Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-30 / 5. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: : Negyedévre 2-50 kor. ; Egy petitsor tere 10 fill. ,j l££U:i£:: a losonczi függetlenségi és 48-as párt I I 1 HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1 I III. évfolyam. 5. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 január 30. Még egyszer a házszabályról. Irta: Madách Aladár. Azt mondja a hagyomány, hogy a nagy Napóleonnak volt egy szürke felöltője, a melyhez babonás előítélettel ragaszkodott. Hadjárataiban hü kísérője volt ezen ruha és a fáma szerint talán győzelmeit is kapcsolatba hozta vele. A magyar politizáló világnak is van egy ilyen babonás szeretettel ölelt ruhadadarabja a házszabályokban. Bizonyára Napóleonnál nem a felöltő szerezte meg a győzelmet, de az, aki abban lángeszű terveit megalkotta; csak az ő cselekedeteit, csak az ő akaratát szolgálta esetleg az az önbizalom, az a hit, amelyet esetleg a felöltő megszokott intim gondolata talán egy hajszállal erősebbé tett, rugalmasságot és önbizalmat adva a léleknek. A magyar nemzet is ellenállott volna más házszabályok mellett is és megtalálta volna minden télig-meddig parlamentáris házszabályok mellett azokat a pontokat, amelyeknek felhasználása mellett a háta megett volt országos hangulat segítségével éppen úgy lehetetlenné tett volna műiden hazaellenes kormányt, illetőleg azoknak a haza függetlenségét aláásni alkalmas javaslatait, mint a mostani házszabályok mellett tette. Ez volt a fő: az elszánt hazafias érzés s azon erő, mely a megette volt lelkes országos hangulat erejébe vetett bizalomból táplálkozott. Hiszen maga a függetlenségi párt felajánlotta Tisza Istvánnak a mainál sokkal megszoritóbb változtatást a választások kiterjesztésének áráért. No persze még ráadásul az ő fejét kérte. Nincsen tehát alapja annak, hogy a függetlenségi párt néhány tagja elvben tagadja azt meg a mai jóakaratu kormánytól, amit a darabontok előfutárainak megadott volna egy kisebb árért, t. i. csupán a választói jog kiterjesztéséért, mikor most hasonlitha.latiul nagyobb árt kap az általános választói reformban, mely a kellő nemzeti garanciák mellett régi programmpontja. Végre is a végső támadást alkotmányunk ellen nem a házszabályok ereje verte vissza. Perczel zsebkendője már letörölte volna az egész szóárba foglalt ellenállást, ha egy halvérü párt ül a varázslatos felöltőben; — de szerencsére ez a kisebbség, amely benne volt, bátor és elszánt legényekből állott és egy ország volt a hátuk megett, a mint az utána következő választások megmutatták. Ezért maradt a zsebkendő csupán zsebkendő es nem lett egy alkotmánynak szemfedője. Nem is lesz az soha, az erőszakhoz nálunk ilyen komédia nem elég. Nem is a házszabályok, ue az ország autonomikus erejének ellenállása mentette meg az alkotmányt. Most már ezen ellenállás is némileg erősebbé van téve, de bizonyara minden függetlenségi ember érzi,, hogy ezen irányban még igen sok a kívánni való. Más részről igaz, hogy egy nemzetellenes kisebbség, mely nem is lehet nálunk sohasem elvileg egységes, eredményt obstrukcióval kierőszakolni nem fog soha, igaz az is, hogy eddig csakugyan sikerült a mostani házszabályok mellett is megélni, de tagadhatatlan, nogy folytonos akadályokat gördíthetnek az ügyek gyors tárgyalása elé, politikusabb es taktikailag helyesebb lesz, ha némi csekély változtatással, illetőleg pótlással a megváltozott helyzethez alakitjak azt. Nem tudom, Napoleon javitatta-e hires felöltőjét; ha elkopott gallérja, varratott-e reá újat? Annyi bizonyos, hogy a házszabály a magyar nemzetnek ezen szerencsekabátja szabó kézre szorult. A politikusoknak elenyésző kis részét kivéve, mindenki érzi ezt s azon egynéhány üiszidens kivételével csakis a módra és mervre nézve volt eddig nézeteltérés s abban is sikerült a komproinissum. Eredetileg sem volt jól szabva ez a ruha, pedig aug van emDer, aki vőiegényi attilajat ezüst lakodalmára is használhatná, akármilyen jól szaütak is azt akkor. A régi hazban megjárták a mostam szabályok, üe az uj választó törvény szerinti jövendő házban semmikepen sem lesznek Használhatok, sot mar most is éreztük akadályát mozgásunkban. Bizony a mi