Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-06 / 32. szám
2. oldal. LOSONCZI ÚJSÁG 1908. augusztus 6. Csak a régi, közösügyes szabadelvű pártnak volt szüksége azokra a műpártalakulásokra, azokra a fúziókra, amelyek mesterséges eszközei voltak a negyven éves uralomnak. A múltban a hatalom és a párturalom állította fel a politikai programmokat, — ma a nemzeti akarat Írja elő azt az irányt, amelyen haladni akar. Az az ellenvetés, hogy a többségben levő függetlenségi párt úgy sem tudja programmját most megvalósítani, tehát olyan programmot kell választania, amelynek megvalósítására azonnal képes: semmi egyéb, egy ügy ü kelepcénél, amibe sem a párt, sem a nemzet nem fog bele esni. A függetlenségi párt programmja, örök programja az egész magyar nemzetnek, amely mellett ki kell tartania, amig megvalósítani tudja és amelynek örök igazságai, úgy a kis, mint a nagy nemzetek életfeltételeit foglalja magában! Aki hazáját szereti, és nemzetének hű fia, — annak nem is lehet más programmja, mint amit a függetlenségi párt irt zászlójára. Hogy a törvénytelen, alkotmányellenes kormányzat, 1917-ig lehetetlenné tette Magyarország gazdasági önállóságát, ez meg nem azt jelenti, hogy ne követeljük önállóságunkat és lemondva programmunkról, alakítsunk uj pártot, amelynek nem törekvése a gazdasági önállóság, vagy a nemzet teljes függetlensége, amelyre, talán jöhet még idő, hogy a magyar királyi családnak nagyobb szüksége lehet, mint a függetlenségért küzdő Magyarországnak. Nemzeteknek sorsát, — épugy, mint a szegény emberét, — boldog Isten bírja! Meg kell dönteni végre azt a középkori babonát, mintha királya ellen törne az, aki nemzetét önállónak, más államoktól függetlennek akarja látni! A művészet népszerűsítése. Magyar festők művei Losonczon. A magyar kultúrának legszebb virága a művészet. Irodalmunk, zenénk, színészetünk is óriási léptekkel haladt előre az utolsó negyedszázad alatt, de képzőművészetünk határozottan európai nívóra emelkedett s kiállja a versenyt a müveit Nyugat akármelyik nemzetének művészetével is. Még széditőbb lehetne azonban ez a haladás, ha művészetünk közönsége nemcsak a legfelsőbb tízezer arisztokratikus köreire szorítkoznék, hanem utat találna a müveit középosztály szélesebb rétegeibe is. Ám a műtermékek horribilis ára elriasztja a középosztályt a képvásárlásoktól s a kiállításokon amúgy is nehezen hozzáférhető képek beszerzésével járó nehézségek és rengeteg költség arra szorítja a még oly választékos ízlésű mübarátokat is, hogy szobáik falait silány külföldi olajnyomatokkal és más művészieden reprodukciókkal éktelenitsék el. E visszás állapot más bajokat is idéz elő. Modern fiatal festőművészeink mind nagyobb arányokat öltő művészeti produkciója nem talál piacot és igy munkáikat nem értékesíthetvén, nélkülözik azokat az anyagi feltételeket, melyek nélkül a legnagyobb tehetség sem fejlődhetik. Közönség és művészet igy egymástól távol élvén s minden egymásra utaltságuk mellett sem találhatván meg egymást, nem fejlődhetik kellőkép a müizlés, nem találhat támogatásra a fiatalabb festőnemzedék s nem juthat olcsó de amellett igazi műtermékekhez a közönség. E hiányokon segíteni, a művészeket és a közönséget közelebb hozni egymáshoz, az olcsó, de artisztikus műtermékeknek minél szélesebb néprétegeket meghódítani! — ez a legjobb művészeti válalkozás a Magyar Művészet Mükereskedés célja s egyben programmja. Művészeti, kulturális, hazafias és egyben szociális programm ez, melynek megvalósítása a lehető legegyszerűbb. Első sorban ki kell szorítani azokat a silány külföldi olajnyomatokat és müvészietlen reprodukciókat, melyekért annyi magyar pénz vándorol külföldre s ugyanilyen mérsékelt áron kizárólag magyar festők eredeti olajfestményeit kell bevinni a közönség közé. A magyar művészet népszerűsítésének, a modern fiatal festőművészek támogatásának a