Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-18 / 25. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

I Előfizetési ára: j| POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Hirdetések: ||

Negyedévre 2-50 kor. [ Egy petitsortete 10 fill.

KSH,TM:: a losonczi választókerület függetlenségi

j! Ee>CSS2ám<ra201"'- ; ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. : I

III. évfolyam. 25. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 június 18.

A választási törvény reformjáról.

Irta: Sághy Gyula.

A parlamenti reform, Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek egyik interpellációjára tett nyilatkozata szerint, küszöbön áll, mivel a választói jogra vonatkozó törvényjavaslat az őszi ülésszak első hónapján belül minden esetre beterjesztve leend. Talán nem lesz időszerűtlen most még az utolsó óra előtt a parlamenti reformra vonatkozó egyes eszméknek felvetése, amelyeknek lehető megvalósítása úgy egészséges parlamenti viszonyok létesítése, mint különösen a magyar állam nemzeti jellege érdekében kívánatosnak mutatkozik.

Hogy a tervezett parlamenti reformnak alapjában az általános választójog elvéből kell kiindulnia, azt eldöntöttnek tekinthetjük. De nem tekinthetjük ilyennek azon határoknak a megállapítását, meddig az általános választójog érvényesülése hazai viszonyainkhoz mérten kiterjesztendő, hogy az az állam magasabb érdekeinek s a nemzeti szempontoknak megfelelően működjék, amint hogy eddigelé abszolút általános választójog egyetlen egy államban sincs keresztiilvive; igy igen kevés kivétellel a nők politikai választójoggal nem bírnak, mint ahogy sehol a világon nem bírnak választójoggal a gyermekek sem, szóval egy bizonyos kor határán aluliak.

Minden állam sajátlagos viszonyai szerint különfélekép állapítja meg azon kereteket, amelyeken belül az általános választójog érvényesülésének tért engedhet és ehez képest minden államban vannak különböző kivételek és korlátok megállapítva az általános választójog alkalmazása tekintetében. Ebből következik, hogy az államok különböző viszonyaihoz képest az általános választójog gyakorlati érvényesülésének keretei is különböznek.

Ezen keretek megállapításánál véleményünk szerint azon szempontnak kell dominálónak lennie, hogy az állam az összesség érdekét lévén hivatva képviselni, megvédeni és érvényesíteni, az államügyeknek a választójog gyakorlása általi intézésében mindenazok hivatvák elvileg résztvenni, akik az állam fenntartásához akár vér, akár — legalább minimális — pénzadóval hozzájárulnak, az államfenntartása iránt megfelelő érzékkel, érdeklődéssel és igényei szükséges megítéléséhez megfelelő értelmiséggel bírnak. Ellenben a választói jog élvezetétől mindazok kizárandók, akiknél mindezen kellékek fel nem találhatók, vagy államellenes viselkedésük, különösen pedig a magyar nemzeti államra való vonatkozásban annak nemzeti jellege elleni törekvéseik és izgatásaik evidens és cselekményeikben s eljárásukban határozottan konstatálva van.

Ezen alapfelfogásból kiindulva véleményünk szerint tehát minden férfi, ha az állam fenntartásához vér, vagy legalább minimális pénzadóval járul, elvileg méltán igényt formálhatván arra, hogy annak ügyei intézésébe a választói jog utján befolyást gyakorolhasson, általában mindenkinek,. aki katonakötelezettségének tényleg eleget tett, vagy ha katonai szolgálatot mentessége, vagy alkalmatlansága folytán nem teljesített, legalább meghatározandó minimális egyenes adót fizet, melyet körülbelül 10 koronában lehetne megállapítani, a választói jog megadandó, ha az nagykorúságát már elérte, tehát huszonnegyedik életévét betöltötte.

Nézetünk szerint a választói jog élvezete a nagykorúsághoz volna köténdő, eltérőleg mostani törvényünktől, tekintettel a katonakötelezettség korára is. De tekintettel arra is, hogy az államügyek fontossága megköveteli, hogy akik annak intézésében akárcsak a választás utján is résztvesznek, az érettség, higgadtság és komolyság megfelelő mértékével bírjanak, ez pedig a nagykor elérése előtt még sem igen található meg általánosan. Másrészről azonban az aktiv választói jognak a nagykorúsághoz kötésével kapcsolatban a passzív választói jog elnyerése a harmincadik év eléréséhez volna kapcsolandó, nem lévén a törvényhozói működés, ami mégis már nagy horderejénél és fontosságánál fogva nagyobbmérvü élettapasztalatokat és szélesebb látkört igényel, igen fiatalkoruakra bizható.

