Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-11-14 / 46. szám
meg fognak felelni a beléjük vetett bizalomnak. És akkor nem szükséges, hogy a képviselők majd görögtűz mellett lépegessenek ki és be valamelyik pártba, azok legalább független emberek lesznek és hol ide, hol amoda fognak állani, aszerint, melyik párt többsége válik hasznára az országnak. Mert a parlament nem bábszínház, oda erély és önálló gondolkodás kell. Megyei választások. Nógrádvármegye választópolgársága jövő hó (december) 2-án fogja a törvényhatósági bizottsági tagokat választani. Ebből az alkalomból szükségesnek látjuk a választópolgároknak, különösen pedig párthiveinknek figyelmét felhivni arra, kire adják szavazatukat, kiket állítsanak a megyei önkormányzat szekere mellé. hivatkozással a losonczi-választó kerület függetlenségi és 48-as pártja előkészítő bizottságának szeptember havi gyűlésén hozott megállapodására első sorban arra kell törekednünk, hogy az, kire szavazatainkat leadjuk, föltétlenül megbízható függetlenségi érzelmű legyen. Ezen minőség mellett — nézetünk szerint — egyenrangú fontosságú az is, hogy a választandók függetlenek is legyenek mindennemű befolyástól, működésüket ne akadályozza netaláni üzleti, rokoni, vagy más egyéb összekötetés. Szükséges továbbá a választónak az a képessége, mely szerint a megyegyűlésen tárgyalás alá kerülő ügyekhez hozzá szóllani képes, vagyis a kellő képzettség. Már eleve is kérjük tehát a választókat, hogy szavazatukkal ne igyekezzenek olyanokat támogatni, kik a megválasztást csak megtisztelésnek tekintik, de a vele járó kötelezettségeknek képességei hiánya, vagy más elfoglaltságuk miatt eleget tenni nem tudnak. Azokat sem kell támogatni, akik virilis jogon úgyis tagjai a megyegyűlésnek. A szavazatok mely jelöltekre való leadásának irányítása végett felkérjük pártunk vezetőségét, hogy a pártgyűlést mielőbb összehívja, nehogy a választási küzdelem — mely előre láthatólag heves lesz — készületlenül találjon. Párthiveinket pedig felhívjuk, hogy a választásnál teljes számban megjelenjenek, s’ szavazataikat a végrehajtóbizottság illetve előkészitőbizottság jelöltjeire adják. Figyelmeztetjük a választóközönséget, különösen pedig a függetlenségi és 48-as párt híveit, ne hagyják magukat megtéveszteni. A hazaszeretetet, a magyar becsületesség templomából ki kell verni azokat a még benn felejtett gyászos kufárokat. És okulva azon a magyar példabeszéden, hogy kutvából nem lesz szalonna, bármiféle programmal kínálkozzék is, a magyar haza, magyar függetlenség iránt való szeretetünk és köteleségünknél fogva vissza kell őket utasítanunk. Vissza velők a feledés sötét mélységébe. Minden jelöltünk legyen a függetlenségi eszmék kipróbált bajnoka. A hosszú küzdelem, melyet a szabadelvűségcégére alatt zsebelő korszak ellen folytatunk, sok és jellemes férfit mutat nekünk, akik rosszban és jóban egyaránt kitartottak a zászló mellett, kik nemcsak most a nemzeti ellenállás idején, de mindég álandóan tanujelét adták hazaszeretetük és becsületes kitartó politikai érzületüknek. Lehet, hogy a mostani kormány távozása után ismét a vármegyék lesznek az alkotmányosság védő bástyái. Szükségünk van tehát, hogy a bástyafokon jellemes, szilárd akaratú, megalkuvást nem ismerő, s hazaszeretetük sugallatát követve, a következményektől nem rettegő hazafiak álljanak. Itt adjuk a megyegyűlés által, a losonczi kerületben megtartandó választások vezetésére kiküldöttek felsorolását: Losoncz: Kovács Ferenc, Kujnis Gyula. Losoncz-Apátfalva: Dr. Plichta Soma, Kimer József. Vilke: Dr. Keszier Lipót, dr. Honti Rezső. Gács: Vellibil Károly, Fekete Lajos. Abelfalva: Sternlicht Lipót, Szlancsik Bogyoszló. Divény: Giller János, dr. Reisz Mór. Vámosfalva: Schneller Károly, Zsámbor Pál. Alsó-Sztregova: Madách Aladár, dr. Reinhardt István. Az uj cselédtörvényről. A cseléd a szerződésileg kikötött időben tartozik szolgálatát megkezdeni, hacsak ebben valamely komoly okból — melyet nem ő okozott rosszhiszeműen akadályozva nincs. Ebbéli kötelezettségének ha hatósági intés dacára sem tenne eleget, a gazdának joga nyílik 8 nap alatt az első fokú hatóság közbenjöttével a cselédet karhatalommal a szolgálat helyére előállítani. Ha a cseléd ennek dacára sem teljesítené szerződésileg elvállalt szolgálatát, úgy kihágás miatt lesz megbüntetendő, mely büntetés 50 kor.-ig terjedhet. Szigorú oüntetése lesz annak, ki a cselédet szerződési kötelezetségének megszegésére csábítja, vagy pedig azért, mert szolgálatát végzi, szóval vagy tettel bántalmazza. Ily esetben 60 napig terjedhető elzárást és 400 kor.-ig terjedhető pénzbüntetést ir elő a törvény, az a cseléd pedig, aki összebeszélés folytán hagyja el vagy vonakodik megkezdeni szolgálatát, 10 napig terjedhető elzárásra és 100 kor.-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Minden esetben fennmarad a gazda ebbeni joga, hogy az okozott költség és kár megtéritését követelhesse. Ha a gazda nem fogadja el cselédjét, s erre alapos oka nincs, úgy a fennti büntetéssel az esetek különbözőségéhez képest ő büntetendő. Ezen panasz is 8 nap alatt terjesztendő elő az elsőfokú hatóságnál. Kártérítési igénye ily esetben a cselédnek kiterjedt az egész szolgálati időre terjedő bérre, a mellék járandóságok pénzbeli megtérítésére s mind azon költségekre és kiadásokra, melyek a cseléd részéről a szolgálat elfogadása és teljesítése okából tétettek. A gazda ily esetben az eljárás jogerős befejezéséig köteles a cselédnek vagy lakást, vagy megfelelő összegű lakáspénzt adni, amennyiben pedig ezt vonakodnék megtenni, arra ő előbbi esetben karhatalommal, utóbbi esetben hatósági végrehajtással szorítandó. Tartozik a cseléd mindazon munkák végzését teljesíteni melyet alkalmaztatásának természete magával hoz; azonfelül — amennyiben erejét vagy tehetségét meg nem haladja — beteg vagy távollevő cselédtársát helyetesiteni, ezért külön jutalmazásra igénye nincs. Ha ebbeli kötelességének eleget nem tenne, kihágást követ el. s már fentebb említett büntetéssel sújtandó, Ugyanezen megítélés alá esik azon eset is, ha a cseléd gazdája beleegyezése nélkül mással végezteti munkáját, ha engedelem nélkül a gazdaságból elmarad; ha a gazda tilalma ellenére lakásaba háznépéhez nem tartozót fogad be. Minden kárért felelős a cseléd, mit gondatlanul vagy szándékosan okozott. Ezen kár biztosítására le és elvonható illetve visszatartható a bér és más járandóság, kivéve a lakást, a tüzelő és élelmiszereket. Ha a cseléd a gazda ezen eljárását jogtalannak tartja, a visszatartás napjától számított 8 nap alatt panaszt tehet az elsőfokú hatóság előtt. Más természetű, mint a gazdaságból eredő kárkövetelés miatt nem illeti meg a gazdát a visszatartási jog, kivéve azon esetet, ha a szolgálati viszony megszűnik, mikor is a cseléd köteles a rábizottakról számot adni, s csak ennek megtörténte után követelheti törvényesen a kijáró bért. Büntetés és kártérítés kötelezettsége terhe mellett köteles a gazda a cseléd minden járandóságát pontosan kiadni, és pedig — hacsak más megállapodás nincs — pl. a takarmányt, tejet s egyéb azon járandóságokat, melyek természetüknél fogva naponként adandók ki, naponta, a készpénzfizetést pedig negyedévenként utólagosan. Szigorúan tilalmazza a törvény a cseléd erejének kiszipolyozását s ez által egészségének tönkretételét. Az ezen rendelkezés ellenére kötött szerződés érvénytelen, s ha ily eset fordul elő, szigorú büntetés alá esik. Ugyanezen rendelkezés áll azon esetben is, ha a szerződés érteimében a gazda tartozik cselédjét élelmezéssel ellátni. Ha ezen élelmezés nem elegendő mennyiségben és nem egészséges minőségben adatik ki, a már említett büntetési tételek lesznek alkalmazandók. Mindezeken felül joga nyílik a cselédnek szolgálatát azonnal, tehát felmondás nélkül otthagyni, de köteles ez esetben a szolgálatadót azok megvolna el a nap egy-egy fénysávja, azután megállt az öreg ember előtt és megfogta a vállát. — Maurus, — mondta mélyen a szeme közé nézve — te megcsaltál engemet! Megcsaltad bennem a gyereket, a serdülő leányt, az asszonyt és a királynét! — Igaz — felelte az öreg. — Megcsaltalak, mert nem arra tanítottalak, amire a királyokat tanítják: hogy önmagukban Istent lássanak, az emberek között az első személyt. Olyan királyt neveltem belőled, Mauna Loa, aki népe között az utolsó személy legyen önmagára nézve. Megcsaltalak, mert embert neveltem beléd, a jóság önzésével teli szivet. Csak terád gondoltam, mert nagyon szerettelek és azt akartam, hogy ha boldogtalan leszel is, de a saját lelked maradjon meg a legjobb és legtisztább barátodnak. Nem a népet, nem az embereket szeretem, csak szánom őket. Láthatod ebből, szegény királyném, milyen véghetetlen önzés a szeretet és a jóság. Szinte azt hiszem, amint most végignézek itt magamban az életemen, hogy nagyobb bűn, mint a gonoszság. A királyné kétségbeesetten nézett maga elé. — Jól van, Maurus, értelek! Mindent értek s ha még egyszer születnék, ismét az lennék, aki vagyok. De beszélj nekem a háláról valamit, megőrülök! Mindent odaadtam népemért: ifjúságomat, leányálmaimat, első szerelmemet s annak hitvese lettem, akit a politika, népemnek java választott ki számomra. Hát beszélj nekem, Maurus, a háláról, hisz lehetetlen, hogy ez a legszebb virága az emberi erénynek kihalt volna a szivekből? Maurus sápadtan hajtotta le fejét. — Nem tudok arról beszélni, ami nincs felelte szomorúan. — Tudsz! — kiáltotta a királyné szenve délyesen. — Ha tudsz az Istenről beszélni, akit csak sejtesz, belészuggerálod szivedbe, leborulsz láthatatlan képe előtt, akkor tudsz beszélni a háláról is! Nézd, öreg Maurus, hisz mi mindketten tudtuk, hogy a szerint hisszük az Istent, amint élünk a lelkűnkben. Nem az Isten törvénye szerint élünk, hanem a saját lelkünk erkölcse szerint: él bennünk az Isten. Hát ne vedd el lelkemnek legdrágább hitét: a háláról alkotott fogalmat. Nézd Maurus, én alkotmányt adtam népemnek. tompán. Már elfeledték — felelte az öreg Évszázadokon keresztül rabszolgák voltak, elnyomottak, én felszabadítottam őket. — Már elfeledték. Vallásszabadságot, politikai jogokat adtam. Elfeledték. Magánvagyonomnak felét odaajándékoztam kulturális célokra. — Elfeledték. — Ipart teremtettem, kereskedelmet, háborút nyertem. Elfeledték. — Dolgoztam, tanultam, úgy mint egy férfi, hogy értsek, tudjak mindent. Mindenféle államtudományt, katonai és jogi dolgokat. — Elfeledték. Igazságos voltam és mindig érdem szerint jutalmaztam. — Elfeledték. — Soha egy kérvényt, egy okiratot nem Írtam alá addig, mig el nem olvastam. — Elfeledték. — Elfeledkeztem nememről, elfeledtem, hogy asszony vagyok, csak királyné és anya voltam. Elfeledték, Mauna Loa! A királyné zokogva rejtette el arcát s visszaült az ablak mellé. Térdére könyökölve sirt s lehajtott fejének fekete fürtéi szikrázva égtek a nap arany sugarában. Az öreg Maurus meghatva nézte és csönd, bánat, keserűség gyűrűzte körül a királyi palota termét. Egy idő múlva Maurus igy szólt: Mauna Loa, nagy királyné voltál, de ezt az emberek máris elfeledték. Csak azt nem fogják soha elfelejteni, hogy egyszer életedben gyönge is voltál . . . Asszony . . . A királyné fölvetette a szemét. — Mégcsak harmincnyolc éves vagyok és a többi emberek sohasem vétkeznek? — Minden ember vétkezik, de minden vétek között az a legnagyobb: mikor a bűnös a másik bűnös felett Ítélkezik. Ehhez éppúgy, mint az oktalan és nevetséges gőghöz, amig az ember nem végzi el az életet, nincs joga; azután pedig nincs rá szüksége. A királyné letörölte könnyeit és figyelmesen nézett ez öreg Maurusra. — Igazad van ! — sóhajtott elgondolkodva. Még valamivel tartozom az embereknek: bocsánattal. És megrázta a fejét, kiegyenesedett s intett az öreg Maurusnak, hogy elmehet.
