Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-22 / 13. szám

Melléklet a Losonczi Újság 13. számához. (1906.)

így megfigyeltem legközelebb azt, hogy a politikai és társadalmi hullámzások oly mozzanatokat idéznek elő, amelyek eddig vagy előbb nem léteztek s amelyek fölött elsiklani nem lehet.

Március Idusát az idén a megszokottnál nagyobb lelkesedéssel és ünnepléssel ültük meg. Miért? A levegőben van valami, ami mindenki szivét megkapja és fogva tartja. Érezzük, hogy az állami élet formája inog. Érezzük, hogy alkotmányunk felett meghúzták a lélekharangot. Látjuk az abszolutizmus sötét szárnyainak bontogatását. De mind evvel szemben lelkesedünk hazánkért; ünnepeljük a nagy napnak évfordulóját, de meghatározott erős határozat kimondására és annak elvhü betartására nem szánjuk el magunkat. Pedig az ellenünk zúduló törvénytelen és alkotmányellenes rendeletek és intézkedések ellen nekünk valami törvényes és alkotmányos határozatot kellene hoznunk és azt teljes ésszerűséggel és következetességgel végre is hajtanunk.

Sokat Írnak és beszélnek a magyar ipar pártolásáról. Hát pártoljuk-e azt igazán? Hölgyeink ugyan megindítottak egy mozgalmat ebben az irányban. Kájel Endre, a város ünnepi szónoka egyenes felhívást és higgadt számadatokkal igazolt bizonyítást adott arra nézve, hogy a magyar ipart kérlelhetlenűl támogatnunk kell, ha elveszni végkép nem akarunk. Vannak, akik a dohány és a bor élvezetéről lemondtak, hogy az abszolituzmust ne támogassák. De célra vezető-e ez a mozgalom, ha a komoly tett nem kiséri ? Én hiszem és vallom, hogy nem.

Tett kell és pedig látható, mindenkit utánzásra bíró tett. Az ifjúság ugyan magyar ruhát ölt; igen sokan nevük megmagyarositásával tüntetnek a magyarság eszméje mellett. De ez is csak amolyan ideális cselekedet.

Amig kereskedőink osztrák iparcikket tartanak; amig újságjaink olyanféle hirdetéseket közölnek, amelyekben —- persze jól megfizetve a reklámot — idegen portékának csinálnak propagandát; amig a fogyasztó közönség nem kéri könyörtelen eréllyel a magyar portékát: addig ne is beszéljünk magyarságról, a magyar termékek pártolásáról. Mindaddig mindenféle lelkesedés, hangulatcsinálás üres frázis és mitsem érő ámítás.

A március Idusa volna az az alkalom, amikor mindenki szent fogadalmat tehetne, hogy házába idegen portékát nem fogad be, de a fogadalmat meg is tartja, másokon is ellenőrizze. Csak igy, csak ily együttes összmunkálkodás mellett érhetünk el valami csekély eredményt.

Hiúságunk, de nembánomságunk tünete az is, hogy nemzeti ünnepeink alkalmából kitűzzük a magyar trikolort, de a lobogót az ünnep után szokszor napokon, heteken át kint hagyjuk, hadd pusztítsa azt az idő és eső. Mi a lobogót sokra nem becsüljük. Pedig azt minden háznál ereklyének kellene tekinteni, s csak ünnepnapon mutogatni. Hadd lássuk ebből is, hogy van önérzetünk.

Azt is láthattuk, hogy az idei ünnepünkön sokan vettek részt a körmenetben is, a banketten is, amelyeken máskor csak a függetlenségi emberek vettek részt. Az idén mindenki akart ünnepelni, tüntetni. Hát ez nagyon szép és biztató jelenség, de a mikor mindig és mindig csak a tüntetés, az ünneplés mellett maradunk. A sok tüntetés és ünneplés mellett aztán rendszerint megfeledkezünk azokról a vezéreinkről, akik eddig is ápolták, tartották bennünk a hazafias érzést, most pedig azok után szeretnénk indúlni, akik hangosabban tudnak és talán szebben is nálunknál beszélni. Ne a beszélő, de a cselekvő emberek után indúljunk s meg vagyok győződve, hogy városunk és kerülete mint egy férfiú helyt fog állni és a magyarság eszméit ebben a hű körben teljesen meg fogjuk valósítani. Tehát tettre! Csak magyar portékát fogyasszunk!

Szerkesztő urnák vagyok illő tisztelettel

Vessző.

*

Állami Tisztviselők Losonczi Köre.

