Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-05 / 15. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára : POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: ”^1 Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. I| SS,«: 8 ; A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT Tfr Eö.„zimír.2oa . HIVATALOS KÖZLÖNYE. iut“)'°i‘1>b- 1 I évfolyam. 15. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. április 5. Dr. Molnár Albert nyílt levele. Amióta a fegyveres erő szétverte törvényes megbizottainkat, amióta parlamenti életünk megszűnt és amióta ezeréves alkotmányunk minden kövét döngetni kezdték : a nemzet védelme Után látott. E védelem olyan sokféle és szerteágazó, szinpompás és becsületes, akár a magyar föld képe. A védelemből mindenki kikéri a maga részét, férfi és nő, öreg és ifjú és e hazának minden jóravaló és önérzetes, magyarul és nem magyarul beszélő, de egyformán magyarul érző polgára. Avagy nem a védelem hosszú csatárlánca a tisztviselők ellenállása, a pénz- és a véradó megtagadása, a passiv resistentia ? Nem a védelem erősbödését jelenti-e a nemzeti önérzet felébredése, a magyar ipar pártolása, a nemzeti szin és a terjedő tulipán viselése ? Nem a küzdelem és védekezés jogosultságát hirdetik-e azok a phalanxszerű kiáltványok és nyílt levelek, amelyekkel törvényes megbizottaink és hivatott vezéreink a jelen állapottal a maga meztelenségében megismertetnek és rámutatnak a zűrzavar megszüntetésére vezető útra is ? Ilyen hatalmas fegyver az a nyolc oldalra terjedő nyílt levél is, amelyet dr. Molnár Albert, a losonczi választó-kerület volt országgyűlési képviselője, intézett hozzánk. Hatalmas fegyver, mert hűen és leplezetlenül feltárja az ország mostoha és botor állapotát, de kimutatja azt is, hogy »kezünkben a jog, törvény és igazság kardja. Ha összetartunk, nincs olyan erő, amely a népet és annak szabadságát legyőzheti, letiporhatja.« Dr. Molnár Albert nyílt levele oly hatalmas és erős szózat, amelyet többször kell átolvasni, hogy azt teljesen értékelni tudjuk; bár a nyilt levél Írója csak bizonyságot akar tenni politikai magatartásáról és alkalmat adni polgártársainak, nekünk, hogy közszereplése felett bírálatot tehessünk, ezért ismerteti mindazt — bár csak főbb vonásokban, — amire az egy évig tartott parlamenti, küzdelem oktatott. Önérzettel mondhatja dr. Molnár Albert, hogy tisztán hozta vissza azt a zászlót, amit mi választók a kezébe adtunk. Nem érte semmi szenny. Nyugodt lelkiismerettel, szívre tett kézzel állhat meg választói előtt, mert ezek bírálatukban csak azt mondhatják, ha újra nyílik a cselekvés tere, és újra kezded a munkát, akkor csele kedd értünk ugyanazt, amit eddig tettél. Dr. Molnár Albert nyilt levele hatalmas dokumentum amellett, hogy előtte a képviselőség nem volt cél, hanem mód és eszköz ahhoz, hogy hazánknak, kerületünknek, polgártársainknak közérdekét szolgálja. És ő ezt meg is cselekedte, amennyire a mostoha idők ezt cselekednie megengedték. Dr. Molnár Albert nyilt levele kiáltó igazság amellett, hogy ő volt kerületünk eddigi összes képviselői között az egyetlen, aki a néppel, a választókkal együtt érzett, aki a választóinak szívverését érezte, aki odaadó, nyilt, őszinte és becsületes módon igyekezett az lenni, amit a nép egy igazi, hivatott, önzetlen képviselőjétől követelhet s amit követelnie joga van. Dr. Molnár Albert nyilt levele ránk nézve valóságos evangélium, bár az ország házában nem a vezérek közt foglalt helyet, hanem csak egy becsületes, megbízható és kitartó közkatona szerepét töltötte be. Mert vezér nem lehet mindenki, kell közkatona is, akik a vezért támogatják, akik a parancsot végrehajtják, akik az őrszolgálatot teljesítik. És büszkén mondhatjuk, hogy volt országos képviselőnk, dr. Molnár Albert ezt a hivatását önérzettel és lelkiismeretes buzgósággal teljesítette. Ezért van, hogy ragaszkodásunk személyéhez a parlament szétkergetése után sem szűnt meg. Ezért van, hogy kerületünk hivatott vezéréül őt még most is tekintjük. S kijelenthetjük azt is, hogy a fopdorkodók, az aknamunkát kedvelők, akik a zavarosban szeretnek halászni, akármit is tegyenek, mi helytáliunk s velük szemben is felvesszük a harcot s nem engedjük, nem tűrjük azt, hogy — ha a király esküje szavát követi és kiíratja a törvényszabta időben az új választásokat — mi az új harcban sem fogunk mást követni, mint dr. Molnár Albertet. Azért jó lesz, ha idejekorán félreállnak azok az aspiránsok, akik szeretnék e kerület mandátumát elhalászni, hogy kenyérhez jussanak. Mert egy kerület mandátuma nem arra való, hogy egyeseket kenyérhez juttasson. A mandátum áldozatot, teljes embert kíván és dr. Molnár Albert' eddigi szereplésével beigazolta azt, hogy neki nem kell a képviselőséggel járó napidíj ; megmutatta azt, hogy ő a munkájáért, a fáradalmaiért járó jogos és méltányos díjat nem használta fel zsebe tömésére. Dr. Molnár Albert egy évig tartó képviselősködése alatt anyagilag is többet áldozott e kerület és a haza javára, mint amennyit ellenértékűi munkájáért neki a köz adott. Dr. Molnár Albert, volt képviselőnk nyilt levele olyan önvallomás, amely az embert, az egyént a maga egyszerűségében, a maga leplezettlenségében, a maga erkölcsi tisztaságában tünteti föl. Megmondja őszintén mi a politikai ideája : »Magyarországnak, mint politikai nemzeti államnak függetlensége és az igazi demokráciának minden vonalon való érvényesülése.« Ezzel kapcsolatosan kifejti egyéni és a párt felfogását. Megvallja, hogy »nem ura akarok én lenni a kerületnek, hanem egyik nagyobb szereplést betöltő szolgája.« Nem szégyelli bevallani azt, hogy az egy évig tartott országgyűlésnek pozitív alkotása egy sincs, mert ez az egy év küzdelemmel, jobban mondva védekezéssel telt el, mert a törvényeinkben is kifejezett elv, hit, remény, hogy t. i. a mai parlamentáris kormányzat mellett a népakarat érvényesülni tud, másnak bizonyult, illúzió olyannyira, hogy előttünk áll alkotmányunk fogyatékossága teljes meztelenségében, mert — amint a tények igazolják — »az uralkodó nem nagyon, sőt egyáltalában nem akceptálja a többség által kifejezett akaratot«. Nem fél, de be meri vallani, hogy »nekünk első a hazánk, a király fogalma, szeretete azután jön«. Ebből az elvi felfogásból származik mindaz, ami a kavarodást előidézte, ami Fejérváryékat a hatalomhoz juttatta, ami elősegíti azt, hogy ami piszok van a mi társadalmi és politikai életünkben, mind felszínre került. »A szolgalelküség, az emberi önérzet megtagadása, a kapzsiság, a legrútabb egyéni önzés most üli diadalát. Az a sok középszerűség, amelyik érvényesülni nem tudott, most ennél a kormánynál előkelő állásba jut.« Kimondja dr. Molnár Albert egész nyíltan a mindnyájunk által is ismert tényt, hogy »német a dinasztia, német a hadserege, igy önkénytelenül is a közös ügyeknél az erősúly minket nyom le. A közös hadsereg egészen németté vált, sőt a honvédséget is szellemében azzá tette. Ha nem vigyázunk, egyszer csak, észre sem vesszük, megszületik az összbirodalom.« Szóval, a nyilt levél őszintén megvall mindent, hadd lássa a választó-közönség, mint áll az ország szénája. Nem áltat, nem leplez, nem képmutatóskodik. A hangja természetes, a szava nyilt, az elve férfias, az érzése tiszta, a meggyőződése ingathatlan, vagyis minden szó, minden sor, minden mondat amellett tesz tanúbizonyságot, hogy a mi sáfárunk, a mi politikai vezérünk olyan, mint a minőnek kell lennie egy igazi népképviselőnek, amilyennek őt eddig minden tette, minden nyilatkozata igazolta. Mindezek dacára biztat. »Tartsunk ki, ne féljünk a küzdelemtől. Az eszmék harca szenvedéssel jár. Húsz millió csak nem lehet egy embernek rabszolgája. »Az abszolutizmus a mi pénzünkből, az adóból tartja magát. Véreinket, fiainkat küldi ellenünk. Ne adjuk meg egyiket se, — akkor a népszabadság előbb-utóbb, de győzni fog.« Dr. Molnár Albert tisztán adta vissza kezünkbe a zászlót. Legyünk azon, hogy oly inocsoktalanul ismét az uj választásnál kezébe adhassuk újra, hadd lobogtassa azt, miként eddig. Legközelebb a nyilt levélre még egyszer kitérünk, mert oly sokat mond el benne, ami fölött elsiklanunk nem lehet s amit érdemes többször és többször megszívlelni, hogy a keletkező bábeli zűrzavarban láthassunk és aszerint cselekedhessünk. Botond.