Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-17 / 51. szám
r ELŐFIZETÉS! ^8 ^Sj^k BB A B BB A BB BBi Egész évre 10 kor. — fii. |BgB| MM ftp $0' *Sj* í|| 3P HE B^jB BB Bf^B Losonc, Kubinyi-tér 12. Fílévre^^ 5 kor. fi!. 18 9H «1| « j|p| RÍ Mh S| jjSB gl :p|§ fj|| 98 1|3 fl| 8Bi ^B ^8 hová a lap szellemi Egyes szám ára 20 fii. H H H IP f|| H I» fi W fS* 11 W flH H W közlemény intézendő. ÄÄ I I I m I I IB I I IB I % IB |_ KIADQhUVATAL t tanítók és körjegyzők ■ ■ ■ K ■ BpfP» Í|| II jp lg {■ «■ ■ Losonc, Kubinyi-tér 11. egyesülete tagjai részére ^8 ^8 jat» jHM 88 38 ffi W,^1 í|fci g. 8 8 8R gK gB ^Bí 'nova az előfizetések, ■ ■ ■ B8 jSffll ■ ■ 8B mm BB BB jlfi fl8 HÍ Sn ^8 88 flH minden-Mírdctések jutányos iron ^B Mb fl} HH Ilf jfl Bk tí ¥ ' Jf Tjá lg. Ép |Éj 88 BE É| jfl nyeli és a lap szétkülvétctnek fel a kiadőiiiva^BJE J>| jSif £ flr »81 Í|i|í "■ &f ffiSÍ jp JÉ8 j&B 9B^fl[ ' gB && jB_JB désére vonatkozó fel. ^^ggV HrBBF flBflB' BB ln^ .SBfgppF v> «hÉsf ipS*®* l^gjflp flft szólalások Intézendők. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. III. ÉVFOLYAM. 51. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1908. DECEMBER 17. Politikai szemle. Az események homlokterében a balkánkérdés áll. Bosznia és Hercegovina annexiója ügyében, amelynek fejleményeit érthető izgatottsággal várja az ország s amelyre figyelő érdeklődéssel tekint szinte az egész világ, az utolsó napokban gyors egymásutánban olyan események történtek, amelyek a dolgok kifejlődését uj mederbe terelik, amelyek mindenképpen megnyugtatással szolgálhatnak. Arra a szörnyű viharra, amelyet az annexió megtörténtével csodálatosképpen nem az egyedül érdekelt Törökország, hanem Szerbia meg a feketehegyek fejedelemsége támasztottak, az egész vásári lármára a monarchia részéről csak egy lehetett a felelet: odaállítani a bosnyák határra a tilalomtáblákat: Hands off! Fel a kezet! Olyan módon, olyan nyelvvel írni ki ezt arra a tilalomtáblára, amely volapükebb az eszperantónál, amelyet megértsen Belgrádtól Cettinjéig de megértsen egyebütt is mindenki, akinek foga fáj arra területre, amely végtére is a mi házunk, a mi várunk. Hát ez meg is történt. A hatás látható is. Belgrádban — legalább azokban a körökben, amelyek valahogyan mégsem ittasultak meg teljesen a nagyszerb bóditó hahatásától — újabban józanabb és nyugodtabb hangok hallatszanak. Újabban megszívlelni látszanak azokat az intelmeket, amelyeket a hatalmak intéznek hozzájuk, hogy jó lesz már most nem csinálni meggondolatlanságot. Tittoni, Izwolszky és Bülow, az olasz, az orosz külügyminiszter és a német kancellár nyilatkoztak a múlt héten az annexió kérdéséről. Bármilyen divergálok is ezek a nyilatkozatok, le lehet szűrni belőlük azt a következtetést, hogy az európai békét a balkáni bandák betörései aligha fogják megzavarhatni. Le lehet szűrni belőlük azt a tényt, hogy Európa visszaborzad azoktól a súlyos következményektől, amelyekre egy nagy és véres háború képében Ausztria- Magyarország hatalmi szférájának a Balkánról való kitolása vezethetne. És le lehet szűrni még azt, hogy a kérdés vitás részének megoldása akár a közvetlen Törökországgal való tárgyalások, akár a nagyhatalmak konferenciája révén, de mindenesetre korrekt és diplomáciai formák szerint