Az áll. tisztviselők orsz. egyesülete losonczi körének belügyminiszterileg megerősített alapszabályait f. hó 16-án kapta meg a választott elnök, dr. Layer Antal, úgy hogy legközelebb ez a fiatal kör rendes működését meg fogja kezdeni. Addig is, mig a rendes közgyűlés megtartatik, célszerűnek látjuk a kör alapszabályzatából a kör célját ecsetelő pontozatokat közölni, hogy mindenki meggyőződést szerezhessen arról, hogy a kör milyen irányban kíván munkálkodni. Ez bizonyára hatással lesz minden egyes áll. tisztviselőre

s az, aki még nem tagja a körnek, mielőbb fog jelentkezni dr. Layer Antal elnöknél, vagy Mazár Sándor titkárnál, hogy a kör tagja lehessen. A rendes tag évi 3 kor., a pártoló évi 1 kor. tagsági dijat köteles fizetni. — A kör célja: 4. §. Az állami tisztviselők érdekeinek előmozdítása, nevezetesen pedig:

a) A tisztviselők helyzetének javítására irányuló törekvéseket közös irányba terelni és ve-Z. Cilii,

b) Az összes tisztviselők jogos igényeit és érdekeit az országos egyesülettel egyetértőleg, a törvény és alapszabályok keretén belül képviselni és előmozdítani; a losonczi kör tagjainak érdekét pedig önállóan intézni és támogatni.

c) Terjeszteni és megszilárdítani az állami tisztviselők együvé tartozandóságának érzetét, mert ebben gyökerezik az állami tisztviselők ereje és cselekvési képessége, különösen pedig egyesíteni az állami tisztviselőket a közművelődés fejlesztése, a jótékonyság előmozdítása, valamint a szabad időnek nemes élvezettel való eltöltése érdekében.

d) Az országos egyesület közlönyét és a tisztviselőket érdeklő irodalmi munkákat a 8. §. szerint való hozzájárulással támogatni, valamint pártolni és előmozdítani az országos egyesület által kezdeményezett üdvös célokat, melyek az egyesület tagjainak vagy azok családtagjainak, avagy általában az összes állami tisztviselőknek előnyöket biztosítanak.

e) Helyi célból minden közintézménynél a kör tagjai javára előnyöket és kedvezményeket kieszközölni.

f) Termelők, iparosok és kereskedőknek a tagok részére a tömeges fogyasztás révén árkedvezményeket biztosítani.

g) A kör létesít egy helyi alapot, melyből a rendkívüli csapás által sújtott tagtársait vagy azok családtagjait segélyezi.

Íme, oly nemes és szép célok, amelyek megvalósításánál a város közönsége is szívesen közreműködhetik. Hiszen a közönség javára szolgál az, ha a tisztviselők anyagi függetlenség és biztos megélhetés mellett végezhetik amúgy is nehéz és nagy felelőséggel összekötött kötelességeiket. Egyelőre szívből üdvözöljük ezt az uj kört és működéséhez őszinte sikert és áldást kívánunk.

A losonczi mesterroham.

(Emlékezés 1849. márc. 24-re.)

Irta : Regős Igric.

Ama felejthetetlen márciusi nap, melynél szebbet ember agya el nem képzelt, költő szive meg nem álmodott soha, első évfordulóját érje. 1849. március havában vagyunk.

A magyar seregek diadalittasan törnek előre. A szolnoki győzelem biztató kezdete azon dicső útnak, melyet hadvezéreink terve oly sok reménynyel tűzött seregeink elébe. E terv értelmében az I., II. s III. hadtest feladata az osztrák fősereg háta mögé kerülve, azt a Tiszának szorítani, mialatt Görgei Windischgräzet foglalkoztatva, kellő pillanatban észak felől támad, s iparkodik körülzárni a zsoldos hadakat. A döntő események nyomon is követik egymást. A szolnoki győzelem után Görgei rögtönzött dereglye-hidon Tokajnál átkél a Tiszán, s március 16-án már Miskolczon táboroz. Innen, hogy hátba ne támadják, portyázó csapatot küld Kassa, majd Losoncz-felé. E fontos kiküldetés'célja tehát, biztosítani seregének szabad mozgását Eger felé. A kivitel elszánt vitézeket, erélyes, körültekintő vezért kívánt.

Görgei választása Beniczky Lajos őrnagyra

esett.

Nevét akár le sem Írtam volna. Ott ragyog az már történetünk ama fényes lapjain, melyekre a Zrínyiek, Frangepánok nevét véste a hallhatatlanság nemtője. Egy évvel annakelőtte még Zólyomvármegye alispáni székéből oszt törvényt és igazságot, most karddal kezében siet ítélkezni, előbb a Hurbanisták, később az osztrák zsoldosok felett.

Beniczky Lajos a szó szoros értelmében vett guerilla vezér. A haditudományokat nem könyvből tanulta, s nem is az osztrák ármádia hagyományaiból szívta magába.

Magyar nemes, magyar úr, igazi kuruc ivadék, ki midőn harcra hivja a közös anya, a magyar haza síró feljajdulása, kockára tesz mindent, vagyont és életet, nem nézve mást, csak azt, hol az ellen, melyet támadni, vágni kész.

Pedig egy guerilla csapatnak feladata épp oly nehéz, mint amily hálátlan.

