészületeket megtéve, azt egybehívja. A tárgysorozat második pontja folyó ügyek gyűjtő néven foglaltatott össze, melynek során ügyvezető-elnök jelentést tett — a pénztárnok lemondása folytán — a pénztár állapotáról, s a felmerült költségek utalványozására felhatalmazást kért, amely meg is adatott. Egyben indítványára egyhangúlag pártunk lelkes tagja Dortsák Lajos választatott meg uj pénztárnokul. A párt hivatalos lapjának a „L. U“.-nak állapotáról tett azután a lapszerkesztő jelentést, mely tudomásul vétetett. — Madách Aladár elnök ekkor az elnöklést Kujnis Gyulának adta át, ki bejelentette a küszöbön álló városi képviselőtestületi választásokat, s felhívta a bizottságot, hogy ezen aktusnál a párt által követendő magatartásról nyilatkozzék. Többek hozzászólása után egyhangúlag elhatároztatott, hogy a párt az I-ső kerületbe dr. Sacher Aladár párttitkárt, a „L. U“. szerkesztőjét jelöli rendes tagul, póttagokul pedig Kohlener Barna, dr. Hoffmann Lipót, dr. Hajós József, dr. Reinfeld Bertalan és Medveczky Istvánt. A II. kerületbe póttagokul jelöli Scherer Lajos, dr. Schneller Ignác, Borbély János, Kotzó István és Filo Lajost. Elhatároztatott, hogy ezen jelölés a városházán másnap megtartandó bizalmas értekezletnek tudomására hozatik, s Kujnis Gyula ügyvezető-elnök kéretett fel a párt ezen határozatának előterjesztésére. — Elnök végül előterjeszti, hogy Scherer Lajos pártjegyzőt, a „L. és V“. oly vádakkal illette, melyek valódiságuk esetén alkalmasak arra, hogy az őt méltán megillető közbecsülést és tiszteletét csökkentsék s azon nézetnek nyújthatnak tápot, hogy Scherer Lajos a 48-as eszmék azon sarkalatos tételét, mely nem tesz különbséget felekezet, nemzetiség és születés között, s melyet a testvériség, demokratizmus és egyenlőség magasztos jelszavai alatt foglal össze minden igaz és következetes függetlenségi gondolkozásu egyén, szem elől téveszti. Azon meggyőződésének ad a múltak tapasztalatai alapján kifejezést, hogy a „L. és V“. értesülése téves és alaptalan, mit igazol Scherernek hozzá intézett oly értelmű nyilatkozata is, hogy a róla állított rágalmak terjesztője ellen a fenyitő pert megindítja, továbbá azon bejelentése, hogy önmaga ellen felettes hatóságánál a fegyelmi eljárás megindítását kérte. Az értekezlet számos tagjainak hozzászólása után Gellén Endre javaslata fogadtatott el, mely szerint a losonczi választókerület függetlenségi és 48-as pártjának előkészítő-bizottsága sajnálattal veszi tudomásul a „L. és V“.-nek f. évi 14-ik számában közölt és Scherer Lajos ellen irányuló cikkét, melyet a leghatározottabban tendenciózusnak tart, mert meg van győződve a megtámadottnak intakt liberalizmusáról. Kizártnak tartja a párt, hogy ezen humánusan és modernül gondolkozó agilis és lelkiismeretes tagja az inkriminált nyilatkozatokra képes lenne, s éppen ezért őt bizalmáról biztosítja s utasittatik az elnökség, hogy ezen határozatot jegyzőkönyvi kivonattal Scherer Lajos tudomására hozza. — Több tárgy nem lévén, elnöklő ügyvezető-elnök az ülést berekesztette. A jurista mulatság — mely f. hó 10-ére volt kitűzve — közbejött elháríthatatlan akadályok miatt bizonytalan időre elhalasztatott. A meghívók mindeddig szétküldve nem lettek s igy remélhető, hogy kellemetlen félreértések nem lesznek. Egyben megvigasztaljuk a mulatni, táncolni vágyókat, hogy — mint említve lett — a mulatság csak elhalasztatott, annak idején tudatni fogjuk a megtartás idejét. Addig is türelem! Közgyűlés. A FMKE. nógrádvármegyei választmánya április 4-én Balassagyarmaton Török Zoltán elnöklete mellett közgyűlést tartott, melyen a FMKE elnökségét Clair Vilmos főtitkár képviselte. — A jegyzőkönyvet dr. Buday-Plichta Barna vezette. Az elnök megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Nógrádvármegye területén működő három kulturintézet tömörülését az újabban támadólag fellépett pánszlávizmus tette szükségessé. Ezt a támadást egy közelebb eső, erős központ segélyével kell hatálytalanítani. Ez korántsem jelent szakítást a FMKE-vel. A jegyzőkönyvet Jakobovits József és dr. Bogdán Mihály hitelesítik. Az egylet alapítványai s megtakarított pénze 8928 korona 92 fillér tesznek. A közgyűlés dr. Buday Plichta Barnának azzal, hogy a vagyon fentartása az ő érdeme, működéséért köszönetét szavazott. Kimondták, hogy a válásztmány működése megszűnik s beleolvad a Nemzeti Intézetbe. Clair Vilmos bemutatta megbízását arra, hogy a vagyont vegye át s jelentse ki, hogy azt a FMKE törzsvagyonként kezeli s kamatait a vármegye kulturális céljaira fordítja. Az elnök megbízást nyert arra, hogy a vagyon tekintetében a FMKE elnökével tárgyaljon, addig azt, mert FMKE vagyonát itt kezelik. Az elnök erre szívélyes szavakban búcsúzott el a választ-
