Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-03-28 / 13. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: ! Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. eSTM,,,: 1 : A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT N^*íw*; I || Egyes szám ára 20 fit. || HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. jj II. évfolyam. 13. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. március 28. A megváltás. Jeruschalajim, te béke hajléka, te El Kuds, Küdsi-Scherif, a keleti népeknél is szentelt helye, feléd irányul e szent napokban a keresztyén világ nagyobb részének áhítata, mely felszáll a Mindenség Urához, a bölcs Alkotóhoz, ki egyetlen egyszülött fiát, a Jézust adta az emberiségnek azért, hogy megváltójává legyen s hogy mindenki üdvözöljön, ki hiszen O benne. Palásztina ős fővárosa Jeruzsálem, a te határod minden pontja szentelt hajlékává lett bár minden egyistent hivő népeknek, de főképen a keresztyén világnak az, Bethlehemtől a Oolgotháig. 1874 ízben kerülte meg a Föld a Napot azóta, hogy Jézus feláldozta magát az emberiségért ; közel kétezer év telt el azóta,‘hogy a szeretet igaz vallásának isteni küldetéssel e Földön járt nagy alapítója hirdetve a felebaráti szeretetet, az emberek Isten előtti egyenlőségét, a legtisztább, legönzetlenebb vallás-erkölcsi elveket, a Golgotha keresztfáján földi élete feláldozásával pecsételte meg az idők végéig szóló igaz vallását. Szálljunk magunkba és elmélkedjünk egy kicsit e nagy héten eme világeseményről, melyben áldozatul szenteli nekünk Isten a Jézust. A népek vallási és nemzeti életében van-e oly általános értékű eszme, a tökéletesedés felé vezető oly út, mely áldozat nélkül az emberiség vagy legalább is egyes népeknek, egyes nemzeteknek közkincsévé válnék ? Van-e oly jogosult törekvés, mely ha legyen bár a legtisztább s felebarátunk érdekét sem bántó, hogy a közjó szempontjából küzdelem és áldozat nélkül testet öltsön ? Nincs. Emberi gyarlóságunk, velünk született önösségiink és elménk elvilágiasodott kérgessége beh sokszor zárkózik el attól, ami a szó való értelmében nemesebbé, fenköltebbé tehetne minket, ha lelkeinkbe befogadnék a Jézus Krisztus által hirdetett igaz felebaráti szeretet hirdető tanát. S míg O, a Megváltó, hatalmat vön a nyers földi anyagon s megalapítja az O lelki országát, örömest áldozza fel magát a szenvedő emberiségért, addig ma s az Ő isteni küldetése óta de hányszor azt tapasztaljuk, hogy a nyers földi hatalom vesz erőt a gyöngéken. Gyarló emberi inivoltunknál fogva elzárkózunk a Jézus tana elől s ott tartunk már, ahol az ó-zsidók, kik elfeledték Mózes intelmeit s újból az aranyborjút imádták. A mai ember természetében sincs már meg a Jézus türelme, de inkább kitör, ha hosszú elnyomatás és szenvedés után kivetkőzve abból, ami nemesebb értelemben emberi és érvényt szerez jogosult létigényének még akkor is, ha élete árán biztosítja azt övéinek. A szomszéd kis állam pogromjai szomorúan igazoló tényékként kell, hogy felhívják a Caesarok figyelmét. Az áldozati megváltás nagy hetében kissé gondolkozhatnának a hatalmi polcon ülők arról, hogy miként kelljen elejét venni az ily népviharoknak. Korántsem megtorlással, szigorított rendszabályokkal, de a felebaráti szereteten, Krisztus tanán alapuló preventív, humánus intézkedésekkel. A mi áldozati nagy hetünk, a mi nagypéntekünk, beh sokszor ismétlődött már politikai életünkben. Tovább is tart, mint más szerencsésebb nemzeteknél, amelyek a