Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-14 / 7. szám
társaság a szerző intenciójának megfelelően sikerültén interpretálta eme jellegzetes mű dinamikai nüanszáit. Az andalgó Lentójának minden báját élveztük. A közönség mindvégig a legnagyobb odaadással és figyelemmel hallgatta a classikus zeneköltők gyönyörűen előadott (mert ez is fontos ám! Szerk.) remekeit, hálás elismeréssel adózva a vonósnégyes társaságnak. Ezután következett az ünnepély tulajdonképeni fénypontja, a «Vadrózsa» című operett. Csipkerózsa királykisasszonynak és a kis tündéreknek kedves története, melyet otthonossággal, csodálatos ügyességgel és gonddal adtak elő a tündérekké varázsolt leánykák. Megszólalt a csengő csilingelő hangja, széttárult az alkalmi színpad függönye, s egy bűbájos kis világ tárult a közönség szemei elé, telve rózsákkal virágokkal s ragyogó napsugárból szőtt ruhában járó soksok apró kis tündérrel. Ez hát a gyermeki ábrándok eldorádója, ez hát a mesebeli tündérország. A rózsás bűbáj teljesen magával ragadta a közönséget is, s a fel-fel ujuló taps-orkán csak az utolsó jelenet megismétlése után csillapodott le. Elismeréssel kell adóznunk Kohn Stefi és Hammerszky Gizi úrhölgyeknek is, akik mintaszerű zongorakíséreteikkel s az abban megnyilatkozó karvezetői ügyességgel és diskrét tónussal nagymértékben járultak hozzá a kitűnő sikerhez. A közönség még jó ideig gyönyörködött a bájos kis tündérekben s kedves emlékkel távozott a sikerűit ünnepélyről. Farsang. tán ü. A losonczi cs. és kir. helyőrség továbbszolgáló altiszti kara táncfüzérkéje. A losonczi cs. és kir. helyőrség továbbszolgáló altiszti kara f. hó 7-én a Vigadó nagytermében igen szépen sikerűit táncfüzérkét rendezett. Az estély védnökei ludrovai Moys Dezsőné, Steinwendler Margaretta alezredesné úrasszonyok és Lippa Pál ezredes és ludrovai Moys Dezső alezredes urak voltak. A mulatság is igen díszes keretekben folyt le. Maga a táncterem ízléses szőllőlevél-díszbe volt öltöztetve. A zenét a 25-ik gyalogezred zenekara szolgáltatta s ebből tellett ki a cigányzenekar is, amely a csárdásnál ugyancsak tüzesen húzta. Igen sokat mulatott a vendégsereg az ötletes és tréfás leány-sorsjátékon, mert minden egyes sorsjegyre jutott nyeremény. A tarka csoportból a séta alkalmával kibontakoztak a táncos párok s csak akkor láttuk, hogy mily sokan látogatták meg a mulatságot a felsőbb körökből is. Részt vett az estélyen helyőrségünk egész tiszti kara s szívesen vegyültek a táncolok közé is. Városunk előkelői közül is igen sokan felkeresték a mulatságot. Ott láttuk Wagner Sándor kir. tan. polgátmestert, dr. Ottahal Antal rendőrfőkapitányt, Szabó Pál h. polgármestert, Básthy Béla főszolgabírót, Porubszky Lajos járásbírót és még sok másokat. A táncban igen nagy számmal vettek részt, úgy, hogy az első négyest 88 pár táncolta. Már reggel-felé hajlott az idő, amidőn a kellemes és szépemlékű mulatság véget ért. Farsang Poltáron. Poltár és vidékének úri közönsége e hó 9-én, Poltáron, Kovács Mihály vendéglőjében szépen sikerült mulatsággal fejezte be az ugyancsak rövid farsangi évadot. Mielőtt a nagy számmal egybegyült fiatalság táncra kerekedett volna, Krausz Szerénke lépett a dobogóra, hogy klasszikus zongorajátékával gyönyörködtesse a zenekedvelőket. Tausz Helénke komoly szavalata ( Angyal és ördög» Szász Károlytól) érdemelte ki mindazok elismerését, akik egy jól felfogott előadás értékét méltányolni tudják. Kovács Ilonka magyaros, érzésteli cimbalomjátéka képezte mintegy kellemes nyitányát a színre került Mostoha» című egyfelvonásos darabnak, melynek jelenetei során Kovács Ilonka, Tausz Helénke, Klein Irén és Klein Elza, s akit legelői kellett volna említeni, Mihály Berta úrleányok mutatták be alakítóképességüket, s műkedvelő léttükre bámulatos rutinirozottságukat a kulisszák világában. Ezen előadást még három kiválló szám követte. Krausz Szerénke (Szórakozott kisasszony) tréfás monológja ugyancsak szakavatott előadó kezébe került. Majd Ruzsin Pannika, ezen bájos megjelenésű gyermekleány keseregte el Vörösmarty «Szép llonká»-jának melodrámába foglalt költői szépségeit. Mátyás király szomorúan végződő idylljét ritkán hallhatjuk ily érzelemteli hanggal és művészi kísérettel (Krausz £zerén) előadni, mint Ruzin Pannika részéről. Azonban végén csattan az ostor. Kovács Ilonka előadása (Szerenád) volt arra hivatva, hogy a publikum osztatlan tetszése tüntesse ki szűnni nem akaró tapsaival őt, akinek eszméje volt e mulatság, mely száz koronánál többet jövedelmezett az Erzsébet-szanatóríum javára. A Losonczi Kath. Legényegylet» ifjúsága farsangi estélye. Megkapóan kedves, családias jellegű mulatság volt f. hó 10-én a Vigadóban. A Katholikus Legényegylet ifjúsága ez estélyével bebizonyította, hogy immár jelentős faktorává lett a farsangi krónikának. A fiatal egyesület sikert sikerre halmoz, mulatságaival oly érdeklődést idéz elő, és oly díszes és számos közönséget vonz magához, melyhez hasonlót ritkán láthatnak a Vigadó vén falai. A sok szép asszonynak és lánynak sok fáradhatatlan táncosa akadt. Vidáman telt el az éj, s hajnalhasadáskor még vidáman húzta a cigány. Az első négyest 92 pár táncolta. A táncot színi előadás előzte meg. Színre négy kis bohóság került gondos betanúlásban, hol is a rendezés körűi az egyesület kiváló ízlésű Potucsák M. Endréje jeleskedett. Elsőnek Hevesi és Hetényi egyfelvonásos idyllje, a Tavasz» adatott elő. Kedves élénk és természetes játékával Helén személyesítője (Zakutnik Emmy) kötötte le teljes mértékben figyelmünket. Valóban keresve sem lehetett jobb és bájosabb kis tündért találni mint őt, kinek pajkos naivsága bizony nemcsak partnerének Andornak (Pólyák Jenő), hanem az egész nézőtér ifjúságának és idősebbjeinek szívében felkeltette az élet tavaszának édes érzeményét, a szerelmet. Pólyák Jenő érzelmes deklamációja, a szerelmes ifjú lelkivilágát tárta elénk, melyben nem volt semmi póz, hanem az igazi ifjúság a maga rokonszenvet és mosolyt keltő félénk tépelődéseiben. Rohony Emiké (Sophie) mint guvernánt aratott kis szerepében sikert. Sok derültséget keltett Müller József (káplár) kaszárnyaízű kiszólamlásaival, valamint Törnek Márton és Kovács Mihály (katonák). Második szám Porzsoltnak Az irodában» című magánjelenete volt, melyet Kiss Jánosné (Jolán) adott elő. Kellemes orgánuma, ügyes pointirozása élénk tetszést és sok derültséget fakasztott. Dicséret illeti őt, ezen — még a hivatásos színésznek is sok nehézséget okozó vállalkozásért. Harmadik szám Parassyn Sándor «Öreg ember nem vén ember» című tréfás párosjelenete volt. A sikert előre láttuk, mert a szerepek olyanok kezére voltak bízva mint özv. Regina Ándrásné (szobalány) és Potucsák Endre (számtanácsos). A szerepekben rejlő komikumot mindketten teljes mértékben aknázták ki s dicséretükre kell megemlítenünk, hogy a sikamlósabb részek felett is diszkrétül siklottak át, mi alakítóképességük legszebb diadala volt. Az ünneplésből bőven kijutott nekik is, s a jelenlévő szerzőnek is. Végezetül Mikó György «Az összeférhetetlenek» című egyfelvonásos bohózata adatott. A nézőtéren folytonosan ki-kitörő kacaj kísérte végig a szereplők ügyes rutinirozott játékát. Özv. Regina Ándrásné (Laura), az anyós biztatására szeszélyeskedő menyecske szerepében valósággal remekelt, nemkülönben a férj (Demeter János), ki ügyesen játszotta meg a papucshősből erőslelkű férfiúvá való alakúlást. Kiss Jánosné (Bánváryné) az anyósviccek méltó személyesítője volt, oly anyóst mutatva be, kinek láttára és hallatára «minden jó lélek dicséri az Urat». Pompás volt Potocsák M. Endre (a nagybácsi). Puszta megjelenése már viharos derültséget keltett, ami különösen az anyós sál való jelenetében valóságos nevető-görccsé fokozódott. Tudása, intelligenciája e szerepben teljes mértékben érvényesült. Ügyes volt Szvetlik Margitka mint szobaleány, kinek kedves ijedezései voltak különösen megkapóak. Az előadás tiszta jövedelmét jótékonycélra fogja fordítani a rendezőség. A losonczi helyőrség tiszti karának jelmezestélye. A búcsúzó farsang legragyogóbb estéje volt a február 12-iki, a losonczi tiszti kar által rendezett jelmezestély, mely a Vigadó-szálló termeiben zajlott le. Aki ott volt, nem fogja feledni a pompának azt a tündöklését, ami a fényben úszó teremben elkápráztatta. Ideálisan szép volt az estély, kiváló előkelőségben, pazar díszben, s e mellett még sem feszes, hanem jókedvű mulatság. A táncterem menyezete, falai, pazar virágdíszben pompáztak, úgyszintén a színpad, melyen a katonai zenekar foglalt helyet. (A csárdást külön cigánybanda szolgáltatta). Kevéssé 9 óra után az estély közönsége már együtt volt, mely színpompás képet mutatott. Az estély jellege «japán» lévén, leginkább kecses Mimosákat láttunk bő kimonákban, de azért bőven volt másféle jelmez is, estélyi ruha is. Az urak között csak négy jelmezest láttunk, és pedig Schwartz kapitány (tiroli), Krieszhaber kapitány (mandarin), Krick tiszthelyettes (csizmás kandúr) és Oltay hadnagy (zsoké) urakat. A tánc 9 óra után kezdődött és fokozódó hangulatban folytatódott, s annak csak az ébredező hajnal vetett végett. Az első négyest 66 pár táncolta. A rendezőség a hölgyeket igen szép és értékes táncrendekkel lepte meg. A szép mulatságra visszaemlékezve konstatáljuk, hogy bár helyőrségünk tiszti kara által rendezett húshagyó keddi estély minden esztendőben számottevő sikert aratott eddig is, de az idei bizonyára felülmúlta az eddigieket. A jelenvolt hölgyek névsora a következő: Asszonyok: Malesevics Emilné, Seidl Rudolfné, Moys Dezsőné, Dominic Vilmosné, Sternlicht Sománé, Müller