Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-29 / 44. szám
1908. október 29. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. nem is vagyon forgalmi értelemben. Pl. a helyi érdekű vasutak törzsrészvényei vagyont egyáltalán nem képeznek, hanem egyszerűen kiadást, mert az nem hozott és soha se’ is fog hozni jövedelmet. (Itt megjegyezzük, hogy a Losoncgácsi vasútnál a város által jegyzett 12,000 K értékű törzsrészvény átvételét jogos indokból a képviselőtestület megtagadta, s tudomásunk szerint azt mindeddig át nem vette. Kérdjük tehát, miért szerepel mégis ez a tétel a »cselekvő és jövedelmező« vagyon rovatában?) Jövedelmezőnek van kitüntetve a jövedelem feltüntetésével a vásárjog, s fel van véve vagyonként 700,000 K értékben. No ha ez nem absurdum, úgy nem létezik absurd dolog egyáltalán a világon. Hiszen ilyen okoskodással annyi vagyont mutathat ki a számvevőség és leltározó bizottság, hogy a legirigyeltebb törzsvagyonközségek sorában foglalhatunk helyet. Fel kell venni igy aktiv vagyonnak az adózó polgárokat, mert hiszen azok évenként körülbelül 300,000 K pótadót fizetnek, s ez a hozadék 5°/0 alapul vétele mellett 6,000,000 K aktiv tőkevagyonnak felel meg. Vagy felvehető a kövezet vámszedési jog, hiszen az is jövedelmez annyit, mely 1,000,000 K vagy talán még ennél is nagyobb összegnek felel meg. A kövezetnek a IV. cím alatt vagyonúi felvétele a már elmondottak alapján szintén helytelen. Nem vagyon az, hanem tartozás, melyet mint kiadást törlesztünk. Ha vagyon volna, úgy az hasznot hozna nekünk. Ha bizonyos kiadást teszünk valaminek megszerzése végett, úgy a megszerzett dolog csak akkor fog vagyon számba menni, ha annak rendeltetése az leend és természetszerű is az, hogy jövedelmet hozzon. Ez oly egyszerű gazdasági elv, hogy bővebben magyarázatra sem szorul. No már most hogyan lehet a kövezést vagyonnak tekinteni, mely nem hogy jövedelmet (mindig pénzbeli jövedelmet kell érteni) nem hoz, hanem folytonos kiadást okoz, mert annak teljes kifizetése után is mindig kell azt javítani, pótolni. Egybefoglalva az elmondottakat, bizony sajnálattal kell konstatálnunk, hogy hiú remény abban a tudatban ringatni magunkat, hogy Losoncnak aktiv vagyona van. Nincs vagyonunk, ami volt az elúszott, elpusztult s a való állapot az, hogy helyzetünk passiv. Ezt konstatálta a törvényhatóság is, s erre vezetendő vissza a pótadónak 20—25 százalékkal való jövőbeni emelése, mely arra szükséges, hogy igy törzsvagyonunk ismét visszaszereztessék. Kik voltak hibásak a városi törzsvagyonnak szétzüllesztésében, arra sajnos nincs módunk rámutatni. De tartsa kötelességének a vezetőség, (tanács, képviselőtestület,) hogy ezt kiderítse. Habár anyagi felelősségre senki sem vonható már, — hiszen a számadások mindenkor helyeseknek ismertettek el — mégis fontos tudnunk, hol történt hiba s kik által követtetett el, hogy a jövőben ilyesmi elő ne forduljon. Anyagi tekintetben lejtőre jutottunk, jó lesz, ha idejében gondoskodás történik, mert az adózó polgárság nemcsak azért van, hogy mások tudatlansága és hibája miatt bekövetkezett károkat és veszteségeket keservesen megkeresett filléreiből pótoljon ki. A mostani pénzügyi és gazdasági igazgatást hiányosnak és rossznak kell az eredmények alapján minősítenünk. Hisszük, hogy a vezetőség a hiányok pótlásának módját meg fogja találni vagy uj szervek beállításával, vagy valamely intézkedés tételével, mert bizonyos, hogy a jelenlegi rendszer helytelen és a köz hátrányára szolgáló. A polgármesteri jelentésben a bevételek és kiadások kimutatására vonatkozó I—XIII. címek alatt felsorolt adatokra is van mt^j'egyzésünk. Ezek közük a legtöbb rovat nem nyújt tiszta képet. Nincs ugyanis kitüntetve, hogy van e az előző évekről maradvány vagy van e vesztesség. Eme megjegyzésünk különösen a VIII. tétel alatti köztisztasági pénztárra vonatkozik. Végül a jövőre vonatkozólag egy áttekinthető és szakértők közbenjöttévei elkészítendő egységes mérleget kérünk. Lépjünk a tornaegyletbe. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy mily befolyása van a test edzésének az emberi életre, hogy mily fontossága van épen azokra, akik szellemi munkával foglalkoznak, hogy menynyire szükséges mindenkire, hogy megóvja magát a betegségektől, az emberi nyavalyáktól. A szellemi működés egyik fontos alapja az egészség. „Mens sana in corpost sano“. Nagyon sokan megírták, elmondták e tétel igazságát, mégis mennyien vannak, kik nem követik. Sokan vannak, kiknek ehhez nincs kedvük és szabadságidejüket inkább kávéházakban vagy korcsmákban töltik. Ezek nem gondolják meg, mennyit veszítenek életképességükből, létfentartó erejükből akkor, mikor a szórakozás, a szellemi pihenés örve alatt, izgató élvezetekbe merülnek és azt gondolják és mondják, „Munka után édes a nyugalom . Hát ez a pihenés? Ez nem pihenés, ez annak az idegfeszitő munkának egy változata, melyet az emberi létért kell végeznünk, de mig az utóbbi eredménye a jólét, addig az előbbinek a jólét megszerzéséért szükséges erő lerombolása. Szellemi szórakozásra szükségünk van, de oly mértékben és módon, mint azt teszik, semmi esetre sem. Nem szabad megfeledkeznünk arról az anyagról, melyben élünk, melyben vagyunk: a testről. A szellemi szórakozás mellett a testiről is kell gondoskodni. A szórakozásnak van egy más neme, mely van olyan üdvös, és szükséges, mint az u. n. kellemes szórakozás. Ez a sport, mely amellett, hogy a testet edzi, szórakoztatva hat kedélyünkre, melyet az élet nehézségei eléggé letördelnek, üditőleg hat, erősekké tesz, nemcsak testileg, hanem lelkileg is, mert hisz maga az az érzés, hogy edzettek vagyunk, egyik rúgója szellemi tevékenységünknek — s igy mondhatnánk a sport nyújt igazán szellemi pihenést. A sport fontosságát, Angliát nem is említve, Magyarország minden városa elismerte, annak megvalósítására, üzésére eszközöket nyújtott a sport-torna egylet alapításával. így a losonci is. Mindazokat, a kik testük épségére adnak valamit, felhívom, hogy válasszák szellemi pihenésük gyanánt a sportot, a test edzést, és lépjenek minél többen a Losonci Torna Egyletbe. Jelentkezni lehet a belépésre az egyleti titkárnál, ki jelenleg Draskóczy Zoltán. Az egylet hétfőn és csütörtökön délután 6—7 óra között tartja torna óráit a tan. kép. torna helyiségében. TELEFONON. (Demokrácia.) Csrrr! Halló! — Halló! Kezét csókolom Nagyságos Asszonyom. — Ugyan, ne mondja nagy betűvel; egyáltalán nem szeretem a nagyságos címeket. — Én még a tekintetest sem. Igaz, hogy nem is lesz magasabb címem, mint t. c. — Helyes t. c. barátom. Ha komoly barátomnak írok, vagy tőlük kapok levelet, nincs a levélben egyáltalán semmi titulus. Mert végre is mi köze hozzá a levélhordónak, hogy engem, vagy mást, milyen taksa cim illessen meg, illetőleg mennyire taksálnak a barátaim. Helyes. Vagy viszont, ha valaki bőkezűen nagyságosnak vagy méltóságosnak ciinezteti magát, a szegény tehetetlen postás csak nem állhat neki, hogy minden levélrűl lekaparja a túlságos címzést — Bár mindenki igy járna el s igy gondolkoznék ebben a kapaszkodó, törtető világban. De nálunk, a mi szegény', betegesen pöffeszkedő társadalmunkban mindenki címek után kapkod. Utálat. — Helyes. Utálat. Örüljünk, hogy mi legalább demokrata elemek vagyunk. Végre is ember és ember között emberi méltóságra nem lehet külömbség. — Lelkesen, hosszantartón helyeslem. Én ma a favágómnak így mondtam : „Uram, venné-e magának a fáradságot, hogy e szerény famennyiséget fölvágja, ha Önnek úgy tetszik ?“ Nos, mit szól hozzá ?- Ez már demokrácia! — És a szobalányomat elengedtem a Szakácsnők Szobalányok és kamarahangversennyel egybekötött táncvigalmára. — Igen, a barátnője mondta, hogy az ő szobalánya volt a maga szabójánál és szakasztott ugyanabban a ruhában és kalapban fog megjelenni, mint a magáé. — Jesszus! Na ne mondja! Azt merné tenni ? ! Hát talán nincs joga hozzá ? No ez már mégis hallatlan impertinencia! Én soha többé az én ugyanolyan kalapomat és ruhámat föl nem veszem többé! Hát mi vagyok én neki? — Ne értsen félre; barátnője szobalánya ugyanolyan ruhában lesz, mint a magáé, t. i. a maga szobalánya. — Hja vagy úgy ! Egészen elhültem. Mert végre is, én demokrata vagyok, de — — Úgy van, az emberek közt elvégre is vannak külömbségek. — Ez is helyes. Csrrr.- Kezét csókolom. Csrrr. HÍREK. Pikkoló. -Halottak emlékezete. A hangulat borongós. Az őszi szél süvölt végig a tarlott mezőkön. Északról jövő fagyos lehellete megdermeszti a természet szinpompás teremtményeit s aszottan, szárazon, sárgán kering alá a fákról az élettelen falevél. Minden az elmúlás, a vég hideg borzalmát leheli s az emberi lélek magába száll. Látja kicsinységét, törékenységét, elmúlását az örökéletű, hatalmas, erős, nagy természet mellett. S ezt a komor, bús időt szenteljük mi a halottak emlékének. A szomorú sirkertek domboruló hantjai ilyenkor megelevenednek. Virágkoszoruk, égő mécsek jelzik a soha el nem enyésző emlékek ébrenlétét, a kegyelet gyönyörű virágainak évenkénti hajtását, sarját. Minden embernek van gyásza e napon. Mert vájjon kinek nem nyugszik csendes sirhant alatt valakije, vagy valamije. Akit a sors megkímélt még attól a próbáltatástól, hogy közeli szerettei közül elragadott volna egyet is, annak ott nyugszik valahol mélyen elhantolva, a jó barátja, kedves pajtása, s ha az sem, mindenesetre ifjúkori álmai, ábrándképei, melyeket az élet szigorúságai döntöttek a korai elmúlás sötét vermébe. Az álmok temetője! Oh minő nagy, minő díszes sirkert lehet. Itt nyugszanak eltemetve szép sorjába*,1 mindama szép képzeletek, melyeket ifjúkorunkban, csendes alkonyaikor szőttünk, egyedül, kettesben, kiszínezve, kifényesítve a jövendő képét, mint urát hazaváró kastélyát a várnagy. Eltemettük mind, valahányat szép sorjában. Amint az élet vihara végigszáguldott rajtunk, sorvasztó, forró lehelletével, azonképen leforrázva, elperzselve hanyatlottak le azok az álmok, mely az élet sikereiről szólt, a törekvés elismeréséről, a jók megjutalmazásáról, valamint a gonoszok megbünhődéséről. A vihar tovább állt, s mi itt maradtunk megfosztva mindama szép himportól, mely az élet ideáljain ragyogott s amely nélkül csak sivár küzködés, hiábavaló kínlódás ittlétünk. De az élet megtanított, hogy megalkudjunk sorsunkkal. Hogy lemondjunk mindama hivságokról, melyet valamikor elengedhetetlen kelléknek gondoltunk jövendő boldogságunkhoz. A jelen rettentő valóságával, megtanított minket, hogy a szép álmokból a valóra ébredjünk, a fellegvárak csillámló ezüstjét kellő értékére szállítsuk. Az esztendőnek ennek a szakában kimegyünk a temetőbe. Kimegyünk az elköltözöttek hideg lakába, hogy ezzel áldozzunk soha el nem felejthető emlékünknek. S ilyenkor temetjük azokat a szép álmokat is, melyek hivatva lettek volna arra, hogy az élet súlyos terhét megkönynyitsék ... Vájjon nem boldogabbak-e azok, kik ott lennt pihennek megszabadulva a földi hivságoktól s mindama gondoktól s bajoktól, melyekkel ez a szép, ez az örökké dicsőített, de amellett sivár élet jár ?! Emlék-ünnepély. A helybeli ág. hitv. ev. elemi leányiskola növendékei f. hó 31-én, szombaton délután félhárom órakor, a Rónay-féle tanteremben a reformáció 391-ik évfordulója alkalmából emlék-ünnepélyt tartanak, amelyre a m. t. szülőket és tanügybarátokat tisztelettel meghívja a tantestület.