Ezen általános kereten belül azonban a választói jog élvezete a már hangsúlyozott alapfelfogással összhangban, sőt abból folyólag legalább is az irni-olvasni tudáshoz volna kötendő, mert a választói jog fontosságánál s az államélet irányítására kiható horderejénél fogva az élelmességnek legalább is ezen minimális fokozatát megkívánja. Véleményünk szerint tulajdonképen a választójog élvezetét a magyarul irni-olvasni tudáshoz kellene fűzni, mint az a 48 és függetlenségi párt programmjának régtől fogva egyik nevezetes pontját képezi. Azonban ha számolni kívánunk is azokkal az esetleges akadályokkal, mely miatt ez talán még most nem lenne keresztülvihető, azért addig is, mig ez megvalósítható leszen, a választói jog gyakorlásához mégis legalább a hazai élő nyelvek egyikén, az anyanyelven való írni és olvasni tudás mindenesetre megkívánandó lenne; de megkívánandó lenne mégis annyi magyar nyelvismeret is, hogy a választó a hozzá, a választási eljárás folyamán magyar nyelven hozzáintézendő kérdéseket megértse és azokra magyarul kielégítően felelni képes legyen, mert a magyar nemzeti államban a választási eljárásnál is a magyar államnyelvnek, mint hivatalos nyelvnek kizárólagosan érvényesülnie kell, ez alól kivételnek helyet adni nem lehet.

S feltétlenül kívánatos lenne annak elfogadása is, amit az olasz választási törvény is ismer, hogy a választói jog élvezetéhez megköveteltessék legalább is az elemi népiskola négy osztályának az oktatási törvényünkben előirt sikerrel és eredménnyel való elvégzése. Ez úgyis csak azon minimális értelmi foknak a tanúsítását és megkivánását jelentené, ami az államügyekre való befolyáshoz méltán és teljes jogosultsággal igényelhető.

De ha már nem is köttetnek a választójog gyakorlása a magyarul írni és olvasni tudáshoz, annyi előny a magyar nyelvben való írni és olvasni tudásnak mégis volna nyújtandó, hogy azok, akik egyrészről a magyar állameszméhez való ragaszkodásukat a magyar államnyelvnek szóban, Írásban és olvasásban való elsajátítása által is és másrészről ezáltal egyszersmind az értelmiség bizonyos magasabb fokának az elérését is tanúsítják, még ha katonai szolgálatot nem is teljesítettek és semmi adót nem fizetnek, akkor is megnyernék a választói jogot. Ez egyúttal egyik garanciáját is képezi annak, hogy az általános választói jog mellett is a magyarságnak, mint államfentartó fajnak szupremáciája biztosíttassák; másrészt hazai nemzetiségeink, miután a magyar nyelv törvényesen kötelező tanítása folytán az államnyelvnek saját érdekükben való elsajátítására is meg van adva a lehetőség, mellyel élniök teljesen saját elhatározásuktól függ, nem panaszkodhatnának — legalább jogosultan és indokoltan háttérbe szorittatásukról, mivel mindenki, aki huszonnégy éves, ha katonai szolgálatot teljesített, vagy legalább évi 10 korona egyenes adót fizet, ha nem is tud magyarul irni és olvasni, az államfentartó magyar fajjal teljesen egyenlően, minden faji és nemzetiségi különbség nélkül megnyeri a választójogot; annyi előnyt pedig, amennyi itt kontempláltatik, ha egyáltalán a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek az egyszerű nemzetiségi nyelvek felett bizonyos túlsúlyt adunk és fentartani óhajtjuk, kell is nyújtani az államnyelvnek, amely előny egyszerűen csak korrektivumot és biztosítékot képez a magyar állam, magyar nemzeti jellegének megőrzésére annál is inkább, mert hiszen szoros értelemben valóságos sérelemről még akkor sem lehetne szó nemzetiségeink részéről, ha jövőre nézve legalább bizonyos meghatározott idő múlva — mondjuk körülbelül 10 év múlva — mikor már a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek tanítására vonatkozó törvény sikeres eredménye, annak kellő végrehajtása mellett, bekövetkezhetik, a választójog egyáltalán a magyarul irni és olvasni tudáshoz fogna kapcsoltatni.

Magától értetődik, hogy a magyar állam ügyeinek intézésében való befolyás gyakorlását jogosultan csak a magyar állam-