Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-14 / 7. szám

Melléklet a Losonczi Újság 7. szá mához^(1907.)

amikor én vagyok egyedül sértve. Ez különben a kihívás anyagát nem is képezte.

4. Ha én reám azt mondja valaki, hogy gazember vagyok, kihívom ugyan, de első sorban bebizonyítom becsületességemet. Jelen esetben pedig Táiasi Aladár feljelentette S. Nagy Domokost, provokáltatott engem olyan állításért, amit bizonyítani nem engedett meg.

Czegléden ezt a dolgot komolvan nem vette senki. Ezen eset után megint egy afférom akadt.

Ellenfelem segédei egy aktiv huszárkapitány és egy honvéd gyalogos hadnagy voltak. Tudták ezt a történetet mindannyian, ezzel elő se hozakodtak. Elintézték egyenes úton.

Ez az ügy históriája. Losonczon két társaskörnek vagyok tagja. Nem bánom, akármilyen párthoz tartoznak is. Ha szükségét látják, becsületes embereknek tartom őket, férfiaknak is, Ítéljenek fölöttem.

Dr. Molnár Albert orsz. képviselő.

A közvilágításról.

Tekintetes Szerkesztőség!

Még nem is oly régen a «Losoncz és Vidéke >, valamint az Önök becses lapjában pro és kontra cikkeket olvastam, hogy a város átvegye-e saját üzemébe a meglevő központi villám világítási telepet, avagy ne vegye át és saját kezelésben mily jövedelmet hozhat az. Akkor nem szólhattam hozzá a felmerült kérdéshez, habár 25 éven át működtem a villanyosság terén, mert izoláltságomnál fogva nem tarthattam lépést a villamos világítás legújabb vívmányaival. De azon két cikk érlelte meg bennem az elhatározást, hogy újra felvegyem az elejtett fonalat és alapos tanulmány tárgyammá tegyem a villanyvilágítás legújabb sikereit.

Ha egy nagyobb kiterjedésű város, mint például Losoncz is, amelynek minden előfeltétele megvan, úgy belterjedelemben, mint külterjedelemben napról-napra növekszik, minden körülmények közt a jövőbe is kell tekinteni, mert ellenkező esetben könnyen abba a helyzetbe juthat, hogy a meglevő gombhoz kell kabátot varratnia.

A fentebb mondottakból értjük meg azután, hogy hasznot fog-e hozni a vállalat, avagy nem.

Hogy mily hasznot hozhat egy a város kezelésében levő központi villanyvilágítási telep, ha annak berendezése tudással, szakértelemmel, no meg egy kis lelkiismeretességgel vau megválasztva, álljon itt egy példa.

Egy nagyobb kiterjedésű vidéki város villanyvilágítást akar, még pedig utcáinak világítására kell 480 darab 16 gyertyás izzólámpa, magánházak részére szintén 2500 darab 16 gyertyás izzólámpa, végre közterek világítására 2 darab egyenként 12 amperes ívlámpa.

A város továbbá azt kívánja, hogy a gőzgépek és dinamóknak olyan munkaképességük legyen, hogy az izzólámpáknak 1000-el való szaporítását megbírják. A számítás megtételére az egységesség szempontjából az ívlámpák munkafogyasztását izzólámpákra vonatkoztatjuk. Egy 12 amperes ívlámpa munkafogyasztás dolgában 10 darab 16 gyertyás és 15 darab 10 gyertyás izzólámpának felel meg. Mondhatjuk tehát, hogy a városba egyelőre 480 + 20 + 250 = 3000 darab 16 gyertyás izzólámpa kell, s idővel pedig 4000. Ha egy 16 gyertyás izzólámpának munkafogyasztását a reális volta miatt a rendes 50 — 55 watt helyett kerekszám 60 wattra tesszük, akkor a négyezer izzólámpának 4000X60 —24000 watt kell.

Ennek a munkának kifejtésére 3 darab 80000 wattos dinamót fogunk választani, mindegyiket külön gőzgép hajtsa.