Antalné, Rittinger Pálné, Jávorka Ferencné, Somló Sándorné, Stephanesku Simonná, Weliibil Károlyné, Reinisch Józsefné, Nagy Antalné, dr. Grossmann Akosné, Redlinger Jaquesné, László Gyuláné, özv. Schneff János, dr. Hertsko Jenőné, dr. Hajós Józsefné, özv. Rachler Ferencné, Cserei Gusztávné, Czékus Pálné, Eichhorn Rudolfné, dr. • Ottahal Antalné (japán), Szigethy Kálmánná (japán), Steinwender Nándorné, Török Zoltánná, Wajda Ferdinándné, Niernsee Józsefné, özv. Kolener Andorné, Kohlener Barnáné, Básthy Béláné, dr. Plichta Barnáné, dr. Menkes Mórné, dr. Huszár Lajosné, Izák Jánosné (japán), Hercsuth Gézáné (japán), Stankovszky Gáborné, Ambrózy Béláné (japán), Szenes Bertalanná, Ondrus Pálné (tenisz), Krieshaber Károlyné (japán), Sternlicht Károlyné stb. Leányok : Malesevics Olga (magyar), Ully Lujza, Cserei Margit, Emma (japán), és Ilona, Fischer Erzsiké, Rachler Etus (japán), Czékus Margit, Tesztory Lulu (nap), Steinwender Grete, Török Charlika (japán), Schneff Micike (japán), Niernsee Irma (japán), Kohlener Edith (japán), Várady Szidónia, Scheinberger Klára, Szabó Sárika (tüskerózsa), Goldperger Olga (japán), Kohn Stefi, Devich Irén (japán), Nádassy Elia (olasz énekesnő), Horváth Amália, Hammerszky Gizi, stb. A karzatok szintén zsúfolva voltak hölgyekkel. Midőn ezzel farsangi krónikánkat lezárjuk, lehetetlen meg nem emlékeznünk, a mindég figyelmes és gondos kiszolgálásról, mely az idei mulatságok szép sikerének kiegészítő része volt. Klamarik Danó bátyánkhoz is van tehát szavunk, s ez a köszönet és elismerés szava. Az ő körültekintő és lelkiismeretes gondoskodása, mint ezelőtt, úgy most is lehetővé tette, hogy abban a szerencsétlenül épült és beosztott Vigadóban a legnagyobb látogatottság idején is kifogástalan kiszolgálásban és tűrhető kényelemben volt részünk. HÍREK. A polgári leányiskola f. hó 10-ére hirdetett jótékonycélú hangversenye közbejött akadályok miatt elmaradt. Az ünnepély f. hó 16-án d. u. 5 órakor tartatik meg. Egyben értésére adjuk t. olvasóinknak, hogy ezen hangversenyről — bár referádát mai számunkban már adtunk — humor-rovatunk vezetője fogja nézeteit elmondani. Halálozás. A rozsnyói egyházmegyének újabb gyásza van. F. hó 8-án hunyt el Orantner Antal szentszéki ülnök, kazári plébános, életének 68-ik évében. A boldogult Losonczon is működött 1875—77-ig, mint főgimnáziumi hittanár. A kazári plébániát a nagynevű hellenistának, Szabó Istvánnak halála után foglalta el 1892-ben. Jószívűsége és kedves modora szinte páratlan volt. Az egyházmegye papjai úgyszólván mindannyian »Tóni bácsinak« hívták őt. A tudományok népszerű ismertetése. Lapunk egyik előző számában említettük, hogy a kultuszminisztérium felhívása folytán Beniczky Kálmán főgimn. igazgató úr elnöklete alatt egy bizottság alakult, mely a különböző tudományágak ismertetését tűzte ki célul. Első ily előadás f. hó 17-én d. u. 5 órakor lesz a tanítóképzőintézet tornatermében, mely alkalommal Bodor Aladár főgimn. tanár tart lelolvasást a magyar irodalom köréből. Lesznek ezenkívül ének, szavalat és énekszámok is. A rendezőség minden érdeklődőt szívesen lát. A felolvasásoknál beléptidíj nincs, azok teljesen ingyenesek. Február hó
