Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-24 / 52. szám
2. oldal. LOSONCI UJSA 1908. december 24. vezére kidűlne is, ha — mit lehetetlennek hiszünk — az áldozatoktól megfélemedve egyenesen ellenünk fordulna is, akkor is, minden nemzeti hőseink ellenére is egy lépést sem térnénk el utunk irányátúl. Ha a spártai anyának volt ereje nő létére is e szókkal adni át fiának a pajzsot: ezzel vagy ezen, — nekünk is van nemzetünk javárúi meggyőződésünk, mely drágább, ezerszerte drágább vezéreinknél is, — és csak örülni tudunk annak látásán, hogy eme meggyőződésünk és vezéreink akarata egymást támogatják s hogy nem is fog kelleni, hogy a kettő közötti rövid választásra sor kerüljön. A legutóbbi választások, az azóta lefolyt türelmünk azt is megmutathatták vezéreinknek, hogy a nagy célokért tűrni tudunk kisebb fájdalmakat és hogy van bennünk politikai nagykorúság, hogy sem értelmünket megtéveszteni, sem érzelmeinket félrevezetni nem lehet semmiféle hatalomnak, hogy pl. egy lencséstálnyi nemzeti színű pitykéért kétségtelen nemzeti jogainkat, függetlenségünk követelményeit el nem adjuk, — vezéreink tehát öntudatos és fegyelmezett polgárságra támaszkodhatnak. Igen, ébren vagyunk. Hideg és sötét karácsony éjszakájában nyugtalan szívvel, de megnyugtató elszántságai fönnvirrasztunk. Mi, a födetlen barna rögök közt elvegyülő egyszerű de erősen hivő pásztornép. Érezzük, hogy Isten a mi hitünk gondviselésébe ajánlja a megváltás munkáját elvégzendő választottat, ki még ma csecsemő az emberek között, de általunk és közöttünk lészen követett Messiás, minden Golgotákon és üldöztetéseken keresztül. Bodor. Az uj köztisztasági szabályzatról. Köztisztasági szabályrendeletünk tekintettel a változott viszonyokra átdolgozásra szorult. Belátta ennek szükségét a városi tanács és képviselő-testület is és kiküldött egy háromtagú bizottságot a javaslat megszerkesztésére. A bizottság az előmunkálatokkal elkészült és az uj szabályrendelet legközelebb már a tanács elé kerül. Miután az abban lefektetett alapelvek olyannyira fontosak, hogy azok alapos megfontolást igényelnek, kötelességet vélünk teljesíteni akkor, midőn a nagyközönséget közelebbről érdeklő és nagy fontossággal biró szakaszokat már most nyilvánosságra hozzuk. A város területét köztisztasági szempontból 3 övezetre osztottuk. Az első ővezet magában foglalja a kövezési programmba felvett utcákat és tereket és pedig: Oácsi-utca és a Gácsi-út a tüzérlaktanyáig; Vásártér ; Jókai, Vasúti, Sükey, Damjanich, Nagybég, Kisbég, Erzsébet, Kiskarsa és Kossúth-utca, ez utóbbi a Tugári-tér város felöli sarkáig; végül a a Kubinyi teret. A második övezethez tartoznak a vámsorompón belül levő azon utak és terek, amelyek az első és harmadik övezetbe felvéve nincsenek. A harmadik övezetbe soroztuk a vámsorompón jkivül levő házakat és az előttük levő utakat, valamint a vámsorompón belül levő ma gánosan álló házakat és az azok előtt elvonuló utakat és tereket. Utak, utcák és terek tisztán tartása a varos egész területén a hatóság kötelessége, elvül n ondatott ki azonban, hogy a járdák tisztántartása a háztulajdonosokat, illetve lakókat terheli. Minthogy azonban az I. övezetbe tartozó utcákon a járdák szélessége változik és igy a háztulajdonosokra eső megterheltetés is egyenlőtlen lenne, ez okból is, de meg különben is csak egyöntetű eljárás mellett lehet a jelzett utcákon a köztisztaság követelményeinek teljesen megfelelni, a szabályrendeletbe felvettük a város azon kötelezettségét, hogy az első övezetbe tartozó és az egyes háztulajdonosokra eső járdaseprési és tisztántartási munkákat magára vállalja. Ennek ellenében természetesen a háztulajdonosok bizonyos hozzájárulásra köteleztetnének, amely hozzájárulás a ház frontjával arányos lennne. — Minthogy a járdák tisztántartására vonatkozó költségek pontos megállapítására csak még most folynak a kísérletek, a hozzájárulás összege még megállapítható nem volt. — Általános tájékozásként közlöm azonban, hogy folyóméterenkc.u és havonta körülbelül 20 fillér volna a hozájárulás Ez ugyan az első tekintetre nem tűnik fel soknak, ha azonban egy példáúl 20 méter frontszélességű házat veszünk alapul, évente 48 koronát tesz ki. Lehet, hogy a seprési és hólehányási próbák kedvezőbb eredményt fognak felmutatni, akkor természetesen az illeték is aránylagosan kisebbedni fog. A II. és III. övezetben a járdák tisztántartását maguk a háztulajdonosok, illetve lakók lennének kötelesek elvégezni, úgy amint az eddig is szokásban volt. A város részéről beszerzendő volna két utcatisztitó keféshenger, a főbb utcák s,-Icaira nagyobb szeméttartó ládák és szemétösszeszr io taligák. Az igy összegyűjtött szemét elfuvaro; sához lehetőleg kettő, de legalább egy állandó kocsi alkalmazandó, amely kocsi leváltható felsőrésszel birna és az a város határában üres felsőrésszel lenne kicserélve. Fontos dolog a köztisztaság kérdésénél az utcák öntözése is, ami a fenti két fogat alkalmazása esetén könnyen megoldható. Elhalaszthatlan kérdést képez nyilvános closettek felállítása is, amelyre nézve a kiküldött bizottság utal a városi mérnöknek ez irányban történt régebbi előterjesztéseire. A házi szemét összegyűjtésére bádoggal bélelt zárt tartány alkalmazandó minden egyes lakóházban. A házi szemét kihordása bizonyos előre megállapított rendszer szerint történjék, nehogy a jelenlegi állapothoz hasonlóan előálljon azon eset, hogy néha egy félévig sem voltak bizonyos helyeken a házi szemétért. — A kihordási dijakra vonatkozólag a bizottság a szobánként való megállapítást ajánlja évenként és szobánként 2 koronájával, szállók, vendéglők, fogadók, kávéházak, iskolák, intézetek, hivatalok és nagy ipartűző telepek után évi 20 koronájával, kereskedések, raktárak és egyébb nyílt üzlet helyiségek után pedig évente 8 koronájával. A szobánkénti kivetésnél bizonyos mértékig érvényesül a progressives és épen e szempont vezérelte a bizottságot az ez irányú javaslattételre. A szabályrendeleti terv kidolgozásánál különös gond fordittatott a fuvarozó és szállító eszközök tisztántartására. Egyike a szabály rendelet legfontosabb intézkedésének az hogy: »Lovakat, sertéseket, teheneket, baromfiakat, egyszóval semminemű háziállatot utcákra, terekre, legeltetés, vagy a patakba itatás végett kiereszteni vagy kihajtani tilos.« Nem ke.vésbbé figyelmet érdemel a bizottság azon előterjesztése, hogy: »Az első övezetbe tartozó utcákon tehenek és sertések tartása csakis házi szükségletre van megengedve és azoknak legelőre való kihajtása tilos.« An ennyiben a szabályrendelet-tervezet ezen pontja Ifogadtatik, úgy a város köztisztasági ügye egy nagy lépéssel fog előrehaladni és mindenki csa«. örülni fog annak ha megszűnik különösen nyáron az a nagy por, amit a hazatérő tehén- és senéscsordák vertek fel és megszűnik a tülkölés amelylyel sok polgár reggeli nyugalmát zavarták. Itt felmerült még azon kérdés is, hogy vájjon van-e szükség egyáltalán közlegelőre, s vájjon érdemes-e azért a pár darab tehénért a városi földeket a jelen állapotában fenntartani és vájjon nem volna-e célszerű a marhatartó gazdaközö.iség céljaira átengedett városi földeket okszerűbben kihasználni. Minthogy ez a kérdés szakavatottan: Paolo Veronese, az ilyen meg olyan, született halála előtt mintegy 60 évvel a maga szülőföldjén, meghalt születése után mintegy ugyanannyi évvel. Szülei korán beléje csepegtették a szép, jó és igaz szeretetét, (amint hogy minden hires ember szülei ilyenképen csepegtetnek) stb., továbbá én őt unom, mint a legjelesebb tankölteményt. Lionardo da Vinci (Vinci vagyok én is) szuverén szellemű misztikus költő lehetett, ő egyéneket föstött már akkor, mikor körülötte még sokáig csak fajképek járták, vörös-aranyjával úgy patinázza képeit, mint Homérosz az ő görög