Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-06-25 / 26. szám
maradunk is, nem szabad azok követeléséről egy percre sem megfeledkeznünk. Feladatunk tehát ébrentartani, terjeszteni, mélyíteni a a hitet a függetlenségi és 48-as párt {összes elvei megvalósithatása iránt és lépten-nyomon arra használni a többség és kormányhatalom minden erejét, hogy ezt a hitet itthon elszánt akarattá érleljük, és fölfelé és kifelé az ekként megszilárdult nemzeti akaratot mint ellenállhatatlan, feltartóztathatatlan nemzeti erőt érvényesíthessük. Gazdaggá, magyarrá, önállóvá és függetlenné kell tennünk ezt az országot, hogy naggyá lehessen. — De ebben a munkában a kormányt és a törvényhozást az egész magyar nemzetnek a társadalom minden rétegének támogatnia, sarkalnia kell. Most a nyári szünet alatt a munkájukét végezve, szétmennek a törvényhozók. A magyar nép magtáraiba hordja a nap által megérlelt egy évi munkájának gyümölcsét, de alig fejezi be e munkáját, uj barázdát vág, uj magot vet és verejtékes munkájával uj gazdasági év uj termését készíti elő. E két munka közötti rövid időközben gondoljon a magyar néplélek a politika termésére és uj vetésére is. A termésről nem szólok: annak megítélése a nagy közönség feladata. De az uj vetés munkájából vegye ki részét necsak a törvényhozás, hanem a nemzet, a magyar társadalom is. Függetlenségi és 48-as párti ekével szántsuk meg mélyen a politika mezejét: erős kézzel boronáljuk el az ellentétek rögeit, hogy az egységes közvélemény szépen megmunkált sima talajában erőre kapjon az önálló nemzeti bank, a gazdasági függetlenség, a magyar nemzeti önállóság erőteljes Kétkedők és kicsinyhitüek! Politikusok és magyar nép! Ne egymás ellen támadjunk, hanem százados ellenségünkkel, Ausztriával szemben egyesülve, tudjunk akarni, akarva dolgozni hittel és önbizalommal: akkor lesz termésünk és a mi a fő meglesz, összetartó munkánk első érett gyümölcse: az önálló nemzeti bank! Zakarias János. Az iskolai év végén. Közeledik az iskolai év vége és igy alkalomszerű lesz egyet—mást elmondani az iskoláról és a tanításról. Igaz, hogy ezeket a dolgokat, vagy legalább egy részüket már sokszor elmondották, de vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet eléggé ismételni. Ma mindenki taníttatni akarja gyermekeit; ez nagyon helyes dolog bizonyos mértékig. Müveit, képzett, célját tudó társadalomra van szüksége az országnak. Annál erősebb az ország, minél műveltebb, mert a műveltség nyomában gazdagság, boldogulás jár. Az iparos, a kereskedő, a gazda annál jobban fogja felvenni a versenyt a külfölddel, minél inkább tisztában van dolgaival, minél jobban tudja értékesíteni terményeit, minél nagyobb piacot tud teremteni cikkeinek. Müveit iparosra, kereskedőre, gazdára van szüksége az országnak különösen az önálló vámterület behozatala esetén, mely arra fogja kényszeríteni a gazdákat is, hogy jobban kihasználják földjeiket és terményeiknek az országban keressenek piacot. De nincs szüksége az országnak a mérhetetlen sok diplomás emberre, akik közül akárhánynak ma sincs kenyere. Sok végzett mérnöknek, tanárnak nincs állása: a körorvosok tengődnek; az ügyvédek száma napról—napra szaporodik; e számot még jobban emeli az ügyvédi vizsgálat legújabb megkönnyitése. És mégis, mindezek dacára a szülőknek legfőbb vágya, hogy fiukból, esetleg leányaikból is diplomás embereket nevelhessenek. Tengernyi pénzt költenek gyermekeikre, hogy azután nyomorúságban lássák őket. Csak egy kis hivatalt óhajt mindegyik szülő gyermeke