Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-06 / 50. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdet. 1 Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. s : a LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT : HIVAT AI, OS KÖZLÖNYE. I' jutányosabb. jj I. évfolyam. 50. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. december 6. •• Önkormányzat. (rr). Az önkormányzat megértése végett ennek tiszta alaki fogalmából kell kiindulnunk. Ha egy alany (természetes vagy jogi személy) maga-magát kormányozza, ez önkormányzat alaki értelemben, ha más alany kormányozza azt, akkor önkormányzat nem létezik. Az a nemleges momentum tehát, hogy egy alanyt más nem kormányoz, az egyik lényeges feltétele az önkormányzat fogalmának, de ebben annak meghatározása mégsem meríthető ki ezen negativ irányban, mert az is szükséges, hogy az az önkormányzatra hivatott alany ezen fogalomban fekvő értelem szerint öntudatosan és szabadon — tehát menten minden kényszer és megtévesztéstől — rendelkezzen önmaga felett. Minden közületnek megvan hazai törvényeink szerint a maga önkormányzati szerve, legyen az a közület közjogi vagy magánjogi (társadalmi). A legmagasabb közületnek, az államnak önkormányzati szerve az országgyűlés, a megyéé a törvényhatósági bizottsági gyűlés, egy rendezett tanácsú városé a képviselőtestület, egy társadalmi közületé, pl. egy részvénytársaságé a részvényesek közgyűlése stb. Az a körülmény, hogy ezen önkormányzati szervek hozott határozatait esetleg valamely hatóság szentesíti vagy megerősíti (uralkodó, miniszter, alispán "stb.) az önkormányzat fogalmát egymagában nem érinti. De igenis holt, illetve csak önkormányzatnak csúfolt valami az, mely egyes, vagy egynéhány egyén, vagy valamely kívülálló hatóság akaratát respektálva aszerint határoz, illetve azoktól megtévesztve, vagy kényszerítve azok óhaját valósítja meg. Az önkormányzat fogalma a lehető legszélesebben magában foglalja az állami, illetve községi élet igazgatását, annak valamennyi nyilvánulását a kulturális, a gazdasági, az ethikai élet terén és más egyéb pontosan fel nem sorolható tekintetekben. Ezeknek intézésénél szükséges a jó igazgatás — mint közönségesen mondani szokás — a közigazgatás. Mik legyenek a jó közigazgatás ismérvei ? Az egyénnél is tapasztalható, hogy észszerű, előrelátó, megfontolt s nemcsak a «má»-1, hanem a jövőt is mérlegelő sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint az, aki mindezekkel nem gondol; úgy ezen szabály felállítható a közületekre is. S a közületek annál is inkább kötelesek a jövőt s annak eshetőségeit mérlegelni, mert önkormányzati ténykedésük legtöbbször, gazdasági tekintetben pedig mindig a jövőt és annak nemzedékét érintik, azét a jövő nemzedékét, amely nem emelheti fel tiltószavát. A jó közigazgatás fogalmával ellenkezik és kárhoztatandó tehát minden oly törekvés, mely csak a mai nemzedéknek (vagy ami, sajnos, gyakoribb, egyeseknek) hoz hasznot, de amelynek árát az utódok sinylik meg oly mértékben, mely nem áll semmiképpen arányban a mai nemzedék vagy egyesek által a jelenben élvezett (nevezzük nevén a gyereket) s a kapzsi öncél által diktált ténykedéssel. Megengedjük, hogy ily természetű gründolásoknál — előfordúl elégszer az önkormányzati szerv egyes olyan tagjai, kik azt megvalósitani segítik, jóhiszeműen járnak el, abban a meggyőződésben élve, hogy a közérdeknek megfelelően cselekedtek és viselkedtek. Ezek a jóhiszeműek természetesen nem lévén tisztában az egyes szándékolt cselekmények és ügyletek természetével és következményeivel, elfogadják mások magyarázatait, kik azzal az ügygyei nagyon is tisztában vannak, s igy megtévesztve segítik megvalósitani a közérdek mezébe bujtatott s az egyesek javára és az utókor kárára szolgáló terveket. Bizony előfordúl ilyen dolog is elégszer, s nem is kell messze mennünk, hogy példát mutassunk... Az önkormányzat, mint már fentebb érintettük, magában foglalja a közigazgatást Ennek tagozata az egyes közületek természete szerint különböző. Mindenütt törvény határozza meg ezen tagozatok működési rendjét, hatáskörét, s mégis tömérdek esetben nem a törvény intenciója, hanem más törekvés érvényesül. Vegyünk például egy rendezett tanácsú várost. Nagyjából ennek tagozata a következő: polgármester, tanács, képviselőtestület. Ezen körben legfőbb forum, mely a legfontosabb kérdésekben határozatot hoz: a képviselőtestület, mig a polgármester és tanács előadói, illetve véleményező hatáskört töltenek be. Ez a törvény álláspontja De most nézzük csak, hogy áll valójában? A tanácsban a polgármester akarata lesz rendszerint a tanácsi vélemény, a tanács pedig azt a jogot arrogálja magának, hogy a képviselőtestület köteles az ő véleményéi határozattá emelni. Nem kell példáért messze mennünk, itt, a mi városunkban történt meg a legutóbbi közgyűlés alkalmával, hogy a községi törvény 110. §-a önkényesen magyaráztatván, határozatként kimondatott, hogy egy TÁRCA. üti levelek Erdélyországból. Irta: Bodor Aladár. A «Losonczi Újság* eredeti tárcája. XVI. Verespatak. júl. 24. d. u. Errejövetelünk egyik főcélja a Detonáta volt. Reggeli után két, — ha szabad így neveznem — »lovat* vezettek elő számunkra. Egy vén dajkának látszó oláh cseléd kantározta föl őket, közben szánó jóindulat hangján beszélgetvén velük: »Na, már megint kergűlnek az urak. Oh, hogy a nyomorúság álljon a lábukba, hát nem tudnak a maguk lábán járni? Oh, oh, az a hosszú urfi még beroppantja a derekadat, lelkem . . .« És szeretettel vakargatta meg a nagyobbik, aggszűz jellegű ló fülét. Honnan az ördögbűi ? — de mintha ismernék ezeket a lovakat... Mintha már láttuk volna valaha, Írásban és képben . . . Végre mikor fölfohászkodtuk magunkat a nyeregbe, akkor rájöttünk. Mert mindkettőnk egyszerre kiáltott föl: — Odvözlégy Don Quixote! Oh Sancho Pansa! Irtózatos két Pegazus volt. Az enyém, egy esontos, hervatag bájú svájci nevelőnőhöz hasonló gebe, minden metrikai rend ellenére az első lábaival iambusban, a hátulsókkal trocheusban lépett, elül bal, hátúi jobb lábán hiányozván a patkó. A Gáboré meg — egy kis molett bérló — mindjárt fejjel nekiment a kapufélfának, Gábor majd a nyakáig előrezökkent: vak volt a jámbor pára, mig az enyémnek félszeme még gyönyörködni tudott Héliosz szivvidító sugaraiban. A látás hiányát, mint vakok szokták, tapintással pótolták lovaink, bár fustélydöngetésnél szelidebb érzéklet nem igen volt képes átlépni öntudatuk küszöbét. Nekem annyit kellett vernem szeretett paripámat, hogy kimerültem; kabátomat is le kellett vetnem a munkába. Ennyi pedagógiai működéssel két szamárból is minisztert faragna bármely közepes tanerő. Hosszadalmas, epikus nyugalmú menet után megérkeztünk a Detonata bazaltkúpjához. A természetbeli nagyszerűnek csodás példája ez a bazaltoltár; Kronión is méltóbban székelhetne itt, mint az Olymposon. Minden átmenet nélkül, meglepő vad erővel szökken ki ez a bazaltóriás az ezer méternél magasabb hullámos fönnsíkbúl. Az ember úgy érzi, mintha csak most frissen, szemünkláttára törte volna át roppant bikafejével a föld dübörgő, jajdulva szétroppanó kérgét s aztán szétrázva üstökérűl a föld gyomrából fölszakított gránittörmeléket, nagyot fúj és kevélyen szólamlik meg vén sziklaóriás testvéreihez. Én vagyok a Detonata, a »Villámverte.« Délnyugat kéklő ködébűl a Vulkánhegy komor sziklaoromzata bámul rá, nyugatrúl a Bihar lomha kúpja, délebbrűl a Gaina, hol pár nap múlva lesz a leányvásár. Utánunk valami diákok is jöttek föl a sziklaoromra. Derék, hogy diákjaink közt mindinkább lábrakap a nagy-vakációi utazgatás. A világuk úgyis mind szürkébben reális lesz, mint a miénk (legalább némelyek ezt hiszik), hát hadd igyanak fiatalkorukban egy-egy aranyserleggel az örökifjú romantikábúl, hadd legyenek kedves diákemlékeik' A fenségest minden elméleti meghatározásnál jobban beléjükirta a Detonata bazaltorgonája, — a komikumot meg lajbigombpattanásig szivükbe csiklandozhatta: a mi lóraszálásunk. A Detonátának testvére is van: a Detonata Flocosa, alig néhány száz méternyire tőle; de arra már nem mentünk föl. Az is bazaltoszlopokból áll, csakhogy fenyves borítja, hajlása gyöngébb, részletei is csak torzabb utánzatai emennek. Ügy viszonylanak egymáshoz, mint Homeroshoz Vergilius, Hegelhez Schelling. Természeti és művészeti szépben pedig nincs unalmasabban fárasztó, mint az utánzás, kivált a fönségesnél. Pedig az embereknek, — s ez a legszánalmasabb hitványság az emberi természetben, — szemben a többi a természettel, gyáva hajlamuk van az utánzásra, önálló termékenység, vagy férfias bátorság híján. A Detonata Flocosa ennek a szolgai alázatos hajlamnak botrányköve. Bár Magyarországon kissé nagyobb emlékkövet kellene választani e célra Föl kellene Írni rá, — hogy csak száz évig menjünk vissza — Kazinczytúl elkezdve tömérdek doktrinér elméletgyártónk, szépgondolkodónk nevét, kik a francia felvilágosultakat majmolták vala korlátolt önállótlansággal; Táncsicstól kezdve hasonlókép sok Robespierret parodizáló s más rovásbeli politikusunkat-------oh, de csak az írókat is, csak Szász Károlytúl is, ki győzné mind fölirni e csekély pár száz méteres sírkőlapra? Nem szabadna róla lemaradnia Endrődi kuruc nótáinak sem, Kóbor Tamás Budapest c. regényének sem, Göre Gábornak sem, ki a hülye*
