Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-20 / 34. szám

Loson ez I LJJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Hirdetések: I Negyedévre 2'50 kor. Egy petitsor tere 10 fill. SS,«:».- A LOSONOZI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI l^r”r.4,r> Egy„ szám ara 20 mi. | gg 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. III. évfolyam. 34. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908. augusztus 20. A fuzió szükségessége. Irta; Héderváry Lehel, orsz. képviselő. Budapest, augusztus 18-án. Aki a rideg pártállásra helyezkedik, ter­mészetesen ellenzi a fúziót. Ez az álláspont tetszetős, meg következetes, de az államélet biztos és fokozatos fejlődését nem lehet alávetni a rideg zárkózottságnak, mert a politika realitása abban áll, hogy az adott helyzetben a legjobbat, a nemzetre nézve a legkedvezőbbet kell megteremteni. A politikai pártok végcélja a pártprog­ramul megvalósítása. Ez egy utón kell, hogy haladjon a nemzeti előhaladással, amely közelmúlt tapasztalataink szerint más, mint fokozatos fejlődés nem lehet. A füg­getlenségi párt programmját híven fenntartja és ha útjában pihenőket is tart, ennek oka az, hogy le kell számolni az adott helyzet­tel és a nagy eredményekkel kecsegtető jövőbeni végcélokért nem szabad feláldozni az adott helyzetekben elérhető eredményt. Egy egységes és posszibilis programm telítve erős nemzeti érzéssel és nemzeti demokrá­ciával biztos haladás a nemzeti független­ség felé; ez képezte és képezi gerincét a függetlenségi párt politikájának. A fuzió mérlegének megállapításánál nem az a kér­dés, hogy a pártok, programmjuk, melyik pontjának megvalósítását akarják későbbi időkre halasztani, hanem a döntő az, hogy a pártok egyesülése által létrejött pártban megtalálják-e az egyesülni kész pártok a maguk programmjának megvalósítása célzó módozatokat. A magam részéről el tudok képzelni egy olyan fúziót, amelyben az or­szág két legnagyobb pártja közös programm­­ban találkozik. A koalíció egy politikai feladat végre­hajtására vállalkozott, melynek ne felejtsük el, egyetlen és legnagyobb feladata: az institúció in integrum, az alkotmány régi jogaiba való visszaállítása. Ezt a feladatát a koalíció elvégezte, és ezért a célért a leg­nagyobb áldozatot a függetlenségi párt hozta. Az alkotmány tovább fejlesztésére a koalíció nem elegendő, arra van szükség, mely végre-valahára ezt az agyonzaklatott s folyton harcban álló országot békés mun­kára, reális közgazdasági berendezkedésre képessé teszi. Nem az a kérdés tehát a fúzió­nál, hogy a pártoknak melyik programmja kerülhet majd csak később megvalósulásra, hanem ad-e az uj alakulás oly keretet és a keretbe oly tartalmat, mely az adott viszo­nyok között javára szolgál az országnak. Hangsúlyozom, ez a keret, ez a tarta­lom megállapítható és ez a fuzió nemcsak kivihető, hanem annak keresztülvitele első­rendű nemzeti érdek. A nemzetiségi kérdés, a horvát politika világosan bevallott el­szakadó irányzata nagy, tömör, és homogén magyar pártot kell, hogy magával szemben találjon. Ez nyilvánvaló nemzeti érdek és ezen államellenes tevékenységek letörése, a nemzeti szuverenitásnak megerősítése — bátran ki merem mondani — nekem sürgő­sebb feladat és égetőbb állami missió, mint a zászlókérdés. A másik nagy argumentum az általá­nos választói jog megvalósításának a kér­dése. Ennek előestéjén, a nemzeti átalaku­lás ezen nagy órájában létérdek a magyar pártok összetartozandósága, ettől függ a jövendő Magyarország politikai ereje, ezt öregbiteni pedig nem a diferenciák idő­előtti kiélezésével, hanem egy egységes, előre­látó, reális politikával lehet csak. A nem­zetiségi törekvések ellen való küzdelem, a horvát elválasztó törekvések elleni harc, a koronával való közjogi kérdések rendezetlen volta annyi front, amelyben egységes homo­gén magyar pártnak úgyis annyi lesz a teen­dője, hogy ahoz az összes rendelkezésre álló erők egyesítése nemzeti létérdek. Közgazdasági kérdésekben az uj ala­kulásnak sem lehet nagyobb feladata, mint az, hogy a közgazdasági különválást elő­készítse és hogy 1917-ben a vámsorompó­kat nemcsak jogilag, de tényleg fel is állítsa. A katonai kérdésekben a végcél az önálló magyar hadsereg, de ha az uj ala­kulás, még a koalíció által felállított nem­zeti követelményeket, vagy azok egy tekin­télyes részét megkapja, a koronával együtt lehet egy alkotmányos megegyezést létesí­teni, amely újabb és hatalmas lépés lehet Magyarország önállósága és függetlensége