Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-06-25 / 26. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: || Negyedévre 2'50 kor. j ! Egy petitsor tere 10 fill. : í a LOSONOzi választókerület függetlenségi i TL”,Thirdel' I t ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. |__i“**«*»- _ III. évfolyam. 26. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 junius 25. Feladataink. A függetlenségi és negyvennyolcas párt négy évtizeden át mint ellenzék — előbb elenyésző, később számottevő kisebbség — folytatta a küzdelmet, — az immár négyszáz esztendős küzdelmet — a magyar királyság önállóságáért függetlenségéért. Ennek a küzdelemnek az eredménye az, hogy az 1905-ös választáson az országgyűlési képviselők viszonylagos; az 190ó-os választáson pedig általános többsége a függetlenségi és 48-as párt elvei alapján választatott meg. Minden alkotmányos államban az országgyűlésen általános többségben levő párt elvei alapján kell az ország ügyeit a többség vezérei, bizalmasai utján kormányozni. Nálunk másképen történt. A függetlenségi és 48-as pártnak fegyvertársai voltak a küzdelemben és a párt többségre jutván, részt adott a fegyvertársaknak a kormányzásban, a hatalomban is. Ez a kormányzás, a hatalom kezelése az átmenetinek nevezett idő alatt körülhatárolt elvek szerint, meghatározott célokat volt és van hivatva teljesíteni, és nem egyes pártok elveit megvalósítani. Am a pártok és elsősorban a függetlenségi és 48-as párt, nem mondott le arról, hogy azok megvalósítását az átmeneti idő alatt is előkészítse; az átmeneti idő lejártával pedig napirendre tűzze. Éppen ezért féltékenyen kell őrködnie mindenkinek — aki komolyan és elszántan akarja a függetlenségi és 48-as párt elveinek megvalósítását, — hogy a függetlenségi és 48-as párt mint többség megmaradjon. Akik tiszteletreméltó túlbuzgóságból féireállottak és a régi 48-as és a régi negyven éves függetlenségi elvhirdetés talajára léptek: épen ellenkezőjét érték el annak, amit jóhiszemű naivitással elhamarkodott lépésükkel elérni akartak. A balpárt kilépésével csökkentette a függetlenségi pártnak nagy többségét a szövetkezeti pártok közötti nagy számszerű túlsúlyát, ezáltal emelve a kormányzó többségben a 67-esek számarány szerinti súlyát, tehát erejét és befolyását is: és igy tulajdoképen a 67-eseknek tett szolgálatod:, tehát az ellenkező eredményt ért el, mint amit elérni akart. Tagadhatatlan továbbá, hogy a kilépett balpártiak között vannak tevékeny, munkás, önálló gondolkozásu férfiak, akiknek kilépése szintén erőveszteség a függetlenségi és 48-as pártra nézve. Azt pedig, hogy a balpárt most már, csakhogy kilépését és különszervezkedését indokolttá tegye, — elsősorban és mindenekfelett a függetlenségi és 48-as pártot támadja és a A elveinek meg tagadásával, vállalt feladatai elárulásával vádolja, azt nem lehet másnak tekinteni, mint a balpárt által is képviselt függetlenségi elvek ellen elkövetett politikai bűnnek, mert bármely kevés hitelre is találnak a balpárt súllyal nem biró politikusainak ráfogásai, az kétségtelen, hogy mégis akadnak hiszékenyek és kishitüek, akikben sikerül megingatni nem a Kossuth Ferenc és Apponyi Albert iránti bizalmat, — amit a balpártiak talán céloznak, — hanem a 48-as függetlenségi párt elvei gyakorlati megvalósításába vetett hitet, mert olyan önhittséggel talán még nincsenek eltelve a balpárti urak, hogy a magyar nép eihigyje azt, hogy amit Kossuth Ferenc és Aponyi Albert megvalósítani nem tudott, azt Bozóky Árpád és Nagy György fogja megvalósítani, ha többséget kap és kormányra jut. Hogy működésűknek ez az eredménye, azt igazolja az a rokonszenv is, amellyel némely 67-es körök a balpárt tevékenységét néha — gyakran kisérik. — A függetlenségi és 48-as pártnak első legfőb kötelessége ezzel szemben — épen elvei megvalósítása érdekében — minden függetlenségi politikusnak tömörítése, egy egységes erős pártban való megtartása és ezzel többségének fenntartása, sőt lehető fokozása. Erre kötelezi őt