Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-06-27 / 26. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára : POLITI KAI ÉS TÁRSADALMI H ÉTI LAP. Hirdetések, , Negyedévre 2 kor. 1 I Egy petitsor tere 10 fill. Egészévré! s ! ! A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT | "CT«*** Egyes szám ára | HIVATALOS KÖZLÖNYE. !j jutányosabb. jj II. évfolyam. 27. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. julius 4. Városi politika. Ezelőtt három hónappal írtam ily cím alatt e lapok hasábjain egy cikket, amelyben számadatok alapján kimutattam, hogy 1898 1905-ig Losoncz város vagyona — a polgármesteri évi jelentés szerint — minimális számítás mellett 430604 korona 03 fillérrel, mond négyszázharmincezer hatszáznégy kor. 03 fill.-rel lett kevesebb. Ugyanakkor azt is kértem, hogy «talán a városi ügyek intézésében jártasabb egyén lesz szives erre felvilágosítást adni, vagy az még jobb lenne, ha a városi számvevőszék utasíttatnék illetékes helyről, hogy adjon e tényre magyarázatot nyílt válasz alakjában.» Vártam a magyarázatot, a felvilágosítást ; utóvégre minden ember tévedhet, én is. De hiába! Úgy látszik, a város erre illetékes tényezői úgy okoskodnak : «bolond beszél, okos hallgat,» hát csak beszéljek, míg ők okosan hallgatnak. Szép elv! Gyönyörű politika ! Avagy az fáj, hogy — ami eddig nem történt meg s így szokatlan, — hogy a város ügyeit a nagy nyilvánosság előtt merem tárgyalni ? Én istenem, hát bűn-e, ha az ember vizsgálat tárgyává teszi azt, amihez jussa van ? A város illetékes tényezőinek itt azt a jó papot kellene követniök, akiről a közmondás így szól : «Figyelmes hallgató teszi a papot szorgalmatossá.» Vagyis, ha a polgárság valamelyike a város ügyeit vizsgálja és egyik vagy másik kérdésre felvilágosítást szeretne és kér, miért nem adják azt meg ? Hiszen minden alkalmat meg kellene ragadni, hogy az adózó polgárok közt a közügyek iránti érdeklődést felkeltsék, ébrentartsák, hogy ne ellenszenvvel, de szeretettel vegyék mindazt, ami a közhöz tartozik, még ha az anyagi áldozatokkal is jár. De a mi városi vezetőségünk úgy látszik — inkább a struccmadár politikáját követi, aki üldözői elől a homokba dugja fejét, vélvén, mivel ő nem látja azokat, azok sem őt. Ilyen hallgató, vagy jobban mondva agyonhallgató politika mellett még kíváncsibb vagyok, mint három hónappal előbb, tényleg a lejtőn halad-e lefelé városunk vagyonilag sokféle jövedelme dacára? És mivel három hónap alatt nem akadt senki, aki felvilágosított volna, egy lépéssel tovább megyek és — ismét csak a polgármester évi jelentése alapján — kutatom, hogy hogyan állunk a városi pótadóval? Mert ha a városi vagyon fogyása mellett a pótadó percentjei kisebbedtek, akkor a baj nem nagy ; de ha a városi törzsvagyon csökkenése mellett még a pótadó is nőtt, akkor baj van. Ezt a bajt pedig rossz gazdálkodásnak, hibás politikának szokták magyarul nevezni. Ezen újabb kutatásunknál egy kissé bajos a haladásunk, mert kétféle út kínálkozik. Az egyik út az volna, ha évről-évre kiírjuk az állami adó és városi pótadó összegeit az évi előírás szerint és így keressük a percenteket. Hát lássuk! A városi pótadó : Az állami adó : 1897-ben 30417 K 62 f 161619 K 92 f 1900-ban 33481 » 76» 160464 » 54» 1902- ben 50989 » 84 » 164481 » 44 » 1903- ban 46188 » 24 » 144885 » 63 » 1905-ben 62793 » 16» 114591 » 29» vagyis ezen közölt számadatok alapján a városi pótadó százalékja 1897-ben 18%, 1900-ban 20%, 1902-ben 31%, 1903-ban 31-9%, 1905-ben 54%. Szóval 18u/0-ról 54%-ra emelkedett ezen számítási alap szerint a városi pótadó 1897-től 1905-ig. A törvényen kívüli állapot idején tehát kulminál a városi pótadó, míg az állami adó csökken. De legyünk igazságosak és keressünk megbízhatóbb számítási alapot. Hiszen az előírás még nem — pénz. Minden évben sok előírt adót törölni kell, hátralékban is sok marad. Tehát keressük a városi pótadó és állami adó azon végszámait, amelyekben együtt van az évi előírás, törlés, hátrálék és szaporodás. Talán ezen a második úton megnyugtatóbb eredményt találunk. E szerint volt: városi pótadó : állami adó : 1897-ben 36530 K 86 f 183893 K 71 f 1900-ban 42398 » 64» 182033 » 10» 1902- ben 50989 » 84 » 197378 » 34 » 1903- ban 46188 » 24» 162648 » 09» 1905-ben 79833 »06» 191981 » 68» szóval ezen második számítási alap szerint a városi pótadó százalékja 1897-ben 19-8%, 1900-ban 23-3%, 1902-ben 25-9%, 1903-ban 28-4%, 1905-ben 4T5%. Tehát a városi pótadó e szerint is nőtt 1897—1905-ig 19"8°l0-ról 41-5°l0-ra, tehát TÁRCA. Útirajzok Olasz- £s Görögországból. Elköveti : Mister Pane. Miután a pénzkérdéssel tisztába jöttünk, hozzáláthatunk az uti-podgyász elkészítéséhez. Sok üggyel-bajjal járó munka ez. Először is azzal kell tisztába jönni, hogy mindenből kettőt vigyen magával az ember. Legalább is. Fia a tudományosan képzett utast hallgatjuk meg, akkor az annyi mindent elvitet velünk, hogy gyötrelem elszámlálni. Tessék csak meghallgatni. «Cipő, cipőkenőcs, kefék (haj, fog, köröm és ruhakefe), gombok, névjegy, hitellevél vagy cheque, ruhák, tapasz, kézelő, gallér, társalgási szótár, angoltapasz, keztyű, ivócsésze, levélpapír, boríték, távcső, útikönyv, zsebbevaló, kalap, rovarpor, térkép, útlevél, irón, toll, zsebtintatartó, zsebtűkör, tű, cérna, zseblámpa, takaró, utiolvasmány, körömolló, körömvájó, törülköző, nyakkendő, szappan, szivacs, zsineg (amire felkötheti magát az ember, ha elfelejtett valamit), fehérnemű, vasúti jegyek, puhakalap vagy utisapka, menetrend, bot, esőernyő, vazelin, sósborszesz, szódabikarbóna, olaj, fogpor, rizspor, gyufa, zsebkés, revolver, gyorsforraló, tea». Kérem, ne tessék kétségbeesni, van ám egyszerűbb módja is az utazásnak. Előveszi az ember a legelhasználtabb ruháját, a kabátról óvatosan levág egy gombot, de úgy, hogy a cérna rajta maradjon, azután egy turista-ing, de már használt, egy öv, egy Miczi sapka, óralánc helyett — mert azt ellopják — egy szallag, ami később úgy néz ki, mint egy madzag, azután 3—4 napig nem kell borotválkozni, és mehet az ember Isten hírével. Meglehet, hogy sokan elszörnyűködnek ezen a felszerelésen, megengedem, de van ennek egy végtelen nagy előnye, sehol az úton nem kérnek az embertől borravalót. Vagy ha mégis borravalóra kerül a sor, nem csigázzák fel a vágyakat, hanem örülnek, ha egyáltalán kapnak valamit. Úgy, hogy ez hetenként 25—30 korona, sőt még több megtakarítást jelent, mert egyéb bevásárlásoknál is figyelembe vétetik — a hiányzó gomb és a többi felszerelés. Mikor én Fiúméban vezetőt akartam fogadni, hogy megmutassa a várost, hát a szálloda igazgatója olyan utolérhetetlen kiejtéssel kérdezte meg tőlem, hogy «Khí mhagha?» hogy elnevettem magamat, de nem árultam el, hadd legyen csak ő kiváncsi. Fiúméból kirándulást tettem a hajón és útközben tanulmányoztam az utasokat. Mert ne tessék elfelejteni egy percre sem, hogy tanulmányúból kell beszámolnom. Volt ott egy érdekes emberpár, fiatal házasok, nászutasok. Csakhogy egy kis baj volt az asszonykával, köhögött szegényke, bár titkolta volna erősen, de hát nem volt magyar, mert különben tudta volna, hogy a szegénységet meg a köhögést nem lehet eltitkolni. Hiába volt a nagy vigyázat, a plédek és köpönyeg, csak köhögött, gyengén, finoman, de valami fájdalmas érzést támasztott a hallgatóban. Azt mondják erre a köhögésre, hogy ugatnak a halál kutyái ... Volt ott sok érdekes alak a hajón, de nem írhatom le mind, mert a Szerkesztő úr nem igen ad helyet a lapjában, hát sietek egyenesen a hajóra szállni. Ott ugyan el akartak kalauzolni a III-ik osztályra, de amikor szerényen mosolyogva mutattam a jegyem, akkor nagy csudálkozva vezettek a szalonba és nem tudták, hogy mit is gondoljanak felőlem. Édes telkeim, sohse láttok ti engemet többé az életben — gondoltam magamban — hát törődöm is én veletek, hogy miként meresztitek rám a szemeiteket. Elmentem a hajó hátuljára és néztem a mindjobban távolodó várost, amely az éj sötétjéből csak lámpáival jelezte, hogy ott van. Uj dolog csak a világító torony reflektora volt előttem, amely minden percben egy vakító sugárt bocsájtott utánunk, hogy el ne tévelyegjünk. A sok érdekes dologból csak egyet említek meg: A siont. Mikor Fiúméban a Frangepán várba kapaszkodtam fel, tündéri látvány terült el előttem. Köröskörül a hegyek, melyek a tengert ölelik át. De a tenger akármilyen csendes volt is, egy helyen sajátságos látványt nyújtott. Mintha felhőszakadás lett volna, úgy ömlött alá a viz vagy 1000 méter szélességben. Én gyönyörködtem a természet eme játékában mindaddig, amíg a kalauzoló néni meg nem magyarázta, hogy ez a sión. Vagyis az a víz nem a felhőkből esik alá, hanem a tengerből emelkedik fel. Ohó, édes lelkem, engem nem teszel bolonddá. Egy ezer méter vízsugár csak olyan játszi könnyedséggel nem ugrik fel 7—800 méter magasra. De a néni nem tett bolonddá. Csakugyan úgy volt. Figyelmesen vizsgálva tisztán lehetett látni, mint emelkedik fel a víz óriási magasságba és fenn kétfelé válva mint egy gigászi szökőkút permetezik alá. Én ezt sohase hallottam, erről nem tudtam. Micsoda erő az, ami ilyen óriás tömegvizet képes olyan magasságba felhajtani, nem tudom, dehát «Nagyok az Urnák csodái, — És aki ezt megtekinti, — Örvendez annak az ő szive.»
