Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-09-12 / 37. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: || Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. s : A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI fis 48-AS PÁRT ^"“T.: .40 ’ Egyes szám ára 20 fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. j jutányosabb. || II. évfolyam. 38. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. szeptember 19. A losonczi választókerület függetlenségi és 48-as pártjának elnöksége folyó hó 22-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor a régi Vigadóban népgyülést tart. Szegényes kegyelet. (Pusztaszer—Árpád.) A kegyelet által szentelt Csongrád vidékére nézve bár nagyszabású, de országos szempontból törpeségre valló ünnepséget, mondjuk a nevén, 1000 (ezer) éves gyásztort ült e nemzet jobbérzésű néhány fia a Szeged környékén lakó néppel, s a Pallavicini domíniumán, s a közelében lévő majorságok modernizált jobbágyságával pardon, felszabadult, de mégse szabad népével, Nem tagadhatjuk el azonban mégse azt a némileg megnyugtató tényt, hogy ez ünnepségen, Árpád szobrának leleplezése alkalmából képviselve volt az ország egy nehány vármegyéje és egy nehány város is. Vala pedig ez ünnepség e hó 15-én a szegedi derék honpolgártársunk, Szalay Károly buzgólkodása folytán nem csekélyebb alkalomból, mint abból, hogy amúgy suttyomban meg mertek emlékezni a honszerző, honalapító nagy Árpád halálának ezredéves évfordulójáról. Íme, ilyenkor látjuk, hogy csak amúgy papiroson vagyunk nemzet, csak ügy sommásan bánnak el velünk azok, akik jóformán létüket is nekünk, e meggyötört nemzetnek köszönhetik. Milyen jól esett volna e szegény, kiszipolyozott magyar nemzet igaz fiainak, ha ez országos jelentőségű ünnepségen a kegyelet adóját lerója a nagy Árpád fejedelmünk immár örökbe fogadott apostoli utódja is! ? De mit ? Ezer év nagy idő ! Azóta nagyot változott a világ. Egy apostoli diriméi ékeskedő koronás fő csak nem fog egy pogány fejedelem emlékének kegyelettel adózni ? ! Elég, ha Árpád megszerezte e szép hont, mely mint a rosszat sejteni sem képes leányzó karjába vetette magát annak, aki a násznap után négy század óta rá sem néz, de folyvást más szőkékre kacsingat. De, ha eltekintünk is attól, hogy a honalapító nagy Árpád ezer év után ötvenkettedik élő utódja, korára tekintettel jelen nem lehetett e kicsi ünnepségen, nincs-e elég válogatni való a kir. hercegekben, akik közül talán akadna egy snájdig hadnagy ! ? De ki kívánhatja azt, hogy valaki két helyen lehessen egy időben ? S ha már nem tellett a fh.-ből, miért nem volt ott a Comes Palatii és a Tavernicus utódja ? Ezeket a modernizált jóképű bácsikat persze Bécs-felé ráncigálják, hát itthon ők se lehetnek akkor, ha ott kell haptákba állaniok. No de mégis ott vott a Judex Curiae Regiae modern képviselője, a német nevű, de magyar szivű Günther. S az adott viszonyok között mi mást tehetünk, minthogy beérjük s elgondolkozva sopánkodunk és elmélázunk az idők folyásán. Hej, be más helyzete is van más szerencsésebb nemzetnek ! Milyen világra szóló kegyeletes ünnepség lett volna akár Franciaországban, (pedig a koronás főket nem szeretik ott), vagy Németországban, Angliában vagy bárhol, akár a kis Montenegróban vagy Szerbiában, ha ők is ezer éves létre hivatkozhatnának s ha ők is gyász-emlékünnepet ülhetnének első választott fejedelmök porai fölött! Mi ? Mi egyszerűen napirendre térünk és a négyszázados szenvedéseket megszokva, szinte közömbösökké váltunk. Oh, te nagy tudósunk Rómer Flóris és te boldogult Göndöcs Benedek, nem ilyennek képzelted az 1907-re eső Árpád gyász-emlékünnepét! E két jelesünk még 1882 április 8-tól május 5-ig eszközölt ásatásokat Pusztaszeren, Szeged közelében és megtalálták az Árpádházkori, (valószínűleg Sz. László idejében épült) monostor alapfalait. Ez a tény látszólag nincs összefüggésben Árpáddal, a honalapítóval, de állítólag Sz. László azért építtette Pusztaszeren e zárdát, illetve monostort, mert Árpád és közvetlen utódai, Zsolt és Taksony e helyen gyűjtötték össze tanácskozásra a főbb embereiket és vitézeiket. S immár szenteljünk Álmos dicső fia emlékének egy pár sort. Álmos fiát, Árpádot a kútfők szerint még Etelközben választották fejedelmökké a magyarok. A hét vezér s a 108 nemzetségtörzsfő T ARCA. Öt perces kihallgatás. A Bécsben élő nagyszámú magyarság állandóan élénk figyelemmel szokta kisérni az itthoni politikai élet minden mozzanatát. Olykor, amidőn a politikai élet nagyobb hullámokat ver, seregestül keresik fel a Wollzeilén lévő újságos boltot, ahol tudniillik magyar lapokat árusítanak. A Wollzeile ilyenkor különös képet mutat. Az utcán járó-kelők közt sűrűn láthatni, a mint egyik-másik honfitársunk a magyar újság olvasásában mélyen elmerülve álldogál; több helyen hevesen vitatkozó csoportok válnak ki a tömeg közül, sőt igen sok akad olyan is, aki a magyar politikai élet ismeretében kitűnvén, kétségbevonhatatlan magyarázatokat fűz az eseményekhez és jólértesültségről tanúskodó intimitásokkal is kedveskedik a politikai campagne-on kevésbbé járatosaknak. A hivatalnok hivatalt, kereskedő üzletet mulaszt és az utcán megindul a peripatetikus politizálás, éppen úgy mint itthon a kaszinókban, a kávéházban, vagy éppen a malom alatt. Szóval a magyar Bécsben is magyar marad. Szeptember 23-án lesz két esztendeje annak, hogy királyunk az ő burgbeli lakására a magyar vezető politikusokat audienciára rendelte fel. A kiegyezésről volt szó akkor. Jóllehet Deák Ferenc 1867-ben megcsinálta már a kiegyezést, azóta a magyar és osztrák államférfiak állandóan kiegyezésdit játszanak. Pedig hát vagy volt ki egyezés, vagy népi volt. Ha volt és életrevalók a 67-es kiegyezés tételei, akkor már nem kell többé kiegyezkedni. De mivel mégis folyik a kiegyezés, tehát a 67-es kiegyezés nem jó, sőt nem is volt. Ilyesfajta tantételek a Wollzeilén gyakorta hallhatók. Én is ott tanultam ezt. Ezen királyi audiencia szolgáltatta napokon keresztül az anyagot az eszmecserékre. A lapok értesítései nyomán köztudomású lett, hogy a királyi kihallgatás délelőtt 11 órakor veszi kezdetét. A bécsi magyarok érdeklődése tehát ezúttal a Burg felé irányult, elannyira, hogy fél tizenegy órakor már tömérdek ember szorongott a Burg kiseboik udvarán, közvetlen a király lakótermei előtt. Ebben a szűk udvarban, amelyet Ferencz császárnak éppenséggel nem sikerült szobra van hivatva díszíteni, van felállítva a várőrség is szemben a király hálótermével. Itt az a szokás, hogy a különféle spektákulumok alkalmával összegyülekezett népnek föltétlenül és pontos geometriai négyzetet kell alkotnia, amely négyzetnek a közepén a Ferencz császár elszomorító Ízléstelen szobra foglal helyet. A rend fentartásának nehéz gondja pedig a burgzsandárok bolondosán kiaranyzsinórozott vállaira nehezedik. Azonban a magyar loyalis és megadással tűrte a mezev intelligenciájú legények szigorú intézkedéseit, csak hogy megláthassa a kihallgatásra érkezendő főmagyarokat. Köröskörül más szó, mint magyar, nem hallatszott; mintha csak Debreczenben lettünk volna. Egyszerre élénk mozgalodás hullámzott át a tömegen, majd dörgő éljenzés hangzott fel. A Burgnak a Kohlmarkt-utca felőli bejáratán Bánffy Dezső fogata robogott be. Ő volt az első érkező. Azt azonban csak kevesen figyelték meg, hogy egy-két perccel később Bánffy báró érkezte után egy ősz szakállú öreg ur hagyta el a Burgot s betért a csak pár lépésnyire lévő külügyminisztérium palotájába. De nem is sok alkalom nyílott a megfigyelésekre. Ezután egymásután érkeztek meg Kossuth, Apponyi, Zichy és a többiek, kiket mindannyiszor zugó éljen riadalommal ünnepelt a lelkes tömeg. És ezek a szívből jövő örömteli éljen kiáltások elhalatszottak a jóságos, öreg király füleihez is, aki előtt most hódolattal állanak a magyar nemzet legjobbjai, hogy a haza sorsáról tanácskozzanak. A nép, a jólelkü, hiszékeny nép úgy örül, büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy azon nemzetnek, amelyhez ő is tartozik, a legkiválóbb fiait most tanácskozásra hívta a jóságos öreg király. Lesz már béke, üdv, jólét, áldassék is érte a jóságos öreg király. Azonban a kihallgatás eredményéhez fűzött rózsás reményeket a következő percek meghiúsították. Egy olyan jelenet következett, amelyet elfeledni sohasem lehet. Egy udvari lakáj intésére előállanak a kocsik, s a kijárat előtt megjelennek a királyuktól kihallgatásról jövő magyar államférfiak. A csodálkozás moraja fut végig a tömegen ; hiszen még öt perc sem tellett el azóta, hogy felmentek a királyhoz s máris visszatérnek ... De a csodálkozás egyszerre megdöbbenésé, ijedtséggé fokozódott, amidőn az államférfiak borús, sápadt arcait megpillantották, amint izgatottan kocsijukba vetik magukat s tüneményes gyorsasággal hajtatnak ki a Burg udvarából, mintha csak jelezni akarnák vele, hogy bár sohasem is mentek volna oda.
