Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-05-30 / 22. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. '«^7 j " Negyedévre 2 kor. | Egy petitsor tere 10 fill. M . !i A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ! Egyes szám ára 20 fii. | HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. |j II. évfolyam. 22. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. május 30. A kereskedelem ellen. (rr) Aggasztó és komoly tünetre hívja fel az O. M. K. E. hivatalos közlönye a figyelmet. Utal arra a közismert tényre, hogy hazánk gazdasági érdekei iránt az érzék és fogékonyság nem hogy emelkedett volna, de inkább csökken és széles körökben minduntalan megnyilatkozott a hazai kereskedelem jelentőségének s produktiv tevékenységének teljes félreismerése. Ennek tudandók be azon jogtalan támadások, a melyekkel a hazai kereskedelem úgy a fogyasztó közönség, mint a hatóságok részéről, léptennyomon találkozik. Ezek között a támadások között a legszembeötlőbb az a törekvés, amely a kereskedelem legitim tevékenységi körét mindinkább szűkíteni és korlátozni iparkodik. Ez irányban különösen a szövetkezeti ügy terén mutatkozó fejlemények említendők. Röviden csak azt akarjuk konstatálni, hogy e téren igen sok esetben oly kinövések keletkeztek, melyek hátrányosak egyrészt az ország gazdaságának egészséges fejlődése szempontjából, másrészt pedig sérelmések a kereskedelem jogos érdekeire. Történeti szempontból a szövetkezetek keletkezése és további kifejlődése a nagy és kisiparnak a legújabb időben mindinkább nagyobbodó ellentétében, egymásközti küzdelmében találja alapját. Ezen, oly aránytalan erőkkel folytatott küzdelemben a munka teljes elnyomástól, a kisipar a végveszélytől fokozott állami gyámolitás mellett, kellő .szervezet, egyesülés által mentheti meg magát. Ezen célra szolgálnak a szövetkezések, melyek a munkás-, kisiparos- és kisbirtokososztály jólétének fokozását előmozdítani vannak hivatva, az egyéb erre törekvő egyesületek mellett. A szövetkezeteknél az egyesülés vezéreszméje nem annyira az erőfokozás oly célból, hogy nagyobb vállalatok léptettessenek életbe, és nagyobb haszon éressék el, hanem inkább az, hogy az elszigeteltségükben tehetetlen erők érvényesülhessenek, fentartassanak és megvédessenek. Úgy a kereskedelmi törvény, mint a gazdasági és ipari hitelszövetkezeti törvény alkotásakor igy indokolt a törvényhozás. Magában a törvényben célul pedig azt mondja ki a törvényhozás, hogy a szövetkezés a tagok hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának előmozdítására kell hogy irányuljon. Ha már ionost vizsgáljuk, hogy a szövetkezés hol érhet el olyan eredményeket, melyek számbavehetők, úgy nem kell egyebet tekintetbe vennünk, mint az előbb említett indokolást s a törvény szövegét. Az indokolás a nagy ipart, a gyárakat, a nagybirtokosokat említi olyanokul, melyekkel szemben a munkást, a kisiparost, a kisbirtokost meg kell védelmezni. A törvény példaként fel is hoz egyes szövetkezési alakulatokat, melyek között ott szerepel a fogyasztási egylet is. Ezeknek célja a törvény indokolása szerint, meg a józan belátás szerint is — az, hogy a tagok részére élelmi cikkeket és más fogyasztási és gazdasági szükségleteket nagyban, tehát olcsóbban beszerezni, de ez esetben is csak akkor ésszerű a szövetkezet-alakítás, ha az élelmi és gazdasági szükségletek tárgyát képező cikkekkel kereskedő vagy kereskedők kizsákmányolják magas áraikkal a fogyasztókat. A hol pedig ezen feltételek fenn nem forognak, ott nincs sem ésszerűsége, sem jogosultsága a szövetkezésnek. Hazánkban igen-igen sok helyen mér indokolatlanul súlyos csapásokat a kereskedőkre a törvény szövetkezésre vonatkozó intenciónak félreismerése. Vegyük csak szemügyre megyénkbeli viszonyainkat. Azt senki el nem vitathatja, hogy akár városunkban, akár a vidéken keletkezett fogyasztási szövetkezetek nem a tényleges szükségletből nőttek ki, hanem vagy a «divat», vagy a protekció mesterséges termékei, vagy pedig a felekezeti gyűlölködés terjesztésének csúnya eszközei. Az is kétségtelen, hogy e szövetkezetek a fogyasztó közönség hasznára egyáltalán nincsenek, mert hiszen legtöbbször drágábban árusítják ugyanazon minőségű cikkeiket mint kereskedő versenytársaik, (nem ismervén a beszerzési forrásokat, s nem használva fel a konjunktúrákat), s dacára ennek, az üzleti év végén számbavehető nyereséget nem tudnak felmutatni. S ha van is nyereség, az oly semmiség, oly csekély, mely semmiesetre sincs arányban azzal a károsítással, melyet az adófizető kereskedő szenved a szövetkezési eszme ezen félreismerése folytán, s az adót nem fizető szövetkezet miatt. TÁRCA. Veres Pálné szül. Beniczky Hermin. (1815. XII. 13. - 1895. IX. 28.) Ha valaki fő- és székvárosunk szobrait sorra megtekinti, szembe fog ötleni Budapest egyetlen női szobra az Erzsébet-tér gondosan ápolt virágos fái között. Ez az egyetlen, bár egyszerű női szobor Veres Pálné szül. Beniczky Hermin alakját mutatja be ülő helyzetben, amint gondolkozik és ábrándozik a magyar leányok, majdan nők és családanyák neveltetése jövőjéről. Mikor Budapesten jártam, sokszor megnéztem azt a szép, bár egyszerű szobrot és eszembe jutott, hogy nálunk Losonczon mily kevesen törődnek e nagy magyar asszony életével, működésével. Eszembe jutott az is, hogy az Országos Nőképző Egyesületen kívül alig van hazai nőegyesület vagy leányiskola, amelyben a Veres Pálné eszméinek kultuszát találnék. Pedig ha valakinek, a magyar nőknek kötelessége Beniczky Hermin dicsőségét hirdetni, hiszen benne ébredt fel leginkább nemének öntudata és ő volt az, aki a magyar nő emberméltóságáért nemcsak küzdött, de tett, cselekedett is. Folyó hó 24-én volt éppen negyven éve annak, hogy 22 lelkes asszonnyal tartja első értekezletét, amely a magyar Nőképző Egyesület létrehivója lett; két évre rá pedig a budapesti magasabb kiképzésre rendelt nőnevelő intézetnek nyitja meg ajtait a magyar leányok előtt, hogy ez mintája legyen az ország különböző helyein alakult leányiskoláknak. Mindez megérdemli, hogy Veres Pálné szül. Beniczky Hermin emlékét felidézzük. De bennünket, losoncziakat, még más érdek is csatol ez emlékekhez ! Veres Pálné Beniczky Hermin szomszédságunkban, Láziban, született; itt Losonczon az ág. h. ev. egyházban kereszteltetett meg. Gyermekéveinek első benyomásait szülőhelye nyújtotta és Losoncznak akkor még egyetlen nőegyesülete, az ág. hitv. ev. egyh. nőegyesület volt egyike az elsőknek, amely az apostollá fejlődött nagyasszony első küzdelmeiben nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is sietett segítségére. Ezenkívül van még egy motívum, amely a Veres Pálné emlékét becsessé teszi nekünk, t. i. az, hogy egyik legnagyobb kortársa, a költó-filozóf Madách Imre, az «Ember Tragédiájáénak nagy írója vott az, aki Veres Pálnéra nemcsak fejlesztőig hatott, de szinte irányítóig is. És ez a harmónia a gondolkozásban mutatja leginkább azt, hogy mennyire lehet a nő segítőtársa a férfiúnak, és viszont, mennyire termékenyítő a férfiúi bölcsesség a női gondolkozásra. Veres Pálné Beniczky Hermin szomorú gyermekéveket élt. Atyját egy, anyját 15 éves korában veszítette el. A teljesen árva nagyatyja, Sturmann Márton házában nevelkedett Tó-Györkön. Huszonnégy éves korában Farádi Veres Pálnak, Nógrádvármegye főjegyzőjének, a későbbi alispánnak, nyújtotta kezét, akinek oldalán mindinkább érezte, hogy nevelése hiányos és hogy magyar nő létére nem tud eléggé jól magyarul. Házassága első tiz esztendejét a maga művelésére és kis leánya nevelésére fordította. Leánykája testi és szellemi fejlődéséről naplót vezetett. Ebből kitűnik, hogy gyermekének nemcsak nevelő és oktató anyja, de testvére, pajtása is kívánt lenni. Szóval olyan ő, mint a Grachusok anyja, akinek legbecsesebb kincse, drága gyöngye, mindene: a gyermeke. Erre vonatkozólag így ír naplójában : «Elmém a szép, jó, nemes és magasztos iránti törekvést sohase tévessze szem elől, tettben és szóban csak a magasztos után törekedjék. Segítsen meg Isten és adja áldását hozzá, hogy gyermekemet jól nevelhessem, legfőbb figyelmem legyen, hogy jellemét szilárddá, igazzá és vallásossá képezzem.» Ezenkívül, hogy gyermekének és férjének élt, és önművelődésnek szentelte életét, nem gyűlölte, sőt nagyon szerette a szellemes és kedélyes társaságot. E tekintetben Madách Imre és Szontagh Pál legkedvesebb emberei, akik a vanyarczi kastélyt sokszor keresték fel és akiktől rendkívül sokat tanult, különösen Madáchtól, a nőkérdés magyar költőjétől, aki viszont — Palágyi Menyhért szerint — «halhatatlan művében Éva magasztos, nemes tulajdonaiból sokat Veres Pálnéról mintázott.» Veres Pálné, a magyar nőnevelés nagy apostola, sokat sajátított el elméletileg, de gyakorlatilag még többet. Ez volt alapja annak, hogy leánya mellé nem fogadott sem német, sem francia gouvernante-ot, magánnevelő-intézetbe se adta, hanem főiskolát végzett, gonddal megválasztott magyar ifjakat tartott házában nevelőkül. Leányát Kudnay Józsefhez adta férjhez 1861-ben. Veres Pálné agitátori munkájára csak akkor készült tudatosan, amikor az «Ember Tragédiájának» írója akadémiai székfoglalójában többek között azt mondta : «A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha sem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő genius hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik... s míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét
