Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-07 / 6. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: I POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. 1: A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT j Egyes szám ára 20fl HIVATALOS KÖZLÖNYE. íj jutányosabb. J| II. évfolyam. 6. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. február 7. Képviselőnk beszámolója. A losonczi választó-kerület választóközönségének nagy érdeklődése mellett tartotta meg beszámoló beszédét képviselőnk f. hó 3-án. A vidék pártunk vezetői által és néhány földmives polgártársunkkal képviseltette magát. Jelen voltak a vidékről Madách Aladár pártelnök, Borbás Géza, Giller János, Kohlener Adolf, Ferenczy Samu, Szkalos Samu stb., továbbá Kovács Ernő orsz. képviselő. A karzaton díszes hölgyközönség foglalt helyet. Madách Aladár pártelnök a népgyülést a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt polgártársak! Midőn a függetlenségi párt által összehívott ezen népgyülést megnyitom, ezt azon célból teszem, hogy meghallgassuk orsz.-gyülési képviselőnknek, dr. Molnár Albertnek beszámolóját. Egy szabad államban, amely a képviselőrendszerre van szervezve, minden törvénye, mielőtt még meghozatna, már a nép lelkében él. Ezt tapasztaljuk most is, hogy midőn ezen koalicionális kormánynak — azt lehet mondani — legfőbb és végső nagy feladata lesz az általános szavazati jog behozatala, ez már élő valósággá vált a közönség lelkében. Képviselőnk a koalíció szándékait jobban tudja, mint mi, kik a lapoknak elferdített előadásából értesülünk. Ő jelen van a kohónál, hol a javaslatok előkészíttetnek, s azután mint törvények ércbe öntetnek. Igen helyes, hogy mint a múltban, úgy most is közöttünk megjelen, hogy bennünket a való tényállásról felvilágosítson. Felkérem a t. képviselő urat, hogy a politikai helyzetről megjegyzéseit és nézeteit előadja. Dr. Molnár Albert beszéde. Tisztelt polgártársak! Az az iskola, ahol én a politikai nevelést kaptam, arra tanított, hogy mindaddig, mig a választó-kerület bizalmát bírom, velük lelkileg is, tényleg is folytonos összeköttetést keressek. Az az aktus, hogy politikai szereplésemről számot adjak, kifejezi azt, hogy keresem és birom polgártársaim bizalmát, másrészt keresem az alkalmat arra, hogy megmutassam, hogy azoknak az elveknek, melyeket vallók, hű sáfárja vagyok. Tisztelt polgártársak! A beszámoló, a képviselő számadástétele. Számot ad arról, hogy mikép él a megbízással, melyet a választó polgárok bizalma reáruházott; hogy hű és igaz volt-e azon eszmékhez, amelyeknek harcosául szegődött. Én mondhatom, hogy minél jobban megismerem Losoncz városát, mindig az a tudat tölt el, hogy művelt, intelligens várost képviselek. Gyakran keresek ezért alkalmat arra, hogy választóimmal megbeszéljem az ügyeket, s attól sem riadok vissza, hogy politikai kötelességből jelenjék meg és eleget tegyek azon kötelességnek, melyet a képviselői hivatás előír. T. polgártársaim ! Én azt az elvet tartom és azt a tételt állítom fel, amelyet már máskor is kifejeztem, hogy a képviselőnek sohasem célja a népszerűség hajhászása. Bármennyire is örülök annak, hogy polgártársaim engem bizalmukkal megtisztelnek, én azonban mindig csak azt nézem, hogy mi a legüdvösebb hazámnak, nemzetemnek. A mai politikai helyzet elég válságos, s bár nagyobbrészt már szerencsésen kihevertük; mégis az alkalom arra utalt engem, hogy számot adjak politikai működésemről. Hogy a mai helyzetet teljesen megismerjük, ezt nagyon szükségesnek tartom, mert nemcsak egyes választópolgárok vannak tévedésben a helyzet felől, de még egyes képviselők is nincsenek tisztában azon programm felől, mely