Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-03-28 / 13. szám
szenek is minket az ármánnyal szövetkezett gonosz lelkek, mert amit elvettek tőlünk, azt kedvező alkalommal visszaszerezhetjük, de amiről magunk mondtunk le, az örök időkre elveszett. A nemzeti életünk hosszú' éjszakáját követő feltámadásunk ünnepe legyen a mi nemzeti megváltásunk ! .... sz .... s. A gyermekekért. (E. Gy. L) Április 2- és 3-án oly eseményben lesz része az országnak, az egész magyar társadalomnak, amely talán nem kelt akkora feltűnést, mint holmi politikai szenzáció, nagyszabású bűnügyi leleplezés, vagy világra szóló katasztrófa, de amely kihatásában, későbbi eredményében nagyobb befolyással lesz a magyar nemzeti társadalom egészséges fejlődésére, mint a tisza-virág-életű szenzációk, leleplezések és az ehhez hasonló események. Ezen a két napon rendezi ugyanis az Országos Gyermekvédő Liga ez idei gyermeknapját. Hogy mit jelent a gyermeknap, annak fontosságát az első pillanatban szinte nem is tudjuk kellőleg mérlegelni és méltányolni. A gyermeknap a gyermekvédelmi ügynek egyik leghathatósabb és legközvetlenebb módja, amelyben az egész nemzet vehet s részt kell hogy vegyen ! Az Országos Gyermekvédő Liga megalakulása előtt a gyermekvédelem ügye felettébb lanyhán történt Magyarországon. Áz állam, amely minden alattvalójának egyformán védi jogait és érdekeit, nem teljesíthette eléggé a gyermekvédelem ügyét; a magyar társadalom pedig, amely minden szépért és hazafias dolgokért tud és tudott is lelkesedni, a kellő irányítás és útbaigazítás híjával nem tudta kellőleg a gyermekvédelem ügyét felkarolni. Az a sok ezer szerencsétlen kiskorú gyermek, akik árvaságra jutva, szerető és gondozó kéz nélkül magukra maradtak, vagy akiket az élet kegyetlen nyomorúsága kilökött az utcára, évrőlévre növelte a gyermekproletáriátus társadalmát, amelyből a nagykorú bűnösök osztálya került ki idővel. A nyomorúság, a nélkülözés, a megrögzött bűnösökkel való gyakori érintkezés a züllés útjára kényszeritette ezeket a szerencsétlen teremtéseket. Különösen a nagyvárosi élet bűne, nyomora, erkölcstelensége s nehéz létérti küzdelme hozta létre ezeknek a kiskorú züllötteknek s a züllés veszélyének kitett kiskorú gyermekek bűnös társadalmát. A könyörületesség, az irgalmasság, és az emberi humanizmus csak szórványosan tudta ezeket a szerencsétleneket a bűn útjáról visszatéríteni. Az állami intézmények: menhelyek, otthonok, lelencházak, javítóintézetek stb. csak jelentéktelen részüket voltak képesek befogadni; a Egy pacsirta éppen akkor Kezdett édes éneket: Hajnaltól vitt Délibábnak Ábrándos üzenetet Hallgatózott a menyecske, Hogy a szive repesett Lelkendezve futott haza, Bozótban majd elesett. S mit künn hallott, eldalolta Édes férje kebelén így termett a magyar nóta, Künn a puszta közepén! -Jankó vies Marcell. Grófnő és a cigány. Zsúr van Rácz Paliéknál. Ott van a cigányvilág szine-java a vörös szalonban, melynek közepén végig nyújtózkodva hever a cigányok »Deák Ference«, Kolompár Ábel. Körülötte szépséges cigány-asszonyok, lányok és füstös képű barna fiúk lesték a szót nikotin edzette ajkairól. — Biz’ úgy fiúk! —. szólt illatos moccáját szürcsölgetve s a többi modern elbeszélőhöz hasonló hanyagsággal ütve le szivarjának hamuját, — a primás-gyereknek ma-napság nagyon vigyázni kell, — folytatta sötét tekintettel, majd jelentőségteljesen az általánosan ismert szólással fejezte be beszédét: mert a sok a móka és kevés az eszkimó ! ! A leányok megborzongtak, a primáskák és primás-jelöltek pedig balsejtelmektől eltelve bámultak a semmiségbe... Deák Ferencünk pedig a hatás alatt egy merész fordulattal megragadva és kihúzva a rumos társadalom pedig — sajnos — nem nyúlt eléggé radikálisan a gyermekmentés munkájához. Áz árván maradt gyermekek egy részéről még gondoskodott úgy, ahogy, de már a züllött, vagy a züllés veszélyének kitett gyermekekről nem igen tudott gondoskodni. A törvény intézkedései értelmében csak a kiskorú gyermekek, amig biróilag elmarasztalva nem voltak, még a javító intézetekbe sem kerülhettek be s igy a társadalom úgyszólván rákényszeritette, hogy az utcára kilökött zsenge gyermek a bűn útjára térjen. Az Országos Gyermekvédő Liga ezután nagyszabású intézkedésekkel lépett föl a gyermekmentés érdekében. Egymásután valósította meg s valósítja meg programinját, amelybe mindent felvett, ami csak összefügg a gyermekvédelem és gyermekmentés ügyével. Szervezkedését az egész országra kiterjeszti, s programmja megvalósításában az állam legmesszebbmenő támogatásban részesíti. Gyermekvédelmi akciójának legnagyszerűbb ténye a gyermeknap, amelyet az idén rendez másodszor. Az idei gyermeknap minden tekintetben impozáns lesz, méreteiben pedig olyan nagyszabású, hogy minden ilyen irányú társadalmi mozgalmat felül fog múlni. Ezen a két napon az egész magyar társadalom meg fog mozdulni és nem marad senki, aki meg ne nyitná erszényét a gyermekmentés charitativ jellegű két napján. Ezen a két napon az ország minden részében gyüjtőurnákat állíttat fel a Liga s az urnákba szegény, gazdag bele fogja dobni a maga filléreit, vagy aranyait. Kereskedők, iparosok, ügyvédek, orvosok, s minden foglalkozású emberek erre a két napra eső jövedelmüknek tetszésszerinti kis hányadát ajánlják fel a Liga alapjának javára. Kik ezen a két napon végzik szükséges bevásárlásaikat, önkéntelenül is hozzájárulnak ily módon a gyermeknap eredményének sikeréhez, mert az üzletek tulajnosai, a kereskedők két napi bevételükből bizonyos részt a Liga pénztárának küldenek be. Az Országos Gyermekvédő Liga — látni való —, hogy olyan közvetlen alapra helyezte a gyermeknap sikerének biztosítékát, hogy azt az egész magyar társadalom kell, hogy önkéntelenül is támogassa! Olvasó közönségünk hisszük, hogy ki fogja venni a maga részét ebben a társadalmilag s nemzetileg egyaránt nagyfontosságú mozgalomban s úgy a maguk, mint ismerőseik körében buzgólkodni fognak, hogy a gyermeknap sikerét minél fényesebbé tegyék! Városi politika. Amikora Csendes figyelő» legutóbbi cikke megjelent a Losonczi Újságban, amelyben Egger úr levelét, és ezzel kapcsolatosan a villamgyár átvételének tervét agyoncsepűzi, azt gondoltam, sőt erősen vártam, hogy nemcsak nagy forradalmat, haragot és lármát fog felidézni, de azt hittem, hogy annyi nyilatkozat és nyilttér lesz, hogy kevés lesz a helybeli «két» politikai hetilap, és hogy hamarost egy harmadik hetilap is fog keletkezni, amelynek egyetlen célja az lesz, hogy városunk politikáját irányítsa és feleslegessé tegye az Eggerféle levelek sokszorosítását és terjesztését. Mindebben én, boldog lakója az öt zöld batár városának, csalatkoztam; mert a mai napig nem szólalt fel senki, sőt mindenki úgy hallgat, mint — hogy a közmondást idézzem — «a dinnye a fűben». Es e hallgatásról két dologra következtetek. Az első az, hogy a csendes figyelőnek nincs igaza, s ezért nem tartja érdemesnek senki a válaszadást, vagy pedig, — és ez okoskodásom másik része — a «Csendes figyelő» érvei oly erősek, hogy erre nemcsak nem mer, de nem is tud senkisem ellenvetést tenni. Ezért a leghelyesebb és a legkényelmesebb dolog — hallgatni. És ez kitűnő politika! Egger úrról nem akarok részletesen beszélni, csak egy dologra kívánok rámutatni, t. i. a kis hamis számításaiban csak egy dologról feledkezett meg, amikor az 1907—8—9-ik évekre kiszámítja a villam-üzem tiszta jövedelmét; ugyanis nem gondol arra, hogy mennyibe kerülne a nagyobb fogyasztással a telep nagyobbitása ? Avagy mindez nem kellene? De hadd pihenjen e gyönyörű átadási terv a íeledékenység pókhálós aktasirjában s hadd várja ott az utolsó nappal együtt feltámadását. Most is csak azért említettem fel, mert egy egész csomó városi dolgot juttatott eszembe. E sok közül csak egyet óhajtok fölemlíteni. Városunk ugyanis az utóbbi években sok mindenfélét adott el és sok mindenfélét vásárolt meg, illetőleg vett át, vagy