Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-06 / 32. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: I POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések, Negyedévre 2'50 kor. Egy petitsor tere 10 fill. ,íi: a losonozi választókerület függetlenségi Egye, szám a„ | gg 48.Ag PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. i'“inyo,abb-__ III. évfolyam. 32. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908. augusztus 6. A politikai pártok egybeolvadása. Irta: Burgyán Aladár. A nagy nyári szünet alatt olyan a magyar politikai élet, mint egy tónak sima tükre, amelyet vihar nem korbácsol, szellő meg nem rebbent, — de ha kavicsot dob bee akármelyik játszó gyerek, — mégis huJámos gyűrűk fodrozódnak rajta. A magyar sajtó, egyéb jó téma hiányában, ismét a politikai pártok egybeolvadásának kérdését, az a bizonyos kavicsot doota bele a sima tükrü tóba, hogy felvert gy irüs hullámzásán, napokon keresztül, hol éri 51, hol arról a pontról szemlélve, el-el tűi ődhessék. Utóvégre nyári mulatságnak ez is megjár a. Csak aztán azt ne higyje el valaki, hogy ezeket a mesterséges apró hullámocskálsat, természetes erők, feltétlenül bekövetkezendő okozatok gyanánt hozták létre. Fúzióról, a szövetkezeti pártok egyesüléséről, már máskor is esett szó. Akkor uj jártalakulásnak hívták a mozgalmat, amely meg nem valósulhatott azon egyszerű okból, mert akkor sem volt természetes erők által létrehozott közszükséglet. Úgy, ahogy a nagy természetben semminemű átalakulást erőltetni nem lehet: nem lehet mesterséges eszközökkel a politikai helyzeteknek sem olyan átalakítását létrehozni, amelyek természetes mederben, öruént, következetesen, mint megváltozhatat an folyamat jöhetnek csak létre. Természetes folyamata egy uj pártalakulásnak csak az lehetne, ha ezt az uj pártalakulást, a nemzeti közfelfogás, mint nemzeti közszükségletet nyomná előtérbe. Az, hogy egyes politikai körök, saját po itikai pozíciójuk megerősítésére miféle átalakulásokat tartanak előnyönek: nem bir és nem bírhat olyan nyomatékkai, hogy ez, az imitt-amott felbukkanó, de elszigetelten jelentkező óhajtása ezeknek az érdekelt köröknek megtudná teremteni, — azt az uj pártalakulást. Nagy, a nemzettársadalom minden rétegére kiható szempontokból kell ennek a kérdésnek lényegébe behatolni, ha nemcsak úgy ötletszerűen, hanem egész komolyan akarunk a felvett kérdéssel foglalkozni. De ezt egy rövid cikk keretében elvégezni lehetetlenség. Itt csupán megdönthetetlen tényekre lehet rámutatni, amelyek csak azzal a céllal bírhatnak, hogy megvilágítsák ezt a kérdést. Tény az, hogy 1905. január 26-án a magyar nemzet minden félreértés kizáró módon megnyilatkozott, az általa elfogadott politikai alapelvek tekintetében. Másodszor 1906. április 30-án még világosabban jelölte meg azt az irányt, amelyben haladni akar alkotmányos állami életének fejlesztésénél. Mind a kétszer a függetlenségi párt elveit tette magáévá, csaknem az egész magyar nemzet. Már most ebből józan ésszel mi következik? Semmi egyéb, mint az, hogy a negyven éven át mesterséges eszközökkel fentartott 67-es, közösügyes politika kriptájának ajtaja örökre becsapódott, Iga;:, hogy ennek a becsapódott kriptaajtónak robbanása, a nemzeti épület pilléreit is megrendítette ideig-óráig, de azért a közösügyes politika mégis örökre el van temetve. Azóta, hogy a magyar nemzet Kossuth Lajos politikáját fogadta el és Kossuth Ferencet ismerte el vezérül, — vájjon változott-e valami ezen közfelfogásban, amiből arra lehetne következtetni, hogy ez a nemzet abba akarja hagyni függetlenségre, önállóságra való törekvését ? Keressen, kutasson, akárki, szerteszét az országban olyan mozzanat után, amely arra irányul, hogy a nemzet valamely számbavehető rétege, a társadalom valamely tekintélyes tömege, nem a függetlenségi, hanem az eltemetett közösügyes politika zászlóját akarná lobogtatni. Hol van az a természetes erő, az az egységes népakarat, amely a nem régen diadalmasan elfoglalt útról visszafordulni akarna a közösügyes sötétségbe? Az, hogy félremagyarázott családi tradíciók, évtizedes politikai múltból kiháramulni látszó következetesség, vagy a közösügyes légkörben tervszerűen történt belenevezés, egyes kimagasló államférfiainkat oda kényszeríti, ebbe a közösügyes politikának temetőjébe, ahol az ősök szellemei lidércfény képében bolyonganak: nem változtathat semmit, az eltagadhatatlanul érvényesülő függetlenségi politikai irányzaton. Nem a nemzet feladata, hogy