müizlés fejlesztésének és a magyar lakás művészi feldíszítésének ez az egyetlen útja. Örömmel értesülünk arról, hogy őszszel a Magyar Művészet Mükereskedés városunkban rendezi tárlatát. Amidőn tehát ezen nagyjelentőségű kulturális eseményre t. olvasóink figyelmét már előre is felhívjuk, egyúttal rámutatunk azon körülményre, hogy a vállalat legtehetségesebb fiatal festőművészeink legkiválóbb alkotásait állítja ki úgy, hogy közönségünk legmesszebb menő Ízlését is ki fogja elégíteni. A tárlat rendezésére városunkba érkeznek a vállalat ügyvezető titkára mihályi Deák Jenő és mütárosa Színes Elemér festőművész. Hisszük, hogy városunk intelligens közönsége megérti a festőművészek nehéz küzdelmét, mit a vidéki publikum közönyével, a fővárosi olajnyomatokat terjesztő cégek konkurrenciájával kellett évek óta folytatniok. Megérti a képzőművészet decentrálizációjának szükségét, a lelkes agitáció nemes intencióit és minden erejével azon lesz, hogy sikerüljön a művészi célok szolgálatába szegődött intézmény minden fáradozása, kísérlete, törekvése, munkája, amit a magyar képzőművészet megismerése, terjesztése érdekében folytat. ebbeli képességük gyakorlására, amilyen uszoda azt hiszem nincs, becsülöm 20U méter hosszú- s 150 méter szélesnek. Keovenc helyük a forrásba beúszni, ahol a viz méternél vastagabb átmérőjű buggyanásban ömlik szerte s ahol a viz 1—2 R. fokkal melegebb. A viz áramlása elég erős arra, hogy a hanyatt fekvő úszót mozdulatlanul is kivigye a part felé. Mikor a fürdózők órája letelt, kiki Devonul kabinjába, felöltözik, a födött 120 méteres hid át hazamegy a lakására s ott lepihenve hallgatja a cigányzenét, mely reggel 8—10 és délután 5—7-ig haiinato. Vannak, akiket a fürdő után külön helyiségben begöngyölnek, s akik még ott töltenek 7, órát, mielőtt lepihennének. A fürdő hatása abban áll, hogy nem izzad benne az ember, a kénköneg gazok azonban fázashoz hasonló bizsergést okoznak. Midőn hazamenve lepihenünk, akkor szokott egy csekély utoizzadás jelentkezni, ellenben a bőr bizsergése több órán eltart. A gyógyjavallatokra nem szándékozom kiterjeszkeani, csak annyit említek meg, hogy specificuma az ischiasnak, s hogy enyhe hatasa folytan a vérkeringési és edényrendszerbeli csekélyebb fokú megbetegedések esetén is használható; főjavalata persze a csuz különböző alakja, egyes vesebajok, továbbá ideg és bőrbajok is javulnak a fürdő által. Ami pedig a Hévizén tartózkodókat illeti, azok túlnyomó nagy része magyar. Jól esik az embernek az a tőrül metszett magyar környezet, amely itt van, s ami egyik más melegvizü fürdőkben sincs meg ily mértékben. A fürdőzők túlnyomó nagy többségben dunántúliak, de most már sok alföldi, budapesti is jár ide, sőt elvétve felföldi is akad. A magyar középosztá'y tagjainak oly jóizü a beszédje, oly egyszerű és barátságos a viselkedése, hogy itt a magyaroknak tömegben való jelentkezéskor fellépő rossz sajátságai, a tulhangos beszéd, a hencegés, a követelő magatartás nem nyilvánul. Feltűnő az igen jókarban levő idősebb férfiak és nők nagy száma. Mondhatnám, hogy a magyar fajú nők szépségének tartóssága itt különösen szembetűnik 50 -60 éves szép asszonyt teljesen ősz hajjal, ránc nélkül üde arccal, egyenes termettel látni, itt nem ritkaság. Az élelem magyaros, jó, a szokott fürdői évadnál nem drágább. A vendégek oly tömegesen keresik fel, hogy, bár vagy 7 szálló s 5 percnyire még a szanatóriumi szálló is ad ki szobákat, lakáshoz — hacsak jó eleve nem gondoskodunk róla, nehezen lehet jutni. A vendégek szórakoztatásáról, a középszerű cigány zenétől eltekintve, nem igen gondoskodnak, úgy hogy hogy egy pár jo könyvet idehozni célszerű. Hévizet mindenkinek, a kinek arra szüksége van, őszintén ajánlom, különösen azoknak, kik a természet szépségeiben gyönyörködni tudnak és szeretnek. A hévízi bűvös tó bájos környezetével mulattatva gyógyít, s