képeit a fajtalan istenek mosolyával. És mintha minden arcképének gúnyos forró ajkán a kegyetlen tudás csábos és gyilkos gyümölcse izét éreznők. Egy festőnő éppen másolta La Joconnáját, s láttam amint a Joconda mind dölyfösebb gúnnyal mosolygott s a szegény másoló önbizalma mind kétségbeesettebben roskadott össze. Sokan másolják Ingres finomrajzú Forrás-át is, de az Idő ércszobra a Luxembourg-kertben mostanában mind hangosabban tapsol — igazi vastapsokkal — nagy — ellenfelének, Delacroixnak. Murillónak kevés képe van itt, de avval aztán méltóan képviselve, egymaga föléri majd az egész itteni velencei iskola színgazdagságát; nagyszámú Mária-fogantatásai közül ez tán a legfinomabb; finom és lágy ecsetje hegyén meleg hárfamuzsika kél, színei zsongó angyalkorált játszanak. A hosszú-csarnok végérűl Rembrandt wagneri zenéje száll öntudatos erővel, a szétkúszó és diadalmasan egyesülő fény a modern zene szinezési pompájára emlékeztet. Rubenshöz Jordaens képein át viszen az út; a Le roi bőit mintha az emberi jókedv reneszánszát kezdené; a vaskos, de egészséges evés-ivás-kacagás jókedvét fösti, a bruxellesi Le roi bőit végig kacagja ugyanezt az ötletet, még jobb kedvvel. Rubensnél szoktam rendszerint megpihenni, a pompa költőjénél, a színek Vergiliusánál. Humanista léleknek érzem Rubenst, nem látok benne fönséget, de megragad az isteni boldog egészsége jelenetképein, melyeken méltán ölelkeznek pompában és gazdagságban istenek és emberek. A tejjel és hússal táplált forró szőke bujaság panegüriszeit fösti, magasztalja a testen a meleg puha selymet, melyhez képest — hiába — még a Bencúr selyme is kirakatbeli rendezésű. Hiszem magamrúl, hogy a testem erős és egészségem ruganyos, mint alig minden ezrediké, de Rubens testei közt mégis elszorúlva érzem, hogy az idegölő huszadik század fiai vagyunk és sóvár sóhajunk kél az elmúltakért, amint fonnyatag idegzetünkre rálehelt a meleg testekből kipárolgó boldog Egészség . . . A modern művészek már nem megnyugtatnak, hanem felkavarnak hangulatukkal és szenvedélyükkel, mintha a maguk korának izgalmas történelmét olvasnók. Canova tejhabeukor Ámor és Psychéje mellett elmegyünk megindulás nélkül, Carpeax Ugolinójának euripidesi ereje már megdöbbent, Rodin pedig meghódítja szenvedélyünket. Corot teli levegőjét, suttogó, csókostapintatú lombjait szerettem meg legjobban a tájképfestúk közül, a Luxembourg múzeumbúi Pointelén Meönyánszky-szerű levegőjét, —■ de azt rtiondorr, hogy nekünk magyaroknak nincs mit szégyenkeznünk táj- és állatfestőinkkel. A Luxembourg múzeumon ma a Rodin Le Beiserie uralkodik, a Rodin szobrai élik leg•íartilmasabb belső értelmi és érzelmi életet, s amnt ők mibelénk, mi is beléjük éljük magunkat ezért a legnagyobb szoborművész ma Rodin. Met abban látom a modern művészetek lényegét hogy a mai művész a közönségét is belevoija magának a mű megalkotásának munkájába és gyönyörébe. Ezért látszik ma a művész kézéiül kiadott műalkotás még csak félig végre■ rtottnak. A beszédművész is: nem beszél ki rúndent, hanem azt, amit hadd kiki idomítson riagához: csak sejteti. így jézus is az igazságokat csak példázatokban mondta ki: hadd alakítsa kiki magához. Mikor már leírták s egyetlen értelműnek immobilizálták őket: akkor meg is ölték őket, mert az igazságoknak is fejlődhetőknek kell lenniük a fejlődő ember számára, és alkalmazkodónak minden emberhöz. így alakúit folyton az istenfogalom is a fejlődő emberhöz, minden korhoz és emberhöz más alakban, — és minden bálványistent is sorra amaz igaz isten bölcs gondviselés« küldött nekünk, aki végleges alakban soha meg sem is fog nyilatkozni az embereknek. Ezért Ő az örök élet. Mi, a Szép legvátozékonyabb istenének druidái, gyakran el-el kodorgunk az Aranyborjúistent imádó Szajnajobbpart palotái között, sóváran izzó szemmel és dacosan; sőt gyakran kivetődünk a Montmartrera is, hol a legpogányabb