Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-21 / 8. szám
világműveltség részese lett. Nem veszi észre, milyen mélységes önmegalázás van ebben és mily óriási mértékben erősíti éppen társadalmilag is azt a politikai hatalmat, amely nem engedi az intézményes változtatásokat ezen a téren. Sajnos, vannak, akik még a törvényhozásban is ellenzik a változtatást, amely a gyökeres orvoslást meghozná. Hetven vezényszó! Hogy lekicsinylik ezt azok, akik felemás kulturlevegőnkben felnőve, esetenként nagy hangon magyaroknak, hazafiaknak nevezik magukat, de magyarán, igaz magyar szellemben bizony nem gondolkoznak. Kezdetben vala az Ige, mondja a mélységes bölcsészettel megírt negyedik evangélium. Az ige, a szó, a nyelv az emberiségnek is kifejezője, és az egyéniség éppen úgy, mint a nemzeti lét a nyelvben bírja kifejezését. A nemzeti kultúra első föltétele, sőt a mi különös állami helyzetünkben, amelyben éppen az osztrák és általa a német hatalmi kör uralmának befolyása alatt vagyunk, kétszeresen fontos, hogy éppen a német kultúra tultengése ellen védekezzünk, mert a miénknek eppen ez és csupán ez a legveszedelmesebb, mert éppen hatalmi téren is óriási előnyben van fölöttünk. A hetven vezényszó lenne a kezdet kezdete, ez lenne az aláírás elismerése a váltón, amely már háromszáz éve esedékes. Itt, ahol a politikai tényezők keze egyidőre kötve van, a társadalom kényelmes, közönyös, a nagy magyar ugar továbbra is ugarnak marad és bevetetlen elparlagosodik mindaddig, amíg olyan idegen kultúrára támaszkodunk majdnem kizárólag, amelynek éppen politikai hatáskörébe is beleesünk, és amely valóban világpolgári, világműveltségi szempontból nézve nem is elsőrendű, és nyelve nem elsőrendű világnyelv. Igazi nemzeti műveltség csak egy elsőrendű világműveltség támogatásával erősödhetik és pedig egy olyanéval, amelynek hatalmi körébe földrajzi vagy egyéb viszonyok miatt egyáltalán nem esik. Árpádházi királyaink idejében már szent István alatt is " a németség hatalmi körébe estünk, de harcoltunk bolgárokkal, kunokkal, csehekkel, olaszokkal stb. egymás ellen, kijátszva sokszor őket, végképen egyiknek hatalma alá sem kerültünk, mert Bizánc akkori világműveltségével közvetlen kapcsolatba jöttünk. Hiszen III. Béla királyunk teljesen bizánci görög műveltséget kapott. Névtelen jegyzője által, aki bizonyára Adorján erdélyi püspök volt és Párisban tanult, kezdődik történetírásunk. Alatta kezdődnek az írásbeli eljárások a kormányzat több ágában, ami szintén nevezetes kulturhaladás. Már szent László a monostori rendházat Benedekrendű francia szerzetesekkel népesítette be. Francia telepesek is jöttek az országba, olaszok is, akik teljesen elmagyarosodtak, míg a német telepesek csekélyebb nemzeti ellenállásukkal mégis németek maradtak, mert külső hatalmi befolyás táplálta őket. Kálmán királyunk a francia Benedekrendiektől tanult, innét világosodott föl szelleme. 