Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-29 / 49. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: j POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. y&év,.: sí; a LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT i I Egyesazimára20SÍI. j HIVATALOS KÖZLÖNYE. ! jutányosabb. I. évfolyam. 49. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. november 29. Ipar-teremtés. Amióta Kossuth Ferenc Magyarország kereskedelmi minisztere és Szterényi József a kereskedelmi államtitkár, sajátságos hév és buzgóság vett erőt az ország népén. Mindenütt gyárai api tásról folynak a tanácskozások. Itt-ott hatalmas részvénytársaságok keletkeznek. Ott-amott letelepedik az idegen tőke, hogy gyárat építsen és az által megteremtődjék a magyar ipar. Egy kormány főfeladata: a kornak egyegy jelszót adni, amely ténykedését irányítsa. Egy kormány nem teremthet új kort, de új eszméket elhinthet, új erkölcsi felfogást teremthet. És épen itt van a jelenlegi kereskedelmi miniszter nagy érdeme, hogy tud irányítást adni, hogy tud új jelszóval légiókat talpra állítani a magyar ipar érdekében. És ez igy helyesen is van. De ...! Ennél a »de« szónál állapodjunk meg. Aki lapunk címét elolvasta és eddigi sorainkat szintén, azt fogja mondani: »természetes«, hogy Kossuth Ferencet dicsőítik, hiszen a lap a függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. De aki igy okoskodik, helytelenül cselekszi azt. Az a régi mameluk kor lejárt, amikor csak a vezér gondolkozott és dolgozott, a többi pedig mint a nyáj a a vezér után cammogott. A mai uralkodó párt a szabad gondolkozás hive. És e mellett a pártban kiki csak annyit ér, amennyit dolgozik. Épen ezért, ha Kossuthot és a mai kereskedelmi politikát szivünk egész melegével üdvözöljük, nem veheti senki sem ellenzékieskedésnek, sem gáncsnak azt, ha azt a szép úi irányt kissé megbíráljuk és ahol talán hibás kiindulási pontot, vagy vadhajtást vélünk látni, ott felemeljük a szavunkat. Aki visszaemlékezik arra, amikor a képviselőház a kereskedelmi, miniszter alkotásra hivatott egyes törvényjavaslatait tárgyalta, Lengyel Zoltánnak, e lángeszű magyar képviselőnek, volt egy kívánsága, t. i. mutassa ki a kormány, hogy az évenként adott állami szubvenciók hová, kinek a kezébe folynak. Mi ezt nem kívánjuk, hogy e szubvencionáltak listáját adja ki a kormány, de azt igen is szeretnők, ha a kormány nem adna szubvenciót. Le a szubvencióval! Ez úgy sem teremt ipart csak Potemkim képeket állít szemeink elé. Megmondjuk, miért? Ha azonban álláspontunk helytelenségéről meggyőződtetünk, készséggel vonjuk vissza állításunkat. Állításunk pedig az, hogy az évenként adott szubvenciókkal, állami segélyekkel ipart nem lehet teremteni. A szubvenció csak arra jó, hogy az idegen nagy tőkét becsalogassa, hogy aztán az itt annál nagyobbakat gyűjtsön. A szubvenció a nagytőkének hajt hasznot, mig a munkásságot, a becsületes törekvést háttérbe szorítja. Aki bírja, marja. Aki kérni, kilincselni tud, kap pénzt, a szerénység és munkás kéz legfeljebb morzsákat. Egy példával világosabban fejezhetem ki talán magamat. A példa pedig ez: egy külföldi gyáros, mpndjuk pl. posztógyáros bejő az országba. Épit 100 ezer korona értékű gyárat. Kimutatja azt, hogy az 200 ezer koronájába került és ez utóbbi kimutatás alapján kér és kap szubvenciót, cirka 40 ezer koronát évente. És e segély vagy 10 évre szól. A letelepedett gyáros hozzálát a gyártáshoz, de hol ez, hol az az alkotó rész hiányzik, amit külföldről kell hozatnia, mert az a hazában nem kapható. Vagy nem tudja eléggé finomítani a gyártmányát, kiküldi külföldön levő gyárába, hogy azt ott finomítsa. Az ilyen kiküldéssel aztán becsempész külföldön gyártott holmijából 3—4-szerte többet, mint a mennyit itt gyártott. Ez az egyik nagy baj! A másik nagy baj az, hogy az új gyáros a szubvencióját nem fekteti bele üzletébe, hanem azt egyenesen zsebre vágja, mert a gyártás hiányát a becsempészett árúval tudja leplezni s itthoni gyárában csak immel-ámmal látszatra dolgoztat. Amikor aztán a szubvenció ideje letelőben van, a gyáros részvénytársaságot szervez és maga szabadulni igyekszik, hogy új gyárat létesíthessen új szubvencióval. Tehát a kereskedelmi és ipari politikának ezt az irányát a fenntiek alapján helytelenítenünk kell és kérnünk kell a kormányt, hogy ne adjon senkinek sem szübvenicót. A szubvenció helyett építsen a kormány maga megfelelő gyárhelyiségeket