terén. A belpolitikában teljesen független és szabad kéz úgy is biztosítva volt, ennek az uj alakulás részére való aláhúzása erőt és energiát fog kölcsönözni az állami és nem­zeti integritás minden oldalon való meg­védésére. Maradna végül a közel jövőben, de­cember végén aktuálissá váló osztrák-ma­gyar bankszabadalom meghosszabbításának a kérdése. A függetlenségi pártnak ez egy TÁRCA. Nápoly. (Olaszországi uti-jegyzeteimből.) Irta: Zoltán Géza. II. Az utcát, melyre léptünk, Via Khiatamoné­­nak hivják. Nápoly vendéglátó részének a leg­népesebb főutja, honnan könnyű szerrel jutha­tunk el bárhova. Az utca korán reggeltől késő estig telve van járó-kelőkkel. Csapatunk midjárt felkeltette a sokaság érdeklődését, s egész sereg kísérőnk akadt. Minduntalan hiányos öltözetű, borzas fejű gyerekek lábatlankodtak előttünk. Ezek a nápolyi gyufaárus fiuk. Szurtos mar­kaik között apró skatulyákat szorongatnak és stetnori hangon ajánlják eladásra. Szapora lépteinknek köszönhettük, hogy csakhamar a város legdíszesebb tereinek egyiké­hez, a Piazza del Plebiscitóhoz értünk. Közepét óriási szökőkút ékesíti, mely hatalmas vizoszlo­­pokat lövel. Oldalt szimetrikusán III. Károly és I. Ferdinand bronz lovasszobrai állanak, s Ka­­nova mesteri vésőjét dicsőitik. Balról a téren a Palazzó Raele (királyi palota) hatalmas épü­lete emelkedik, mely Itália hires építőmeste­rének, Domenikó Fontánának zseniálitásáról tanús­kodik. A palota bárok stílben épült. Külseje nem olyan szép, mint a magyarok királyáé, de belső berendezése sokkal ékesebb, mivel valóságos kincstára a legkiválóbb olasz művészek munkái­nak. Az épület főhomlokzatát a nyolc nápolyi király szobra díszíti. Itt találjuk a nagynevű Vik­tor Emánuelt, mellette II. Frigyes szobra áll, ki­nek uralkodása alatt Nápoly aranykorát élte. Majd a Burbon és Anjou-család daliás királyalakjai tűnnek szemeink elé, kiknek sorát Murat Joachim, a kedvelt lazaroni király rekeszti be. Az oldal­­logiákon (oszlopok) remek függőkertek vannak. Az olasz királyi pár minden évben egy hónapot szokott a palota falai között tölteni. Szemben a Palazzó Reállal a Paulai Szt. Ferencről nevezett templom kupolacsarnoka emelkedik. Félkör alak­ban óriási folyosó környezi, melyet hatalmas dór oszlopok tartanak. Építőmestere úgy látszik a római Szt. Péter templom tervezetét tartotta szem előtt, mert a két templom között, eltekintve a méretektől, rendkívül nagy a hasonlóság. Belse­jében a falak gazdag aranyozásu márvánnyal van­nak burkolva. A főhajó oltára jáspisból készült. Itt tartották az ünnepi hálaadó istentiszteletet, midőn a győztes Garibaldi csapata élén a városba bevonult; IX. Pius pápa azonban egyházi átok­kal sújtotta a hadvezért, a templomot pedig hosz­­szabb időre bezáratta, s csak Margit királynő ké­résére nyitották meg újra. A Plebiscitó-tér sarkait a polizza stivalik, (utcai cipőtakaritók) torzomborz serege tartja megszállva. Ott gnbbaszkodnak majdnem egymás hátán, ócska keféikkel ütögetik fa­ládáikat, nagyokat kurjongatnak a járó-kelőkre, s egy-két soldiért (olasz pénz) ragyogó mázba bujtat­ják a legpiszkosabb cipőt is. A királyi palota mellett az óriási San-Karlo színházat találjuk. Egyike Európa legnagyobb színházainak. Belseje gyönyörű be­rendezésű. Lent kényelmes páholyok vannak. Fölöttük hat emeletnyi magasságig pedig az ülő­helyek. Az épület külső boltivei és árkádjai alatt találjuk a nyilvános, vagy népirodákat. A zugiroda elnevezés ugyan inkább illenék reájuk, mivel leg­inkább a nagyobb épületek zugait uralják. Egy ócska asztal, s néhány rozzant szék vagy lóca az iroda összes bútorzata. Az asztalon egy csomó papír példás rendetlenségben; rajta néhány ökölnyi nagyságú lávadarab, mely a papirnyomót helyet­tesíti és egy nagy fiaskó tinta. Az asztal előtt ül tintafoltokkal tarkított rosszszabásu öltözékben a mosdatlanarcu zugirász. Borzas hajából három­négy tolszár kandikál elő. Néhány centezimóért (fillér) bármily szerződés, nyugta, üzleti vagy szerel­mes levél pár perc alatt elkészül. A cifra betűkért azonban már külön díjazás jár. A San-Karló előtti kis tér neve: Piazza Ferdinando ’(Ferdináncj-tér). Itt ácsorognak a hírhedt nápolyi kocsisok, s nap­hosszat támasztják a paloták falait. Hogy valami foglalkozásuk mégis legyen, szörnyű verekedése­ket rendeznek. Nem múlik el nap anélkül, hogy néhány embert össze ne szurkálnának, vagy né­hány fejet be ne törjenek. Épen azért minden Lapunk jelen száma nyolc oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents