Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-29 / 44. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK. £ A A Ml^k A f| Egész évre 10 kor. fii. H| BET 19ft Bl §9 Bf MM llj B H MM |f|| Sf’ B Losonc, Kubinyi-tér 12 —i£;s I lllll IBII |i II III H 11 .?vÄÄSk,i I I I m I | Ü I I 1 1 I I l L Ki ADÓTM ATAL: tanítók és körjegyzők H M WH® B9 »9 Kg|[ HU |&| SSjj M TKfe KE \jjSjB Losonc, Kubinyi-tér 11. egyesülete tagjai részére B B m ffilf B üilBl Itl ä. Ujj Hl §«) a B a II Bf ffi MM hová az előfizetések, “ ' - 1 5 I | ISII IBII I! lifilllllll SSfOJES Hirdetések jutányos áron H M Hn fóf| ft® Ejjl B tmfj Sí «Sg {&§ »Ä §K8 g|5| §|fl m| B B B nyék és a lap szétkül­vétetnek fel a kiadőhiva- B^^ BLJH ||| fill ||jg Mfl jW * BBM gBg Jjp ÖBSL |H| SBB B 8m Hl désére vonatkozó fel­talban. BBmB HnBB Rflj VR WHSflf Mi '^m^SSSr gM M BVUk|p szólalások intézendők. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. III. ÉVFOLYAM. 44. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1908. OKTÓBER 29.­Mit hoz a jövő? Szász József. Komoly férfiak lelke mélyén ott ül a sötét aggodalom: milyen jövő virrad ránk legközelebb, sikerül-e békességesen megol­dani a felmerült balkáni kérdéseket, sike­rül-e nemzetünk hajóját a mai veszedelmes örvényekből biztos révbe juttatni, hogy megőrizve és megszilárdítva nemzeti egysé­gét, jövendőjét évszázadokra, tán egy újabb ezer esztendőre biztosíthassuk. A Balkán évtizedeken keresztül Európa viharfészke volt. Különböző nemzetek kü­lönböző kormányai és diplomáciája évtize­deken át hol erre, hol arra forgatta. Föld­jén hol az orosz rubel, hol az angol, hol a francia arany gurult. A félszigeten levő keresztények, mohamedánok egymást mé­szárolták, kifosztották, rablócsapatokat szer­veztek, valóságos irtó hadjáratot folytattak egymás ellen. Velünk szemben tehetetlennek bizonyult az európai diplomácia, mely min­dent megkisérlett, de tartós békét, tartós nyugalmat biztosítani nem volt képes. Tö­rökország, a beteg ember, szintén nem ren­delkezett megfelelő erőkkel, vonaglott nagy betegségében s úgy látszott, hogy már-már elköltözik az európai élő nemzetek sorából. Néhány héttel ezelőtt aztán szenzációs fordulatra ébredt Európa. A nagy beteg magához tért, felállott s úgy látszik, ha Isten is úgy akarja, még hosszú lesz élete Európában. Kivívta alkotmányos szabadsá­gát, népe derék előretörő, államférfiai való­színűleg tudatában vannak történelmi felelő­ségüknek s így biztosíthathják a török nem­zet tovább való fennmaradását. Bulgária, amely eddigi viselkedésével és magatartásá­val Európa szerte szimpátiát keltett maga iránt és bebizonyította, hogy helye van a civilizált államok sorai között, független királysággá alakult át. Boszniát és Herce­govinát Magyarország királya a berlini egyezményben biztosított és a koronozási hitlevélben foglalt jogánál fogva Magyar­­ország területéhez visszacsatolta. Nagy, messze jövőre kiható alakulások ezek. Hivatvák eloltani a Balkán félszigeten évtizedeken át fellobogó tüzeket. Eloltják-e valóban, vagy még jobban lángra lobbant­­ják: ez az, ami aggodalommal tölti el azok­nak lelkét, akik a népek, sorsát vállaikon