számára, pedig mi egyéb a hivatalnok élete nyomorúságnál? A nagy drágaság mellett az állam, vagy a társulatok nem is fizethetik eléggé alkalmazottaikat. Sokkal jobba termelő gazda, vagy az iparos helyzete, aki a munkaerő drágulása folytán terménycikkeinek árát is felemeli; mindennek a tisztviselő issza meg a levét. Visszatérve az előbbiekkre, látjuk, hogy a szülők sokkal jobban tennék, ha 4 középiskolai osztály elvégzése után iparosnak, kereskedőnek, vagy gazdálkodásra adnák a tanulásra kevésbbé képes gyermekeiket, a hol tisztességes megélhetés vár rájuk. A kormány is belátta már, hogy a diplomás emberek nagy száma egészségtelen állapot, azért legújabban szigorúan elrendelte a középiskolákban, hogy az oda nem való elemet korán más pályára tereljék. Megszigorította a javító vizsgálatok engedélyét, elrendelte a szigorú osztályozást, mert belátta, hogy ennek az állapotnak már korán kell elejét venni. És ha a szülők a szép szóra nem hajolnak, kénytelen más más módokhoz folyamodni, hogy egészséges állapotokat teremtsen. Nem a tandíj felemelésével vélte azt elérhetőnek, mert ez csak a szegény szülőket sújtaná, sem az egyes osztályokba felveendő tanulók számának megszorításával, mert ezzel csak saját költségeit emelné — igaz ugyan, hogy ezzel a tanítási eredményt megjavítaná, — hanem a tanítás és a vizsgálatok megszorításával. Idejekorán kell az ifjúságot más pályára terelni, nehogy később az állam és társadalom terhére váljék és növelje az amúgy is nagy diplomás proletariátust. Dr. Endrei Gerzson. TELEFONON. (A vizsgák.) Csrrr! Csrrrrr! Halló ! Csr! Az istenért, ne olyan hangosan, mert a szomszéd szobában izé van. — Talán súlyos beteg van ? — Majdnem. Ugyanis a szomszéd szobában az unokatestvérem készül vizsgára. Holnap lesz vizsgája három tantárgyból és most nem szabad semminek őt zavarnia. Megállitottuk az órákat, a a szomszédba küldtük a kakast. A kakast? — Igen, mert nagyon kukorékolós természetű és most csöndnek kell lenni, az ételt is szótlan adogatjuk be hozzá és minden félórában egy fröccsöt és minden tiz percben egy fejborogatást, mert tanul. — Az már nagy baj. És maguk? Én hallgatózom az ajtón, mama pedig egész nap sir, mert mindennap olvas öngyilkos diákokról. Ma Versecen és Kopenhágában hárman meglőtték magukat, Csütörtökhelyen egy diák elbujdosott, Kassán meg egy pláne fölmetszette a visszereit. Gyilkosok a tanárok! — Gyilkosok. Fenevadak. Ma minden újságban azt olvastam, hogy az egész vizsgarendszer elavult, bűnös, gyilkos, nevetséges, hülye és undorító. — No és vájjon mivel lehetne segiteni a bajon ? Egyáltalán nem kellene vizsga. A tanár úgyis ismeri a diákját. — Helyes. De akkor még ez egyetlen alkalommal sincs ellenőrizve a tanár és minden bukott diák azt mondaná, hogy ki volt szolgáltatva védtelenül a tanárjának s igazságtalanul megbuktatta őt, mert nem tetszett neki az ábrázatja. — Hát legyen vizsga, de más legyen ott a rendszer. Mi legyen ? — Az legyen a rendszer, hogy ne buktassanak meg senkit. — Ez jó. Majd úgyis kiválasztja őket az élet. Csakhogy akkor minden állásért, melyre ma tizen pályáznak, hatszázan fognak pályázni és húsz lesz belőlük öngyilkos, hogy itt az élet harcán elbukott. Meg ha mindenkinek bizonyítványt adunk, akkor hogy merünk megbízható orvoshoz fordulni, kire bízzuk bátran a vonat vezetését, a pénzünket, a gyermekeinket. . . — Pfuj! menjen, maga is a tanárokhoz szít! — Ne gyanúsítson, sőt ma is én voltain az, ki egy tanárt uj adósságba merítettem, azután leszamaraztam, sőt — — Az a tanár