Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-01 / 40. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

Előfizetési ára

: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Hirdetések: I

Negyedévre 2‘50 kor. Égy petitsor tere 10 fill.

SS,«:,»: : a losonozi választókerület függetlenségi

Egyes mm .„»im. | gg 48.Ag PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. __n^y«^.

III. évfolyam. 40. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908. október 1.

Hadseregünk.

Irta Jakab Sándor.

Az imént lezajlott hadgyakorlatok, ámbár a hivatalos körök mindenképen abban mesterkedtek, hogy a katonai jelleg megőriztessék, — nagy mértékben foglalkoztatták Magyarország polgári lakosságát is, még pedig nem a megszokott viszonylatokban, — a pénz — és véradó beszállításában, — hanem komoly figyelem és élénk érdeklődés kisérte a csapatok minden mozdulatát.

Vájjon ez az érdeklődés, ez a figyelem a hadseregnek, mint olyannak szól-e, vagy pedig ebben az érdeklődésben és figyelemben a szeretet rezdült-e meg, amely a gyakorlatra behívott magyar fiuk példás és bátor magatartásának szólt és anyai és a testvéri szeretet magasztos érzéseiből fakadt, ezt nem szükséges ezúttal eldönteni, hiszen aki ette a császár kenyerét, vagy akinek fia és fivére fegyver alatt állott valaha, az csalhatatlanul érzi, hogy a katonai élettel együtt járó fáradalmak elviselésére nem a szabályzat szigora kötelezi a katonát, hanem magyar testvéreinek mindenüvé őt követő szeretete és rokonérzése ad erőt és kitartást. És ez az a pont, amelyen meg kell állapodni, mert innen aztán igen sok, érthetetlennek látszó körülrtiényt lehet magyarázni.

Tény az, hogy a hadsereg vezényleti nyelvénél és tradícióinál fogva népszerűnek nem mondható, de azért édes mindannyiunk arcára kiül nemzeti önérzetünk és katonai

vérünk rózsalángja, ha a mi fiainkat látjuk egyenruhában zászló és dobszó mellett. A magyar katonás nemzet; földrajzi helyzete, államalakitásának körülményei, történeti hivatása, alkotmányához való szívós ragaszkodása, erénnyé fejlesztették benne a katonai tulajdonságokat. A magyar nép nem ellensége a katonáskodásnak; nem a tunyaság, a férfiatlan gyávaság, vagy asszonyi lágyság teszik ellenszenvessé a katonaságot, hanem az az egyetlen tény, hogy a hadsereg mai összeállításában nem áll nemzeti céljaink szolgálatában.

A magyar nemzeti hiány hadseregünkben ártalmára van az egész országnak. Nincsenek tisztjeink a hadseregben, holott a hadsereg megmagyarositásának leghelyesebb és legokosabb módja az lenne, hogy minél több, jól képzett, erősen magyarérzésű tiszt legyen a hadseregben. Ezért várhatja el méltán a magyar nép, hogy a hadsereg jelenlegi állapota lényeges változásokon fog keresztül menni és hogy ezek a változások mindaddig újulnak és újulnak, a mig nyomukban ki nem alakul egy ezredéves szenvedéssel kiérdemelt nemzeti önérzetünket teljesen kielégítő alkotás: a magyar hadsereg. A legkisebb vívmány is, amelyet ezen a téren elérünk, egy-egy kődarab, a magyar hadsereg majdani önállóságának impozáns épületéhez, a legjelentéktelenebbnek látszó eredmény is komolyan értékelendő, mert a nemzeti önérzet éberségét és állandáságát fokozza. A népnek érdeke, hogy ebben a munkában támogassa a kormányt, ragadjon meg minden alkalmat, hogy ennek

a munkának bevégzését minden utón, minden erejével előkészíthesse.

. Serdülő korában kell a magyar fiúval a katonaságot megkedveltetni, katonai gyakorlatok tartásával a lövészetben való intenzív oktatással kell a nem^gfi védelem öntudatos, kemény harcosává kiképezni. Be kell vinni az iskolába a magyar katonai szellemet, a magyar hadi történelem bőséges ismertetésével kell becsvágyát felébreszteni és katonai erények iránt fogékonnyá tenni. Az ilykép megművelt testtel és lélekkel a hadseregbe belépő fiú nem talál leküzdhetetlen akadályokat, a katonai szellem — magyar katonai szellem —- nem fogja idegenül érinteni, a szolgálat nem lesz puszta kényszer és a hadsereget nem a szabályok zordonsága, hanem a maguk mélységében felfogott magasztos nemzeti célok és magasabb rendű kötelességek öntudatos átérzése fogja nehéz hivatásában támogatni.

Senkinek sem jut eszébe a fegyelem fontosságát kétségbe vonni, de vitán felül all, hogy a fegyverek, ágyuk, a szuronyok minden hatalma sem képes a lelkesedésnek nemes tüzét pótolni; a nemzeti önérzet van olyan fontos és becsülendő erőmennyiség, mint a gombok ragyogása és egészen bizonyos, hogy a hadseregnek a nemzeti eszmével való közössége jelent annyit, mint az ütenyes fegyferfogás. A léleknek ilyetén művelése mellé kell sorozni a test edzését, a sport különféle ágainak fejlesztését is.

Férfiak kellenek és nem akarat nélküli bábok; emberek és nem gépezetek. Öntudatos, hajthatatlan, kötelességtudó kemény

TÁRCA.

w*

Keletiek Nyugaton.

(Úti levelek Gyökössy Endréhöz.)

Láttam akkor egy napon ezt a várost, arculverve, homlokán keresztül a megalázó ostorcsapástúl véresen és könnyesen, és gyámoltalan szép szemében még akkor is ott délibábozott a föllengős ábránd a szabadulásról, — és akkor minden csöpp véremmel halálosan megszerettem. Mintha az anyámat láttam volna meg, megalázó koldusrongyok között.

Maradj te csak Kelet, keletien szép Budapost, keleti voltodban, magyarosságodban van a hivatásod, az lesz az őszinte szépséged, erőd.

Hosszantartó fiatalkori ábrándom volt, amit bevallom még most is el-el rajzolgatok, hogy egy teljesen magyar szellemi nagyvárost csinálhassak. Magyar volna benne minden, minden. Valahová a Tisza partjára építtetném. Minden palotája, utcája, emléke, minden szoba bútorzata, minden műterméke, könyve magyar volna, mind egy-egy szinmagyar lelkű művész műalkotása. S aztán én válogatnék bele csupa szép magyar családokat és csupa magyarosságot tanító iskolákban és folytonos, de nem megrontó munkában nevelődnének nemzedékeken át, akkor aztán hadd teremjen magátúl, egészen szabadon magyarosságot, gyönyörű minta képen az egész magyarság számára s az egész emberiségnek lelke gazdagítására.

Ha erőm volna, meg is valósítanám mindezt, bár tudom, hogy a természetes fejlődésnek nem ez az útja, hanem az, ahogyan Budapest magyarosodik. A méheknek sejtépitése ez, sok apró részlet és kevés nagy egység. Egyébként Budapest magyar műveltsége nem is egészen természetes eszközökkel és iránnyal fejlődik.

Sajátságos, hogy a műveltség két főtényezője, az értelmi és érzelmi, mennyire más irányban terjed. Az értelmi kultúra, a tudomány felülről, a tudás nagy arisztokratáitól terjed lefelé, a mind mélyebb és sötétebb rétegekbe. Mig az érzelmek, az emberiség nagy vágyai, szenvedélyei lenn a tömegtenger titkos sötét mélységeiben fakadnak s úgy emelkednek mind följebb, mig a legfelsőbbek is meghódittatván: ez érzések, tisztult értelmet, kifejezést és uralkodást nyernek. A művészetben egyenlítődik ki a két iránv, bár itt is az érző termőtalaj a néptenger, az elmélet pedig fölülről lefelé terjesztetik.

Budapest magyarosodása ez általános irányokkal szemben mit mutat? Legtősgyökeresebb polgársága, a budai sváb, idegen és — fölülről — eléggé magyarosodik a szive; csudálatos tünet, mutatja, hogy ez a népfaj itt hanyatló, inaszakadt. Egy kis budai korcsmában hallgattuk

— amig kibírtuk — holmi sváb igricek jodlirozását. Wagnert, Ibsent s más szingermánokat, kik fejemen át kúsznak le a véremig, érintetlen szűzi mivoltukban gyönyörüséggeKbeveszem, de ez a déli sváb gajdolás mingyárVTöl háborítja a véremet, az undor tovakerget. — Mig Shakspere, Moliere az alsó nép művészetét nemesítették világirodalmivá, addig nálunk hol a népművészet e budapesti nép mélységeiben ? Futóbetyár, betlehemes játék nem az ily külvárosi korcsmák zúgszinpadán fejlődik, emelkedik, hanem a legelőkelőbb 1—2 színház pártolgatja, ajánlgatja lefelé. Kalotaszegi varrottast nem a pesti munkásasszonyok varrnak és viselnek, hanem pár grófnő, és szeretnék lefelé terjeszteni.

Hja, csak Isten tudta megcsinálni, hogy egy nagy sártömegbe emberlelket fújjon, — ma az ember teste-lelke láthatatlan paránybúl lassan épül, szervesedik emberré. Budapest nagy tömegébe is nehéz lesz felülrűl szinmagyar lelket fújni.

Mindezen tirádákból pedig láthatod, hogy budapesti elindulásunk előtt búcsúzóra sok krajcáros lapot olvastam, sőt hogy a szittya szellemiül is érzékeny búcsút vegyek, paprikás szalonnát búcsúreggeliztem, az feküdte meg ilyen szittya-pogányul a gyomromat, hogy a számize vezércikkizüvé lett. - Búcsúzóúl még budapesti szobrokat is nézegettünk. Megnéztük a még egészen friss Vörösmarty szobrot. Te bizonyára azt hiszed, hogy az egésznek a legkiemelkedőbb pontja : a Vörösmarty púpja. De ez csak alaki-Lapunk jelen száma nyolc oldal.