hordják. Alapos reményünk van rá, hogy kike­rüljük a háború borzalmait, amitől az isten is óvjon meg, de el kell készülve lennünk minden eshetőségre, hogy esetleges inzultu­sokat, melyek bennünket innen, vagy onnan érhetnek, a legszigorúbban megtorolhassunk. A diplomácia útjai tekervényesek, csel­­szövényeinek szálai ismeretlenek. Sok érdek ütközik össze, sok vágyakozás semmisül meg, sok ábránd száll el a füstbe. Ki tudja mind a titkos szándékokat, ki tudja a lelkek rej­tett mélységeit? Így ki tudja ma egész bi­zonyossággal megjósolni, békére-e, bajra-e virradunk meg holnap? Nagy bajokat a legtöbbször kis okok idéznek elő. A hegy­ormon a madár szárnya libbenésével érinti az olvadó havat. A hó megmozdul, megin­dul, mindig nagyobb és nagyobb tömegeket ragad magával, lavinává nő, mely fákat tör, köveket zúz, embereket öl. A jövő tehát bizonytalan. Jól kell fi­gyelnünk, ébren kell lennünk, hogy idejé­ben meglássuk a fenyegető veszedelmet és el kell készülve lennünk, hogy meglepetések bennünket egy oldalról se érinthessenek. Alighanem ez a gondolat vezette az osztrák delegáció több tagját felszólalásá­ban, mikor azt hangsúlyozta, hogy Magyar­­országgal rendezni kell az eddigi rendezet­len és sok viszályra okot adott katonai kér­déseket. Alighanem az osztrák urak is azt gondolják, hogy teremtsünk békét egymás között, fogjunk össze, mert csak igy tudjuk erőinket teljes mértékben kifejleszteni és csak igy tudjuk akaratunkat a külfölddel szem­ben is hatékonyan kifejezésre juttatni. így hát alighanem a katonai kérdések előtt állunk. A függetlenségi 48-as párt álláspontja a katonai kérdésekben ismeretes. Ez a párt tudatában van a hadsereg fontosságának, ismeri a hadsereg harcképessége fejlesztésé­nek akadályait, nem is zárkózik el e fejlő-TÁRCA. Keletiek Nyugaton. (Úti levelek Qyökössy Endréhöz.) Ha véletlenül és hihetetlenül valamelyik Habs­burg császár-királyba igazi szépérzék születne, akkor az itt hagyná ezt a lapos kőrengeteget és mikor legelőször letekintene a budai királyi vár terraszárúl, igy szólna: »Nagyon szép, meg vadjok elegedve, eszentul pedik it fogung lakni mindik.< Azután pedig lebontatná a budai vár­hegyről a mai súlyos hambárpalotát és helyette a tükröző Dunának, a könnyed és erős emelke­désű hegynek, a magyar léleknek és a művészi lendületnek megfelelő palotát építtetne. A bécsi Burgot mi is megszaglásztuk, lát­tuk a kétfejű sast, aki mindennap egy tulkot költ el egy ebédül, szőrsötűl-bőröstűl, diszmagyaros­­túl, elvestül. Az udvarok szobrai igen föllelke­sítettek bennünket, főleg Ferenc császár monu­mentuma, melynek mellékalakjai közt, mint álta­lában egy ily császár emlékétűi elvárhatni, ott foglalnak helyet a legelvontabb eszmék géniuszai, mint pl. az uralkodói eszélyes önmérséklet gé­niusza, a jóváhagyó névaláírás múzsája, a gyök­vonás és hatványozás géniusza és a még elvon­­tabb cs. és kir. számtani műveleteké, stb. Mi mihamarább elkullogtunk, aztán terv nélkül kul­logtunk a városon, amit a nagyképűek impresz­­szió-sétának neveznének. Az egész városon a bepácolt hűség szel­leme szaglik s e szagok alapbasszusa a császár­hűség. A boltban nem csal a kereskedő, a ha­tosbúi visszaad a zenész, a levegőben nincs puskapor, az asztalon nincs paprika. Unalmas kis erények szaglanak minden zugban. Egye meg őket a fene. Salzburg, julius 10. Odahagytuk Bécset, hol a Rend és Enge­delmesség múzsái stoppolják Európa harisnyáit és most mind beljebb vesszük magunkat a nyu­gati világba, mint kukac a sajtba. Elég kukac lassúsággal kúszik a gyorsvonat a növekedő he­gyek között. Irigyen nézegetjük a szanaszét pompázó villatelepeket, nyaraló városokat. Az utazó társaság nemzetközi. Szemközt vélem egy mama és lánya gyanútlanúl beszélget­nek oláhul; megbirálgatják nyakkendőmet, baju­szomat. Erre komoly elhatározással pirulni kez­dek, hadd vegyék észre, hogy megértem és hagyják abba. Hiába; a kislány elő kezdi adni, hogy a nagynénjének nincs arcbőre, ugyanis látta, amikor...........escu hadnagy eleinte a vál­lát csókolgatta, sőt azután . . . Nem bírtam to­vább, a szivem lázasan kezdett verni, elmene­kültem más fülkébe s a mama végre ledűlhetett a helyemen. Uj fülkémben két utas magyarúl vitatkozott a politikáról, a szerelemről, a színé­szetről, az erkölcsrűl, stb., majd mások is bele­szóltak, végül kisült, hogy egy francia képű asszonykát leszámítva mindnyájan magyarok va­gyunk. No aztán szó került még a magyar für­dőkről, a gyáralapitásokrúl, a divatról, stb. stb. Linzig a Pallas Nagy Lekszikonjának K betű­jéig minden közhasznú ismeretet letárgyaltunk. Általában az uj magyar középosztályt jellemzi leginkább a legfölületesebb sokoldalúság. Mert ránkjött a sokoldalú európai művelődés és mi kimozdulva csökönyös elzárkózottságunkbúl egy­szerre elteltünk a művelődni vágyás mindenféle éhségével és szomjúságával. Még nem tudunk tájékozódni, mohón elnyelünk mindenféle köny­vet és minden iránt érdeklődünk. S ez éppen így természetes, így tanúlunk meg tájékozódni, amig aztán hajlamaink irányt találnak, leszünk tudományban szakemberek, eljegyezzük magun­kat egy valamely művészetnek, egy iskolájával. Éppen olyan állapot ez, mint mikor a világba kilépő legényember eleinte minden nővel fölüle­­tes flörtbe látszik keveredni, de erre szükség van, hogy aztán a neki való élettársát komolyan megtalálhassa. A lekszikon K betűjéig jutva Kalandokra került a sor, nekem is kellett tennem a kártyára, tehát én is, — hanyagul végigdűlve a kereveten s leverve cigarettámrúl a hamút — egy pár his­tóriát szedtem elő, melyek mind »egy bizonyos barátommal történtek meg.« Nemsokára az idegen a betűnél németre fordították a beszédet s ekkor nyolcadiknak be­zsúfolt utitársunk, a francia képű asszonyka is sorompóba lépett és fürgén suhogtatta finom pengéjét. Valami asszonyos dualista filozófiai programmot fejtegetett ki igen harciasán s főleg az én bőrömre fordult, aki föllengős spirituálista­­monizmussal vérteztem magam. Akaratos lett, az ajkát harapdálta, pirbaborúlt a halántéka: ő né­met nő, ő bizonyítani akar, ő nem fölületes és meg fog engem győzni. Közben a Salzburgi állomásra érkeztünk s mi még egyre öntöttük egymásra a német szóáradatot, immár egyszerre beszélve mindketten, csakhogy mig az ő nyelvé-Lapunk jelen száma nyolc oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents