Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-24 / 52. szám

2. oldal. LOSONCI UJSA 1908. december 24. vezére kidűlne is, ha — mit lehetetlennek hiszünk — az áldozatoktól megfélemedve egyenesen ellenünk fordulna is, akkor is, minden nemzeti hőseink ellenére is egy lé­pést sem térnénk el utunk irányátúl. Ha a spártai anyának volt ereje nő létére is e szókkal adni át fiának a pajzsot: ezzel vagy ezen, — nekünk is van nemze­tünk javárúi meggyőződésünk, mely drágább, ezerszerte drágább vezéreinknél is, — és csak örülni tudunk annak látásán, hogy eme meggyőződésünk és vezéreink akarata egymást támogatják s hogy nem is fog kelleni, hogy a kettő közötti rövid válasz­tásra sor kerüljön. A legutóbbi választások, az azóta le­folyt türelmünk azt is megmutathatták ve­zéreinknek, hogy a nagy célokért tűrni tu­dunk kisebb fájdalmakat és hogy van ben­nünk politikai nagykorúság, hogy sem értelmünket megtéveszteni, sem érzelmeinket félrevezetni nem lehet semmiféle hatalom­nak, hogy pl. egy lencséstálnyi nemzeti színű pitykéért kétségtelen nemzeti jogain­kat, függetlenségünk követelményeit el nem adjuk, — vezéreink tehát öntudatos és fe­gyelmezett polgárságra támaszkodhatnak. Igen, ébren vagyunk. Hideg és sötét karácsony éjszakájában nyugtalan szívvel, de megnyugtató elszántságai fönnvirrasztunk. Mi, a födetlen barna rögök közt elvegyülő egyszerű de erősen hivő pásztornép. Érezzük, hogy Isten a mi hitünk gondviselésébe ajánlja a megváltás munkáját elvégzendő választottat, ki még ma csecsemő az em­berek között, de általunk és közöttünk lé­szen követett Messiás, minden Golgotákon és üldöztetéseken keresztül. Bodor. Az uj köztisztasági szabály­zatról. Köztisztasági szabályrendeletünk tekintettel a változott viszonyokra átdolgozásra szorult. Be­látta ennek szükségét a városi tanács és képvi­selő-testület is és kiküldött egy háromtagú bi­zottságot a javaslat megszerkesztésére. A bizott­ság az előmunkálatokkal elkészült és az uj sza­bályrendelet legközelebb már a tanács elé kerül. Miután az abban lefektetett alapelvek olyannyira fontosak, hogy azok alapos megfontolást igényel­nek, kötelességet vélünk teljesíteni akkor, midőn a nagyközönséget közelebbről érdeklő és nagy fontossággal biró szakaszokat már most nyilvá­nosságra hozzuk. A város területét köztisztasági szempontból 3 övezetre osztottuk. Az első ővezet magában foglalja a kövezési programmba felvett utcákat és tereket és pedig: Oácsi-utca és a Gácsi-út a tüzérlaktanyáig; Vá­sártér ; Jókai, Vasúti, Sükey, Damjanich, Nagybég, Kisbég, Erzsébet, Kiskarsa és Kossúth-utca, ez utóbbi a Tugári-tér város felöli sarkáig; végül a a Kubinyi teret. A második övezethez tartoznak a vámso­rompón belül levő azon utak és terek, amelyek az első és harmadik övezetbe felvéve nincsenek. A harmadik övezetbe soroztuk a vámso­rompón jkivül levő házakat és az előttük levő utakat, valamint a vámsorompón belül levő ma gánosan álló házakat és az azok előtt elvonuló utakat és tereket. Utak, utcák és terek tisztán tartása a varos egész területén a hatóság kötelessége, elvül n on­­datott ki azonban, hogy a járdák tisztántartása a háztulajdonosokat, illetve lakókat terheli. Minthogy azonban az I. övezetbe tartozó utcákon a járdák szélessége változik és igy a háztulajdonosokra eső megterheltetés is egyen­lőtlen lenne, ez okból is, de meg különben is csak egyöntetű eljárás mellett lehet a jelzett ut­cákon a köztisztaság követelményeinek teljesen megfelelni, a szabályrendeletbe felvettük a város azon kötelezettségét, hogy az első övezetbe tar­tozó és az egyes háztulajdonosokra eső járda­seprési és tisztántartási munkákat magára vállalja. Ennek ellenében természetesen a háztulajdonosok bizonyos hozzájárulásra köteleztetnének, amely hozzájárulás a ház frontjával arányos lennne. — Minthogy a járdák tisztántartására vonatkozó költségek pontos megállapítására csak még most folynak a kísérletek, a hozzájárulás összege még megállapítható nem volt. — Általános tájékozás­ként közlöm azonban, hogy folyóméterenkc.u és havonta körülbelül 20 fillér volna a hozájárulás Ez ugyan az első tekintetre nem tűnik fel sok­nak, ha azonban egy példáúl 20 méter frontszé­lességű házat veszünk alapul, évente 48 koronát tesz ki. Lehet, hogy a seprési és hólehányási pró­bák kedvezőbb eredményt fognak felmutatni, akkor természetesen az illeték is aránylagosan kisebbedni fog. A II. és III. övezetben a járdák tisztántartá­sát maguk a háztulajdonosok, illetve lakók len­nének kötelesek elvégezni, úgy amint az eddig is szokásban volt. A város részéről beszerzendő volna két utcatisztitó keféshenger, a főbb utcák s,-Icaira nagyobb szeméttartó ládák és szemétösszeszr io taligák. Az igy összegyűjtött szemét elfuvaro; sához lehetőleg kettő, de legalább egy állandó kocsi alkalmazandó, amely kocsi leváltható felső­résszel birna és az a város határában üres felső­résszel lenne kicserélve. Fontos dolog a köztisztaság kérdésénél az utcák öntözése is, ami a fenti két fogat alkal­mazása esetén könnyen megoldható. Elhalaszthatlan kérdést képez nyilvános clo­­settek felállítása is, amelyre nézve a kiküldött bi­zottság utal a városi mérnöknek ez irányban tör­tént régebbi előterjesztéseire. A házi szemét összegyűjtésére bádoggal bélelt zárt tartány alkalmazandó minden egyes lakóházban. A házi szemét kihordása bizonyos előre megállapított rendszer szerint történjék, ne­hogy a jelenlegi állapothoz hasonlóan előálljon azon eset, hogy néha egy félévig sem voltak bi­zonyos helyeken a házi szemétért. — A kihor­dási dijakra vonatkozólag a bizottság a szobán­ként való megállapítást ajánlja évenként és szo­bánként 2 koronájával, szállók, vendéglők, foga­dók, kávéházak, iskolák, intézetek, hivatalok és nagy ipartűző telepek után évi 20 koronájával, kereskedések, raktárak és egyébb nyílt üzlet he­lyiségek után pedig évente 8 koronájával. A szobánkénti kivetésnél bizonyos mérté­kig érvényesül a progressives és épen e szem­pont vezérelte a bizottságot az ez irányú javaslat­­tételre. A szabályrendeleti terv kidolgozásánál kü­lönös gond fordittatott a fuvarozó és szállító eszközök tisztántartására. Egyike a szabály rendelet legfontosabb intézke­désének az hogy: »Lovakat, sertéseket, tehene­ket, baromfiakat, egyszóval semminemű háziálla­tot utcákra, terekre, legeltetés, vagy a patakba itatás végett kiereszteni vagy kihajtani tilos.« Nem ke.vésbbé figyelmet érdemel a bizott­ság azon előterjesztése, hogy: »Az első övezetbe tartozó utcákon tehenek és sertések tartása csakis házi szükségletre van megengedve és azoknak legelőre való kihajtása tilos.« An ennyiben a szabályrendelet-tervezet ezen pontja Ifogadtatik, úgy a város köztisztasági ügye egy nagy lépéssel fog előrehaladni és min­denki csa«. örülni fog annak ha megszűnik kü­lönösen nyáron az a nagy por, amit a hazatérő tehén- és senéscsordák vertek fel és megszűnik a tülkölés amelylyel sok polgár reggeli nyugal­mát zavarták. Itt felmerült még azon kérdés is, hogy vájjon van-e szükség egyáltalán közlegelőre, s vájjon érdemes-e azért a pár darab tehénért a városi földeket a jelen állapotában fenntartani és vájjon nem volna-e célszerű a marhatartó gazda­­közö.iség céljaira átengedett városi földeket ok­szerűbben kihasználni. Minthogy ez a kérdés szakavatottan: Paolo Veronese, az ilyen meg olyan, született halála előtt mintegy 60 évvel a maga szülőföldjén, meghalt születése után mint­egy ugyanannyi évvel. Szülei korán beléje csepeg­tették a szép, jó és igaz szeretetét, (amint hogy minden hires ember szülei ilyenképen csepeg­tetnek) stb., továbbá én őt unom, mint a legje­lesebb tankölteményt. Lionardo da Vinci (Vinci vagyok én is) szuverén szellemű misztikus költő lehetett, ő egyéneket föstött már akkor, mikor körülötte még sokáig csak fajképek járták, vörös-aranyjá­­val úgy patinázza képeit, mint Homérosz az ő görög képeit a fajtalan istenek