teljes felszereléssel és ezeket engedje át gyárosoknak 10 TÁRCA. üti levelek Erdélyországból. Irta: Bodor Aladár. A »Losonczi Újság« eredeti tárcája. XIV. Topánfalva, jul. 22. Barátom, Antheusz vagyok most, ki megfrissült a földanya érintésétűl. Ebben a friss, tiszta, boldog szigetben olyan könnyűnek, szinte megindultnak érzem magamat, mintha az egész világgal kibékültem volna, mintha ott a kéklő hegyeken túl sohse is ért volna, sohse is várna rám többé izomtördelő rút fáradalom, bántalom s komor csüggedés. Rég elfeledett, elszégyenlett, gyermeki komolyságú és tisztaságú hangulatok szállnak föl lelkembűl s körülszállonganak, mint az az aranyos köd, mely itt napkeltekor titokzatosan fölszáll az érctermelő hegyek ismeretlen mélységeiből. Gábor is jóban érzi magát, ő pláne valósággal beleszeretett a hegyekbe és a fenyvesbe. A hegyi folyó hideg vizétől a háta egy kicsit libabőrözik, ő nem sokat zavarja a pisztrángokat. Telivér debreceni létére engem bámulatos úszónak tart. Nagyra kell tartanom az elismerését. Már teszem a poézisban azt mondja, emberfiát nem ismer el maga előtt senkit, nem is tűr senkit. Teringettét, szeretném, ha Arany most írná meg Toldiját, szeretném látni, hogy szólna-e róla annyi elismeréssel, annyi önmagafölé emeléssel Oláh Gábor, mint szólt Petőfi Sándor. Gábor ma reggel már kijelentette, hogy ma menthetetlenül verset ir. Kirándult velünk a Lucia barlang elé, de mert ő hegyet nem mászik, hát a barlanghoz magához nem jött föl, hanem letelepítettük a hegy lábánál egy tündérszép berekben, mint ahogy a kotlót megültetik. Mi meg neki a hegynek. Etus fiús büszkeséggel velem együtt a legrövidebb útnak, egy kőfolyásnak vágott. Fárasztó meredek kőglecser, a pihegés rövidesen pirosra marta a száját, a kövek cipőn át is tördesték a lábát. Szégyenkezve sütötte le a szemét: Aladár, mondja azt a többieknek, hogy föl bírtam volna mászni, de — — Hisszük, de most menjen vissza Oláh Gábor mellé múzsának. A keletkezendő versért való felelősséget is ketten viseljék majd a túl világi bíró előtt! Én hát a többiekkel fölértem a barlang szájához. Aztán négykézláb be a torkán. Engem még készségesen benyelt a föld szája, a többieket is úgy a hogy, de már a vaskosodó Ákost kevésbé készségesen, mert ő a szolgabiró s a föld nem is szeretheti hivatásos népnyúzókat. Ha pláne valami ügyvéd próbálna e szájon bemászni, azt bizonyára visszaköpné. Odabenn hosszas piszmogással leeresztettek engem egy derekamra kötött kötélen; gyönyörűséges volt a hig mésziszapbán ruhástól csúszkálni, csakhogy mikor e fia-poklot bejárva félóra múlva napvilágra kerültünk: a társaság nem ismert rám a bájtalan ismeretlenre, anyám sem ismert volna rám, mert mintha a föld alatt tetőtől talpig beszappanhaboztak volna. De aztán valahogy nagyjából bicskával leborotválták-hántották rólam a meszes pépet s nemsokára már »szépségem bóditó teljében pompázhattam a bérchon kecsdús delnői közt. Fehér elefánt (a mésztűl) voltam Gábor s Irénke közt, bár Gábor Irénkétűl immár semmi jót nem érdemel, mert a berekben megverselte őt. Ugyanígy bánt el az Aranyos folyóval is. A vacsorán az Irénke keresztmamája voll háziasszonyunk, erdélyi sziveslátással kínált egyre, de ördög vigye el még az almásrétest is, mikor az ember lányruhák fodrán ül! Ugyebár. Én külömben az Etuska tizenhároméves gyermeki bájosságán mulatok. Meglásd Bandi, nehány év múlva sokan fogják az Etus nagyrakelendő nevét olvasni és színes, könyeden szárnyaló Jollát bámulni. Általában nem szeretem a nőirókat. Kaffkán, Jörgnén, Nilen, Szikrán, Erdős Renén s Péry Ilonán kívül nem is sokat tartok róluk. De hiszem, hogy vannak a női léleknek oly szubtilis értelmi s kedélyi differenciálódásai, amelyek a férfiban fejletlenebből maradtak, s a nők ezeket csodásán meleg,_ reális közvetlenséggel tudják kifejezni. És épen ez uj világrészeket fölfedező korban, mikor a szemek uj színeket kezdenek ismerni, ez uj értelmi s érzelmi differenciálódás korában: igen sok újat a nők közvetlen sugallatai fognak megértetni velünk. Étus ugyan védekezőleg "kijelentette, hogy ami intuíció benne van: csak hasznos és mulattató megfigyelésekre fogja fordítani a maga élete számára, — de én jelentős iró szerepet jósolok neki, Gábor szintén. Azonban ezt a levelet csakis azért nem tépi szét Etus, mert nem tud róla. XV. Verespatäk, jul. 24. reggel, Ez a magyar Kalifornia, legbányászabb városunk. Itt más forrása nincs az életnek, csupán