házszabályunkra uj gallért keli varrni, ami kedves horvat, oiah TÁRCA. A sátán. Irta : Benda Jenő. A »Losonczi Újság* eredeti tárcája. Demeter ui szerfölött el vala keseredve és kacérkodott egy revolverrel. A revolver az asztalon feküdt, szép sima szerszám, fényes es tetszetős. tgy kicsi dísztárgy. Demeter ur pedig az asztal előtt ült és semmi egyebet nem csinált, csak éppen kacérkodott. Hátradőlt a székeben, úgy nezte a csillogó, eleíantcsontiogoju holmit. Azután a kezebe fogta, a súlyát menegelte. Es ptooaképpen nalániekahoz illesztette a csövet. Most egy nyomás. Azután púk 1 es vége van mindennek. Nem nyomta meg a ravaszt, hanem visszatette a revolvert az asztalra és eiiiatarozta, hogy előbb Diánát lövi agyon. A gyönyoruseges szép asszonyt, a Hosszú arauyhajut, a kőszívűt. Oyuloite most ezt a nőt. ívtertnogy ót okozta minden szenvedeseert. tióbb ot, aztan sajat magat. Es az ajakát harapta úgy, hogy kiserkedt rajta a vér. Eltorzult az arca, mint egy kinvanatast szenvedőé. Mert nemcsak a testei, a csontokat és az izmokat lehet kinpadra feszíteni. Gyakran keresztre szegeződik, testi kínhoz hasonló kínnal vivődik, vergődik a teick is. Ügy, mint most a Demeter ure, aki íme szerelmes és meg akar halni. Előbb azonban őnagysagát fogja agyonlőni, mert ő az oka a sok és nagy szenvedésnek. A gyönyörű Szép, aranyoshaju asszony, aki nem akarja meghallgatni Demeter urat, mert erényes akar maradni es becsületes. Most pedig egyszerre odaérkezett Demeter úrhoz a hatan. tvuiso abrazatara nezve nem vaia o az a lotarkos, kenkoves lovag, kinek gyermekek rettenetére, Düntoi eiriasztanuo kegyes mvek nagyon nagy ijeűelmere az írások leiestik. batam nuvoitaboi íegieijeDb annyi maradt oenne, nogy az egyik labara uicegett s a két szeme íoDogo íanggai egeit, olyan looogo lánggal, amilyen nem eg közönséges naianuo szemeoen. Egyeokent kiiogastalanut öitozoit, szemoeotióen naiavauy ur von, egy kevesuoe íaraüt es nagyon jó modorú, inkább volt hasonlatos egy nem egeszen nju vnagnnoz, aki eiinunott íucjet elvezetekre, tömi gyönyörök keresesere nasznaia tel, mintsem az ijesztő, íéieimetes batannoz. Es monda a batan Demeternek, aki megriadtan szakította reme a csinogo revolverrel vaio kokettirozast I bzervusz komám i Legkedvesebb segítőtársam ! — Bocsánat! Nem ismerem urasagodat! — vaiaszoita Demeter, eimeiazasauoi telrezzenve, s igen csodálkozva amiatt, Hogy maganyat így megzavarja egy ism .rosen megszoiaio luegen. uenogy nem ismersz 1 En vagyok a batan 1 Demeter megijedt. De nem mutada az ijedelmet, mert eszeue jutott, hogy az nem lenne gavaileros es hogy a megijedő ember nagyon nevetséges tigura. Azeit nyugalmat erőltetett magára, barna az első meglepetés kabulataban szédült és hebegett! Kérem ... én ... azt hittem ... a poklok mélységes lenekén tanyazik méltóságod 1 A batan kacagott es bizalmasan leült Demeter mene az asztainoz. — Dehogy tiam! Az régen volt! Akkor, amikor meg a bibliát írtak. Es sok száz evvei ezelőtt, mikor egyszer magainnal egy Hírneves poétát is vendegui uszteineitem. Vaiaini Dante nevűt. Ekés versezetoen meg is irta, nogy odalent miket ta|jasztait. uizonyara olvastad. Avagy nem ismered a Divina uomediat í Demeter ur sonasein oivasta a Dívnia Comediat. Mint anogy tulajdonkeppen egesz eieteit keresztül nem Olvasott serniuusein. a könyveket es a poétákat nem igen kedvelte. Es a kepzeiet vuaganai sokkalta tooore oecsuite a vaiosagot. Hete mind eziueig aooau leit ei, nogy runakat csináltatott, azutan ezeket einyutte. Es újra rúnákat csináltatott, azutan ezeket is einyutte. tvozocii a kavenazaköan sok pikkoioi megivott. Udvaron, s minden rendu rangú noktoi ueszedic a szép rudaknak, csinos bajusznak es jo modornak jaiu Hódoltság adojat. Mígnem a szépséges szép, aranynaju asszonnyal nozta össze a végzet, aki kőszívű maradt es erenyes, gyaszoa uoruvan, gyilkos gondolatok orvenyebe taszítván czzei ueineter urat. — Eiam, — magyarázta jóakarattal az ördög, kinek külső színezete olyan von, mint egy derek viiagtie — azóta az íuok megváltoztak i Dante pokiaban az emberek mar nem Hisznek, b abban a pillanatban, mikor az utolso hivő meghalt, ez a pokol megszűnt létezni. Összes kínjaival, förtelmeivel és rettentével együtt ide-