mosolyával. És mintha minden arcképének gúnyos forró ajkán a kegyetlen tudás csábos és gyilkos gyümölcse izét éreznők. Egy festőnő éppen másolta La Jo­­connáját, s láttam amint a Joconda mind dölyfö­­sebb gúnnyal mosolygott s a szegény másoló önbizalma mind kétségbeesettebben roskadott össze. Sokan másolják Ingres finomrajzú Forrás-át is, de az Idő ércszobra a Luxembourg-kertben mostanában mind hangosabban tapsol — igazi vastapsokkal — nagy — ellenfelének, Delac­­roixnak. Murillónak kevés képe van itt, de avval aztán méltóan képviselve, egymaga föléri majd az egész itteni velencei iskola színgazdagságát; nagyszámú Mária-fogantatásai közül ez tán a legfinomabb; finom és lágy ecsetje hegyén me­leg hárfamuzsika kél, színei zsongó angyalkorált játszanak. A hosszú-csarnok végérűl Rembrandt wag­­neri zenéje száll öntudatos erővel, a szétkúszó és diadalmasan egyesülő fény a modern zene szinezési pompájára emlékeztet. Rubenshöz Jordaens képein át viszen az út; a Le roi bőit mintha az emberi jókedv re­neszánszát kezdené; a vaskos, de egészséges evés-ivás-kacagás jókedvét fösti, a bruxellesi Le roi bőit végig kacagja ugyanezt az ötletet, még jobb kedvvel. Rubensnél szoktam rendszerint megpihenni, a pompa költőjénél, a színek Vergiliusánál. Hu­manista léleknek érzem Rubenst, nem látok benne fönséget, de megragad az isteni boldog egész­sége jelenetképein, melyeken méltán ölelkeznek pompában és gazdagságban istenek és emberek. A tejjel és hússal táplált forró szőke bujaság panegüriszeit fösti, magasztalja a testen a meleg puha selymet, melyhez képest — hiába — még a Bencúr selyme is kirakatbeli rendezésű. Hi­szem magamrúl, hogy a testem erős és egész­ségem ruganyos, mint alig minden ezrediké, de Rubens testei közt mégis elszorúlva érzem, hogy az idegölő huszadik század fiai vagyunk és só­vár sóhajunk kél az elmúltakért, amint fonnyatag idegzetünkre rálehelt a meleg testekből kipárolgó boldog Egészség . . . A modern művészek már nem megnyug­tatnak, hanem felkavarnak hangulatukkal és szen­vedélyükkel, mintha a maguk korának izgalmas történelmét olvasnók. Canova tejhabeukor Ámor és Psychéje mellett elmegyünk megindulás nél­kül, Carpeax Ugolinójának euripidesi ereje már megdöbbent, Rodin pedig meghódítja szenvedé­lyünket. Corot teli levegőjét, suttogó, csókostapin­­tatú lombjait szerettem meg legjobban a tájkép­festúk közül, a Luxembourg múzeumbúi Pointelén Meönyánszky-szerű levegőjét, —■ de azt rtion­­dorr, hogy nekünk magyaroknak nincs mit szé­gyenkeznünk táj- és állatfestőinkkel. A Luxembourg múzeumon ma a Rodin Le Beiserie uralkodik, a Rodin szobrai élik leg­­•íartilmasabb belső értelmi és érzelmi életet, s amnt ők mibelénk, mi is beléjük éljük magun­kat ezért a legnagyobb szoborművész ma Rodin. Met abban látom a modern művészetek lénye­gét hogy a mai művész a közönségét is bele­­voija magának a mű megalkotásának munkájába és gyönyörébe. Ezért látszik ma a művész ké­zéiül kiadott műalkotás még csak félig végre­­■ rtottnak. A beszédművész is: nem beszél ki rúndent, hanem azt, amit hadd kiki idomítson riagához: csak sejteti. így jézus is az igazságokat csak példáza­tokban mondta ki: hadd alakítsa kiki magához. Mikor már leírták s egyetlen értelműnek immo­­bilizálták őket: akkor meg is ölték őket, mert az igazságoknak is fejlődhetőknek kell lenniük a fejlődő ember számára, és alkalmazkodónak min­den emberhöz. így alakúit folyton az istenfoga­lom is a fejlődő emberhöz, minden korhoz és emberhöz más alakban, — és minden bálvány­istent is sorra amaz igaz isten bölcs gondviselés« küldött nekünk, aki végleges alakban soha meg sem is fog nyilatkozni az embereknek. Ezért Ő az örök élet. Mi, a Szép legvátozékonyabb istenének druidái, gyakran el-el kodorgunk az Aranyborjú­­istent imádó Szajnajobbpart palotái között, sóvá­­ran izzó szemmel és dacosan; sőt gyakran kive­tődünk a Montmartrera is, hol a legpogányabb

Next

/
Thumbnails
Contents