a temető hangulatához induljon át, hanem az ő kötelességük, hogy hátat fordítsanak ennek a temetőnek és résztvegyenek a nemzet lüktető életének függetlenségi munkájában! Deák Ferenc, Andrássy Gyula gróf szelleme nem ott bolyong, abban az elhagyatott lezárt kriptáju temetőben, — hanem itt serkent kitartó munkára, függetlenségre, az önállóságra törekvő fiatal Magyarország millióinak szivében! Mű-pártalakulásra nincsen szüksége ennek az országnak; mert meg van már négyszáz év óta a népakaratnak természetes megnyilatkozásából, szabadon fakadó politikai párt, — a függetlenségi párt. Hévíz. Irta: Dr. Gömöry Elek. Befejező közlemény. A növény levelei inig kicsik, addig egy fölül mélyen bevágott cimerpaizshoz hasonlók, egy, sőt két arasznyi átmérőjűvé fejlődnek s ekkor kerek alakúak, széleiken csipkézetten koronázottak, alsó felületük vastagon erezett, az ujjnyi húsos szár nem egész közepén van a lapátszerü levélnek. Amint bimbózni kezd, a hosszas tulipánhoz hasonló. bimbó, kiemelkedik a vízből, ekkor még 4 barnás külső sziromlevél takarja, amik a virág kinyiltával szinte megszinesednek, olyformán, mint zöld sziromlevelei. A virágnak 22—26 szirma van, igen szép rózsaszínű, ezeken belül sok sötétvörös bibe védi a magházat. Mikor elvirágzott, alámerül a vízben, az ökölnyi nagy virág nem hullatja el szirmait, hanem nagy liliomhoz hasonló alakja szétálló ecsetszerüvé válva bukik alá. Virágzása julius és augusztus hónapokra terjed. A leveleken rendesen ezernyi bogár sütkérezik a napon, vagy szívja a növény dús nedvét. A tó oly helyein, hol fürdőzők ritkábban fordulnak meg, nem ritkán látni a kis vizityukot, amint egy nympha levélről a másikra ugrálva a leveleken levő bogarak után kapkod. A búvár vacikacsa »csrrr« kiáltással nem egyszer száll a tóba. Ez a kis állat is oly kevéssé fél itt az emberektől, hogy 10 lépésnyi távolságig ereszti magához az úszót, de akkor aztán vörös sávos nyakával alábukva, menekül, a viz alatt 10 métert is elúszik. A nádi rigó, a szürke gém szinte gyakori vendége a tó szegélyének. A tó körül levő fákon tömérdek a rigó, szörnyen kiváncsiak, minduntalan megszólal egyik-másik »mija fiju? dió?» Valamikor azzal ijesztgették az embert, hogy a tóban siklók is vannak, én egyet sem láttam, de ha van is a nád között oly félénk az istenadta, hogy a nádas legsötétebb zugába szökik, mihelyt 10 méteren belül zajt hall. Békát is mindössze egyszer láttam, nem jó hely ez nekik, gém, csörgő ruca nagy ellenségük. Halak bőven vannak, tenyésztik őket, s meglehetős szemtelenek, amenynyiben a hídon ácsorgókat jó pár méternyire követik egy kis zsemle morzsalékért. A fürdőzők bőven találnak mindenféle szórakozást. A tóban-szanaszét különböző csoportosulásban sok-sok szalmakalapot lehet látni, mely alatt egy-egy fürdővendég húzódik meg, mert különben az erős verőfény napszurást okozhatna. Amig a férfiak osztályában a szalmakalapok legfeljebb alakra külömböznek, no meg kopottságra, addig a női osztályban különösen piros pántlikákkal átkötött színesebb ála Bébé kalapok tarkítják a tó színét. A tó zöldje discrétül eltakar mindent, igy aztán a nők férjeik oldalán a férfi osztályban, vagy férfiak nőikkel a nő osztályban is tesznek látogatást. A tóban általában vidámság van, az embereket a közös baj, a közös fürdő összehozza, s a viruló természet látása, az ezernyi madár éneke, a fecskék csicsergése felhangolja, hangos nevetés, tréfa adomázás járja szerte-szét. Lubickolás azonban nincs, mert a fürdőzők betegek, legfeljebb akkor van, ha egy-egy gyereket hoznak be, aki aztán ha nagyobb, megkapaszkodik egy-egy úszó keresztbe, vagy akit, ha kisebb, belétesznek egy-egy úszó szánkába. Ez két rövidebb, mindkét végén kúpos fenyőgerendára erősített lóca, talp és hátdeszkával, amelyen kényelmesen hátradőlve, nyakig vízben, a tó bármely részébe el lehet bárkinek kézzel is evezni. Egy-egy ily járómübe gyakran 4—5-en kapaszkodnak a benn ülő urinő ismerősei, s kedélyesen tréfálkozva égés expedíciókat rendeznek a tó különböző részein. A tónak egyharmada mély, ez körül van véve karfákkal s táblák jelzik, hogy ott csak úszók fürödhetnek. Ilyenek kevés számmal vannak, mert a betegek nagy része a korpa mélyebb rétegeit keresve, bevájja magát egy helyen s ott tölt hoszszabb időt, szökőkutat csinálva tenyeréből, egymással beszélgetve. Akadnak egyesek, akik végig kitapasztalják a tó minden részét, hol mily mély a korpa? Az úszók pedig oly területet találnak Lapunk jelen száma nyolc oldal.
