Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-23 / 4. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

I! Előfizetési ára

: . || POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: |

I Negyedévre 2-50 kor. j! Egy petitsor tere 10 fill. !|

?££W.,Í= : ! a losonczi függetlenségi és 48-as párt J

|| Egyes szám ára 20fin. HIVATALOS KÖZLÖNYE. S imányosabb- j

III. évfolyam. 4. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 január 23.

A házszabály.

(rr.) A politika nem dolgozik megdönthetetlen igazságokkal. Tételei nem sarkigazságok. A mi ma kárhozatos, holnap helyes és szükséges lehet, sőt lehetséges, hogy az, ami egyiknél kárhozatos, mások által megvalósítva nem az. Amint a szülőnek, ogában áll, hogy megengedjen valamelyik gyermekének olyat, amitől kellő ok folytán a másikat eltiltja, úgy megvan a nemzetnek is az a joga, hogy sorsának vezetését intézve, helyeseljen intézkedésnek és cselekvésnek, ha azt a nemzetnek jó és igaz fiai hozzák, s kárhoztassa ugyanazt, ha megbízhatatlanoknak bizonyult vezetők akarják keresztül vinni. Jelen esetben a házszabály módosítása teszi aktuálissá ezen elvet. Még mindenkinek élénk emlékezetében van, hogy az ily irányú kísérletezés mily csúfos módon buktatta meg a szabadelvűeket. S a buktatók azok voltak, akik a legnagyobb számban vannak képviselve a jelenlegi országgyűlésen; kiket a nemzet éppen azért ajándékozott meg bizalmával. És ezen többség akarja most a házszabályt, a nemzetnek ezen féltve őrzött szent palládiumát megváltoztatni, módosítani. Aggodalmas felszólalások hangzanak ugyan, de nyoma sincs — mert nincs is ok reá — annak a viharzó felháborodásnak, mely Tisza István ilynemű kísérlete nyomán annak idején

felzugott. S ha az okot keressük, úgy megtaláljuk azt azon magyarázatban, hogy Tisza a házszabály-módosítással a nemzeti ellentállást akarta megfékezni, mig a jelenlegi kormány éppen a nemzeti erők kifejthetését akarja biztosítani a nemzetiségi támadásokkal szemben. Vagyis a jelenlegi kormány házszabály-revisiójának célzata az, hogy a magyarság érdekei elé a nemzetiségi hóbort akadályt ne gördíthessen.

Föltétlenül jóhiszemű bár a jelenlegi kormány házszabály-módosításra irányuló célzata, nézetünk szerint erre halaszthatatlanul szükség is van, mégis mi is azok között vagyunk,akik aggodalmaskodnak. Mint minden, úgy ez a kormány sem örök életű, a hol van a garancia arra, hogy egy következő, lelkiismeretét és becsületét áruba bocsájtó kormány és parlament nem-e fogja a módosított házszabályokat arra felhasználni, ami miatt bukott Tisza István és pártja. Lehetséges, hogy igen közel van az idő, midőn a nemzet érdekét csak egy maroknyi ellenzék fogja képviselni, s annak munkáját nem volna helyes és nem szabad lehetetleniteni a módosított házszabályokkal.

A függetlenségi párt egyik igen kiváló tagja hazafias meggyőződése sugallatát követve a házszabály módosítások oly megoldását ajánlotta, mely a parlament munkaképességének biztosítása mellett, egy esetleges nemzeti kissebbség hatályos ellenállásának lehetőségét is biztosítaná. Ezzel elérhető lenne a nemzetiségi túlkapások megtörése is. Aggodalommal olvassuk és halljuk, hogy ezen megoldás nem tetszik a nemzeti kormány minisztereinek, nem tetszik több magyar képviselőnek. Így sajnosán azon — hisszük — tévhitnek kell felburjánoznia, hogy a revízió megvalósításához a horvátok és nemzetiségek tulajdonképen csak ürügyül hozatnak fel, a tulajdónké peni (leplezett) cél azonban az ujoncjutalék vita nélkül való felemelésének biztosítása.

Nem akarjuk azt állítani, hogy az aggódok nézete, melynek már erős a gyökere, helyes. Hiszen mint fentebb említettük, a politikában absolut igazság nincs. Nem is akarunk e kérdés felett hosszasabban elmélkedni, hanem csak még arról szólni, volt-e a múltban biztosítva a szólásszabadság, s ha igen a tervezett módosítás meg fogja e azt semmisíteni.

Több ízben volt alkalma mindnkinek meggyőződni, hogy minden törvényűnk csak Írott malaszt az esetben, ha nincs erőnk, mellyel a törvénynek érvényt szerezhetünk. Semmiféle törvény nem szól arról, kogy -anemzet képviselete katonaság segítségével szétverhető-e és ime Fabricius ezredes mégis büntetlenül cselekedhette meg ezt a gazságot. A törvény erő nélkül csak gyönge kártya vár, melyet az első szellőcske halomra dönt.

TÁRCA.

A sikkasztó.

Irta: Fehér Jenő.

— A »Losonczi Újság« eredeti tárcája. —

Sárkány Ervin még habozott, hogy öngyilkos legyen-e vagy megszökjék. Azt tudta, hogy a sikkasztás másfél óra múlva ki fog derülni, a hónapvégi pénztárvizsgálat alkalmával. Sok ideje tehát nem volt a gondolkodásra. Végre az életösztön diadalmaskodott benne. Fogta a télikabátját és odaszólt a kollegájának:

Átmegyek egy kissé a kávéházba. Nagyon megéheztem.

— Hát csak siess vissza, mert tudod, hogy ma 31-ike van.

Sárkány ug.y tett, mintha nem értené.

— Hát aztán?

— Nos a pénztárvizsgálat . . .

— Tyüh, teringettét, erről majd megfeledkeztem . . . No, nem baj, tiz perc múlva itt leszek.

Azzal cigarettára gyújtott, s hogy a gyanúnak még árnyékát is elterelje, fütyörészve fordult ki az ajtón. Lassan haladt le a lépcsőn s a kapu előtt álló portásnak ennyit mondott:

— Ide átmegyek a Lidó-kávéházba. Ha valaki keres, küldje oda. Különben egy negyed óra múlva visszajövök.

A portás tudomásul vette a dolgot, de nem felelt. Sárkány Imrének nem tetszett ez a hallgatag ember.

— Értette, mit mondtam ? — mondá emeltebb hangon a prémes bundába temetkező kapusnak.

Hogyne értettem volna?

— Nohát!

És távozott lassú, ringó léptekkel, mint a kinek csöppet sem sietős a dolga. A szeme előtt még mindig ott lebegett a portás kövér, piros arca. Úgy rémlett neki, mintha valami gúnyos mosolyt látott volna rajta.

— Eh, szamárság 1 — dünnyögte aztán magában. Még egyszer visszanézett, nem figyeli-e senki, majd gyorsan befordult az első mellékutcába. Ott már meggyorsitotia lépteit.

Délután öt óra lehetett. Száraz hideg volt. Az utszéli lombtalan fákon egy pár veréb csipogott. A levegőben ködfoszlányok kóvályogtak.

— Sárkány Ervin rendezni próbálta a gondolatait, de sehogy se ment.

— Gyorsan, gyorsan, hebegte.

Szinte futott már. Éppen egy bérkocsi állomás mellett haladt el. Nézte, hogy melyikbe ugorjék be. Egyik se volt Ínyére. Tovább sietett.

— Majd a másiknál 1 — lihegte.

Alig tett néhány lépést, valaki köszönt neki. Sárkány megremegett. Látták őt! Tehát más felé kell mennie. Ép az ellenkező irányban, hogy a nyomát veszítsék. A dunapart felé vette hát az útját. A korzó néptelen volt és a hideg, csípős szél keresztül-kasul járt rajta. A budai oldalon sorjába kigyultak a lámpások, még a Gellérthegyen is valami vöröses fény imbolygóit. A remegő ember a fejébe húzta a kalapját és feltürte a kabátja prémes gallérját. A vigadó előtt éppen akkor kötött ki a propeller. Sárkány lerohant a lépcsőkön és a kasszához sietett.

— Hová tetszik? kérdezte a pénztárosnő.- Hová? Hát Budára ... A Császárfürdőhöz.

Ez csak a bombatérig megy ! Hát akkor oda!

Rohant a hajóra.

Mehetünk már! — szólt oda a hajóslegénynek.

— Még nem lehet, jöhet még utas! Sárkány fölment a fedélzetre, ahol egy lélek

se volt. A propeller még egy fél percig vesztegelt. Neki úgy tetszett, mintha egy fél óráig állott volna ott.

— Átkozott alkotmány! — sziszegte.

Végre eloldozták a köteleket s a csavargőzös kényelmes lassúsággal megindult. A viz sötét volt, csaknem fekete. A hajókerék egyhangú kattogása rettentően gyötörte a szökevény megbomlott idegeit. Tulnan valamelyik toronyóra ütni kezdett. Sárkány izgatottan figyelte.

— Egynegyedhat, — suttogta. Még-nem tűnhetett fel az elmaradásom. Most kellene visszamennem a hivatalba. De még nem tudják, még nem keresnek. Körülbelül félhét lesz mire a hiányt észreveszik. Amikor a rendőrség értesül róla, hét óra lesz. Több mint másfél órám van még. Vonatra nem ülhetek, mert végigtáviratozzák az összes állomásokat. Hova menjek? Hova menjek?

Végre kikötött a hajó. Sárkány akkor már lent állott a karfánál és elsőnek tülekedett ki a hidon. Fölrohant a rakpartra. Ott megállt egy pillanatra és körülnézett. Elégedetlen volt magával. Sajnálta, hogy nem maradt inkább a pesti oldalon. Ott ismer, minden zig-zeg utcát. Itt, a budai részen, aiig-alig járt. Szerette volna a szakálát leborotváitatni, meg a ruháit kicserélni. Rongyokat akart, mindenáron rongyokat, hogy föl ne ismerjék. De hogyan ? Egy ocskaruhás kereskedést látott valahol az utón. De mikép állítson be oda? Azt csak nem mondhatja, hogy a finom ruháit cseréljék fel rongyokra. Ez gya-