Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-07 / 6. szám

a legnagyobb mértékben személyes rokon- és ellenszenv. Méltóztassék ezt megfigyelni, mert én nem tartom ezt egészséges állapotnak. Az alkotmány-, vagy néppárt szervezete sokkal egységesebb, működése sokkal méltóságteljesebb és eredményesebb. Mert mikor cselekedni kell, nem anynyira a nagy közönségre, nem is egymás túllicitálására törekednek, hanem kitűzött feladataik érdekében úgy járnak el, hogy abban a pozícióban, amelybe ezen pártokat sorsa odahelyezte, a nemzeti jólétet elősegítsék és ezáltal pártprogrammjuk helyességét igazolni törekednek. Nem is találjuk a személyes rokonszenv és ellenszenv oly megnyilvánulásait náluk, mint nálunk. És ez is a helyes.

Polónyi ügye nagyobbrészt a személye ellen irányuló animozitás folytán vert fel nagy hullámokat a pártban, de szerencsére ezen ügy helyes irányban oldódott meg, mert Polónyi belátta, hogy a párt érdeke előbbre valóbb, mint a személyét támadó kérdés. A másik, amit nem tartok éppen helyes tünetnek és amire legjobban célozok, Lengyel Zoltán szereplése. Nincsenek tisztában azzal ezek az emberek, hogy mi most alkotó párt vagyunk. Egy kormánypártnak mindig azzal kell számolni, hogy kritikának van kitéve. Ellenzéknek könnyű lenni, (bár az sok ideig voltam), azonban éppen egy egészséges ellenzéknek, amely a viszonyok és a nép bizalma folytán került a kormányra, kötelessége, hogy teremtsen a nemzetnek, nem pedig hogy abban a szerepkörben, amelyet a sors kijelölt számára, továbbra is mint ellenzéknek viselje magát, kötelessége, hogy az eszméket megvalósítsa, s nemzetének hasznára legyen. Egy kormánypártnak az alkotások értékében kell keresni az erőt és a népszerűséget. És ez az alkotás fogja neki a bizalmat megadni a nép előtt (Éljenzés) és bizalmat a jövőre. Számot kell vetni azzal is, hogy igenis ki van téve jóhiszemű kritikának is. Mert hiszen minden ember gyarló. Hisz a párt is emberek sokasága, ott is fordulhat elő téves megnyilvánulás. Nem célozok most egyes esetekre, de tűrni kell a kritikát. Nekünk nem szabad tisztára és egyedül csak a népszerűséget hajhászni. Sajnálatos, hogy csak ezen motívumok vezették leginkább Lengyel Zoltánt, akinek jóakaratában föltétlenül bizom, de öntudatát kétségbe vonom. Az egész szocializmus és haladópárti irányzat nem ártott annyit a 48-as pártnak, mint Lengyel. Jóhiszeműségét — ismétlem — elismerem, de az a hasonlat jut eszembe, mikor az anya ügy szereti gyermekét, hogy csupa szerétéiből, csókjaival megfojtja. (Derültség.) Az ilyen szeretetből nem kérünk soha. Aki ügy szereti gyermekét, azt meg kell kötözni, vagy eltávolítani. Ez nem természetes szeretet. Én elismerem Lengyel tehetségét, de ez őt az ambíció tűltengéséig vezette. Ő jót akar, de anélkül, hogy használna annak az ideának, melyet ő folyton hangsúlyoz.

Tisztelt polgártársaim! A Polónyi-esetről fogok röviden nyilatkozni. Ez foglalkoztatta a pártot a kormányt, az országgyűlési közvéleményt és az egész nemzetet. Aki ismeri a darabontkormány sajtóját, az el lehetett arra készülve, hogy milyen módon fogja az támadni a koalíciót. Ők ugyanazt vonják nálunk kétségbe, ami bennük nincs: a politikai becsületet és tisztességet. Ők keresték és kapva kaptak az alkalmon, hogy minden látszatot felkeltsenek ellenünk, igyekeznek halálos csapást adni és igyekeznek a közvéleményt arról meggyőzni, hogy mi sem vagyunk becsületesebbek, mint ők voltak (Derültség). Ilyen embernél, mint Polónyi, ki az ország első ügyvédjének egyike, tagadhatatlan, hogy minden notórius bűneset megfordult. Abból indulnak ki, hogy Poiónyira is ráragadott abból a sok bűnpörből és piszokból, amely ügyvédi irodájában felhalmozódott. Tessék komolyan meggondolni, én is harcolok a nép érdekében, de ha támadok valakit, mindig megmondom neki, mi az, amit az arcába vágok. Lehetetlen, hogy mindjárt az első tekintetre észre ne vegyük, hogy a nyilatkozatok (úgy a Halmoséi, mint az ő személye iránt animozitással viseltető más vádlókéi és sajtóé) csak gyanúsítások. Mindnyájan ki vagyunk téve ilyen gyanúsításoknak, de jeien esetben, hol az a forrás, hol a bizonyíték, amelyből azt merítették? Eltekintve attól, hogy Halmos burkolt vádjait visszaszivta, ez rögtön elárulja, hogy nem egészen tárgyilagos az a föltevés, amelylyel Polónyi jóhiszeműségét kétsegbevonta. Amikor ezen ügy a párthoz került, én is úgy véltem, hogy a bíróság elé kell az ügyet vinni. A bírósági nyilvánosság határozza meg, mi igaz a vádból, mi nem. A 48-as párt pártkérdéssé akarta tenni az ügyet, még ^zok is, akik azt mondták, hogy Polónyi szereplésében bíznak. Polónyi arra az álláspontra helyezkedett, ha ti becsületemben megbíztok, nekem az elég, mert birám a király, minisztársaim, birám a párt, az országgyűlés, választóim és én magam (Helyeslés). Már most ha én hiszem, hogy bennem bíztok — mert ez politikai hajsza — felvetem a kérdést, hogy politikailag indokolt-e az, hogy egy ilyen botrányos hajsza által egy miniszter megbukjék. Mert ha most én megyek, akkor a hajsza folytatódhat és sorra következhet Kossuth, Apponyi, sőt még Lengyel Zoltán által a legbecsületesebbnek kimondott Andrássy is. Mert ha az ügyet szakbiróság elé viszem, akkor azt fogják mondani, hogy azok az urak, akik fölöttem ítélnek, az előléptetés reményében mindig fölfelé kacsintgatnak. Ha ezen eset az esküdtszék elé kerül, bátran mondhatom azt, hogy alig van oly esküdtszék Magyarországon, mely teljes tárgyilagossággal tud ma dönteni ezen ügyben. De különösen megbízhatatlannak tartom a budapesti esküdtszéket, mert hisz őket érdekli ezen kérdés legjobban. (Helyeslés). (Azután áttér a Lengyel és Benedek orsz. képviselők kizárásának történetére és a napi sajtó hiányos tudósításait megvilágítva, illetőleg kiegészítve bizonyítja az orsz. függetlenségi párt ezen ügyekben tanúsított eljárásának korrektségét és helyességét.)

Majd igy folytatta: T. Uraim ! Elmondom még röviden azt a vádat, amelylyel a függetlenségi pártot most több helyről illetik. Azt mondják, hogy a 48-as pártban, amely a nemzeti magyar demokrácia igazi szószólója, a reakció most melegágyra talált. Baross képviselő fölállította a paraszthitbizományokat, és az elsőszülöttségi örökösödést. Ebben lehet jóhiszemű gondolat, de közgazdasági tekintetben határozottan — mint reakcionárius irányzatút — elítélendőnek tartom. A magyar parasztosztály fentartása céljából nem szabad ilyen politikai — hogy úgy mondjam — injekcióhoz fordulni, mert én bizom a nemzet erejében, az egyesek józanságában és munkaképességében. Mondom, nem szükséges ilyen injekciókhoz fordulnunk, mert magánjogunknak a vagyonszerzésre vonatkozó rendszere úgy a tulajdon —r- a kötelem és az örökösödési jog terén — biztosítja az egyesek érvényesülését és boldogulását. A függetlenségi párt kebelében megnyilvánuló ezen helytelen nézetet fegyverül használják fel ellenségeink ellenünk, de ismétlem, hogy a párt mint ilyen, a leghatározottabban elitélte Baross és társainak ezen ideáját. Ezen tényből fakadó vádak tehát teljesen alaptalanak.

T. polgártársak! Vádolják a 48-as pártot azzal is, és emiatt még a legjobb barátaink is sanda szemmel néznek ránk, hogy közöttünk az antisemitizmus hálás és termékeny talajra talált. Ezen híreket a leghatározottabban tendenciózusoknak jelentem ki, annak pártunkban semmi nyoma. Nemcsak nekem egyénileg, de a pártnak is mint ilyennek az a meggyőződése, hogy mikor a közéletben az emberek jogosan érvényesülni akarnak, a valláskülönbség ne legyen akadály. Sőt tovább megyek, ha a zsidóságban meg is volna az az antipatikus jellemvonás, (ami legjobb meggyőződésem szerint nincs meg), mely miatt ezt a felekezetet támadni és gúnyolni szokták, ezért se volnának ők kárhoztatandók, mert hisz az indokolatlan antiszemitizmus folytán szükségképpen keletkeznék az. Ezen minden oldalról méltatlanul megnyilvánuló antipátiának következménye, hogy oly. összetartok, ami természetes is, s amit szintén némelyek helytelenül bűnökül rónak fel.

Én az általános jogegyenlőségnek vagyok a hive. Igaz 48-as soha se tűrhette, hogy valaki vallásfelekezete miatt ne tudjon érvényesülni. Mondhatom, az antiszemitizmus vádja teljesen alapnélküli, és ennek felülni nem szabad, mert ez a vád hazugság és rosszhiszemű ráfogás. Nagyon röviden szólok még a nemzetiségi kérdésről. Azt hiszem, hogy a jövő kor egyik legfontosabb és legszebb feladata, a nemzetiségi kérdés megoldása, és pedig azon módon, hogy a magyar állameszme kidomborittassék, de viszont az egyes nemzetiségek nyelve, erőszakosan el ne vétessék. Én azt szeretném, hogy minden egyes ember, magyarul beszéljen ebben az országban, de miután ez nincs igy, keresni kell az érintkezési vonalat, ahol egymást megértve, a nemzet javát szolgáljuk, és ezen politikai nézetek és a magyar faj épségben tartásával a közös haza jövője biztosíttassák. Azt hiszem, helyesen járok el, midőn az erőszakos magyarosításnak hive nem vagyok és azt hiszem, amit majd önök fognak elbírálni, ez a nézetem helyes. (Éljenzés).

T. Uraim ! Röviden foglalkozom a munkásviszonyokkal is. Nálunk mint földmivelő államban

az agrárszocializmus él, ennek az alakulatnak van a legnagyobb jelentősége és én ezt ismerem a legjobban teljes mivoltában. Ismerem irányát, ismerem vágyait. Hogy formailag is igazoljam magam, megemlítem, hogy éppen tegnapelőtt kaptam egy Írást, melyben egy munkás-egylet diszelnökévé választott. Mindig azt igyekeztem kimutatni szóval és tettel, hogy én a munkásnép őszinte barátja vagyok, de mindenkitől el kell várnunk azt, bármi foglalkozású is legyen az, hogy e hazának, e haza üdvéért harcolóknak ellenségeivé ne szegődjenek és a haza boldogulásához tevékenységükkel ők is hozzájáruljanak. A szocializmus tanításaiban igen magasztos elvek vannak, amelyek legnagyobbrészt az embert emberi méltóságában célozzák megerősíteni; de ugyanezen elveket a mi pártunk is vallja. Az a munkás - legyen az ipari vagy földmunkás, szociális ideáljait úgyis elérheti, ha nemzeti mivoltát^ meg nem tagadja. Ráutalok a közelmúltban lefolyt német birodalmi választásokra, ahol az azelőtt szocialistákkal tartó és velük rokonszenvező választók nagyrésze cserben hagyta ezt a pártot, annak internacionális irányzata miatt, mert belátták ezen internacionalista elveknek a nemzetre való káros voltát. Ez történt meg kisebb mértékben Hódmezővásárhelyen is, s ha a történelem tanításának hinni lehet, úgy ezen jelenségekből következtetve, nyugodtan mondhatom, hogy a nemzetközi szocializmus, mint sehol a világon, úgy nálunk sem verhet erősebb gyökeret. És igy van ez az ipari munkásokkal is. Nem igaz, hogy a munkaadó vérét szívja ki a munkásnak, nem szükséges az, hogy a munkás megtagadja istenét és hazáját, hogy munkaadóját kielégítse. Szégyelnék idejönni, ha azok az eszmék, melyeket én hirdetek, s melyek egyedül magasztosak a szocialista agitátorok tanításaiban, nem valósulnának meg! (Éljenzés.)

T. polgártársak ! Röviden a helyi viszonyokról is akarok szólani. Minden oly dologban, mely a helyi dolgokat érinti, közszereplésemmel résztveszek és abból részt kérek, de mivel azokban jártas nem vagyok, tanácsot senkinek adni nem akarok, mert vannak oly emberek, kik a helyes irányt ismerik. Én nem tartok egyebet kötelességemnek, mint támogatni azt, amit helyi dolgokban köznek neveznek.

T. polgártársak! Még magánéletemről szólok, mert a választóknak erről tudomást szerezni joguk van. (Itt megemlíti a czeglédi polgármesternek ellene indított rágalmazási perét, mely miatt őt a képviselőház kiadta.)

T. polgártársak! Ezeket akartam elmondani. Kifejezem még azt, hogy a koalíció iránt teljes bizalommal vagyok. Mi nem szedtük rá a közönséget még gondolatban sem, s tetteink igazolják, hogy hűek vagyunk eszméinkhez. Az adott viszonyok szerint kell most még eljárnunk, de elveinket teljes mértékben fentartjuk mindig, s ha majd eljő ideje annak, hogy pártunk teljes mértékben érvényesül, akkor megvalósítjuk azon magasztos ideákat, amelyeknek most útjába áll a mai koalicionális alakulat. Itt van pl. a progressiv adó, ez is olyan idea, melyet a függetlenségi pártnak meg kell valósítani. (Példát hoz fel a lóversenyen futó lovak terheléséről.) Azt akarjuk, hogy e hazában minden honpolgár tehetsége szerint és megerőltetés nélkül aránylagosan tegyen eleget a közteherviselési kötelezettségnek. De ezt a tervet sem lehet most még megvalósítani, s hogy ez igy van, nem a mi hibánk.

Ez az én számadásom, mondjanak felette ítéletet, én nyugodt lélekkel nézek annak elébe, mert becsületesen teljesítettem kötelességemet. (Hosszantartó éljenzés.)

A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után Madách Aladár köszönetét mondott képviselőnknek, majd szintén vázolta egy igen ötletes hasonlattal a mai politikai helyzetet. Ezután Kujnis Gyula állott szólásra, kinek indítványára elhatároztatott, hogy Kossuth Ferenc, az országos függetlenségi és 48-as párt elnöke, valamint Wekerle Sándor miniszterelnök táviratilag üdvözöltessék.

A népgyülés képviselőnk és az elnök éltetésével ért véget.