Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-20 / 8. szám

gesen életbelépett vagy legalább elvben kimondott szabad orvosválasztás.

Ezen pénztárorvosi szisztémával óhajtok közelebbről foglalkozni, annak eredetét, lényegét, módozatait rendszeresen megvilágítani és végül ezen ügyet a losonczi viszonyokra nézve aplikálni.

Lássuk mindenekelőtt, mi a szabad orvosválasztás lényege, mit akar elérni. Három pontban lehet ezt összefoglalni és pedig 1. a szabad orvosválasztás rendszerének alkalmazása és kívánatos általánosítása abban áll, hogy a betegnek szabadságában álljon orvosát szabadon megválasztani, legyen az biztosításra köteles vagy önkéntes tagja valamely pénztárnak, 2. az orvosi díjazásnak a tagok számához vagy a kifejtett tevékenységhez mért arányosítása és ezen díjazás oly mérvű teljesítése a fizetésre köteles pénztárak vagy vállalatok részéről, mintha azt a gyógykezelt egyénnek mint magánfélnek kellene teljesítenie, 3. orvosokból és érdekeltekből álló vegyes bizottságok létesítése, melyeknek hivatása a vitás kérdések eldöntése, összeütközések elhárítása súrlódások tisztázása.

Az ezen elvek alapján nyugvó szabad orvosválasztási szisztémát a francia balesetbiztosítási törvény már becikkelyezte is. Németországban, mind tágabb és tágabb tért hódit, nálunk egyeseknél a hőn óhajtott Ígéret földje, másoknál valóságos pokol, melytől félnek és rettegnek.

Vizsgáljuk közelebbről a fenti három pontban fektetett elveket, s látjuk, hogy mindenekelőtt azon előnyt nyújtják, hogy az embernek legszentebb jogát védik, azt a jogát, hogy az egyén saját beteg személyével szabadon rendelkezik, oly jog ez melynek jogosultságát ma már senkisem merészkedik fennhangon vitatni, s a melyet valósággal a „bizalom szabadságának“ nevezhetünk.

Látjuk továbbá, hogy ezen elveknek azon nagy előnyük van, hogy az érdekeltek is az orvosok között támadható ellentéteket kizárják, sőt egy formulában mindkét félnek jogait és érdekeit megvédik, lévén amúgy mindkét fél érdeke, hogy soha egymással ellentétbe ne kerüljön.

Így rövid vonásokban ecsetelvén a szabad orvosválasztási rendszer lényegét, lássuk mi szülte ezt ?

Számadatokhoz kell fordulnunk és a helyzet leghelyesebb megvilágítása az leend, ha mindenekelőtt a losonczi viszonyokat ismertetem.

A rendelkezésre álló adatok sz .rint a losonczi pénztárnak átlagos évi taglétszáma az 1906. évben 4545 volt, a megbetegedések száma pedig a létszámnak 92'8” ,,-a azaz körülbelül 4200 beteg kezeltetett. A pénztárnak összes bevétele 48715 koronát tett ki, ebből az orvosoknak fizettetett 4709 korona, a miből tehát az tűnik ki, hogy az orvosokra jutott 1 tag után 145, 1 beteg után pedig P24 korona. Ha már most felvesszük azon átlagot, hogy egy beteg átlagos 4 rendelést vagy látogatást igényel, abból az következik, hogy a mi pénztárunk az

egyes orvosi ténykedést 31 fillérrel honorálta. A mi viszonyaink teljesen megfelelnek az országos átlagnak, mely szerint az orvosoknak az egész országban kifizettetett 1,766.597 kor., amely összegért összesen 5l/a milliót meghaladó orvosi ténykedést nyújtottak, mig azonban az országos átlag szerint az orvosoknak kifizetett összeg az összbevételeknek 14'5°/,,-át képezi, nálunk Losonczon 1906 évben ezen célra csak lO7°/0 fordittatott, Balassagyarmaion pláne csak 9’2°/0 ! Még érdekesebb adatokkal szolgálhatunk arra nézve, hogy ezen ténykedések díjazása miképen áll a losonczi pénztár két főhelyén: Losoncion és Salgótarjánban !

Joggal mondhatjuk tehát Túrán Bódoggal: »igy fest a valóságban a szociálpolitika, melynek terheit kizárólag az orvosok viselik, a dicsőségben azonban mások sütkéreznek!«

Már most itt van az uj törvény, amely arra hivatott, hogy az orvosok u. n. mediokris praxisát teljesen tönkretegye és a fizetniképes betegek egy nagy részét abszorbeálja.

A régi betegsegélyző pénztáraknak 2400 koronáig lehettek önkéntes tagjaik, ezeknek száma azonban meglehetősen csekély volt. Az uj törvény azonban óriási módon kiterjesztette a biztosításra kötelezett egyének minemüségét. Művészeti és tudományos közintézetek, állami közigazgatási hivatalnokok a vármegyéknél és községeknél 2400 korona jövedelmen alul, ugyanígy, teszem azt, takarékpénztári és egyéb közintézeti alkalmazottak biztosításra kötelezettek ! És a mi fő és lényeges, az uj törvény nemcsak a családfőt biztosítja, hanem a családtagjait is.

A régi törvény az ország lakosságának 3’5"/0-át foglalta le, hogy az ország lakosságának hány százaléka lesz köteles vagy jogosítva az uj t írvény áldásait élvezni, ma még nem tudhatjuk, mert statisztikai adatok még nem állanak rendelkezésünkre. De jellemzésül szolgálhat azon tény, hogy pl. az én kis községemben majd mindennap fordulnak hozzám önálló iparosok azon kérdéssel, mikép iratkozhatnak be a pénztárba, mig annak idejében a régi törvény hatálya alatt még a biztosításra kötelezettek is alig-alig voltak bejelentve.

Minden akció reakciót szül ! Az eddig előadottakból látszik, hogy az ország orvosainak zöme létérdekét látja megtámadva, és a reáháramló existentiális károsodást mindenképen igyekszik helyreütni. joggal .mondhatja az orvos, hogy ha az uj törvény orvosi ténykedéseim alól eddigi pacienturám egy lényeges kontingensét elvonja, érdekem és kötelességem ezen károsodást más utón és módon reparálni.

Ezen reparálás már most első sorban az által eszközölhető, hogy az orvosolj a munkásbiztositó hivatalokkal szerződéses viszonyba állva az u. n. betegpénztári praxist vállalják. Ezen praxis ideális módozata a szabad orvos-választási rendszer, melynek módozatait, nemeit és előnyeit más rendszerekkel szemben legközelebb fogom kifejteni. (Folytatás következik.)

maga sima útja elé. Félre állok, mielőtt félre kellene löknie...

A férfi szemében könny csillogott, mikor a levelet irta és a leány zokogott, mikor azt elolvasta, hanem azért mindaketten, könnyeiken át bepillantva a sötét jövőbe, mely reájuk várhatott volna — megkönnyebbülve lélegzettek fel azután a levél után.

És Sándor Géza ur nyugodt lelkiismerettel dolgozik éjjelente a szerkesztőségben és erre az egész szerelemre úgy gondol vissza, mint valami szép álomra, amelyből sajnos, fel kellett ébrednie. Brémer ur pedig szintén megnyugodott, mikor Ilonkától legközelebb megkérdezte, hogy az a maga idealistája, ez az izé ur, az az irócska mért nem jön el? és Ilonka azt felelte:

— Nem is jön el többé soha!

Jobb is, mondta vidáman a szürkülő gavallér, az efféle ismeretségek csak ártanának magának gyermekem ! Maga másra van teremtve, nem arra, hogy élve eltem.sse magát valami koldus mellett. Magára fényes jövő vár! Koloncra nincs szüksége.

Azután odafordult a mamához:

— Asszonyom, adjon hálát az istennek, hogy kiábrándultak egymásból. Most már jót merek állani az Ilonka karrierjéért! Most ugyan még szomorkodik utána, de az majd elmúlik! S elvégre, jobb nehány napig szomorúnak lenni, mint egy egész életen át...

(Vége.)

A madárvédelem.

A múlt tavasszal az ország sok vidékén igen nagy kárt tett a hernyó. És mindez azért volt lehetséges, mert hazánkban a hernyók fészkeinek pusztítása még nem elég lelkiismeretes.

A gyümölcsfákat csak kevés gazda lisztttja meg a rendes időben, s innen van, hogy a fakadó rügyekkel életre kelő hernyó azonmód lelegeli nemcsak a levél-, de a virágrügyeket is és igy megesik, hogy egy-egy hernyó-invázió egy egész év gyümölcstermését is képes tönkretenni.

Okos és lelkiismeretes emberek a renyhe és könnyelmű gazdák léhaságát úgy akarják ellensúlyozni e tekintetben, hogy a fák tisztítását törvényileg biztositják. De régi tapasztalat, hogy ahol a törvény kénytelen diktálni, ott nem az ambíció, a törekvés vezeti az embert, de a parancs. Az ilyen pedig fényes és dús eredményt nem hoz létre.

Újabban az országos ornithológiai központ (Bpest, József-kőrut 65. I. em.) azon fáradozik, hogy az ország különböző vidékein a madarak védelmét mozdítsa elő, tisztán nemzetgazdászati szempontból. Ugyanis közismeretes dolog, hogy sok olyan madár van, amely tulnyomólag vagy tisztán rovarokkal, hernyókkal és ezek petéivel, álcáival táplálkozik. E mellett tudományosan az a sok gyomorvizsgálat is tanúskodik, amelyet tisztán azért hajtottak végre, hogy a gyomor (zúza) és belek tartalmáról következtethessenek, a madár táplálkozásának anyagára.

Mindez a sok kutatás eredményezte azt, hogy újabb időben a gazdák körében oly nagy súlyt helyeznek a madárvilág védelmére.

De egyébként is, nem tekintve azt, hogy igen sok hasznos madarunk van (Herman Ottó: „Hasznos és káros madaraink“ c. alatt egész könyvet irt!), a legtöbb madár igen szép énekes, s igy a hasznosság mellett gyönyörködtet is.