fog megtörténni. Minden jel arra mutat, hogy nemzetközi bonyodalmak elkerülésével, háború nélkül, a diplomácia békés fegyvereivel sikerül elintézni az annexió körül kiélesedett ellentéteket. Sűrű hópelyhek hullása között közeledik a kereszténység legnagyobb ünnepe. Karácsony napja, amely a Megváltó születésének emlékezetére a szeretet sugarait árasztja a világra. Es a szeretet ünnepének régóta tudott kulturális és gazdasági jelentősége is van a mellett a nagy világhistóriai és etikai jelentőség mellett, amelynek emlékezetét közel kétezred éve ünnepeli a civilizált emberiség. Ez a gazdasági jelentőség abban rejlik, hogy karácsonkor, amikor ünnepet ül a szegénytől a gazdagig, a pórtól az uralkodókig mindenki, egy a társadalmi életben, — Jézus jaszolyához vitt ajándékok kegyeletes emlékeként, — bevésődött szokás, a karácsonyi ajándékok szokása révén a pénz vándorolni, gurulni kezd helyről-helyre, kézről-kézre és milliókra megy az az összeg, amely ilyenkor helyet cserél. A karácsonyi ünnepekben és azokat megelőzően az iparcikkek és, — különösen a házi szükségletek fedezésére szánt — mezőgazdasági termények kereslete fellendül, megkezdődik talán a világon mindenüt az iparban és kereskedelemben időszakot jelentő karácsonyi vásár. Azok a nemzetek, amelyeknek gazdasági élete a mienknél kifejlettebb, — első sorban Anglia — már évtizedek óta uj irányba terelték az ilyen alkalmi ajándékok és emléktárgyak adásának módját. Azok a nemzetek, amelyek régóta belátták, hogy gazdasági fejlettségük és ennek révén magas kulkulturális színvonaluk alapja a munkájuknak 13. TÁRCA. Keletiek Nyugaton. (Úti levelek Qyökössy Endréhöz.) Páris, júl. 18. Az én kis szobám a Hotel des Bernardinsban: a Quartier Latin sűrített kivonata, úgyszólván a diáknegyed dióhéjban. Mégpedig nagyon kis dióhéjban: ha egy-egy jót akarok nyújtózkodni, akkor már a szomszédomat kell megkérnem, hogy nehány végtagomat ideiglenesen nála helyezhessem el. Kandallóm ódon, a kan, dal és ló tüzét egyaránt nélkülözi, hideg, mint egy 70 éves apáca; még nem kutattam benne, de biztosra veszem, hogy kétszázéves parókafoszlányokat s pomádétégelyeket lehetne mélyébűl kikapirgálni. A falakon színes metszetek XIII. Lajosról s egy barátnőjéről, sok loajalitással metszve, de gyönge művészettel. Az ágy határozottan két személyre szól: — nem tudom, hogy mit akarnak evvel nekem kifejezni. Alattam épen Gábor lakik, oly vékony a fal köztünk, hogy én mindig meghallom a cuppanást, melylyel a Múzsa őt arcúi csókolja, őt pedig éjjelente gyakran nem hagyja aludni verslábjaim sánta kopogása. Az udvar kürtőnek túlságosan tág, az ötödik emelet lölött csak akkorát látni az égbűi, mint egy makart-kép keretén át s e szegényes horizónon állandóan ott látom lebegni a Quartier Latin fölött a végrehajtás Múzsájának szárnyait. Alkony és hajnal táján az udvar barna, majdnem cseppfolyós sűrűségű levegőjében rengeteg denevér surrong, csivirrog, akik még Eugen Sue idejéből maradtak itt s alkalmasint csupa konzervativizmusbúi, tojások útján szaporodnak.”; Még egy másik meghibbant elméjű úr lakik az udvaron valahol, ő az agylágyúlás mezején már nagyon előrehaladt; mikor néha éjjel háromszorosan el-elbődül: Máji! Máji! Máji! — minket majd a nyavalya tör ki. Ez a titokzatos