Mondva volt, hogy egyelőre 3000 izzólámpát akarunk felszerelni, ezeknek pedig legfeljebb 3000 X 60 = 18000 watt kell, úgy hogy 60000 watt tartalékban lehet, vagyis tekintetbe véve, hogy az egyelőre felszerelt 3000 izzólámpa sem ég mind egyszerre (de egy darab 16 gyertyás jó gyártmányú 110 woltos izzólámpára 53—55 watt is elég), a rendes szükségletet két gőzgép a két 80000 wattos dinamóval is ki fogja elégíteni, a harmadik gőzgép a harmadik 80000 wattos dinamóval mint tartalék gépcsoport szerepel, arra az esetre, hogy ha valamelyik gőzgépben vagy dinamóban baj támadna, az áramfejlesztést átvegye, vagy ha a szükséglet bármely okból nagyobbodnék, a másik két gépet kisegítse. Minthogy egy

80000 wattos dinamó 8!^- = 108 elektromos

lóerőnek felel meg, ennek a dinamónak hajtására a dinamó hatásfokát 88 90%-nak Véve, 120 125

effektiv lóerősségű gőzgép felel meg. Lesz tehát 3 darab mindegyiknek kerek számban 125 effektiv lóerejű gőzgép a telepen.

Ha a városnak nagy területet kell megvilágítani, akkor a legcélszerűbb már a vezeték drága anyagának megtakarítása szempontjából a váltakozó áramú dinamó-rendszert transzformátorokkal választani. Ha váltakozó árammal dolgozunk, akkor' az elsőd áram feszültsége 1000 volt, vagy 2000, vagy még ennél is több lehet, a másodáram körbe pedig a transzformátor áttételi viszonyának megfelelőleg 100—110 voltos izzólámpákat kapcsolhatunk.

Ebből láthatjuk, hogy a transzformátor bekapcsolása segítségével a legnagyobb feszültségű áramot is tetszés szerint idomíthatjuk át, úgy hogy a hálózat megérintése teljesen veszélytelen.

Ami a különböző rendszerek szerint készített áramfejlesztő telepek és hálózatok befektetési költségeit illeti, ez a rendszer szerint változik. Például a háromvezetékes egyenáramú rendszer vezetékhálózata hasonlíthatatlanul többe kerül, mint a váltakozó áramú rendszer vezetékhálózata, mert az előbbenihez több és sokkal vastagabb vezeték kell s így a hálózatba befektetett nagy tőke a jövedelmet apasztja, de meg nagy területű világítási hálózatnál egyéb számbavehető hibái is vannak, amelyre majd alkalomadtán rátérek.

Már most a gyakorlatból merített középadatok szerint tegyük meg a számítást. Tételezzük fel, hogy az épület, a gépházi alapozások, a kazán ház befalazások stb. kerekszám 30000 írtba kerülnek, a gőzkazán, a szivattyútelep 26000 frt, a gőzgépek és dinamók 50000 frt, az elektromos készülékek, úgymint amper és voltmérők, kapcsolótábla, kikapcsolok stb. 3500 frt, a vezetékhálózat 38000 frt, az utcai izzólámpák, ívlámpák oszlopokkal teljesen felszerelve 7000 frt s különfélékre jusson 55000 frt. A befektetett tőke tehát összesen 166000 frt, kerekszám vegyünk 170000 frt.