építtetett. Igy eladott erdőt, földet. Megvásárolta a tőzeggyárat, építtette a kórházat, kaszárnyát, polgári iskolát, vágóhidat, stb. Mindez kiváncsivá tett, hogy megnézzem a polgármesteri jelentésekben, vájjon az utolsó években mennyivel szaporodott a város vagyona. És kíváncsiságom sugalmazta kutatásom meglepő eredményekre vezetett. Íme itt vannak a rideg számadatok! A vagyonleltár című polgármesteri kimutatás szerint (koronákban adom mindenütt a számadatokat) a város számvevősége által vezetett vagyonleltár szerint a város összes vagyona volt: 1898-ban 2.955,292 korona — fillér 1900-ban 3.181,065 22 1902- ben 3.203,382 » 13 » 1903- ban 4.439,265 08 » 1905-ben 4.704,498 » 47 » vagyis a város vagyona hét év alatt 1.749,206 korona 47 fillérrel nőtt, ami horribilis gyarapodásnak volna mondható, ha ezzel szemben a teher nem emelkedett volna. De beszéljenek a számok palackot, csészéjét félretolva a következő elbeszélésbe fogott: Künn a falu végén a »Pokol« szélső házában lakott az öreg Ábris, élete párjával, Katóval. Egyetlen örömük a Kató nagy, de rövid szárú pipája volt, melyre ha Kató rágyújtott reggel, délig köpdöshetett utána Ábel, mig a bagót megkaphatta. Ez volt náluk a családi beosztás. Egyetlen fiacskájok volt, a család szemefénye. Valóságos cigány-szépség volt s ha ránézett valakire nagy fekete guba szemeivel, az többé elfelejteni nem tudta. Szépen haladt a hegedűben, melyre őt Ábris tanította, aki maga is prímás volt a hires Csicsa bandájában. Vagy 15 éves lehetett a fiú, mikor egy szép nyári délután az erdőszélen, az országút mellett egy úri fogat jön vele szembe. A kocsi üres volt s mellette sétált egy középkorú úriasszony s egy 13 éves szőke szépség, a leánya. Zsiga megáll, keresztbe teszi a vonót, szemeit rászegezi előbb az asszonyra, majd a leányra, rákezd a «Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levelére» s húzza oly szépen, oly bánatosan, amint csak a cigány húzhatja, ha leikéből muzsikál. Az úrinő zokogott, mikor pedig a kis lány angyalkék szemei is könnybe borultak, sirt a Zsiga is, maga se tudta miért! Mikor a nótának vége volt, az úriasszony homlokon csókolta a cigány-gyereket, egy aranyat nyomott a markába, felültek a kocsira s eltűntek, mint egy szép álom. Nem volt álom, hanem valóság, amit az arany a családi szekrényben, Kata néni egyetlen zsebében fényesen igazolt. Hát kik voltak? — kérdé az öreg Ábel, Nem tudom édes apám — szólt a még mindig szomorú Zsiga — talán herceg, gróf, vagy báró, vagy talán maga a vicispánné lehetett! — Majd tudom én! — szólt Kata asszony s benyúlva a családi szekrénybe, kihúzta onnan zsíros kártyáit s kezdte sorba rakni a földre. Mikor a harmadik kártyát tette le, örömmel kiáltott fel: «grófnő»!, mikor pedig a nyolcadikat tette le, megriadva csapta össze a kártyákat s mint a veszélyt sejtő anyatigris ugrott oda egyetlen fiához, görcsösen karolta át száraz karjaival s csókkal borította el fürtös fejét, majd kitört belőle a szó: hogy az Isten mentsen meg tőle minden időben, jaj neked, ha még egyszer találkozol vele! Nagy fényes kávéház. Az elegáns világ éjjeli mulatóhelye. Fent a dobogón a hires Berki Zsiga bandája húzza a szebbnél-szebb nótákat s szerez itt az idegenben fényes hírnevet a magyar cigánynak. A banda élén maga a prímás huzza, Zsiga, a férfi szépség netovábbja. Nem a kezével, de a leikével huzza s minden szám után felviharzik a szűnni nem akaró taps. A sok szép asszony és gyönyörű leány szemüknek tüzével majd felperzseli, de az Zsigát mind hidegen hagyja, ő az álomvilágban él... Rövid szünet után Zsiga ismét élére állt bandájának s e pillanatban három hölgy foglalt helyet a zenekar előtt fenntartott kis asztalkánál. Midőn Zsiga az egyiknek arcát meglátta, felgyultak cigány szemének lángjai, s összeforrott annak a szép fiatal szőke leánynak szűzies tekintetével s húzta oly szépen, oly mélységes bánattal: Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele.