magyar minden porcikája, Gyémántcsinálók. A merész francia gyémántcsináló Leotnoine szereplése után nem lesz érdektelen, ha ismertetjük az újabb kor gyémánytutánzóit, a kik persze becsületesebb szándékkal és némi sikerrel is buzgólkodtak a természet meghamisítása körül. Bár a gyémántkészités gondolata korántsem izgatta annyi sok tudós fantáziáját, mint az aranycsinálásé. De a gyémánt utánzók viszont mélyebb tudással, igazi szakismerettel és fáradságot nem ismerő munkássággal szálltak sikra, hogy a természet vegykonyhájából kiragadják a győzhetetlennek hitt kincset, a drágakövek királyát, a gyémántot és egészen az ember kezére játszák. De csodálható-e ez a törekvés mikor a komoly bölcsek egyik legnagyobbja Plinius római természettudós azt állítja a gyémántról, hogy az az emberi javak legnagyobb kincse. Depretz francia természetbúvár volt az első, a kinek sikerült 1853-ban szénből elektromos áram segítségével apró fekete oktaedar alakú kristályokat nyerni, melyek fényben és keménységben teljesen megegyeztek a gyémánttal. Nagyobb darabokat azonban hosszas és fáradságos kísérletezései után sem tudott előállítani. Mivel pedig a kísérletezés igen költséges szórakozásnak bizonyult, később jónak látta felhagyni a további kísérletekkel és lemondani arról a merész tervről, hogy a gyémánt értékének rohamos devalvációja árán, a mi esetleges sikereit feltétlenül nyomon követi, magának milliókat szerezzen. Később Hannay glaskowi kémikus bár más utón jutott a gyémánt előállitásánoz, végeredményében ugyanazt a tapasztalatot szerezte mint elődje. Hannay szén és hidrogénből álló légnemű vegyületből nagy nyomás és hőmérséklet által választotta ki a szenet, mely azután hirtelen hűtésre szintén mint gyémánt kristályosodott ki. A gyémántkristályok azonban itt is igen aprók voltak. S igy Hannay gyémántja sem került ' soha ipari feldolgozásra, és mind mai napig csak mint érdekes tudományos kísérlet kelthet érdeklődést. 1893-ban Moissannak sikerült tudományos buvárlatai közben körülbelül 1 gr. súlyú mesterséges gyémántot készítenie. Elektromos kemencében 3000 C°. hőfokon vasat szénnel olvasztott össze, s az igy nyert tömeget azután hirtelen iehütötte. A hirtelen lehűlés következtében a vas a szénre óriási nagy nyomást gyakorolt, miközben a vasban feloldott szén egy része mint gyémánt kristályosodott ki. Az igy nyert gyémánt egy tömegben körülbelül 2500 korona értéket képviselt volna. Moissan azonban korántsem volt oly szerencsés, hogy egyszerre és egy tömegben jutott volna ily darabhoz. A vasban apró kristályokra oszlott gyémánt nem volt hajlandó a tudós óhajtása szerint egy darabbá tömörülni, s igy a nyert gyémánt értéke jóval az előállítási költségek mögött maradt. A mit igazi természet búvárok, lelkes szakemberek, a kémia tudományának alapos ismerői küzdelmes munka árán nem bírtak elérni azon okon, hogy a természet nem hagyja magát az ember kényére kedvére meghamisítani, arra egy Leomoine nevű szélhámos vállalkozik, vagy a mi még több elhiteti a mai kor kulturembereivel, Franciaország kiváló jogászaival, hogy vállalkozhatik. Valóban nem ártana a mai jogászvilágban egy kicsit több kémia és kevesebb tételes törvény. Somló Károly. TELEFONON. (Fizetésemelés.) Csrrr! Halló! Kezét csókolom. Most ne, mert épen ugorkát teszek el télire, a mai séta hát elmarad. — Olyan sürgős az? Én mondom, hogy lesz még ugorkaszezon. — De mikor most vagyok szabad. Az uram ugyanis a szobájában memorandumot ir a fizetésrendezésrűl. Általában a tisztviselők minden nyáron a fizetéseinelésrűl tanácskoznak. Aztán a leánya férjhezmenésén legaggódóbbat megbízzák egy memorandum kidolgozásával, ősszel azt határozottan elvetik, hevenyésznek egy egészen rosszat, kongresszust csapnak vele és télen a miniszterhez mennek. Az megígér minden tőle telhetőt, de megbukik, de a következő megcsinálja a fizetés emelést.