Számítsuk ki ezen az alapon az üzleti költségeket és a jövedelmezőséget. A nyilvános utcai lámpák egyrésze, tételezzük fel, hogy fele egész éjjel, másik fele pedig fél éjjel világít. Állapítsuk meg az izzólámpák átlagos évi égési díját, vagyis a valószínű közép égési tartan.ot. Az egész éjjel világító 240 ívlámpa mindegyikére évenként a tapasztalatoknak megfelelőleg vegyünk fel 3200 órai tartamot, a fél éjjel világításokra 1400, az egész éjjel világító két ívlámpára szintén 3200 órai tartamot, a magánvilágításra pedig 600 órai tartamot. A holdvilágos éjjelek tekintetbe vételével az utcai egész éjjel világító lámpákra 2700 égő órát, a fél éjjel világítókra szintén, a holdvilágos éjjeleket tekintetbe véve, 1120 égő órát számíthatunk, átlag a kettőre 2000 égő órát. Némely cég a magánvilágításra való izzólámpákat 700, a másik meg 800 évi égő órára szokta számítani. Még helyesebb azonban a számítás reális volta miatt felszereli magánlámpánként csak 500 égő órát számítani évenként.

Az évenkénti fogyasztás tehát a következő: 240 + 20 lámpa 260 X 3200 = 832.000 égési óra 240X1400 — 336.000 » »

2500 X600 = 1,500.000

Összesen 2,668.000 égési óra Az utcai világításhoz kell tehát 1,168.000, a magánvilágításhoz pedig 1,500.000, összesen

2.668.000 izzólámpa égési óra.

Most számítsuk ki a szénfogyasztást. Tételezzük fel a gyakorlatnak megfelelőleg, hogy egy effektiv lőerővel 10 drb 16 gyertyás izzólámpát világíthatunk, az égési órákat tehát lóerőórákban fejezzük ki, az évenkénti lóerő óra tehát

2.668.000 10

266.800 órát tesz ki.

Tételezzük fel továbbá, hogy gőzgépeink óránként és effektiv lóerőnként 6000 kaloriás kőszénből 2‘5 klgot fogyasztanak. A szén árát métermázsánként 1 frt 18 krba számítva, lesz a szénfogyasztás lóerő óránként 2*5X1*18 = 2 frt 95 kr,, vagyis kerekszám 3 krba kerül az óránkénti szénfogyasztás 266,800 X 3 kerekszám 8000 írtba. Az ívlámpákban elégetett szénpálcák költségei lámpánként és óránként körülbelül 2 krt tesznek ki, tehát 2 ívlámpa évenkénti költsége á 3200 óra = 6400 X 2 kr. = 128 frt.

Elhasznált utcai izzólámpák évenkénti pótlása az izzólámpák átlagos égési tartamát 900 órával véve fel, 60 kr. izzólámpás mellett évenként az

izzólámpák potlasara kell g00-----— 778 frt.

A fentartási költségekre a következőket számíthatjuk. A gőzkazán és szivattyútelepre (0*015) = 390 frt, az épületekre (0*005) = 150 frt, a gőzgépekre (0*015) és a dinamógépekre is (0'015) = 750 frt, csővezetékre (0.01) = 60 frt, az elektromos készülékekre 50 frt, a vezetékhálózatra

(0*015) = 570 frt, előre nem látottakra 500 frt, kerekszámban 2500 frtot. Kenő- és tisztító anyagokra 266, 800 lóerő-óra után (0*008) = 2134 frt. A személyzeti költségekre (amelyet azonban a helyi viszonyokhoz mérten tetemesen redukálni is lehet), a következőket számíthatjuk. Egy elektrotechnikus üzemvezető, egyszersmind irodavezető 2000 frt, egy elektrotechnikus főszerelő 1200 frt, szerelő segéd 800 frt, első gépész 1000 frt, másodgépész 700 frt, 2 fűtő 900 frt, 3 napszámos 1000 frt, egy pénzbeszedő, egyszersmind irodaszolga 600 frt, összesen 8650 forint. Az amortizáció 4% téve a 170,000 befektetett tőke után 6800 frt, különfélékre, mint irodai nyomtatványok, adók és a telep tűzbiztosítására 2000 frt. A kiadások tehát a következők : személyi kiadások 8650 frt, fűtőszén 8000 frt, kenő és tisztító anyag 2134 frt, izzólámpák pótlása 778 frt (az izzólámpák azért lettek kétszeres árban, azaz 30 kr. helyett 60 kr. számítva, hogy az esetleges törések és rossz ívlámpák fedezetet találjanak), ívlámpák szénpálca fogyasztása 128 frt, fentartási költségek 2500 frt, amortizáció 4°/0 6800 frt, különfélékre 2000 frt, összesen 2,668.000 égési óra van előirányozva, jut tehát 1 darab 16 gyertyás izzólámpára óránként 1*16 kr. üzemköltség,

2,099.200 kr. = M6 kr. mer 2,668.000 égési óra.