feltámadás ünnepét is megülhették már. Mi, ha a közel négyszázéves nagyhetünk alatti nagyszombatján felébredni, feltámadni szerettünk volna már, szombat után nem a husvét vasárnapja köszöntött ránk, de egy újabb nagypéntek borús reggelén visszafektették nemzeti géniuszunk sebes testét. A nagyhét valóban alkalmas arra, hogy a vallási vonatkozású nagy eszmék mellett arról is elmélkedjünk, hogy hosszú s apadó félben levő türelmünket ne az erőszakos módszerrel, de a higgadt, kitartó munkássággal, a független magyar nemzeti létünk felé való szívós törekvésünkkel pótoljuk, hadd örüljünk már mi is igazán egyszer valahára az igazi nemzeti husvétvasárnapjának s a bennünket még mindig pórázon vezető telhetetlen szomszéd ne mondja nekünk a nagyhét szombatján unos-untalan: csak te babám aludjál, mindig is csak aludjál. Ha felébredünk s ránk virrad a nagy nap, ez lesz majd a vallásos husvét-vasárnapja mellett a mi igazi magyar nemzeti vasárnapunk is ; ez lesz a mi feltámadásunk. Addig is eréllyel haladjunk a rögös úton tovább s előre törtetve semmi jogos igényeinkről se mondjunk le, bármint ijesz-TÁRCA. A magyar ember teremtése. Ádámot a teremtéskor, Készen várta édene; A magyart nem így teremté, A magyarok istene! Megalkotta messze földön, Ott, hol a hajnal hasad — És azt mondá: «ha kell éden, Úgy keress hát tenmagad!» S mert e földön páros élet, Csupán az igazi lét: Kivette a jó úristen, A magyar szív jobb felét... Nem mint Éva, oldalcsontból, Szívből lett a feleség. — Az úr maga is azt mondta, Ily asszonyt nem láta meg! Keresett is hont a magyar, Itt a szép paradicsom, Hol, folyam sír, alföld nevet, Égbe pillant hegyorom; S mert megszerzé becsülettel, Nagyon vigyáz is reá — S nincs arkangyal, aki innen Egykönnyen kihajtaná. Magyar leány, magyar asszony, Különb ám, mint Éva volt: Aki miatt szegény Ádám Keservesen meglakolt; Ő az édent el nem játszsza, S akkor is, ha férje vét, Szive tiszta melegével Menti meg szent tűzhelyét. Ment is volna így a dolog, Szépen, jól és boldogan, De megesett, hogy a jóból Manapság sok oda van! . Akkor történt, mikor hullott Istennyila és eső, Mikor istent megbántotta Valami nagy cselszövő Nagyon meg is haragudott, Ha nézett a földre le, Hol igaznak alig marad, Egy tenyérnyi kis helye . S örökszavát honi földre Így zúgta a zivatar: «Nem lehet, hogy már e földön, Mennyben éljen a magyar! Mert Magyarhon menyország volt, Ez volt itten csak a bűn S hogy tanuljon a magy?1- is Egy kicsit a keserűn. A sok irigy szomszédságot Teremtette istenünk, Hogy ezek megpaprikázzák Az édeset is nekünk! S hogy látta a magyar ember Az irigyet mindenütt, Ki a tiszta boldogságba Keveri a keserűt, Elment a szép Balatonhoz, Meg sem állt a halmokig, Felnézett a magas égre, Hol a nagy isten lakik. Levette ott a kalapját, S ilyen szókat susogott: «Én istenem megteremtél, - Én kerestem hajlékot. Hálás voltam; ki nem űztél, S most visel meg az idő Teremts olyat, mitől kedvem, Ragyogása visszajő.» Vörös csókot hintett a nap Szét a zöld Somló hegyen, E sugárral mondá isten Ezt a szent szót: «Úgy legyen!» S másnap már dús gerezdekkel Pompázott a venyige .. így teremté a magyar bort Isten ajkán az ige. De a jó bor igazában, Enyhülést csak nem adott, Szegény magyar ezentúl is Egyre sírva vigadott. Látta ezt a magyar asszony És éjt-napot összetett, Hogy a férfi homlokáról, Elűzze a felleget! Ki is ment a kis tanyára, Hol aranyt hint napsugár, S mályvarózsán táncba perdül Szép pillangó, gyors bogár.