mellett a mai kormány kormányzásra vállalkozott. A koalíciós minisztérium programmot adott. A mai korszak csak átmeneti korszak, egy szükségszülte alakulat, mely igen alkalmas azonban erőgyűjtésre, a jövőre nézve. S ezen szükség amint létrehozta a különböző pártok egyesülését, úgy szükségkép eredményezte a mai koalíciós kabinetet. Ézen koalíciós kabinet programmja négy pontban csúcsosodik ki. Első tétele az, hogy Magyarország közéletét az alkotmányos élet medrébe belevonja, ami mégis történt. Helyreállítottuk a közbékét és közszabadságot, megszüntettük azt az állapotot, amelyet gróf Tisza kormánya inaugurált és a darabontminisztérium szereplése okozott. Második tétele a purifikáció. Ebben is van bizonyos haladás, de mondhatom, nem teljes. A purifikáció mutatkozott abban az irányban, hogy a darabontkormány embereit elsöpörtük, mert közszereplésüket a korrupció teremtette meg, amelyet bármi módon ki kell irtani. Ismétlem, hogy nincs teljesen befejezve a purifikáció. Ha egészséges közéletet akarunk teremteni, az csak úgy lehetséges, ha Magyarország államgépezetét mozgató erőket teljesen cseréljük oly irányban, hogy az uj erők annak a tudatnak éljenek, amelynek célja egyúttal a haza boldogulása, a nép megelégedésének elősegítése, hogy abban a tudatban éljen minden közhivatalnok, hogy ő szolgája a köznek, nem pedig ura. (Hosszantartó éljenzés.) Tisztelt polgártársaim! Ebben a tekintetben nem teljes még a purifikáció, mert ebben a tekintetben nem vagyunk még tisztában. Nehéz az embereket kiválasztani; mert azon elemek nagyrésze, kik a darabontkormányt szolgálták, most nagy részben a nemzeti irányzathoz csatlakoztak. De ezek jóhiszeműségéhez nincs meg a kellő bizalmunk. Mégis azon elvnél fogva, melyet a büntető törvénykönyv is kifejez, hogy inkább kilencvenkilenc bűnös meneküljön, mint egy ártatlan szenvedjen, ezeknek jóhiszeműségét el kell fogadnunk. Igaz, hogy ezen elv elfogadásával keresztül csúszhatnak azok is, akik a hatalomhoz való dörzsölődésből lettek ezen új politikai irány hivei, melyet én is képviselek. Mutatkozik ez többek között itt Nógrádmegyében is, ahol nem akarom meggyanúsítani a régi irányzatot is szolgálókat, amely kora jellegét talán még most sem heverte ki teljesen. Én, mint képviselő, nem kívánom, hogy a szolgabiró az én kortesem legyen. Legyen politikai öntudata; de megkívánom, hogy ne éljen vissza hatalmával, hogy ajantosait politikai meggyőződésükben ne korlátozza. És ebben a tekintetben máris érezhető a purifikáció hatása. A harmadik és legfőbb az általános választói jog keresztülvitele. Erről én azt tartom, hogy ez reánk nézve becsületbeli kérdés. Nem tételezem föl pártomról, hogy csak affektációból vette ezt fel programmjába. De ez oly országos jelentőségű kérdés, mely egész nemzetünk sorsára befolyással van s igy ezt máról-holnapra keresztülvinni nem lehet. Statisztikai adatokat kell összegyűjteni, hogy az igazságosság teljes legyen. Aki a közélet megnyilvánulásait ismeri, az tudja, hogy vannak olyan választó-kerületek, ahol 12000 választó is van, de vannak olyanok is, különösen Erdélyben, hol 250—150 választópolgárból áll a kerület. így tehát a kerületeket kikerekiteni és arányosítani kell a választók számához képest. Mihelyt ezen statisztikai adatok a kormány rendelkezésére fognak bocsájtatni, akkor meg is fogja valósítani a függetlenségi párt programmjának ezen sarkalatos részét, mely hivatva lesz a magyarságot mindenütt erősíteni, és szupremaciáját kifejezésre juttatni. A programm negyedik pontja a pártpolitikai életet nem érdeklik, azok politikai különbség nélkül egyaránt üdvösek és hasznot célozok az egész országra. Ilyenek azok a törvényjavaslatok, melyeket a kormány most nyújtott be, és amelyek mind a közérdeket vannak hivatva szolgálni. É tekintetben tehát a kormányt semmiféle vád nem terheli. Hogy ezek szerint a mai politikai helyzetet megértsük, szükséges, hogy mindezeket tudjuk, mert feltétlenül helytelen az az irányzat, amely azt kívánja, hogy a közéletben ridegen csakis a pártok programmja — jelen esetben a függetlenségi párté — érvényesüljön, de ez a koalícióval együttesen létesült megegyezéssel is ellenkeznék. Nekünk addig, mig a koalíció fennáll, mig a kitűzött célt meg nem valósítjuk, addig teljes lojalitással kell egymás iránt lennünk, mert a harcnak nincs még vége. Mint már említettem, azért is szükséges volt a mai koalicionális alakulatot létrehozni, hogy gazdaságilag és egyéb tekintetekben megerősödjék ez ország, hogy a győzelem biztos rerrjányével menjünk majd a harcba azon lobogóvá* amelyre e nemzet szuverenitása lesz felírva a katonai téren, valamint a külügyi politika és az önálló vámterület kérdéseiben. Ismétlem, szükséges, hogy a helyes politikai diagnózist megállapítsuk, mert aki ezeket nem ismeri, a mai politikai helyzetet elbírálni nem képes ' Tisztelt polgártársak! Én a mai politikai helyzetre azt mondom, hogy nem vagyok vele megelégedve. Ki eszmékért harcol, ki eszméit nemcsak arra használja fel, hogy népszerűségét növelje, hanem a népnek jólétet szerezzen, az nem lehet a mai állapotokkal megelégedve. Azonban ennek oka, amint előbb mondtam, a koalíció összeállítása. Ez a mostani állapot csak kényszerhelyzet, és csak azért, hogy a koalíciót meg ne bontsuk, kénytelenek vagyunk akceptálni. Az egészségtelen állapotot lehetetlen, hogy azt észre ne vegye mindenki, s ennek oka kizárólag az, hogy Ausztriával való közjogi helyzetünk mindig akadály s ezért nem csoportosulhattunk tisztán demokratikus felfogás szerint. S ezért volt rá eset, hogy teljesen egy elveket valló emberek voltak a 67-es és 48-as pártban. Mi érezzük mindig ezen egészségtelen politikai helyzet átkát! Tisztelt polgártársak! Ezek azok, amik a mai helyzet megértésére szükségesek. Ma türelemre van szükség! Nem volt még sohasem az az idő, mint most, amikor az ember talán ökölbe szorított kézzel hallgat és türelmet parancsol magának azért, mert a politikai célszerűség ezt követeli. Azt a korszakot éljük, midőn igazán el lehet mondani: többet ésszel, mint erővel! Mert még nem estünk át a küzdelmen; mert a más elvi alapon állókat a szükségszülte kényszerűségből meg kell becsülni. Nem ellenséget és ellenszenvet kell gyűjteni, hanem a netaláni ellentéteket el kell,simítani s erőt gyűjteni a jövő küzdelemhez. És éppen ez akadályozza meg a központi függetlenségi pártban is, ami egyesek buzgalmára bekövetkezett, ami pártszempontból szükséges, hogy szervezkedjünk, és a szervezkedés eredménye azt hozta magával, hogy egyes vidéki függetlenségi pártok meggyanúsították az alkotmánypártot és viszont. Például Szatmármegyében meggyanúsították a függetlenségi pártot, viszont Temesmegyében meggyanúsították az alkotmánypártot. Már maga a szervezkedés tudata is féltékenységet keltett a koalizált pártok között. És ez lazítja a nemzet ellenálló erejét is. T. polgártársak! Nagyon röviden akarok nyilatkozni a 48-as párt beléletéről. Feltételezem a párt minden tagjáról, hogy úgy gondolkozik, mint én, hogy szive és kötelességtudása teljes melegével igyekszik nemzete jövőjét biztosítani, s a közszolgálat iránti szeretetét viszi az országházba. Azonban kénytelen vagyok mégis néhány dologra rámutatni, amit én részint pártom nagyságából eredő, részint egyesek vérmérsékletéből kifolyó tünetnek vélek, s ez az, hogy ami pártunkban — sajnos érvényesül,
