Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-20 / 8. szám
LOSONCZI ÚJSÁG íj Előfizetési ára.. ■ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: || Negyedévre 2'50 kor. ! Egy petitsor tere 10 fill. : a losonozi függetlenségi és 48-as párt !"E£r*>Egyesszán, í„ 20 till. HIVATALOS KÖZLÖNYE. I jutányosabb. jj III. évfolyam. 8, szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 február 20. Mi a teendőnk. Irta: Szúnyog Mihály orsz. képv. Annyi szó esik mostanában a függetlenségi párt jelenlegi helyzetéről és jővőjé röl, hogy szinte közhelynek tekinthető már ennek a kérdésnek újból és újból való felélesztése. Pedig szüntelenül foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel most, amikor az átmeneti korszaknak el nem odázható kötelezettséget a függetlenségi párt helyzetét igen nehézzé tették az által, hogy a párt kényszerítve van az államélet folytonossága érdekében elveivel homlokegyenest ellenkező dolgok intézését nemcsak passzív módon tűrni, hanem azok létrejövételét aktíva is minden tőle telhető módon előmozdítani. Tény az, hogy egészen más dolog kormányt támogató, tehát kormányzópártnak lenni, mint az ellenzék padjairól ellenőrizni a kormány tevékenységét. E mellett nagyban hátráltatja a függetlenségi párt tevékenységének elvei szerint való fejlesztését az a körülmény is, hogy kisebbségbeb levő hatvanhetes pártokkal van koaleálva. Hogy maga a kormányelnök is teljesen át van hatva a hatvanhétnek boldogító eszméjétől s igy történik meg, hogy amikor a kormány valamely irányú tevékenysége nem találkozik a nemzet egészének tetszésével, akkor a függetlenségi pártot éri a gáncs, ellenkező esetben pedig a hatvanhetes kormányelnök, mint az egész minisztérium képviselője, vágja zsebre az elismerés megnyilvánulásait. Ezt nevezik mostanában nálunk az úgynevezett békalenyelési rendszernek, így nyeli le a függetlenségi párt a békákat itthon és Bécsben a delegációban egyaránt minden alkalommal. Természetesen a sok békahus evésnek csömör a vége. Mi nem bizhatunk semmi másban, mint a saját erőnkben és veszve vagyunk, ha kicsúszni hagyjuk lábaink alól azt az erkölcsi alapot, — a nemzet bizalmát — amelyre egész többségi létünk építve van. Nagyon messze mentünk már eddig is, talán túlságos lojalitásból, talán félreértett kényszerűségből, sokkal messzebb, mint az „átmenet“ fogalmában rejlik. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fuja. A hatvanhetes pártok fúziója nem légből kapott valami, hangos memento ez a negyvennyolcnak, hogy a hatvanhét már reá feni a fogát. Évtizedekig tartott, rnig a függetlenségi párt az ország bizalma folytán többségre jutott. Az ország bizalmát megszerezni nehéz volt, és sokáig tartott, de ezt elveszteni nagyon könnyű lehet. A bekövetkező napok döntő befolyással lesznek a függetlenségi párt jövőjére. A házszabályrevizió és az általános választói jog kérdéseinek miképen leendő megoldása dönti el, hogy van-e elég életerő a pártban a további életre vagy pedig nem életképes és pusztulnia kell. Elismerem, hogy az ország zavartalan kormányozhatása a kiegyezés megkötése folytán előálló tiz éves béke és nyugalom reménye a függetlenségi párt eddigi passzivitását indokolttá tették, de most már, amikor a nyugodt kormányzás garanciája megvan, mi sem tarthatja többé vissza a függetlenségi pártot attól, hogy az országra nézve legfontosabb elveinek megvalósítása érdekében passzivitásától kilépjen és a jövő minden alkotását függetlenségi szellemmel telítse. Ez az egyedüli mód arra, hogy jelenlegi pozíciónkat necsak megtartsuk, sőt azt a józan logika szabályai szerint fokozatosan, de soha meg nem hátrálva, tovább fejlesszük. A közeljövő próbaköve lesz a függetlenségi párt elvhüségének és politikai érettségének. Tekintsünk a jövőbe is, necsak a jelen szemléletével legyünk elfoglalva és ami a fő, vigyázzunk hatvanhetes jóbarátainkra, mert ellenségeinktől majd csak valahogyan megszabadít a jó Isten. A szabad orvosválasztásról tekintettel a losonczi viszonyokra. (Irta Dr. ReiszMór, tb. megyei járásorvos, divényi körorvos.) A múlt év közepén életbelépett uj munkásbiztositási törvény az orvosi ügy rendezését az országos pénztár céljai közé utalja ugyan, de a kerületi pénztárak és az orvosok közötti viszonyt szabad megegyezés tárgyává tette. Egyrészt ezen szabad egyezkedési jog, másrészt az önérzet ébredése és azon rabszolgai viszony felismerése az orvosi rendben, melyben a régi betegsegélyző pénztári törvény hatálya alatt az orvosok valóságos hordárbérekért sínylették, szülte azon mozgalmat és küzdelmet, mely az egész országban a pénztárak és orvosok között folyik és amelynek végcélja a tényle-TÁRCA. Szegény emberek szerelme. Irta: Véríesy Gyula. A »Losonczi Újság« eredeti tárcája. (Folytatás.) Hazaérkeztek és alig tették be maguk után a lépcsőház ajtaját, a férfi átkarolta a leányt és elkezdte csókolni arcát, ajakát, szemét, haját. A leány nem birt védekezni a csoközön ellen és talán nem is nagyon akart. Mindaketten érezték a szerelmet és az parancsolt velük. S Ilonka csak akkor bontakozott ki ijedten az ölelő csókból, mikor nyílt az ajtó s valaki jött utánuk, fel a lépcsőn. — Szeretsz? — Nagyon! Suttogták egymásnak, egymáshoz simulva és úgy menve fel a lépcsőn. A lakás előszobájában, mikor Ilonka meglátta a fogason a cilindert és mellette a karneolgombos pálcikát, felkiáltott: — Pompás! Éppen itt van! Legalább bemutatom magát neki! Hogy fog örülni! Mert beszéltem ám már magáról és kiváncsi magára. — Kicsoda van itt? Kinek beszélt rólam? — Brémer Szilárd úr! Tudja az a gazdag ember, aki úgy érdeklődik a művészet iránt. A vizsgákra eljár, művészi ösztöndíjakat tűz ki, taníttat saját költségén és mindenkit figyelemmel kisér, mennyire haladt. Nagyszerű ember. Olyan kedves, olyan okos ember és milliomos létére olyan egyszerű és szerény. Magának is van ösztöndija? — Most kaptam, a múlt hónapban! Nemcsak ösztöndíj, — folytatta dicsekedve, de még nyolcszáz forint tanulási segélydij, hogy nyugodtan tanulhassak és hogy mindenre teljék, ami kell. A mama most már olyan boldog! És a szerződés is bizonyos. Az „Uj Színházihoz ahol Brémer ur a főrészvényes. Mihelyt végezek, kétezer forintos szerződést kapok és külön toilettepénzt! No most már mindent tud! Elfecsegtem, pedig még tartogatni akartam, hogy majd egyszerre lepem meg vele. De mi lelte mágát? Micsoda arcot vág? Mintha nem örülne a szerencsémnek? — Dehogy nem örülök! — Mondta erőszakolt vidámsággal a férfi. . — Most már minden jó lesz! Lám milyen jó az Istenke. Az én fizetésem meg a magáé, azután elég lesz nekünk. Ugy-e abból már megélhetünk édes Géza? — Hogyne, hogyne — vetette oda szórakozottan — megélhetünk! — No jöjjön be! Hogy lássa Brémer ur azt az urat, akiről annyit beszéltem neki. Nem árt magának se megismerkedni vele. Már régebben mondta, hogy kár magának a szerkesztőségben kínlódni; majd szerez ő magának valami jobb állást, amely nem jár sok dologgal és ahol majd irhát, ami magának tetszik. No jöjjön, jöjjön! Mit álldogál itt? — Most nem megye,< be! Majd máskor! Ahá tudom miért, a dolgozó kabátja van rajta! Oh milyen hiú maga! Hát mikor látom ? Holnap! De biztosan! — kiáltotta a leány utána megszorítva a kezét, amit a férfi nem szorított vissza. III. Másnap pedig levelet kapott Ilonka Sándor Gézától. Csak ennyi volt benne: — Ha nem tudnám, hogy még becsületes, nem írnék magának. De tudom, hogy még az! Ki tudja, meddig marad? Mert manapság nem tesz senki sem jót ingyen. És különösen nem a nagy urak! Előbb vagy utóbb fizetni kell magá- i ak is! Itt a becstelenség becsület dolga. Maga ingyen nem fogadhat pártfogást senkitől. Es azonkívül ésszerű dolog is lesz, hogy Brémer urat szeresse! Csak igy lehet boldogulni a m.,ga pályáján! S én csak akadálya lennék a/, előrehaladásnak! Mert én nem akarnék elfogadni attól az úrtól semmit. Se hivatalt, se pénzt, se feleséget. Még oktalanul drámát csinálnék ebből a kedélyes életképből, mely a maga boldogságával fog végződni. Frázisokkal ne is akarjon előállni. Hogy Brémer urat kidobja és eljön hozzám feleségül, hogy legyünk két koldus egy helyett és hogy nyomorogni fog velem, csak az enyém lehessen! Ostobaság lenne! Koldustanyán nincs szerelem! Hanem jóllaknánk a szerelemmel s azután éheznénk egy életén át, mely gyötrelem volna mindkettőnkre. Minek lenne ez? Még hozzá maga átkozhatna is, hogy én tettem tönkre a jövőjét! Jobb lesz igy, hogy ne lássuk egymást többé. Úgy ismerkedtünk meg, hogy megmentettem egy tolakodótól, úgy válunk el, hogy megmentem egy másik tolakodótól: én tőlem. Mert tolakodás lenne én tőlem, ha odaállnék a