Lássuk most ezzel szemben a jövedelmezőség-számítást. Tételezzük fel, hogy a város, mint az áramfejlesztő-telep tulajdonosa az egy darab 16 gyertyás izzólámpa óránkénti égéséhez szükséges áramot 2*5 krba számítja (számíthatja azonban olcsóbban is), a városnak bevéte:e tehát a magánvilágításból évenként 1,500.000X2*5 -37500 frt volna. A város utcai világításához szükséges áram ez esetben a városnak semmibe sem kerülne, hanem még abból 37500—30992 = 6508 frt maradna, ez az összeg már az üzemköltségénél felszámított 6800 írttal együtt, vagyis összesen 13308 frt a befektetési tőkének törlesztésére volna fordítható.

Ezen számadatokból látható, ha rendszer jól van megválasztva, igen is szép jövedelmet hozhat, de az a kérdés, hogy a mi losonci központi villaintelepünkön jól van-e a rendszer megválasztva, arra még alkalomadtán rátérek.

Lammer Ferenc.

Hangverseny.

Ritka élvezetben volt része f. hó 9-én délután a losonczi polgári leányiskola intézeti nagytermében óriási számban összegyülekezett közönségnek. A polgári leányiskolái «Kármán József önképzőkör -e tartotta ifjúsági előadását, melyen a jótékonycél érdekében közreműködtek: Hábor Sárika, Hammerszky Gizella, Kohn Stefi úrhölgyek és a helybeli vonósnégyes-társaság tagjai: Sacher Gyula, Zadubán Gyula, Thaisz Lajos és Mocsáry István urak. A nagy gonddal, széles körültekintéssel és mintaszerű ízléssel összeállított tárgysorozat minden pontja kitűnően sikerűit, s bőségesen jutalmazta a siker érdekében fáradozó derék tantestület minden tagjának közremunkálkodását.

Köszönettel adózunk Winkler Anna úrhölgynek, polg. leányiskolái igazgatónőnek azért a kedves figyelemért, mellyel lehetővé tette, hogy az ifjúsági előadással kapcsolatban a közönségnek kijusson a szives közreműködők által nyújtott élvezetekből is.

Különös elismerés illeti Várady Szidónia polg. isk. tanítónő úrhölgyet, a hangverseny rendezőjét, aki csodálatos fegyelmezettséggel s biztos kézzel irányította a színpad deszkáin meghatottságtól pirúló leánykákat.

A hangversenyt megnyitotta a vonósnégyestársaság Beethoven 59. opusának 7. számával, melyet Haydn opusának 78. száma követett. A kollektiv összjáték, a praecizitás és a hangszínezés kellemetesen váltakozó árnyalatai teljesen érvényre juttatták a nagy mesterek eme alkotásaiban rejlő szépségeket, Beethoven 7. quartetjének adagiója, valamint Haydn 78. opusának első allegro tétele olyan benyomást keltett, mintha nem is műkedvelő zenészek, de hivatásos művészek adták volna előaclassikus zene eme gyöngyeit.

Hábor Sárika úrhölgy lépett ezután elő, s szavalta el az alapgondolatnak megfelelő mély érzéssel, Rudnyánszky Gyulának: «A tündérek» című költeményét, melyet a közönség viharos tapssal jutalmazott.

Majd a vonósnégyes-társaság Dvorák egyik leghíresebb quartettjét adta elő, melyben a szerző szerencsésen vitte bele a classicismusba a tipikus szláv zene népies motívumait. A vonósnégyes-