szó, mint elsülyedt hajóbúi az árbóchegy legvége, hzonytkeltőleg mered ki a megsemmisülés holttengerébül. Ha majd én is elsülyedek ama nagy csöndes óceánba, vájjon mely árbocom marad ki utolsónak ? ... Igazi uccámnak egyébként nem a mi Bernardinusaink uccáját tekintem, hanem a Rue Monget, vagy még inkább a Saint Michelt. Az egységes stílusban épült Mansart tetős házak, a könnyed tetők, melyeknek kéményei, cirádái mintha a paloták könnyed kivirágzásai volnának, az óriási platánsorok megnyugtatják az embert, itt nincs próbálgatózás, stílusok marakodása, ez megállapodott, teljes világvárosi út képe; a Loránd kedvéért ideiglenesen én is szerelmes vagyok belé. Bámúlom és irigylem az Opera Avenue pompázó, gazdag szellemét; a világpolgári büszkeség és a magyar megalázottság osztoznak lelkemben, mikor a Champs Elisées és Bois de Boulogne avnűit járom; de legjobb szeretem a Szajna partjait párás távlataival, változatosságával; ezeken a partokon végigmenni: a világ legmélyebb zenéje... Az Isle de la Cité partjain a századok legendájának mély alapbasszusa morajlik: Notre-Dame, Hotel Dieu; Sainte Chapelle, a Morgue, s a Gréve tér az örök folyó túlsó partján .... Gáborral a Louvreba menet és jövet mindennap végesvégig bukinizáljuk a Szajnapart ódon könyveit, régiségeit, századok tarka hulladékait. Ez párisi különlegesség, száz meg száz könyvesláda kirakva egymás mellett a part kőperemén, mérföldnyi hosszan bennük osztályozva a könyvek: 1 sou árúak, 2 sousok, 3, 4, stb. Gazdáik maguk is mind régiségek: ajkukon XVIII. századi mosoly, vagy középkori sovány komorság, orruk megsárgult elefántcsont, pápaszemük már szivárványos is tán ... . Egyetlen magyar könyvet láttam az egész között: egy magyar tudós küldte tiszteletpéldányúi egy francia tudósnak, dedilálva mély tisztelettel, s most ah itt hervadozik mély árleszállítással......... Nem kevésbé sajátságos a könyvszaglászó közönség, azt hiszem, külön céhük is van. Legszorgalmasabbak a sovány savanyú filológus diákok, kik egyfrankos ebédet esznek — du pain á la discretion — itt izgatottan és sováran turkálják a bipontini kiadásokat; szociológiái műveket keres a szőke orosz diák vékony bőrben, adomás könyveket a szatócs vastag bőrben, főrangúak szerelmi történeteit a facér diákkisasszony fűzve és rég fölvágva. Ebédutánonként a Loránd kedvéért eljárunk a Mauguinbe, hol hasonlólag az Amerikábúl elterjedett bar-okhoz, a fiúk 2 soussért egy bögre feketekávét isznak ki, mig körűi a tömeg kockázik, rigolézik, újságol, mind állva és kétpercenként kicserélődve. Nálunk a kávéházi »blatt« egy gyűszű kávé jogcímén elterjeszkedik 5—6 széken a.végtagjaival a keleti szélesség és északi hoszszúság minél távolabbi fokai alá, végigolvassa nemzetünk hírlapirodalmát, kivág nehány képet a nyugati szépirodalmi lapokból, ir egy levelet, alszik egyet, mondhatni valósággal nyaral egyet s ebben minden végtagja egy-egy családtagnak számit, más-más széken nyaral. Itt az élvezet s a pihenés is csak egy-egy pillanat. Mert a másik pillanat már uj izgalmat dob a szemünk közé. Az élet legtarkább, Iegpözsgőbb kaleidoszkópja a párisi ucca. A boulevard ! . . . . hallod, hogy csillan, hogy pendül, muzsikál és illathullámot vet ez a szó, hallod? Lapunk jelen száma nyolc oldal.
