Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-05 / 15. szám

LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára : POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: ”^1 Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. I| SS,«: 8 ; A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT Tfr Eö.„zimír.2oa . HIVATALOS KÖZLÖNYE. iut“)'°i‘1>b- 1 I évfolyam. 15. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. április 5. Dr. Molnár Albert nyílt levele. Amióta a fegyveres erő szétverte tör­vényes megbizottainkat, amióta parlamenti életünk megszűnt és amióta ezeréves alkot­mányunk minden kövét döngetni kezdték : a nemzet védelme Után látott. E védelem olyan sokféle és szerteágazó, szinpompás és becsületes, akár a magyar föld képe. A védelemből mindenki kikéri a maga részét, férfi és nő, öreg és ifjú és e hazának min­den jóravaló és önérzetes, magyarul és nem magyarul beszélő, de egyformán magyarul érző polgára. Avagy nem a védelem hosszú csatár­lánca a tisztviselők ellenállása, a pénz- és a véradó megtagadása, a passiv resistentia ? Nem a védelem erősbödését jelenti-e a nem­zeti önérzet felébredése, a magyar ipar pár­tolása, a nemzeti szin és a terjedő tulipán viselése ? Nem a küzdelem és védekezés jogosultságát hirdetik-e azok a phalanxszerű kiáltványok és nyílt levelek, amelyekkel tör­vényes megbizottaink és hivatott vezéreink a jelen állapottal a maga meztelenségében megismertetnek és rámutatnak a zűrzavar megszüntetésére vezető útra is ? Ilyen hatalmas fegyver az a nyolc ol­dalra terjedő nyílt levél is, amelyet dr. Molnár Albert, a losonczi választó-kerület volt országgyűlési képviselője, intézett hoz­zánk. Hatalmas fegyver, mert hűen és lep­lezetlenül feltárja az ország mostoha és botor állapotát, de kimutatja azt is, hogy »kezünkben a jog, törvény és igazság kardja. Ha összetartunk, nincs olyan erő, amely a népet és annak szabadságát legyőzheti, le­tiporhatja.« Dr. Molnár Albert nyílt levele oly ha­talmas és erős szózat, amelyet többször kell átolvasni, hogy azt teljesen értékelni tudjuk; bár a nyilt levél Írója csak bizonyságot akar tenni politikai magatartásáról és alkal­mat adni polgártársainak, nekünk, hogy köz­­szereplése felett bírálatot tehessünk, ezért ismerteti mindazt — bár csak főbb voná­sokban, — amire az egy évig tartott parla­menti, küzdelem oktatott. Önérzettel mondhatja dr. Molnár Albert, hogy tisztán hozta vissza azt a zászlót, amit mi választók a kezébe adtunk. Nem érte semmi szenny. Nyugodt lelkiismerettel, szívre tett kézzel állhat meg választói előtt, mert ezek bírálatukban csak azt mondhatják, ha újra nyílik a cselekvés tere, és újra kezded a munkát, akkor csele kedd értünk ugyanazt, amit eddig tettél. Dr. Molnár Albert nyilt levele hatal­mas dokumentum amellett, hogy előtte a képviselőség nem volt cél, hanem mód és eszköz ahhoz, hogy hazánknak, kerületünk­nek, polgártársainknak közérdekét szolgálja. És ő ezt meg is cselekedte, amennyire a mostoha idők ezt cselekednie megengedték. Dr. Molnár Albert nyilt levele kiáltó igazság amellett, hogy ő volt kerületünk eddigi összes képviselői között az egyetlen, aki a néppel, a választókkal együtt érzett, aki a választóinak szívverését érezte, aki odaadó, nyilt, őszinte és becsületes módon igyekezett az lenni, amit a nép egy igazi, hivatott, önzetlen képviselőjétől követelhet s amit követelnie joga van. Dr. Molnár Albert nyilt levele ránk nézve valóságos evangélium, bár az ország házában nem a vezérek közt foglalt helyet, hanem csak egy becsületes, megbízható és kitartó közkatona szerepét töltötte be. Mert vezér nem lehet mindenki, kell közkatona is, akik a vezért támogatják, akik a paran­csot végrehajtják, akik az őrszolgálatot tel­jesítik. És büszkén mondhatjuk, hogy volt országos képviselőnk, dr. Molnár Albert ezt a hivatását önérzettel és lelkiismeretes buzgósággal teljesítette. Ezért van, hogy ragaszkodásunk személyéhez a parlament szétkergetése után sem szűnt meg. Ezért van, hogy kerületünk hivatott vezéréül őt még most is tekintjük. S kijelenthetjük azt is, hogy a fopdorkodók, az aknamunkát kedvelők, akik a zavarosban szeretnek ha­lászni, akármit is tegyenek, mi helytáliunk s velük szemben is felvesszük a harcot s nem engedjük, nem tűrjük azt, hogy — ha a király esküje szavát követi és kiíratja a törvényszabta időben az új választásokat — mi az új harcban sem fogunk mást kö­vetni, mint dr. Molnár Albertet. Azért jó lesz, ha idejekorán félreállnak azok az aspi­ránsok, akik szeretnék e kerület mandátumát elhalászni, hogy kenyérhez jussanak. Mert egy kerület mandátuma nem arra való, hogy egyeseket kenyérhez juttasson. A mandátum áldozatot, teljes embert kíván és dr. Molnár Albert' eddigi szereplésével beigazolta azt, hogy neki nem kell a képviselőséggel járó napidíj ; megmutatta azt, hogy ő a mun­kájáért, a fáradalmaiért járó jogos és mél­tányos díjat nem használta fel zsebe tömé­sére. Dr. Molnár Albert egy évig tartó képviselősködése alatt anyagilag is többet áldozott e kerület és a haza javára, mint amennyit ellenértékűi munkájáért neki a köz adott. Dr. Molnár Albert, volt képviselőnk nyilt levele olyan önvallomás, amely az embert, az egyént a maga egyszerűségében, a maga leplezettlenségében, a maga erkölcsi tisztaságában tünteti föl. Megmondja őszintén mi a politikai ideája : »Magyarországnak, mint politikai nemzeti államnak függetlensége és az igazi demokráciának minden vonalon való érvé­nyesülése.« Ezzel kapcsolatosan kifejti egyéni és a párt felfogását. Megvallja, hogy »nem ura akarok én lenni a kerületnek, hanem egyik nagyobb szereplést betöltő szolgája.« Nem szégyelli bevallani azt, hogy az egy évig tartott országgyűlésnek pozitív alkotása egy sincs, mert ez az egy év küz­delemmel, jobban mondva védekezéssel telt el, mert a törvényeinkben is kifejezett elv, hit, remény, hogy t. i. a mai parlamentáris kormányzat mellett a népakarat érvénye­sülni tud, másnak bizonyult, illúzió oly­annyira, hogy előttünk áll alkotmányunk fo­gyatékossága teljes meztelenségében, mert — amint a tények igazolják — »az uralkodó nem nagyon, sőt egyáltalában nem akcep­tálja a többség által kifejezett akaratot«. Nem fél, de be meri vallani, hogy »nekünk első a hazánk, a király fogalma, szeretete azután jön«. Ebből az elvi felfo­gásból származik mindaz, ami a kavarodást előidézte, ami Fejérváryékat a hatalomhoz juttatta, ami elősegíti azt, hogy ami piszok van a mi társadalmi és politikai életünkben, mind felszínre került. »A szolgalelküség, az emberi önérzet megtagadása, a kapzsiság, a legrútabb egyéni önzés most üli diadalát. Az a sok középszerűség, amelyik érvénye­sülni nem tudott, most ennél a kormánynál előkelő állásba jut.« Kimondja dr. Molnár Albert egész nyíltan a mindnyájunk által is ismert tényt, hogy »német a dinasztia, német a hadserege, igy önkénytelenül is a közös ügyeknél az erősúly minket nyom le. A közös hadsereg egészen németté vált, sőt a honvédséget is szellemében azzá tette. Ha nem vigyázunk, egyszer csak, észre sem vesszük, megszüle­tik az összbirodalom.« Szóval, a nyilt levél őszintén megvall mindent, hadd lássa a választó-közönség, mint áll az ország szénája. Nem áltat, nem leplez, nem képmutatóskodik. A hangja ter­mészetes, a szava nyilt, az elve férfias, az érzése tiszta, a meggyőződése ingathatlan, vagyis minden szó, minden sor, minden mondat amellett tesz tanúbizonyságot, hogy a mi sáfárunk, a mi politikai vezérünk olyan, mint a minőnek kell lennie egy igazi nép­­képviselőnek, amilyennek őt eddig minden tette, minden nyilatkozata igazolta. Mindezek dacára biztat. »Tartsunk ki, ne féljünk a küzdelemtől. Az eszmék harca szenvedéssel jár. Húsz millió csak nem lehet egy embernek rabszolgája. »Az abszolutizmus a mi pénzünkből, az adóból tartja magát. Véreinket, fiainkat küldi ellenünk. Ne adjuk meg egyiket se, — akkor a népszabadság előbb-utóbb, de győzni fog.« Dr. Molnár Albert tisztán adta vissza kezünkbe a zászlót. Legyünk azon, hogy oly inocsoktalanul ismét az uj választásnál kezébe adhassuk újra, hadd lobogtassa azt, miként eddig. Legközelebb a nyilt levélre még egy­szer kitérünk, mert oly sokat mond el benne, ami fölött elsiklanunk nem lehet s amit ér­demes többször és többször megszívlelni, hogy a keletkező bábeli zűrzavarban lát­hassunk és aszerint cselekedhessünk. Botond.

Next

/
Thumbnails
Contents