megérdemelte. De jaj, megyek, a túlsó szobában is készül vizsgára egy unokaöcsém, imént valami reccsenést hallunk, azt hittük, pisztolyt húz föl, sikoltva berohanunk, szerencsére csak diót tört föl. Szóval nagyon kell rá vigyáznunk. — Kezét csókolom. Gyilkosok a tanárok. Gyilkosok csr. Csr! HÍREK. Pikkoló. Évzáró ünnep. A losonczi polgári leányiskolában e hó 20-án délután 3 órakor tartotta évzáró ünnepélyét a Kármán József önképzőkör. Az ünnepély a növendékek karénekével kezdődött, mely után Mann Paula, az önképzőkör főtitkára tett jelentést a kör ezidei működéséről s meghatva vett búcsút társnői nevében az intézettől s tanárnőitől. Fleischmann Ilona és Streisinger Magda ügyes zongorajátéka után Bogenglück M. adta elő szép hanghordozással Temérdeknek „A szökevény“ c. költeményét, Izák Jolán szépen előadott zongorajátéka után Szentgyörgyi Erna szavalta el mély érzéssel Kiss Menyhértnek a Könyőrület c. versét, majd ismét a növendékek kara énekelt néhány igazán szép, busmagyar dalt. Végezetül pedig az Erzsébet jutalom kiosztása következett, a dijakat az intézet igazgatónője Winkler Anna úrnő a következő rövid beszéddel adta át a jutalmazottaknak: Mikor a losonczi önk. ip. műk. egy. Erzsébet királyné emlékezetére alapítványt létesített, kettős cél lebegett a nemes lelkű alapítók előtt. Égyik az volt, hogy ez alapítvánnyal oszlopot emeljen városunkban Erzsébet királyné emlékezetének, mely hosszú időkön át hirdesse egyfelől az Ő nagyságát, másfelől a mi kegyeletünket — a másik, hogy az alapítvány kamataival iskolánk kiváló növendékeit jutalmazva, a nagy királyné emlékezetét a jóra vezérlő buzdításnak forrásává legyen. Ha Erzsébet királyné fejedelmi mivolta és a mi szerény viszonyaink között keresnénk kapcsolatot, nehezen találnék meg azt, de ilyen rendkívüli vonatkozásokat keresnünk nem is szükséges, mert az alapítók a jutalom elnyerhetését igen egyszerű feltételekhez kötötték; jó magaviselet és törekvő szorgalom a kettős feltétel és e feltételeknek megfelelőleg az alap. ez évi kamatait egyenként 23 koronát Belágh Katinka és Mann Paula IV. o. növendéknek Ítéltük oda. Belágh Katinkának jó magaviseletéért és szorgalmáért, Mann Paulának jó magaviseletéért, szorgalmáért, valamint kitűnő tanulása előmeneteléért. Midőn a jutalmakat nekik átadom, figyelmeztetem őket, hogy legyenek ezentúl is jók és törekvők, s igazolják későbbi magatartásukkal is, hogy nem csalódtunk, mikor őket a jutalmazásra érdemeseknek ítéltük. A rendőrkapitányi hivataltól értesülünk, hogy folyó év és hó 26. és 27-én reggel 6 órától déli 12 óráig a József-telek melletti harcászati lőtéren éles töltényekkel gyakorlatok tartatnak. Általános lőirány délnek. Ezen lövészet időtartama alatt a József-telek, Racka, Jenke psz, Jelsőcz, Nagyhallgató, Kohári, Szőllőhegy, Losonczifürdő és Ladóhid által bezárt terület veszélyeztetve van, miért is nevezett napon az ott tartózkodás ember és jószágra nézve egyaránt tilos és a biztonsági őrszemek e tekintetbeni felszólítása feltétlenül teljesítendő Nyári mulatság. Folyó hó 21-én tartotta a Sternlicht gyári iparosszemélyzet nyári mulatságát a losonczi fürdőben. A mulatság, melynek a szép idő is kedvezett, fényesen sikerült, a fürdő bizony erre a napra kicsinek, szűknek bizonyult. A társas ebédet Kiss bérlő szolgáltatta, ki jó ételeivel s italaival elismerést érdemelt ki. A tánc a reggeli órákig tartott, melyhez Berki Jóska szolgáltatta a zenét. A tiszta jövedelem 120 korona, melyet a gyári személyzet özvegy és árva alapjára fordítanak.