az is, hogy elvei egyik legfontosabbikának az önálló nemzeti banknak — mint az önálló vámterület előfeltételének — megvalósítása a közel jövőben napirendrs kerül. Ez a kérdés az önálló, bank ügye tömör, zárt sorokban, egységesen és ami fő, többségben kell találja a függetlenségi pártot, hogy a többség lelkessége, egyhangú elszánt akarata ellenállhatatlan erővel ragadja magával a ma még kételkedőket és kicsinyhitüeket is. Ennek a ma homloktérbe állított, látszólag gazdasági kérdésnek nagy a politikai jelentősége is. Mert a pénzügyi önállóság előfeltétele a gazdasági önállóságnak; apénzügyi önállóság és gazdasági függetlenség együttvéve pedig eszközei a nemzeti önállóságnak, tehát a függetlenségi és 48-as párt érvényesülésének. Ámde addig is, mig erőnk egyrészét leköti ez a küzdelem, nem szabad megfeledkeznünk pártunk többi elveinek megvalósítására való törekvéséül sem — és ha e téreken ideig és óráig még az elvhirdetésnél TÁRCA. A hazafiság dicsérete. Irta: Georges Cletnenceau A Lazafiság érdeme, hogy megteremtette a mai embert, hogy Marathon—Salamis—Plataea-nál megszabadított minket Ázsia rémületétől, és hogy, amidőn azután Ázsia minket visszahódított a ő isteneivel, fentartotta skiszmatikus csoportok függetlenségét, miáltal lassanként fölszabadult az emberi szellem. A hazafiság: különféleség, azaz szabadság. A szabadság egész a mi napjainkig csak úgy tarthatta fönn magát, hogy az ellenséges erőt fékentartotta egy másik ellenkező erővel. Jelenti azt a törekvésünket, hogy az erőszakot a belátás erejével helyettesítsük. De ugyanazon a címen elitélni azt a hatalmat, melynek segítségével az ember fölszabadult, mint azt, mely őt eltaposni akarta: különös összezavarása a dolgoknak. Egoizmus! kiáltja Tolsztoj. Kétségtelenül az. Az egoizmus alapfeltétele az egyén föntartásának, ennélfogva minden altruistikus gondolatnak és cselekedetnek is. Az emlper nem-e két ellentétes érzés terméke, melyek arra indítják, hogy előbb mindent magához vonzzon és hogy azután énjéből amennyit csak bir másokra vigyen át? Amikor Tolsztoj reggelizik, jellegzetesen egoisztikus cselekedetet követ el, mivel vannak, ugyanabban az órában, emberek, kiket az éhség kínoz. Ü mégis reggelizik, amit csak helyeselni tudok. És ő szerzett erejét arra fordítja, hogy könnyítsen, tettel, szóval vagy Írással akin és ahogyan könnyíthet, így tett Krisztus maga, akinek végtelen könyörülte eredménytelenül elveszett volna a kosár füge nélkül, amelyből prédikációja tüze táplálkozott. Olyanfajta a haza egoizmusa is. Sőt mint kollektiv egoizmus — ha ugyan e két szó egybekapcsolható — végtelenül magasabb rendű, mivel szükség esetén még az én teljes föláldozását követeli azaz a mások iránti odaadás legvégső fokát. A leghasznosabban alkalmazott egyéni egoizmus nem vezet egyébre, mint hogy az izolált lény erőit az emberek összeségének javára elrendezi. A hazafias egoizmus egy egész emberi csoportosulást az egész emberiség szolgálatába hajthat. Tolsztoj különös tévedése abban van, hogy azt hiszi, hogy a haza szeretetében szükségkép benrejlik a többi hazának gyűlölete. Gyűlöletet szülő szeretet nem egyéb, mint a barbárság késői utóhangja. Az a szeretet, amelyet mi gondolunk, amely felé mi közeledünk, az legyőzhetetlen erővel mindnagyobb terjedésre törekszik és mi azzal a hazafisággal, mely a családi tűzhelyről a lakóhelyig, a nemzetig emelkedik, azzal a hazafisággal, mely úgy értendő, hogy feltétele a leghasznosabb igyekezetnek az egész faj előnyére: azzal fogjuk mi magunkban felépíteni a nagy emberi hazafiságot, mely az egymással kibékült emberiségben, fennfogja tartani az eredet és gondolkodásmód rokonsága szerint különböző ember csoportosulásokat. Ebből az eleven különféleségekből származik a rivalitás, a haladás versengése. És a haza eszméje, felszállván a házi tűzhely kövétől a lakott világrészek összeségéig, ilykép az emberi evolúció egyik óserejének, a civilizáció egyik leghatalmasabb hajtóerejének kizonyul. Fordította: Dr. Gärtner Henrik.