A madárvédelem szükségét belátta a földmivelésügyi minisztériumunk is. Innen van, hogy évről-évre tetemes áldozatokat hoz ez irányban. Ezenfelül a földmivelési minisztérium támogatásával teremtette meg világhírű tudósunk, Herman Ottó, a budapesti hatalmas madármegfigyelő központot, melynek eredményei egyenesen bámulatosak. A megfigyelés eredményei az „Aquila“ c. magyar és német nyelvű szakfolyóiratban látnak napvilágot.*)

A madárvédelem érdekében igen tekintélyes helyet foglal el vármegyénk egyik kiváló férfia, Plathy Árpád, kékői intéző is. Ahová keze elér, kíméletlenül lesújt a madárpusztitókra. Az alkalmazottainak engedély és bejelentés nélkül szigorúan tilos a madár fészkének kiszedése. Szinte nyilvántartja a madárfészkeket s őrzi és őrizteti azokat. De egyebet is cselekszik. Az odulakó madarak számára mesterséges fészek-üregeket csináltatott. Felhasználta erre a célra a kerítés kőoszlopait. A tető közelében, a kerítésnek a kertbe néző oldalán, körülbelül egy tégla szélességben a szélétől, egymás fölött két téltéglányi üreget hagyott az oszlopban, kivakoltatta cementtel, hogy jó száraz legyen, röplyukat csináltatott hozzá, s azután betetőzte. Fészkel is állandóan benne cinke és kerti rozsdafarkú. Az uradalmi gyümölcsösben pedig fatörzsből vájt mesterséges fészekodvakat helyezett el. Télre pedig madáretetőt állított fel, hogy a cinegéket visszatartsa. Úgy, hogy a gyakorlati madárvédelemnek az alkalmazásához, illetőleg a mesterséges fészekodukkal és etetőkkel való kísérletezéshez s az eredmények ellenőrzéséhez valóságos minta és tanulmány-telepet létesített Plathy Árpád. Ez a madárvédelem reális értékben is igazoltatik a gyümölcstermés statisztikája által, hogy mennyit jövedelmez az a csekély öszszeg, ami madárvédelmi berendezésekbe van fektetve.

Losoncz nem gyümölcstermő vidék, mint Kékkő. De azért nálunk is sok kárt okoz a hernyó, ám a madár segítségére nem is igen számítunk. Madáretetőkről, mesterséges odvak készítéséről szerencsésen megfeledkezik itt mindenki. De nem! Igazságtalan volnánk, ha igy általánosítanánk.

A losonczi madárvédelmet tanítóképzőnk egyik kiváló tanára mozdítja elő némikép, amennyiben a slöjd tanításakor a képezdész-ifjakkal madáretetőket és madárodvakat is készíttet. Sajnos, hogy a város — akinek pedig nagy erdeinél fogva, nagyon is érdekében áll a madarak védelme, — nem gondoskodik mesterséges madárfészkekről és téli időben madáretető helyekről. Pedig erre nagy szükség van! Hiszen a tavalyi tulhideg tél is hány madarat ölt meg. Noha a tavaszi hernyó pusztításra nagyon is elkellettek volna

Azért volna ez irányban egy szerény indítványunk, t. i. határozza, el a város, hogy az Erzsébet ligetben elhelyez mesterséges madárfészkeket és téli hidegben és nagy hóban gondoskodik a madarak etetéséről. Az erre való költséget pedig legcélszerűbben úgy gyüjthetné egybe, ha knzgyüiésileg kimondaná, hogy minden a város területén rendezett mulatság tiszta jövedelmének egy-két százaléka madárvédelmi célokra a városi adópénztárnál az erre létesítendő alapba lefizetendő.

Ez a mulatságokra kivetett adó olyan szép évi jövedelmet jelentene, amelyből vidékünk hasznos madarait igen hatékonyan lehetne megvédetmezni és ez által vidékünket a hernyók pusztításaitól megmenteni. Azt hisszük, hogy gazdaközönségünk az általunk felvetett eszmét helyeselni és pártolni fogja annál is inkább, mert vidékünknek sok kedves és hasznos madara van, amelyeket — mezőgazdasági érdekekből — hathatósan oltalmaznunk szükséges, de ezenkívül mily szép az erdő, a liget, mikor az odaérkező fáradt és üdülni vágyó embert a madaraknak a legszebb operánál is élvezetesebb zenéje fogadja, gyönyörködteti.

Meg vagyunk győződve, hogy ha a madárvédelmet városunkban és vidékén előmozdítják, a hernyók száma is apadni fog évről-évre, ami a jólét előmozdításának is egy igen fontos eszköze^ Tehát védelmet a madaraknak!

Ornithológus.

*) A madárvédelem országosan ver már hullámokat. Az iskolákban a gyermekeket intik, hogy ne bántsák a madárfészkeket. Sok helyen meg éppenséggel mindent követnek el, csakhogy az ott tanyázó madaraknak bántódásuk ne legyen. Gróf Apponyi Albert uj iskolai ünnepe: „a fák és madarak napja“ tulajdonképen szintén a madárvédelem szolgálatában áll.