Nehéz, mert rendeltetése a főseregtől elelmaradozva lesből, oldalról nyugtalanítani az ellenséget, legtöbbször eltereli annak figyelmét a főtámadástól. Mi sem természetesebb, hogy kisebb csapatokban portyázva, a guerilla mindig ki van téve a felkoncolásnak vagy az elfogatásnak. De nemcsak nehéz, hálátlan is a guerilla fáradozása. Aki a csatában hirt, dicső nevet keres, az ne álljon be az első roham-oszlopba, ne akarjon közember maradni, húzódjék félre, mialatt a puskaropogás, az ágyúdörej, a fújó paripák patkóinak dübörgése reszketteti az eget és a földet, vonuljon félre, s ne mutatkozzék csak akkor, amidőn már előállott a győzők diadalszekere, üljön föl rá, a világ bizonyára észreveszi s hozsannát kiált . feléje. A guerilla, vagy az a szegény közlegény, kinek vére megszentelte a vár falát, a sáncárkot, legjobb esetben hazakerül bénán, vagy ott piheni ki fáradalmait az út szélén, a ráhantolt rögök alatt, hol az ellen golyója vagy kardvasa leteritette. Aki mégis ily ; szerepre szánja magát, nem lehet más, mint oly igaz lélek, oly hősi vér, mely nem keresi azt, hogy mit ad, hanem mindig azt, mit kíván a haza ?

Ily férfiú volt Beniczky Lajos. Szeme előtt tartva nagy Napóleont, ki azt mondotta, hogy ezer magyar huszárral meghódítja az egész világot, harminc huszárjával ő is bátran neki vág a losonczi expedíciónak.

Elszánt losonczi polgárok már Miskolczon tudomására hozzák, hogy Almássy ezredes négyezer főnyi csapatával Losonczra készül bevonúlni, hogy a Forgách Sándor által bepanaszolt losoncziakat, március 15-iki viselkedésűk miatt, szigorú büntetésben részesítse. 22-én délután már Rimaszombatban van, s ott veszi a Losonczról hozzásiető Búsbak Ádám jelentését, Almássy dispoziciója, s csapatainak nagysága felől.

Gyorsan kész tervével.

23-án az éjeit Osgyánban tölti. Reggel elindul, s mire Kereszturig ér, már teljesen télire fordul az idő.

Dühös szélvihar fújja vitézeinek szemébe a szakadó havat.

Sebaj, csak előre!

Hiszen rég megszokták a hős fiuk már a havat. Régi jó barátjuk. Fejpárnájuk, takarójuk, védő sáncuk mily sokszor volt ez a fehér harmat, s hány sóhajtást, mennyi haláljajt vitt el már tőlük messzire az idők haragja: az a zúgó szél!

A 33 huszárt Szilágyi főhadnagy vezeti. Utánok gördül egy három-fontos és egy kartács ágyú, s ezek nyomában mintegy három század önkéntes fiú.

Mire a pinczi hegyre érnek, már csülökig gázol a frissen esett hóban a ló, széles, mély nyomot vág az ágyúkerék, fehér a csákó, ropog a bakancs, de azért annál vigabb a dal:

Piros bársony süvegem, Most élem gyöngy életem. Bokréta van mellette, Barna babám kötötte.

De vitéz Debrődy káplár uram nem hiába lépked mint hátvéd a marsoló fiuk nyomában, most az egyszer nincs ínyére a nótázás.

— Csendben hé! Nem lánykérőbe megyünk! Akkor kántáljatok, ha vége lesz a circum de deriumnak, vagy ha elharangoztuk a halotti valóját annak a sok montlizsákos német sógornak. A fiuk elhallgatnak.

Néma csendben vonultak be az apátfalvi hegyen, csak sziveik lázas dobogása, csak szemeik lángja árulja el, hogy Árpád népének ma nagy napja lészen.

Az apátfalvi réten a csapat három részre oszlik. Tíz huszár jobbra fordul, iránya: a város megkerülésével a Gácsi-utca, tiz hticzár bal irányt véve, a tugári fürdőnek kerül, iránya: innen támadni ; tizenhárom huszár, a két ágyú, a három század gyalogos, egyenes irányban a Bég-utcának tart. Közös célja a három részre szakadt seregnek, elfoglalni a város középpontját alkotó templom területét.

Éppen 12-őt ütött a losonczi kálomista torony ősi órája.

A nagy zajjal fennhéjázó gőggel bevonult osztrák zsoldosok ebédhez ültek, egy részük aludt, némelyikük a legnagyobb kényelemmel, ép~en csinosította magát.

Ki sejthette volna a zsoldosok közül, hogy ütött az ítélet órája?

Hogy tudhatta volna Almássy, ez a renegát korcsmagyar, vagy Inkey dzsidás őrnagy, vagy Zajcsek ezredes, hogy itt a magyarok Istene, ki lángpallossal a kezében jött gyásznapot jelenteni a gálád árúlóknak.