1. Géza királyunk már herceg korában szövetkezett Bizánccal. Koronánk külső része a fejet körülfogó karika Bizánc ajándéka. Az ajándékozó VII. Dukasz Mihály császár és az ajándékozott I. Géza király arcképei művészi zománc munkában rajta vannak görög föliratokkal. Csak a középső betetőző pántok a kereszttel a pápa ajándéka, amelyen apostolok és a Megváltó képei vannak latin föliratokkal. A két koronát összeforrasztották és máig jelképezi, hogy Bizánc világműveltsége és a holt latin* amely akkor a nyugati műveltség és tudomány hordozójaképen élt tovább, ezek együtt voltak azok a tényezők, amely nemzeti műveltségünket és ezzel állami különállásunkat az Árpádok alatt megvédték. Valahányszor egy párt, vagy az egész nemzet, küzdelmeiben a német befolyás alá vetette magát, mindig a züllés, az elnemzetlenedés korszakai állottak be, amelyekből az ellene kijátszott más népek szövetsége, de főleg gyakran csakis szellemi ereje, műveltségéből kapott ellenállási erő mentette ki nemzeti önállóságunkat. Az Árpádház történetének ez egy fő(Várnagy el.) Nem lesz semmi bántódástok, erről kezeskedem. Szirmai. Ha félünk is, benned bízunk. Báthori fejedelemasszony. Ignác páter. Kevés kíséret. Báthori. Vendégeid vannak, Ilona? Ilona. Lengyel nemesek, akik Bártfán fürdőn voltak, de a katonák garázdálkodása miatt nem maradhattak ott és Mármaroson át ismét hazatérnek. Szirmai. Bocsássa meg fejedelemasszonyom, hogy a híres munkácsi várat és engedelmével hozzáteszem — egy Báthorinak nagylelkű leányát és egy Rákóczinak a feleségét látni kívántuk. (Várnagy és szolgák ételt meg italt hoznak.) Báthori. Ha nem fogadhatunk oly szívélyesen, amint szoktuk volt, tulajdonítsátok a háborús időnek, mely benneteket is elűzött Bártfáról. Egy elhagyott özvegy ilyenkor sok zaklatásnak van kitéve és nagyon kell magára vigyáznia. Ez irányban rendelkeztem is már, és csodálom, hogy embereim, ámbár erről csak ma reggel beszéltem, idegeneket bebocsátottak. Ilona. Csak beszélt róla, de nem parancsolta meg határozottan. Báthori. Úgy látszik, hogy a Rákóczi fejedelemasszony már megunta az özvegyi fátyolt. Thököli. Ne lakoltassa meg, fejedelemnőm a fiatal asszonyt azért, hogy mi tolakodók voltunk. Lovaink nyergeivé vannak, rögtön indulunk. Ignác. Csak egy pohár bort, uraim ; azt nem engedi meg fejedelemnőm, hogy falat nélkül Báthori. Igaza van, domine páter; azután meg kérlek benneteket urak, hogy ne vegyétek zokon beszédemet. Rossz idők járnak. Szirmai Azért sietünk is el. Thököli. Igen, igen, sietünk. Ignác. Csak egy szóra uram. (Thökölihez.) Néni láttam én önt valamikor Trencsénben? Thököli. Lehetséges; — én önt nem láttam. Szirmai. Talán csak hasonlatosság. Ignác. Annak a fiatal embernek a neve, aki önnek szakasztott mása, Thököli. Báthori. Mit? Thököli? Thököli. Nyilvánvaló tehát, hogy nem engem látott, hanem talán magát Thökölit. Ignác. Pedig minden egyes arcvonása egyezik. Szirmai. Gyakran tévedésig meg van a hasonlatosság. Thököli. Elbúcsúzunk hát. Báthori. (Kezébe veszi a poharat.) Előbb hadd tájékozódjam, igyunk a császár egészségére ! Thököli. A mód, amelyen poharát reánk köszönti, hogy ezen isteni adomány madárfogó léppé váljék, mely a vándort tőrbe ejti, éppen nem csábitó. Gyakran ittam a császár egészségére, bár nekem nem is uram; de amig ez a sárkányszem reám mereszti tekintetét, nem iszom, mert azt hihetné, hogy a megismerés félelméből teszem. (Kardot ránt.) Itt a kardom és erre esküszöm, hogy ebben a pillanatban elhagyom a várat és ön nem fog benne megakadályozni. Ilona. Azért csak ürítsen poharat! Thököli. Ürítek hát, és hogy lássa bátorságomat, kiáltom: éljen Zrínyi Ilona és halál a jezsuitákra ! (El.) Ignác. Tartóztassátok le, ez Thököli. Báthori. Megtehetitek. A vendégjogot nem sértem meg; de te Ilona meg fogod ezt emlegetni. Ignác. Már elmentek! Oda vannak ! (El.) Ilona (az ablaknál). Ereszkedik már a rács lovaik patája mögött. Apáink Istene vezéreljen téged, szabadságunk hőse, szívem választottja! Dr. Bart a Mór. tanúsága. Jöttek később az Anjou-ház királyai. Ekkor az olasz renascimento, mint az általános nagy európai renaissance kezdete már szépen virágzott. Ott gyűlt ki az újabb kor világműveltségének szövétneke, hatalmi ereje meg fekvésénél fogva csak csekély mértékben, csak idegen nyelvű tengerpartunk felé érvényesülhetett. Éppen azért ez a kor volt a magyar nemzeti művelődés igazi virágkora, amely tetőpontját Mátyás királylyal, igazi méltó nagy nemzeti királyunkkal érte el. A mohácsi vész is azután következett be, hogy II. Lajos Máriát, Ferdinánd nővérét elvette. Ezáltal az erősen német szellemű nő által behozott német méreg tetemesen hozzájárult a nemzetnek ellenséges pártokra való oszlásához, amely külföldi hatalmi tényezők által szított pártoskodás végre is a katasztrófához vezetett. Mohács után János király korában még ingadozott a mérleg, de Ferdinánd győzelmével megtörtént az ország kettészakadása és annak egy része később az egész osztrák bitorlásba került formailag is. Mi más lett volna jövőnk akkor, ha megmarad a nemzeti király. A német kultúra már akkor züllésnek indult, mikor hatalmilag körébe kerítette a török harcokban elgyöngült nemzetünket, hiszen tudjuk, hogy még későbben is még a „Herr von Wieland“ korában is teljesen francia utánzásból táplálkozott társadalmi műveltségük és irodalmuk. Politikájuk a magyar tartomány iránt pedig mindig az volt, hogy addig verették a magyart a törökkel, amíg csak ez utóbbi közvetlen Bécsnek veszedelmes nem lett, csak azért, hogy másfélszázad alatt azután annyira elgyengüljünk, hogy mikor végre komolyan segítségünkre jőnek és vélünk végkép kiverik innét az ozmánt, mi halálra gyöngülve önként karjaikba hulljunk. Ők üljenek a török helyett, még annál is rosszabb zsarnoknak nyakunkba. Zrínyi Miklós, a költő, maga is nagy katona és hadvezér, igen jól ismerte hős elődjének, a szigetvári Zrínyinek, tragédiáját és ezt írja a róla írt művében a Szigeti Veszedelemben (VI., 116—120); „Ki nem ismerheti német barátságát, Leginkább magyarhoz gonosz akaratját? Hogy gyűlöli német a magyar katonát, Ha akarod, adok néked ezer példát.“ Szokolovics, a szultán fővezére is tudta ezt, és öldöklő gúnnyal Zrínyi levágott fejét Miksának küldte el Győrbe, aki egy hónapig nézte onnét erős, a törökénél nagyobb sereg élén Szigetvár ostromát. Törje meg előbb a magyar a törököt, de főleg önmagát is, majd ő aztán állja útját, ha a magyart letiporva Bécs ellen halad. Ez a politika folyt Budavár visszavételéig és a török végleges kiűzéséig és azután következett a meghódított magyar tartomány leigázásának kísérlete és ami nagy nemzeti szabadságharcaink, az erdélyi fejedelemségre támaszkodva, melyek II. Rákóczi Ferenc fölkelésével értek véget. Ezután minden elveszettnek látszott. Igazi javulás /. Napoleon által jött azzal, hogy kidobatta Ausztriát a nagy Németországgal való kapcsolatból a római-német császárság megszüntetése által és így az egységes germán hatalom két részre lett osztva, amely részek közül éppen a sokkal gyöngébbel maradtunk hatalmi kapcsolatban. Alig gyöngült meg a Napoleon bukásával orgiákat ülő reakció s máris szabadabb áramlatok zúgtak végig Európán, amelyek nálunk is végre a dicsőséges 48 nagy megújhodásához vezettek. Végleges fölszabadulásunkra a mostani
