Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-08-15 / 33. szám

volna, mint amilyen tényleg volt, vagyis nem lett volna az «koalíciós időszak», s ha a függetlenségi párt a következő években nem lenne a koalíció béklyóiba verve, úgy sem türelmünket nem vesztenők el, sem aggodalmaink nem növekednének. De a koalíciós idők mély nyomot hagynak az életben, mert azoknak olyan a hatása, mely képes úgy a koalícióban foglalt egyes pártok egyéniségét, mint pedig azok speciális programmját a legnagyobb mértékben elerőtleniteni. Ezen hatás természetesen első sorban a függetlenségi pártnál mutatkozik, amely pedig a magyar országgyűlésen egy hatalmas többséget képez, s bizony — helyesen vagy helytelenül — kényszerítve van arra, hogy a koalíció kötelékében oly állapotokat és intézkedéseket tűrjön el, amelyek törekvéseivel és elveivel egyenes ellentétben állanak. Bármennyire is képesek vagyunk a koalíció fennállását indokolni, de az már nem áll módunkban, hogy a nemzetnek azon kétségét, hogy a függetlenségi párt hű maradt elveihez, eloszlassuk, már csak azért sem, mert a függetlenségi pártnak a koalícióban semmiféle vezető szerep nem jutott, s mert a függetlenségi párt — melynek a mai kormány létezését köszönheti, s mely annak élete fonalát bármely pillanatban elmetszheti — összekötött kezekkel kényszerül végig nézni, hogy a csődbe jutott hatvanhetes alapot, a koalíciós minisztériumban levő hívei erős mértékben igyekeznek erkölcsi súlyukkal rehabilitálni és támogatni.

Ily állapotok mellett csak természetes, hogy nem olyan férfiú a miniszterelnök, aki tagja a függetlenségi pártnak, mely párt pedig a többség háromnegyed részét teszi ki, és hogy a belügyminiszteri tárcát, mely az állami közigazgatás legfőbb szerve, olyan tölti be, ki nem a többségi párthoz tartozik. Legnagyobb mértékben viszszás állapot, hogy ezen hatalmas többség nemcsak azt nem volt képes keresztül vinni, hogy a belügyminiszteri állásba — mely alá vannak tudvalevőleg a főispánoknak rendelve, kiknek az a hivatásuk, hogy a legközelebbi választásokat vezessék, — oly íérfú kerüljön, ki hive a függetlenségi és 48-as eszméknek, de még azt sem bírja kivinni, hogy legalább ezen igen fontos ügykörű minisztérium államtitkárja saját pártjabeli legyen.

A miniszterelnök pártállása adja meg az egész kormánynak a karakterét a pártállás tekintetében, s habár a legkiválóbb és legbuzgóbb szakminiszterek a függetlenségi és 48-as pártból kerültek ki, mégis ez a párt, a kormányzat irányát és szellemét tekintve, a 67-es színezetű kormányzatra befolyást alig gyakorol, annak kényszerül magát alárendelni. Mennyivel jobb lett volna függetlenségi párt politikai felfogásának integritása szempontjából, ha koalició helyett kooperáció (együttműködés) jött volna létre, és pedig oly módon, hogy a függetlenségi párt a kormányzásból kirekesztve, a kormánynak feladatai megvalósítására az átmeneti időszak alatt segédkezet nyújtott volna, természetesen amellett a magától érthető feltétel mellett, hogy ezen feladatok megoldásakor a függetlenségi párt óhajai és nézetei megfelelő módon érvényesültek volna.

Ily kooperáció létrejötte esetén az általános szavazati jog és az alkotmánybiztositékok biztosítva lettek volna, s még inkább állítható ez a gazdasági kiegyezés kérdéseiben. S miután ezen kooperáció nem jött létre, kívánatos, hogy azon feladatokat, melyeknek megoldására a jelen kormány az ú. n. átmeneti időszak alatt vállalkozott, minél előbb megvalósítsa. A függetlenségi párt pedig pedig bizonnyal ügyelni fog, hogy elvi álláspontját teljes erővel érvényre juttassa a következő feladatok megvalósításánál.

A választói jog kérdése oly értelemben rendezendő, hogy az a függetlenségi párt programmjával összhangzásban legyen.

Az alkotmánybiztositéki törvények oly erőket és intézményeket képezzenek, melyek tényleg az alkotmányosságból erednek, s ne legyenek csak üres szavak és kijelentések, melyeket Bécs nagy kegyesen engedélyez.

Végül a gazdasági kérdések szabályozásánál a magyar nemzet érdekeinek, és Magyarország gazdasági szuverenitása követelményeinek teljes mértékben érvényt kell szerezni.

A függetlenségi párt ezek szerint sem a koalició keretében, sem pedig azon kívül nem vállalkozhatik arra, hogy a jelenlegi állapotot továbbra is fenntartsa. Jövőben kell, hogy az összes ágyék, — úgy az osztrák császárságéi, mint a magyar királyságéi, önállóan, szabadon, a közösség teljes megszüntetésével intéztessenek. Az 1917-ik évig csakis egy korlátot ismerünk el, még pedig azt korlátot, amely az utólagosan jogérvényesnek elfogadott és becikkelyezetlen nemzetközi szerződések által okvetlenül támadt. Ezen szerződések azonban nem tartalmaznak semmi olyast, ami a magyar törvényhozás szuverén és szabad cselekvőképességét, akár az önálló nemzeti bank-, akár a pénzrendszer-, akár a tarifa-, akár pedig a fogyasztási adók kérdéseiben csak legcsekélyebb mértékben is korlátoznak. Ezen kérdésekben kötelessége a függetlenségi pártnak, hogy teljes különállást követeljen, s a közösséget Ausztriával megszüntesse.

A függetlenségi párt sem erkölcsileg, sem jogilag nincs kötelezve arra, hogy a gazdasági ügyek tekintetében, a 67-es alapon álló miniszterelnök szájaize szerint rendezze be Magyarországot. De miután nemcsak kötelezve, de jogosítva sincs ezen kérdésekben a függetlenségi párt Magyarország hátrányára Ausztria érdekeit előmozdítani, igy tehát múltjára, jelenére, de leginkább jövőjére való tekintettel első és legfőbb kötelessége az osztrákok érdekeit mellőzni.

HÍREK.

Fürdői levél.

Kedves Szerkesztő Úr!

Ön igen jól tudja, hogy irigységet nem igen táplálok az én hattyúfehér keblemben. S ama gyakori kérdésére, hogy miért mosolygok többször olyan kajánul, most adom meg a választ. Ez a mosoly van előírva t. i. a közéletben szereplő politikusok és diplomaták számára megirt általános mosolytan kézikönyvében, azon esetre, amidőn valaki nagy felfedezést vagy leleplezést tartogat magában, hogy azzal a kellő időben előrukkolhasson. Én tehát ezen kaján mosolyt a tőlem kitelhető udvariassággal kínáltam meg helylyel szájam két szegletén. Mert mosolyognom kell, kacagnom muszáj, sőt indíttatva érzem magam a költővel felkiáltani:

Ó Ostende, óh Karlsbad,

Fittyet hányok én reád.

És igaza van a költőnek. Dejeuner-met nem a marienbadi Rübezahlban, diner-met sem a karlsbadi Puppnál költöttem el, nem csábított az ostendei L’oisseaux jardin sem (vagy minek hívják). Mit nekem a fényes etablissemenok, a fő a viz hygienikus hatása. S hogy én ezen fürdőket mind lebecsülöm, azt megmagyarázza a kaján mosoly szájam két szegletén. (Az, hogy szájam, miként a koh-i-noor ceruza, nyolcszegletű lenne, rosszakaratú rágalom.) Azon szenzációs felfedezésemet, amelyet oly sokáig sunyi módon őriztem, most mindenkinek ünnepélyesen tudomására hozom.

Egy reggelen, különös gondolatom támadván, elmentem a losonczi gőzfürdőbe. Amint beléptem a fürdőre szolgáló helyiségbe, egy-két ásitozó alakot találtam már ott. Ugyanekkor egy kis tévedésbe estem, mert a fürdő-bazint is egy ásításra tátott szájnak véltem. Nem baj, — gondoltam magamban — ha kicsi és kevés is a viz, csak jó legyen. Ekkor azonban már megint egy észrevétellel lettem gazdagabb. A viz, amely a japán hadsereg egyenruhájának az alapszínét viseli, vagyis kaki színű, különös illatot árasztott szét és hamiskásan kacérkodott szagló érzékemmel. Amint beléptem a vizbe, a kavargó habok közül kábító illat szabadult fel s olyasmit éreztem, mintha egy borzasztó hosszú tehervonat menne az orrom előtt, amelynek kocsijai csupa zöld határokból állanának. Később irodalmi reminiscenciák fogtak el és elképzeltem a Dante által megirt Pokolnak bejáratát, a kénköves, fojtó gázok, kábító és szédítő szag-chaosával.

Ilyen képek vonultak el lelki szemeim előtt, de hajh, az embernek nincsenek lelki orrai. Ez sem baj, — gondolám magamban, — a parádi viz is szagos, mégis jó, ez sokkal szagosabb, tehát jobb is. S ebben a hitemben hozzá is fogtam a viz vegyelemezéséhez s úgyszólván gondolkozás nélkül rájöttem, hogy balneologiai szempontból a losonczi gőzfürdő vize, a legcsodásabb vizek egyike. Ezen fürdő a vizét ugyanis a Tugárpatak vizéből nyeri, s ez a szerencséje. ATugárpatak a gácsi posztógyárból bizonyos indigórészecskéket hoz magával, ami vizét már színénél fogva is hasonlóvá teszi a tenger vizéhez, s a tenger vize pedig elvitathatatlanul gyógyhatású. Tovább menet, a patak a gőzmalom mellett sem megy el hiába; először is itt ismerkedik meg azzal, hogy mi a gőz, másodszor pedig itt vesz fel magába tömérdek sok liszt-részecskét. S hogy mi a liszt, azt mindenki tudja, aki kalácsot eszik, vagy aki keservesen dolgozik az ugyancsak lisztből készült mindennapi kenyérért. Azután az

Uszodába jut el a viz. Ez ismét kettős előnyt szolgál. Ez eredményezi azt, hogy a viz elveszti vadságát s hozzászokik ahhoz, hogy benne fürödni is szoktak, továbbá — s ezt öröm elgondolni — a fürdésre kellemetlen elemek, mint piócák, csigák s az élettől már megvált halacskák mind az uszoda álló vizének medrében erjednek el s nekünk már csak a leve jut. A laktanyák lakói pedig szintén jelentékenyen hozzájárulnak ahhoz, hogy a viz ne maradjon egyszerűen Hj O. Végül a villanygyárhoz érkezik a viz. Aki a fizikában járatos és hisz az atomtan hypotheziséban, az tapsolni fog örömében, hogy minden egyes vizparány elektromosságot visz magával a gőzfürdőbe; de egyébként is az a viz, amely ilyeténképen a világosság terjesztéséhez egész zsilipszámra hozzájárul, az megérdemli azt, hogy benne fürödjünk. Ezek a főbb körülmények, de van még sok mellékkörülmény is, amely hozzájárul, hogy a gőzfürdő vize olyan legyen, mint amilyen. Akárki is hiába ellenkeznék velem, nekem szent meggyőződésem, hogy ez a viz csodahatású.

Ha Szerkesztő Úr ezt nem hinné, rögtön bebizonyítom. A legléhább kánikula idejében is, aki ilyesmiket össze mer Írni, mint jelen fürdői levelem, annak elmebeli állapotára gyászos következményeket vonnak. Azonban engem ez nem bánt, én voltam a gőzfürdőben s ott teremtek meg ezen gondolatok. Aki pedig a gőzfürdőbe megy, ott oly állapotba kerül egy-kettőre, hogy vagy elkábul, vagy elájul, szóval beszámithatlan állapotba kerül. A beszámithatatlanság pedig még főbenjáró bűncselekménynél is enyhítő körülménynek tudatik be.

Croquis.

A király, I-ső Ferenc József, vasárnap ünnepelte születése 77-ik évfordulóját lseidben. Ritka kor ez egy ember, még ritkább egy uralkodó életében. Városunkban is illő loyalis érzéssel ünnepelték agg uralkodónk születése napját.

Feldíszítés. Braun Rezső, háziezredünk derék ezredese, ki rövid ittléte alatt is nagy tiszteletet és közkedveltséget ébresztett maga iránt, 25 éves szolgálati elismeréséül arany érdemkeresztet kapott. F. hó 18-án, a király születése napján, nagy ünnepség keretében történt a feldíszítés és Steinvender alezredes szép szavak kíséretében adta át az érdemkeresztet. Az ünnepélyes aktus után a tiszti étkezde helyiségeiben díszlakoma volt, amelyen városunk vezetősége s az éppen itt időző 16-ik vadász-zászlóalj tisztikara is részt vett. A magunk részéről szintén hozzájárulunk szerencsekivánatainkkal a magas kitüntetéshez.

Új egyház. Legutóbbi számunkban hirt adtunk arról az örvendetes törekvésről, mely a tótság határán egy magyar egyház létesítésére irányul Sörös Béla, városunk ifjú, törekvő ref. lelkésze részéről. Ez a nemes törekvés már valóra vált e hó 19-én, amikor is Sörös nagytiszteletű úr tényleg megalakította Zólyom központtal azt a filiális egyházat, mely kiterjed Seimecz-, Breznó-, Beszterczebánya városokra s esetleg Salgótarjánra. Az ezen helyeken lakó ref. hivek most 25-én, Lajos napján fognak első istentiszteletben részesülni, mikor is Biró Béia sárospataki tanár tart szentbeszédet s az első úrvacsorát szept. utolsó vasárnapján osztják ki nekik. Megalakult a presbitérium is, Oláh Gábor áliomásfőnök egyh. gondnok lett s kívüle 4 tanácsos fogja alkotni az egyháztanácsot. Adja Isten, hogy amily nemes, hazafias cél vezette a lelkes szervezőt ezen munkájában, olyan áldás és siker is kisérje azt !

Szent István napján Budapestre — a vasút kimutatása szerint — 56,718 ember érkezett. íme a helyes vasúti politika eredménye az idegen forgalomnál.

Az egri dalversenyen a 11. csoport 1. a) diját: Lung György plakettje, elnyerte a Balassagyarmati Dalegyiet. A karnagy, Erdélyi József, arany Rákóczi-érmet kapott. E gyönyörű eredményhez gratulálunk! A salgótarjáni acélgyári Dalkör pedig a 111. csoport II. b) diját nyerte el (a Ganz-gyári Dalkör ezüstművű kürtjét).

Mulatság. Jótékonycélú hangversenyt és táncmulatságot rendezett f. hó 14-én háziezredünk tisztikara a losonczi fürdőben. A meglehetős csekély számban megjelent közönségnek igen sok gyönyörködni és élvezni valóban volt része. A tánchelyiség japáni lámpákkal volt kidiszitve. A zenekar igen szép zenedarabokat adott elő s a tánc szünete alatt pompás tűzijáték szórakoztatta a közönséget. A mulatság esti 10 órakor ért véget, a midőn is a vendégsereg a katonai zenekar ütemei mellett vonult ha%. A mulatság jövedelméről a következő elszámolást kaptuk: